Lóvé Parádé

Egyeseknek örömöt okoz, ha többszázezer hasonszőrűvel összegyűlhet, és ezen alkalommal apokaliptikus lármát meg reklámot fogyaszthat. Ezt hívják tömegkultúrának meg Budapest Parádénak. A parádé a maga félmilliós résztvevőjével a harmadik az ilyen jellegű társadalmi megmozdulások sorában a berlinit és a párizsit követve, kis ország nagy rendezvénye. Ezen a napon sokan megfogadják az Andrássy környékén, hogy eladják a lakásukat és vidékre költöznek, ahol csiripelnek a madarak, nem viselnek az emberek zsebóra nagyságú pupillákat, valamint nem kell bokáig érő szerves meg szervetlen hulladékban tapicskolni.


Sajnos, az elhúzódó görkoris rajt miatt késve érkeztünk az Andrássyra, pedig a kamionos felvonulás előtt kulturális színezete is volt a rendezvénynek. Informátoraink szerint Toszkanából dobálták a zászlót, óriásbábok imbolyogtak, a golyalábas világtalálkozó résztvevői is végigbotladozták a távot, valamint zsonglőrök tömege, dobos attak (síppal, dobbal, söröshordóval, sörösrekesszel) vidámította a hallójáratokat az interaktív lármázás jegyében. Egy irdatlanul hosszú kínai papírsárkány is végigtekeregte a távot, valahol a Krétakörösök is felvonultak, sőt egyik ismerős arc ufót is látott, de ez utóbbit fenntartással kezeljük.

Először is láttunk rengeteg embert, aki vélhetőleg a jobbik ruháját viselte, a puccosabbat. Másodszor meg feltűnő volt a klotyók hiánya, ami a környező utcák küllemén meglehetősen szagos nyomot hagyott. A kihelyezett klótyók környékén kétségbeesetten tülekedtek az emberek, túlnyomorészt nők, akik ugye nem könnyíthetnek olyan gavalléros nagyvonalusággal özvegy Kovács Jánosné ablaka alá, mint a szerencsésebb férfinem számtalanszor megtette a felvonulás során. Alternatív megoldásként a környező kocsmák maradtak. A Szimpátia serezőben száz forintért mérték a pisilési lehetőséget, valamint ünnepi áron, 300 forintért adták a két centes Unikumot. Mikor azon tetszettünk vicceskednini, hogy akkor most inkább egyből két Unikumot kérünk a feles pohárba, azonnal lefagyott az orcájukról a híres hungarikum, az átbaszós-vendéglátós hiénamosoly.

A MUOSZ székház éttermébe be sem eresztettek minket, vélhetőleg az önkifejezési vágytól hajtott Jozef K nevű ismerősünk miatt, aki minden szabad testfelületünket kidekorálta egy szemceruzával, köztük egy „I láv Dávid Ibi" taget is elhelyezett, egyenesen a homlokunkra. Amúgy óva intünk mindenkit, hogy oda betegye a lábát, mert 900 a ser és 1200 az Unikum. Húgyozva ismerjük meg Budapestet: az egyik kocsmában láttunk Nagy-Magyarország alakú faragott gyümölcstálat, falra akasztva dekoráció gyanánt. És láttuk az egyfejű sárkányt, aki azt ordibálta a pult mögül, hogy "itt nem lesz ingyen húgyozás, édeseim, tessék fogyasztani vagy száz forintot adni, különben úgy felrúglak, hogy le sem esel". Engedelmesen fogyasztottunk és örömmel tapasztaltuk, hogy itt féldeci a féldeci.

Vizeldemizéria taglalásának itt a vége.

A zene olyannyira hangos volt, hogy a kezdődő pánikbetegség leküzdésére vásároltunk fél lityő pálinkát. Meg bort és sert. Egyik ismerősöm a bogyó-gyors kombinációval érkezett a Parádéra, de kondenzcsíkot hagyva nagyon hamar lelépett, mivel szerinte ilyesfajta apokaliptikus hangzavarhoz inkább pálinkázni kell. Akik a levegőt szeletelve láthatólag élvezték a lármás produkciót, azoknak öszinte irigységem. Kb. tízen léptek a védtelen tyúkszememre, nekem csak háromszor sikerült törleszteni. A legközelebbi alkalomra beszerzek egy fémorrú bakancsot.

Aztán elterjedt a hír, hogy az Opera környékén matyómintás dobókorongokat osztogatnak a rászorulóknak, de mi sehol sem találtuk a lelőhelyet. Akinek van fölösleges a szerkezetből, köszönettel átvesszük. Akik perecen és alkoholon élnek, azok hatalmas felhozatalban válogathattak. Akik meg bármi mást is fogyasztanának, azok elbandukoltak a harmadik mellékutcában levő kínai kajáldába. Miután feladtuk, hogy magyarul szót értsünk a tulajjal, inkább megkértük, hogy ő tanítson kínaira. Ezúton tudatjuk, hogy a köszönöm kínaiul úgy hangzik, hogy szieszie. A többit elfelejtettük.

És akkor térjünk rá a női felhozatalra, ami sok mindenért kárpótolt.

A nők az egyetlen ok, amiért érdemes bámészkodni a Parádén. Uramatyám, micsoda nők!!! Hol a búbánatban tartják őket évközben? Valami titkos földalatti bázison tenyésztik ezeket a bombázókat és ünnepi alkalmakkor, mint például ez a zenés-táncos reklámizé, kamionokon körbehordozzák őket a városon, mint ahogyan régen a vallási ereklyéket szokták? És hol lehet belopakodni erre a bázisra? Olyan erőteljes pinaszag volt a levegőben, hogy egy darabig elnyomta a mellettünk csápoló végfokozatú hajléktalant.

Mint már említettük, a környezetünkben felbukkant egy félityós pálinka, ami elviselhetővé tette az elviselhetetlent. Sajnos, a nagy hőséggel szövetkezve a videoriportra is pontott tett, mert a sajnálatos alkoholos befolyásoltság okán egy idő után elfelejtettük levenni a lencsevédő kupakot. Amit mégis megmentettünk az utókornak a látványból: egy szellemileg leromlott dizsé az üvöltőzi, hogy fallikus zenét játszik, valamint részlet egy ez idáig ismeretlen zeneműből: az emancipáció és a minimalizmus jegyében fogant dal szövege megkapó egyszerűségével ragadta meg a lelki finomságokra érzékeny figyelmünket. Leírjuk a dal szövegét, mert tanulságos, valamint nagyon rövid: bitch. Bizonyára egy kutyatenyésztő írta.

rövidke videónk az eseményről:



...
Ami lemaradt a videóról:

- meztelen csöcshegyek
- alig takart seggek premier plánban
- két seggrészeg tinédzser egymás cipőjére húgyozik és ezt mókás időtöltésnek tartja.
- másik két seggrészeg tinédzser párosodik egy kapualjban.
- egy feltűnően kirúzsozott úriember az iránt érdeklődik, hogy a banánt vagy a narancsot szeretjük-e
- azzal zaklatjuk a felvonulókat, hogy szerintük kicsoda az a bizonyos Andrássy nevű csóka, akiről elnevezték a vonulási útvonalat (szerencsére a barátaim lebeszéltek ezen irányú tudásszomjamról azzal az érvvel, hogy kevesebbért is vertek már meg embert).
- egy költői kép Barcs Miki örökzöldjéhez: hányást csipeget a galamb a sarkon
- Perecárusok: hé, mit fotózol, ecsém? Itt vásárolnak, nem fotóznak, tessék haladni.
Utána meg azt is javasolták, hogy inkább a mamámat filmezzem, aki meglátásuk szerint egy prostituált.

És végül: mondja, kedves fiatalember, miért filmezi, amint a kocsimra húgyozik?

Az Asian Dub Fundation meg olyan diszkósított haknival jelentkezett (vélhetőleg a publikum elvárásainak megfelelési kényszertől hajtva), hogy inkább a szegediek kamionjánál hallgattuk az autentikus diszkót. Pánkó cimbora meg ezúton üzeni az illetékes alvállalkozónak, hogy a K&H bank elől az ideiglenes kerítéssel együtt elszállított bringáját szeretné visszakapni.

(frissítés: megkerült, köszönet a szigeteseknek)