Az év legbénább politikai plakátja
Basszus, basszer, bazeg: Tomcat és barátai valóban bepróbálkoznak Ferencvárosban, harcba szállnak a parlamenti képviselőségért. Tomcat levette a testméretnövelő bombert, lelkesen növeszti a haját, majd mikrofonállványnak használva a Demokratát, álinterjút írat magáról, amelyben megpróbálja korábbi énjéhez képest mérsékeltként (jobbközép? radikálközép?) eladni magát. Szakított a Jobbikkal, szakított a kuruccal, új élet, új szelek, új lehetőségek.
"Ne feledje: Kopogtatócédulája történelmet írhat".
Azja. Mama.
Kicsit pocakos, kicsit szélkakas, de a miénk :D Én rá szavaznék :DDDDD máris elnyerte a veszteseknek kijáró szimpátiánkat, mivel béna plakátjával kellemesen megmozgatta rekeszizmunkat. Bazeg, Tomi, ennyire gázos testbeszédet leginkább Gyurcsány képes produkálni. Talán ugyanaz a betépett moszados tanácsadó instruálta Tomcatet is, fusiban, mellékállásban.
Kandúr koma alulról felfelé tekint (bazeg, Tomcat, Gyurcsánynak többek között ezért olyan sunyi & őszintetlen a feje!). Oszt mutatja az utat az istenadta népnek, nagyon mutatja (Good bye, Lenin), nekünk meg kiesett a fényképező a kezünkből a már említett rekeszizmos rángatozás miatt. Sőtmitöbb, már a gyűrűizmunkban is turbulencia fenyegetett.
Részünkről sok sikert, Tomcat, új péniszeket a Parlamentbe!
Orbángyurcsány meg basszon be!!!
ugróbolt: bombagyar.hu
ajánlott irodalom: miénk értekezés.
nincs.
2008. november 13., csütörtök
Tomcat lenyomja Ferencvárost?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
jelenleg az oldalon
Bejegyzések
16 megjegyzés:
hajrááá, Tomcat
Akkor most olvasd el a ZP programját a zoldek.hu-n, és meg fogod gondolni ezt a "szélkakas"-jelzőt. Szerintem sokkal értelmesebb párt, mint a Jobbik, ugyanazokat a célokat reálisabban tűzi ki.
Ezt a megtiszteltetést, a Képviselőjelölt Úr más sokadik alkalommal beirkál (najó: másodszor) blogunkba... Az izgatottságtól egyik lábamról a másikra állok , jobbkézzel morzsinkálva (copyright by Andrassew) magam :DDD
1. Drága Tomcat, a ZP programja a súlyos dagályosságot leszámítva korrekt lenne, ha nem te írtad volna, ugyebár-nemdebár.
2. Szép dolog, hogy mostanság visszavettél az uszításból, de mi még sokáig emlékezni fogunk egynémely akciódra, pl. a buzifelvonuláson és a Sirálynál történtekre. Tudod, némelyek erősen nehezményezik, hogy a demokrácia, mint olyan, hiányzik a "Tomcat Szerint A Világ" című világnézeti brosúrából.
3. Már megbocsáss, de a választási plakátod egy öntökönrúgó, unalmas semmitmondás. Talán nem kellene a "nagyok" legszürkébb vonulatához igazodni. Hát milyen grafikus az ilyen?!!!!
4. Részünkről sok sikert, Bajcsy-Zsilinszky is máshol kezdte, mint ahol végezte :D
Gratulálok a Török Diszkó! Nagyon jól mondtad, és néhány mondatban foglaltad össze a teljes igazságot. Sajnos a hitelesség és a következetesség még mindig nem feltétlen követelmény hazánk közéletében, ezért történhetnek "csodák", de bízzunk a ferencvárosi nép józan eszében...
Több ilyen cikkre lenne szükség, és ezt a blogot is népszerűsíteni kell, hogy többen olvassák.
Egyedül a Bajcsy-Zsilinszky-hasonlat nem tetszik, nem szabad az ő sorsával, önfeláldozásával viccelődni, valamint Tomcat-hez hasonlítani nagyon erős túlzás.
Üdvözlöl:
radikális csaj
Bajcsy-Zsilinszky egyenesen Fajvédő Pártot (Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt) alapított :D
Később meg a komcsik kedvence lett.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Fajvédő_Párt
http://hu.metapedia.org/wiki/Bajcsy-Zsilinszky_Endre
fejlemények: Tomcat megsértődött, oszt bosszúból felnyomta a blogjába a kuruc.infó szerkesztőinek névsorát. Aszta, ezt a betyárbecsületet :D
Amúgy persze a baller blogokban már régóta szerepeltek névvel-címmel-telefonszámmal a jómunkásemberek.
Kedves Török Diszkó!
Had folytassam eme polémiát! Bajcsy-Zsilinszy valóban fajvédőként kezdte, de nem lett kommunista, de még szocialista sem. Egyszerűen belátta, hogy amit csinál, az baromság, és ellenállóként próbálta helyrehozni. Ha mást nem is, de legalább a saját becsületét megmentette. Ilyenek voltak régen az urak. Ma már inkább csak "politkusokról" beszélhetünk, bár Tomcat még ezt a kategóriát sem éri el.
A megkéselt srácot sajnálom, de hála Istennek, jobban van már. Pont egy ilyen alak miatt kell szenvednie...
Üdv!
radika
üdv, radika, mindjárt meglátogatlak, éppen ráérek.
No, és azt a történetet ismered, h Toroczkay párbajra hívta Tomcatet? Sőt, nem csak egyszerű páros párbajra, hanem az iskolai verekedésekre jellemző "hozzuk az összes haverunkat is" jellegű tömegverekedésre. No, beszartam a röh9gléstől, gatyát kellett cserélnem.
Nem semmi! Ezt hol hallottad? Vagy ez már írva vagyon?
r
tessék:
"A tényekre te személyeskedéssel, fröcsögéssel és sértegetéssel válaszoltál, tények nélkül. S, mivel engem, valamint bajtársaimat is nyilvánosan sértegettél, mi a “XIX. századból itt felejtettek”, XIX. századi módon veszünk elégtételt, úriemberekhez méltóan. Ha már úgyis “szűkülő kör” vagyunk, nyilván ki mersz állni velünk, mint férfi a férfival egy előre egyeztetett helyszínen és időben. Amennyiben az a kör, akikre én bármikor, bármilyen helyzetben számíthatok, mégsem szűkült volna akkorára, mint akik téged elkísérnének, még nagyvonalú is leszek, s a létszámot te választhatod meg. Ha így sem jó, akkor kettesben is lejátszhatjuk, bár ebben az esetben sommás véleményeddel ellentétben mégis felértékelődik az általad többször lehülyézett, szűkülő körnek nevezett csapatunk. Mivel az interneten névtelenül, ritkább esetben névvel vállalt verbális keménykedések és sértegetések éppen ennek a liberális kornak, a 21. századnak a sajátja, bármiféle további sértegetés helyett azt kérem, hogy a fentiek szerint rendezd velünk vagy velem a gondjaidat." Toroczkai László
szemkitolás :D
Zagyva Gy. Gyula leveléből:
(...) Te nem fogod fel, hogy amit viccesen leírtál (ti. hogy a tizenkilencedik századból itt felejtett emberek vagyunk) az még nem is igazából fedi a valóságot, sokkal régebbről lettünk itt felejtve kedves Tamás; olyan korokból, ahol úgy intézték a haza és a nemzet dolgait és a magánügyeiket is az emberek, mint ahogy azt Toroczkai Laci kínálta fel neked a hozzád írt levelében. Olyan korokból kedves Tamás, amikor nem kellett volna veled ilyen türelmesnek és befogadónak lennünk. És nem szemtelenkedtél volna már a fél nemzeti oldallal, mert kitoljuk a szemed.
Azért én még, mint aki eddig elég jól szót értett veled, mindig azt mondom, jó tanácsként, hogy most már nagyon ne élj vissza a helyzettel, hogy a mai korban a hozzánk hasonló mentalitású emberek, valamilyen szinten alkalmazkodtak a ránk erőltetett társadalmi normákhoz, mert a végén még nagyon meghúzod annak a bizonyos oroszlánnak a bajszát.
Tomcat újabb levele, amelyben kitér a párbaj elől:
Elnézést. Én kérek elnézést. Ne is olvasson tovább, aki már unja a nyílt levelezést Toroczkai Lászlóval. Én például már rohadtul. Mégis kénytelen vagyok ezt itt megírni, mert Toroczkai továbbra sem képes privátba szorítani a nézeteltérésünket, nyíltan közli nekem küldött leveleit a Szent Korona Rádió weboldalán, és mindenkit egyenként körbekérdezget, hogy mit szól. És innen ne is olvasson tovább senki.
Toroczkai, Toroczkai, neked se kell külön tanfolyamot végezned médiamanipulációból. Kritikát kaptál, nem bírod elviselni, pedig egy népvezér legfontosabb erénye a szerénység. Napok óta mással sem foglalkozol, mint ellenem uszítod az olvasóidat, s közben a feddhetetlenség erkölcsi piedesztálján tetszelegsz. Csúsztatásaidnak hála máris arról beszélnek egyes jóképességűek, hogy ők tulajdonképpen mindig is utáltak engem, meg hogy az én szememben sunyiság, bezzeg a te szemedben hazafias fény csillan, hát hogyne. De odáig már tényleg nem mászom le, hogy az általad megvezetett egységsugarúak kommentárjait elemezgessem.
Manipulálod őket, pontosan úgy, ahogy az általad oly megvetett zsidó média teszi. Suttogsz a fülükbe, hogy azt higgyék, maguk fedezik fel az oly régóta várt "provokátort", akit előre megígértél, aki "megpróbálja majd megosztani a nemzeti oldalt." Miféle nemzeti oldalt, nemzetvezető úr? Lassan egy jobb Kárpátia-koncert közönségére szűkül ez a fogalom. Egy csonka nemzettöredékhez beszélsz, de ez nem 1920-ban lett csonka, hanem 2006-ban. Mert hol vannak körülötted az értelmiségiek? Hol vannak a tollforgatók? Hol vannak művészek, szakemberek, politikusok? Oltogatod a romantikus tizenéveseket, az elkeseredett huszonéveseket, vezeted őket jobbra-balra, s ők észre sem veszik, mit csinálsz. Én észreveszem, és ez fáj neked.
Én nevezem "gúnyosan" csillogó szemű harcosoknak a csillogó szemű harcosokat? Nem, ezek Budaházy György szavai. Őt hívd - röhej! - párbajra, ha nem tetszik ez a jelző. Nálad ez a tempó, hogy "gyere és verekedjünk, hozd az embereidet?" Igen, ez. Gratulálok. De hát, akit az istenek szeretnek... No de nem is igazán nekem szólt ez a felhívásod, hanem magadat véded saját csapatod előtt. Mondom, manipulációból jeles. Hiszen neked kell maradnod a feddhetetlen vezérnek, aki megvédi igazát és becsületes párbajban legyőzi a közéjük férkőzött veszedelmet. És akkor majd igazad lesz, és repülhetnek tovább a Molotov-koktélok. Hová? Hát, mikor hová. A következő nemzeti ünnepen majd eldöntöd. Vagy ha a "provokátor" nem áll ki veled, akkor lehet örülni, hogy "gyáva". Minden csak kommunikáció kérdése.
Kedves Toroczkai László, kihívásodat köszönettel elhárítom, mert amíg szellemi párbajban alulmaradsz, nem látom értelmét, hogy bármi más módon foglalkozzam veled. Vagy akkor hívd párbajra azt a néhány ezer embert, aki egyetért azzal, hogy nagyon gáz, amit mostanság "forradalom" címszó alatt művelsz Budapest utcáin. Figyelj, okoska: NEM VAGYOK AZ ELLENSÉGED. Annak vagyok ellenzője, amit csinálsz, csináltok. Puszta manipuláció, amikor ezt úgy próbálod beállítani, mintha egy idegen provokátor lennék, aki csak azért furakodott be, hogy megosszon és "pocskondiázzon" titeket. Nevetséges az a folyton hajtogatott állításod, hogy csak most vetted észre mindazt, amit évek óta csinálok, most ért volna földet az ejtőernyős papírtantusz, hogy de hiszen ez itt pocskondiázott minket 2005-ben, öljük meg.
Láttad a Hannibál tanár úr című filmet? Kötelezően le kellene vetíteni neked és harcosaidak minden tüntetésen.
Vezér úr, egyre többen mondják - na, nem körülötted - hogy ideje lenne érdemeid elismerése mellett nyugdíjba vonulnod, Budaházyval együtt. Mert vannak érdemeid, ez kétségtelen - és valóban, a Magyar Sziget vagy a Remény Háza ilyen - de mindez nem menti hibáidat, és ha azokkal nem tudsz szembenézni, az bizony rosszabb, mint maga a hiba. Ezen pedig semmiféle mennyiségű párbajozás nem fog segíteni.
Az itt látható kérdőívet pedig rakd ki a Szent Korona Rádió oldalára is, ne mondd, hogy elfogult az eredmény, ha csak a Bombagyár olvasói szavaznak.
mennyi barom...!no comment...mit is lehetne...
r
makedonija na makedoncite
nah, ezen lehet mosolyogni:
(a szentkoronarádióról)
Levelét mindenki megírta, de lesz-e párbaj?
Időrendi sorrendben, fentről lefele közöljük Toroczkai László és Polgár Tamás (Tomcat) megjelent írásait, kommentár nélkül. Sziva Balázs, Z.Kárpát Dani és Zagyva Gy. Gyula is válaszolt Tomcatnek, az ő levelük legalul. Tomcat nem fogadta el Toroczkai kihívását, így nem lesz párbaj.
Toroczkai Lászlónak, a Magyar Jelenben megjelent üzenete:
Üzenet Tomcatnek és a többi nemzeti oldalra keveredett liberálisnak
Kedves jóképességűek, figyeljétek a számat: TESSÉK MÁR ABBAHAGYNI! Azért, mert hülyék vagytok az egészhez! Állj! Vége! Ennyi! Húzzatok haza, és gondoljátok újra az egészet! - üzente Tomcat a blogjában október 23-a után a Markó utcába beszorított hazafiaknak, vagyis nekünk. Azt nem írta, hogy ezúttal nyakkendőben és egyéb politikusi viseletben volt-e, amikor a nemzeti ünnepet ő a gyalázatos kötélhúzós attrakciója után azzal tisztelte meg, hogy - mint egy cirkuszban - végigmutogatta a demonstrációk, hazafias forrpontok helyszíneit egy francia tévéstábnak, s ennek keretében látta, amint a neoávósok éppen rendszerezik a hazafiak által ott hagyott fegyverarzenált. Tomcat egyébként mostanában úgy érzi, hogy istenné, de legalábbis megmondóemberré lépett elő a nemzeti radikális szemétdombon. Elküldött ő már a jó édes anyukájába mindenkit ezen az oldalon, kezdve a focihuligánoktól, a Kuruc.infón át a Jobbikig. Most pedig éppen mi vagyunk soron.
Érthetetlen egyébként ez a nagy mellény, hiszen az nem érdem a haza megmentése szempontjából, hogyha valaki ügyesen ripacskodik, bohóckodik, s ezáltal felkapja a média, s országos ismertségre tesz szert. Kifejezetten méltatlan egy nemzeti, netán egy jobboldali közszereplőhöz például az Árpád-pöttyös zászló, amivel Tomcat flangált a fővárosban tavaly március 15-én. Egy hazafi sohasem csinál viccet ősi, szakrális jelképeinkből, még ha az ellenség pukkasztása is a cél. Ahogy egy közénk való sohasem menne bohócruhában a Becsület Napjának rendezvényére, mert ezzel a Budapestet a vörös hordától védő hősök emlékét gyalázta meg, de műpénisszel se mennénk sohasem Szálasi Ferenc - az utolsó olyan vezetőnk, aki a Szent Koronára esküdött fel - kivégzésének napján a megemlékezők közé, még akkor sem, ha esetleg mi is úgy gondolnánk, hogy Bácsfi Diána a skizofrénia jeleit mutatja. De semmi szín alatt sem rendezhetne kötélhúzással egybekötött vurstlit a kommunizmus szellemi és jogi örököseivel egy hazafi éppen október 23-án. Nem kézfogás, önfeledt játszadozás jár a mi részünkről nemzetünk legsötétebb ellenségeinek, hanem pofán verés (ahogy például július 5-én sikerült Orosz Józsefnek és más buzeránsoknak adni egy pár nyaklevest), s a kötéllel sem hancúroznunk kell velük, pusztán azért, mert egyelőre nem tudjuk őket fellógatni egy fára. S, ha már ennél a kötélhúzásos szerencsétlenkedésnél tartunk, amellyel Tomcat meghirdette, hogy politikus lesz, s a Zöld Párt színeiben indul a választásokon, fontos megjegyeznünk, hogy ez volt az igazi kudarcba fulladt megmozdulás, nem pedig a Gyurcsány Charta és a cigánybűnözés elleni szeptember 20-i erődemonstrációnk. Ez utóbbit követően ugyanis Tomcat végigturnézta a hálás médiát, hogy elmondhassa az oly’ fontos véleményét - mint kívülálló -, hogy szerinte erkölcsi (!) bukás volt a megmozdulás. Nos, a jelek szerint viszont ez a kötélhúzásos akció volt kudarc, s a HVIM, és a Magyar Gárda sem jelent meg annak ellenére, hogy a szervezők azt hazudták, hogy vármegyések és gárdisták is húzzák majd a kötelet az SZDSZ-esekkel szemben. Tomcat persze nem gyakorolt önkritikát, töretlenül hisz a pártpolitikában, a Zöld Párt sikerében, s inkább ismét belénk rúgott egyet az október 23-i vonulásunk miatt. Pedig mi is történt valójában? A nemzeti ellenállás fényes győzelmet aratott. Méghozzá erkölcsit. A tévéostrom óta láthatóvá vált nemzeti ellenállás miatt ugyanis abnormálisan retteg a hatalom, s éppen az ’56-os forradalom és szabadságharc évfordulóján rendezett helikopteres, ketreces, fegyveres megfélemlítő demonstrációt a neoÁVH. Mindenki, még a Jobbik és a HVIM gyűlésére érkezett neves külföldi nemzeti politikusok is láthatták, miként vegzálja, terrorizálja a hatalom a magyarokat. A megfélemlítés azonban nem jött össze, hiszen a hazafiak nem rémültek meg, s nem maradtak otthon. Sőt, a mi megmozdulásunk résztvevői elegánsan, ezúttal erőszak nélkül kitörtek a ketrecekből, s bevonultunk Budapest szívébe. Jó pár kilométert tettünk meg, nem számoltam, de 4-5-öt biztosan.
Ezután a neoÁVH új taktikájának következtében az összecsapást ezúttal - ha csak egy mód van rá alapon - elkerülő csapatunkat közrefogták és beszorították a Markó utca első részére. Ezt követően, mivel a karhatalom egyenként elengedte az embereket, úgy döntöttünk, hogy nem harcolunk a túlerővel. Miután egy, a mai törvényeknek is megfelelő bejelentett demonstrációt tartottunk a Teve utcánál, vérlázító pofátlanság volt a hatalom részéről, hogy egy ketrecbe zárt minket, ahová csak egyenként, motozás után, lekamerázva lehetett csak bejutni. Még nagyobb pofátlanság volt, hogy a tömegközlekedési eszközök nem állhattak meg a rendezvény közelében. Ezzel alaposan megnehezítették még az oda jutást is. Ezek után mégis mi lett volna az erkölcsi kötelességünk és a győzelem? A karámban bégetni? Mi ehelyett engedélykérés nélkül kitörtünk és szabad emberek módjára végigsétáltunk a városon. Hatalmas siker, hogy végre fegyelmezett és bátor sereg jött utánunk. Egyetlenegy kuka sem sérült meg fölöslegesen, s egyetlen visszapillantó tükör sem lett megrongálva, ahogyan a Markó utcában sem lett semmi baja a mentőautóknak. A média megint ordenáré módon hazudozott össze-vissza. Budapest népe nemhogy nem öntött le minket, hanem éppen ellenkezőleg, akármerre mentünk, az emberek tapssal fogadták 1-2 ezer fős csapatunkat. Megteremtődött a nemzeti ellenállás fegyelmezett bázisa (nem pusztán azok, akik ott voltak személyesen is), akikre joggal mondtam, hogy büszke vagyok. Velük együtt lehet működni, velük lehet hazát visszafoglalni, a jobbra-balra vagdalkozó, anarchistaként viselkedő Tomcattel aligha.
Mi is tulajdonképpen a baj ezzel az elszánt, fejét igába nem hajtó, ám végre együtt mozduló, fegyelmezett magyar tömeggel? Hogy 50 darab Molotov-koktél, vasrudak és gázvédő maszkok maradtak utánunk? Ez a baj? Szerintem viszont ez is dicsőség. Ha használná a sok összeesküvés-elméletekkel táplálkozó kritikusunk egy picit az agyát, rájöhetne, hogy ezek szerint ezúttal minden alaposan meg volt szervezve és tervezve. Talán nem véletlen, hogy azokon az utcákon vonultunk végig, hiszen nyilvánvaló, hogy a tüntetés helyszínén nem lehetett még senkinél sem fegyver, tehát a hazafiak útközben vették magukhoz. Esetleg az sem véletlen, hogy kb. egy tucat építkezés mellett haladtunk el, ahol a földön feküdt a muníció. A Molotov-koktélok pedig azért nem lettek használva, mert a csapat vezetői ezúttal így látták jónak, Budaházy Gyuri is maga kérte a hazafiakat, hogy ne kezdjenek verekedni a pribékekkel, amikor őt kiemelték és elhurcolták. Tomcat víziójával ellentétben emiatt egyébként senki sem fog börtönbe menni. Mindenki megszabadult ugyanis a kelepcébe kerüléskor valamennyi terhelő eszköztől, ujjlenyomatokat sem fognak találni, hacsak nem a pribékekét. Ehhez pedig elég egy kesztyű. Egyetlen személyt vontak eljárás alá az egész fegyelmezett vonulás miatt, az pedig Budaházy Gyuri, aki elsőként indult el, ám hajnali 3-kor már ő is szabad volt, s ez a szabálysértési ügy egészen biztosan nem vágta földhöz őt. Egyébként mi rossz is van abban, ha a hazafiaknál önvédelmi fegyverek, Molotov-koktélok - vagy, mint a letartóztatott olimpikon, a kiváló hazafi Tölgyesi Krisztán autójában lévő gyújtóbombák - vannak? A neoÁVH-nál helikopter, izraeli vízágyú, éles lőfegyver, könnygázgránát, gumibot, esetenként vipera van. És sok pribék október 23-án is ugyanúgy maszkkal takarta el az arcát, mint ahogy a hazafiak. Vajon történelmi alkotmányunk szempontjából nézve mennyivel legitimebb fegyveres erő az övék, mint a miénk?
A gond az, hogy Tomcat és más, a tévéostrom előtt még liberális körökben mozgó, s úgy is gondolkodó nemzeti közszereplő nem ment végig azon a politikai törzsfejlődésen, amin mi, akik születésünktől fogva ugyanazon az oldalon állunk. Jómagam ugyanis már (20 évesen az 1998-as választásokon a MIÉP szekértolójaként szereztem tapasztalatokat) 2000-ben túlhaladtam azon a ponton, hogy a pártrendszertől várjam mindenre a megoldást. Persze, eszközként lehet rá tekinteni esetleg, de célként semmiképpen. Ezért nem értem, hogy miért kell azokba rúgni, akik más utat választottak. Főleg annak tükrében, hogy az elmúlt sorsfordító évtizedben csupán két alulról felépülő szervezet volt képes magyarországi és nemzetközi ismertségre szert téve maradandót alkotni: a Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. S lehet, hogy délibábosnak tűnik az a gondolat, hogy az illegitim alkotmányra épülő jelenlegi Köztársaságot meg kell semmisíteni és a helyére tradicionális államot kell létrehozni, de az a helyzet, hogy 30 évvel és e téren elképesztő mennyiségű tapasztalattal a hátam mögött nem látok mást megoldást hazánk visszafoglalására. Főleg nem tartom helyes útnak az ismeretlen, harmatgyenge és liberális szagú Zöld Pártra való szavazást.
A győzelmet pedig csak nemzeti ellenállással lehet kivívni, amely nem lehet kizárólag békés természetű. Ne feledjük, hogy Gandhi nem a Kárpát-medencében ért el sikereket, ebben a térségben ugyanis mindig csak vitézséggel, harci erényekkel és ehhez párosuló furfanggal tudtuk megvédeni a hazánkat. Magyarország nem is Japán, hogy az ugyancsak a második világháború után Japánra kényszerített ál-Alkotmány eltörléséért és a régi rend visszaállításáért (vagyis ugyanazokért az elvekért, amiért mi küzdünk) harcoló Misima Jukio példáját kövessük, aki gyakorlatilag öngyilkos akcióban próbált 1 nap alatt eredményt elérni, majd miután ez nem sikerült, harakirit követett el. Mi magyarok vagyunk, s őseink hagyományaihoz híven harcolunk. E tradíciók alapján pedig pontosan azt kell tennünk, amit teszünk. Mivel a forradalom 2006-ban nem sikerült, berendezkedtünk egyfajta félpasszív ellenállásra, s várjuk, hogy a Sors megadja a történelmi lehetőséget a hatalomátvételre. A pénzügyi, gazdasági és politikai világválság jeleiből arra következtethetünk, hogy ez az idő már nincs messze.
Tomcatnek, a bombagyáron megjelent viszontválasza:
Viszontüzenet Toroczkai Lászlónak, és a többi, a XIX. századból itt felejtett lázadóvezérnek
Nem kívántam, és most sem kívánok nyílt vitát folytatni sem veled, sem Budaházyval, sem a Kuruc.infóval. Azonban miután vezércikkben szólítottál meg engem a Magyar Jelen legutóbbi számában - példányszáma a terjesztő Lapker Zrt. szerint kéthetente 5000 példány, a Bombagyárat pedig naponta négyszer ennyien olvassák, ezen is elgondolkodhatsz - válasszal kívánok szolgálni álszent és balliberális lapokat megszégyenítő rágalmaidra.
Jól olvastad: nem tetszik, amit csináltok. Jól láttad: kritizáltalak titeket, Hunnia csillogó szemű harcosait, s merészeltem véleményt mondani nemlétező stratégiai érzéketekről, amivel újra és újra nem értek el semmit, hacsak nem az a cél, hogy az RTL Klub kiváló vágóképeket mutogasson a tomboló huligánokról, vagy az, hogy mondhass egy beszédet arról, hogy be fogjátok tiltani a mobiltelefont, ha hatalomra kerültök, és liberális szemétláda, aki ennek nem örül. Én már bele is esem ebbe a kategóriába, áruló vagyok és liberális, hovatovább az SZDSZ szekértolója. Kedves Toroczkai László, talán a tálibokkal kellene szövetséget keresned, ott akad néhány hasonlóan gondolkodó emberke, de az antifasiszta mozgalmakat is ajánlhatom. Menjünk csak végig azon, amit hetilapocskádban a fejemhez vágsz, majd ülj le egy tükör elé, és meditálj néhány percet.
Való igaz: nem tartoztam soha közétek. Nem a focipályákról jöttem. A nemzet ugyanis nem kizárólag ott tenyész. A nemzet tág fogalom, s bizony beletartoznak azok is, akik nem akartak hirtelen idő előtt megszületni, amikor a Szent Korona hazatért. Olyanoknak is járt a nagyapja a keleti fronton, akik nem lettek később tüntetővezérek. Olyannak is leverték a nagyapja fél tüdejét az ávósok, aki ma nem ír könyvet arról, hogy meglátogatott néhány összedőlt házat a Délvidéken. És olyan is a nemzethez tartozónak vallja magát, aki nem kizárólag utcai verekedésben tudja elképzelni az ország felemelkedésének útját. 2008 április 11-én, a Hollán Ernő utcai tüntetés után torkod szakadtából üvöltöztél velem a Jászai Mari téren, hogy miért nem megyünk neki a túloldalon tüntető zsidóknak, miért küldöm haza az embereket. Nem értettél semmit. Néhány nap múlva lecsillapodva kértél bocsánatot, mert beláttad, hogy komoly médiaháborút nyertünk. Egy napon, hacsak sértett büszkeséged nem állít akadályt, ugyanígy bocsánatot fogsz kérni. Addig is visszadobom neked ezt a labdát, tartsd magadnál.
Szeptember 20-án leszerepeltetek. Nem tudtátok megvédeni a tieiteket, azokat, akik bíztak bennetek. Akkor sokan azt mondták: elegük van Budaházyból és Toroczkaiból, többet nem mennek ki velük. Tetszik, nem tetszik: tényleg ezt mondták. Ám nem tanultatok semmiből. Október 23-án csakazértis újra akartátok kezdeni. Én egyszerűen nem akartam elhinni, hogy tényleg olyan hülyék vagytok, hogy Molotov-koktélos kommandót szerveztek pont erre a napra, amikor az ország minden épkézláb rendőre ugrásra készen figyel személyesen titeket. Megszámoltad te, hány fegyveres állt szemben az általad feltüzelt "harcosokkal"? Eszednél vagy te, "hőstettnek" nevezni, hogy rávettél néhány srácot, hogy Molotov-koktélokat vigyenek oda, ahol perceken belül mindenkit egyenként átkutatnak? Kész szerencse, hogy meg tudtak szabadulni az eszközöktől, mielőtt megmérték volna őket pár évvel. Könnyű más farkát a csalánba verni, vezér úr! Egészen nyílt leveled olvasásáig meg voltam róla győződve, hogy beépített provokátorok vitték oda a Markó utcába ezt a sok holmit. Tévedtem, bocsánat. Ti tényleg meg vagytok húzatva.
Aztán felrovod nekem, hogy én csak ripacskodom, bohóckodom. Mi a baj, Toroczkai? Hiszen éveken át ez egyáltalán nem zavart. Hirtelen szégyent hoztam a hazára az árpádpöttyös zászlómmal, amin pedig tavaly március 15-én te magad is milyen jót kacagtál. Eddig egyáltalán nem zavart, ha velem, a szégyenteljes "liberálissal" egy asztalhoz kellett ülnöd. Többször eljöttél a Bombagyár Rádióba, és beszédet mondtál mellettem a tüntetésen, amikor a neo-ÁVH lecsukatott. (Lám, ennyit a bohóckodásról. Lehet, hogy többet is vállaltam?) Hirtelen zavar, hogy 2005-ben tüntettem a Vér és Becsület nemzetiszocialista piknikje ellen, és szent felháborodással reklamálod, hogy műfaszt vittem Bácsfi Dianának, megszégyenítve ezzel Szentséges Szálasi Ferenc emlékét. Hű, de nagy bűnök lettek ezek hirtelen! (Tán csak nem nyilas lettél közben?) Szóval mindez csak addig van rendben, amíg rólad nem vagyok rossz véleménnyel?
A nemzeti ellenállás fényes győzelmet aratott? Ugyan hol? Megnyert néhány ütközetet. Azokat, ahol történetesen az erőszak volt célravezető. De elvesztett számtalan másikat, ahol az észnek kellett volna harcolnia. Te is bohóckodsz, Toroczkai László. De te csak annak az egyre olvadó néhány száznak, aki még kíváncsi az előadásokra. S az újságok kritikai rovatát rég nem olvasod. Az előadásaid borzalmasak, Laci bohóc! És ha a közönséget még meg is vered, pláne ne várj tapsvihart! Nem biztos, hogy bennük van a hiba.
Megértem én, hogy fáj neked a Zöld Párt, és most már én magam is. Fáj, hogy valaki a józan ész útját próbálja járni, a be nem vált utat elvetve. Az meg pláne, hogy egyszer elegáns ingben és kabátban láttál - ez nyilván önmagában is árulás. Minden bizonnyal árulók Rácz Sándor bácsi, Morvai Krisztina, Patrubány Miklós, Z. Kárpát Dániel, Sziva Balázs vagy Fankadeli is, hiszen ők nem látják ezt hibának.
Rossz lehet bukott vezérként egy egyre szűkülő kört dirigálni, a végső győzelemről álmodozni. Rossz lehet, ha valaki egyszer csak megszólal melletted, hogy neki ebből elég volt, már csak azért is, mert korábban hiába javasolt, hiába segített, nem vettétek komolyan azt, ami nem valami ködös ősproletár értékrendből fakadt, s eszedbe sem jutott, hogy te is tévedhetsz. Az egyetlen reakciót mutatod fel, amire képes vagy: árulóként kezded köpködni azt, aki eddig az egyik legőszintébb támogatód volt, de merészelte megjegyezni, hogy hibákat követtél el. Amit te csinálsz, talán helyénvaló lett volna a XIX. század népi ellenállásának korában, de az már nagyon-nagyon régen volt, te pedig leragadtál a hősi énekek csodavilágánál. Nem a világgal van baj, Toroczkai László, hanem veled. Lehagyott téged a történelem. Nem baj, ha nem tudod feldolgozni. Maroknyi srác mindig lesz körülötted, akivel megbeszélheted és egy jót árulózhatsz, mint ahogy a Kossuth térre is visszajárnak néhányan mind a mai napig. Álszent vádaskodásod engem hidegen hagy, mondd el akinek akarod, uszíts ellenem, akit akarsz. Még egy darabig kisajátíthatod a nemzet fogalmát, aztán mész a süllyesztőbe. Letértél arról az útról, ami miatt két évvel ezelőtt a nemzet bátrabbik fele bizalmat szavazott neked.
Tomcat még egy írása az ügyben:
Összetartozás és történelem
Az elmúlt napokban, hetekben megmozdult a nemzeti radikális közösség. Nagy mozgásnak hiszik ezt egyesek, pedig szó sincs róla. Egy szubkultúrán belüli átrendeződés történt, lényegében elváltak útjai azoknak, akik továbbra is csak szubkultúrát akarnak fenntartani, inkább önmaga kedvéért, és azoknak, akik célt is szeretnének érni, és belátták, hogy ezekkel a módszerekkel nem megy. Két év után természetesen válnak le a szélsőségesek a radikálisokról, mert a kettő messze nem ugyanaz. A közönség értetlenebbik része azonban nem érti ezt. Összefogásról, vagy annak tragikus hiányáról beszél, és történelminek vélt példákkal dobálózik.
Az összefogás, kedves magyarok, azt jelenti, hogy egy cél érdekében, egy ahhoz vezető értelmes módszer megvalósítása érdekében fogunk össze, nem pedig az összefogásért önmagáért. Tudom, nem mindenki érti ezt, mert ugyanúgy nem tanítják az összefogás fogalmát az iskolában, mint a vitakultúrát. Kontraproduktív emberekkel nem szabad összefogni.
Hogy értsétek: vannak helyzetek, amikor fontos az összefogás, de vannak esetek, amikor kifejezetten káros. A trianoni katasztrófa idején összefogott a Rongyos Gárda, a Nemzeti Hadsereg, IV. Károly és Horthy Miklós hívei, mert a közös célt, a revíziót mindketten adekvát módszerekkel kívánták elérni. Működött is, lásd Sopront. De képzeljük el, mi lett volna, ha a nemzet egésze összefog Szálasi Ferenccel, és nekikezd végsőellenállni, pusztán azért, mert Ferikénk "nemzetvezetőnek" nevezte magát, és első munkanapján elment beszélgetni a Szent Koronával. Vagy képzeljük, mi lenne, ha ma mindenki összefogna Gyurcsánnyal, mondván, hogy ő is magyar. (Mert az, hiába tagadjuk.)
Két éven át teljes volt az összefogás, de ez nem tarthat örökké, nem lehet csak önmagáért, ha rossz az irány, rosszak a módszerek. Lehet okoskodni, bekiabálni a partvonalról, hogy az talán jobb-e, amit mi próbálunk, de ami mellett összefogást akartok, az biztosan nem jó. Egy dolog együtt csápolni Kárpátia-koncerten, és megint más tiszta fejjel döntéseket hozni. Önjelölt, erőszakos népvezérekkel nem jutunk előbbre, hiába akarnak jót. Egyébként Gyurcsány sem akar rosszat. Ő is azt akarja, hogy boldog legyen az ország népe, csak rossz módszert követ, és rosszul értelmezi a boldogság fogalmát.
Toroczkaival és Budaházyval nincs miért összefogni, hovatovább nincs kinek összefogni. Ne sírjatok értük, csak mert szép beszédet mondanak néha. Beszélni sokan tudnak. Aki nem hisz nekem, menjen csak nyugodtan velük: sehová. Aki a Jobbikban hisz, hát higgyen a Jobbikban: derék emberek, nincs is azzal baj, de szerintem nem fognak célt érni. Ennek semmi köze a Zöld Párthoz, amit sokan azért kritizálnak, mert szerintük bolond, aki törvényes módszerrel próbál a Parlamentbe jutni. Miért, a Jobbik talán forradalmat csinál majd? Mi nyilvánvalóan nem az ő módszerüket követjük, de felesleges azt követelni, hogy mindent és azonnal tárjunk fel a nagyközönség előtt. Majd ha eljön az ideje, feltárjuk, és addig teljesen mindegy nekünk, hogy ki mit hisz, mert nincs szükségünk tömegekre.
Összefogást ne hirdessetek hát, amikor a veszélyt éppen az okozta. Vesztes csapatra ne fogadjatok. Az egy a zászló, egy a tábor elvét csak egy bizonyos Orbán Viktor veszi komolyan, de ő tudja is, mit csinál. (Meg azt is, hogy milyen zászlóról beszél, az se piros-fehér-zöld.) Tessék szépen elfelejteni a rózsaszín ábrándokat a tűzön-vízen át összefogó nemzetről, mert az nem azt jelenti, hogy mindenkinek igaza van.
Toroczkai László válasza:
Ne levelezzünk Tomcat! Ez az utolsó válaszom
Az a helyzet, kedves Tomcat, hogy a Magyar Jelenben közölt cikkem pusztán reagálás volt arra, hogy egy ideje tendenciózusan pocskondiázod az általad gúnyosan csillogó szemű harcosoknak nevezett bajtársaimat. Természetesen nem most kezdtek zavarni a liberális akcióid, de az elmúlt két évben a közös ellenség egy akolba sodort minket, ráadásul tehetséges író, jó komikus vagy, így magamban tartottam ez irányú véleményemet. Árulónak egyébként nem neveztelek, nem is tehetném, hiszen sohasem tartoztunk sem ideológiai, sem mozgalmi szempontból egy csapatba, de még sörözni sem indultunk együtt soha. Minket nem árulhattál tehát el, s tudomásom szerint közös hazánkat sem. Én pusztán - megunva sértő üzengetéseidet - ténymegállapítást közöltem azzal, hogy liberálisnak neveztelek az írásomban. Az voltál, s ma is az vagy. Régebben vállaltad, aztán nemzeti liberálisként határoztad meg magad, most pedig ezen felháborodsz. A válaszod mindennél jobban bizonyítja a liberális attitűdödet. Szerinted mi a múltból maradtunk itt, te pedig a jövő embere vagy, te a haladás, mi pedig a múlt, a magyar ugar. Te tényleg nem veszed észre, hogy ez a liberálisok szövege? Ugyanazokkal az érvekkel és szavakkal támadsz minket, mint amivel ők. Ráadásul valamiért kényszeredetten hazudsz. Azt állítottad, hogy HVIM-esek húzzák majd a kötelet az SZDSZ-el, aztán 23-án egy fia vármegyés, de még szadeszos se volt ott. Most pedig úgy bújtál ismert nemzeti emberek nevei mögé, hogy őket erről meg sem kérdezted, sőt - mint Sziva Balázs válasza mutatja - nemhogy nem téged támogatnak, hanem éppen nem tetszik nekik, amit most csinálsz.
Azzal érvelsz, hogy a tömeg mögötted áll, mert lám a blogodra is 20 ezren kattintanak, míg az én “hetilapocskám” példányszáma csak 5 ezer. Ez is hazugság ráadásul, mint a Lapkerre való hivatkozás is, hiszen a példányszámot könnyen tudhatod, mert a kérésetekre - mivel jó ötletnek tűnt - a Zöld Párt aláírásgyűjtő íveit belehúzattuk az újságba (kár, hogy semmi sem lett az egészből, mert a Zöld Párt egyedül erre is képtelen volt). S, ha már számháborúzunk, hozzá kell tennem, hogy semmiképpen sem lehet összehasonlítani egy nyomtatott sajtóterméket egy internetes oldallal. A lapért ugyanis el kell fáradni egy újságárushoz, ahol éppen nem dugják el a Magyar Jelent, s még fizetni is kell érte. A világhálón az ember össze-vissza kattintgat, bele-bele olvas éppen abba, ami érdekli, egy lapot viszont az elejétől a végéig átolvasnak, aztán általában továbbadják. Ezért szokták a nyomtatott sajtótermékek olvasottságát úgy kiszámítani, hogy a példányszámot hárommal megszorozzák. Ráadásul most éppen a Bombagyárhoz hasonló olvasottságot produkáló Szent Korona Rádió oldalán válaszolok neked, hogy lásd, mi a különbség köztünk. Míg te 2-3 éve szórakoztatod a radikális tábort (ahová lényegében 2006 ősze óta sorolódtál be), addig én az elmúlt 15 esztendőben tudatosan, szívós munkával felépítettem egy jól szervezett ifjúsági mozgalmat, ráadásul nem a mai gúnyhatárok keretein belül, hanem 324 411 négyzetkilométeren. S, ennek a mozgalomnak bizony vannak pillérei, a Magyar Jelen, de a Magyar Sziget, vagy a Remény Háza sincsen egyedül. Egyébként nálam nem a mennyiségen van a hangsúly, hanem a minőségen, ezért igyekszem 7-8 éve megtalálni a legkitűnőbb fiatalokat. Ezért kár számháborúznunk, mert látod, ez is liberális hozzáállás.
Számomra a minőség a fontos, neked a mennyiség. S, még valami… Én a cikkemben tényeket közöltem, politikai, ideológiai nézetkülönbségeinkre világítottam rá, egyben emlékeztettem néhány dologra a tisztelt publikumot, mert a nép bizony nagyon gyorsan felejt, amikor politikai választásokról van szó. S, te lettél most pártpolitikus, nem én. Emiatt jobban kéne tűrnöd a kritikát, mert te népszerűségre törekszel (választásokon csak úgy lehet nyerni), engem viszont ez már nem érdekel. Tény, hogy bohócnak öltöztél, és kimentél meggyalázni Budapest hős védőinek emlékét. Tény, hogy műpénisszel a kezedben mentél médiaszereplésre Szálasi mártírhalálának napján. Attól, mert valaki nem követi Szálasit, még nem gyalázhatja meg az emlékét éppen azon a napon, amikor a legrútabb kommunista söpredék kivégezte. Legalábbis közöttünk. Erre te most még rátettél egy lapáttal, amikor a Szent Koronára tett esküjét gúnyosan “beszélgetésnek” nevezted. Még jó, hogy nem nevezted rögtön a Szent Koronát micisapkának.
A tényekre te személyeskedéssel, fröcsögéssel és sértegetéssel válaszoltál, tények nélkül. S, mivel engem, valamint bajtársaimat is nyilvánosan sértegettél, mi a “XIX. századból itt felejtettek”, XIX. századi módon veszünk elégtételt, úriemberekhez méltóan. Ha már úgyis “szűkülő kör” vagyunk, nyilván ki mersz állni velünk, mint férfi a férfival egy előre egyeztetett helyszínen és időben. Amennyiben az a kör, akikre én bármikor, bármilyen helyzetben számíthatok, mégsem szűkült volna akkorára, mint akik téged elkísérnének, még nagyvonalú is leszek, s a létszámot te választhatod meg. Ha így sem jó, akkor kettesben is lejátszhatjuk, bár ebben az esetben sommás véleményeddel ellentétben mégis felértékelődik az általad többször lehülyézett, szűkülő körnek nevezett csapatunk. Mivel az interneten névtelenül, ritkább esetben névvel vállalt verbális keménykedések és sértegetések éppen ennek a liberális kornak, a 21. századnak a sajátja, bármiféle további sértegetés helyett azt kérem, hogy a fentiek szerint rendezd velünk vagy velem a gondjaidat.
Egyébként pedig igazad van, mi tényleg a múltban élünk, hiszen mi, mucsai parasztok tiszteljük őseink viseletét, a Szent Korona alkotmányát fogadjuk el, a trianoni határokat nem létezőként kezeljük, gyermekeket nemzünk, akiket magyar szellemben nevelünk. Ráadásul nemcsak az állig felfegyverzett szerb hivatásos katonákkal karikás ostorokkal szembeszálló Rózsa Sándorékat, de még azokat a szamurájokat is tiszteljük, akik puszta kardokkal szálltak szembe az új, szabadkőműves, liberális világot hozó, lőfegyverekkel felszerelkezett hadsereggel. Tesszük mindezt azért, mert ragaszkodunk a legősibb hagyományokhoz. Ilyenek vagyunk mi, a “XIX. századból itt felejtettek“.
Toroczkai László
Sziva Balázs válasza Tomcatnek:
Szia Tomcat!
A Toroczkai Lacival folytatott nyilvános vitádban az én nevemet is felemlegetted. Ezért írok!
Te ugyan nem a focipályák környékéről jöttél, de én igen és arrafelé az a szokás, hogy mindenki kiáll saját magáért, és ha véleménye van nem mások neve mögé bújva adja elő azt.
A rám való hivatkozásod főleg annak fényében lep meg, hogy bár életünkben már négyszer beszéltünk egymással, sőt egy alkalommal a rádióműsorodba is meghívtál (ahol korrektül viselkedtél), de idén tavasszal még a zenekarom nevét sem volt szabad leírni az internetes oldaladon, egy tavaly október 22-ei éles szóváltás miatt. Akkor pont azok kértek meg minket arra, hogy ne legyünk veled ellenségesek, akiket ma leszólsz.
Ha valóban érdekel a véleményem, a HVIM és Toroczkai tevékenységét kritizálni szíved joga, de semmibe venni és pocskondiázni számomra elfogadhatatlan, mint ahogy a Várból való kitörés hősi halottjainak közvetett kigúnyolása is az.
Hazafias üdvözlettel,
Sziva Balázs
Romantikus Erőszak, Aryan Greens Ferencváros
Z.Kárpát Dániel levele:
Kedves Tamás!
Szeretném leszögezni, hogy a nemzeti oldal keretein belül soha nem voltam híve a nyílt üzengetésnek, meglátásom szerint a problémákat házon belül kell rendezni. Ezért a levélváltásokat is rossz szájízzel olvasom. Az pedig kimondottan kényelmetlenül érint, hogy az én nevem is szerepel a sorok között, hiszen nem titok: évek óta kimondottan jó viszonyt ápolok Lacival, és jó ideje veled is. Vallom, hogy mind a kettőtökre szükség van a radikálisok között, más-más minőségben. Ha problémátok van, álljatok fel, rendezzétek le, úgy érzem, a nyilvános vita kegyetlenül rontja a morált.
Ahogy a Bombagyárra nagy szükség van (és mindig csak segítette az én munkámat), úgy a lapunkat olvasva láthatod, hogy a HVIM nálunk folyamatos vendég, ahogy a Remény Háza program is szívügyem. Akkor is, ha sok jelenséggel én sem értek egyet. Ezért, mivel a vitátokban pártatlan vagyok, leszámítva, hogy mindenkin követelem az összezárást, egységet, arra kérlek, hogy rendezzétek az ügyet férfi módra, négyszemközt.
Szebb Jövőt
Z. Kárpát Dániel
Zagyva Gy. Gyula levele Tomcatnek:
Kedves Tamás!
Nagyon sajnálom, hogy odáig fajult a helyzet, hogy nyílt levelező háború alakult ki a nemzeti oldalon, amihez most én is hozzádobok egy kavicsot, annak ellenére, hogy mindig annak a híve vagyok, hogy az ellentéteket a színfalak mögött rendezzük.
Leírtad, hogy szerinted ezen az oldalon semmi sem jó, itt senki nem jól csinálja a dolgát, háborogsz, hogy egy szubkultúrában vagyunk, amiből nem akarunk kitörni.
Igen, így van. A mai nemzeti oldal, amit most már nagyon helyesen elkezdtünk Nemzeti Ellenállásnak nevezni, egy szubkultúra, ha úgy tetszik egy rezervátum, de én inkább hídfőállásnak nevezném, ami igenis bővül, és amiből igenis kitörünk alkalmanként. Viszont ezért az általad kevésnek tartott hídfőállásért tizennyolc évig küzdöttek emberek, a nullából építettük fel a hazug rendszerváltás után, rengeteg vér, könny és áldozat árán, lehetőségek és eszközök nélkül, mindent magunknak kellett megteremteni, úgy hogy közben elölről, hátulról lőttek ránk. Ennek a hídfőállásnak a kiépítésére nagyon sok hazafi az egész életét tette fel, ebben néha családok, egzisztenciák mentek tönkre, életek munkáját ölték bele.
Kedves Tamás, ez akkor történt, amíg te még bőven liberálisnak tartottad magad és a krisnásoknál ráztad a csengőt.
Mikor bekopogtattál a nemzeti oldal ajtaján, egy kész rendszerbe csöppentél bele, amit mások építettek föl helyetted és te teljesen természetesnek vetted, hogy ez a rendszer létezik, élvezted az előnyeit, kritizáltad, amikor úgy gondoltad, tipikusan a neofiták türelmetlenségével és a szalmaláng lelkű emberek nagyravágyásával. Legyintettél az addig elért eredményekre, és folyamatosan okoskodtál, hogy majd te megmutatod, hogy is kell csinálni. Mi pedig türelmesen hallgattuk, hogy elmond azokat az ötleteket és utakat, amiket mi már évekkel ezelőtt bejártunk előtted. Egyszerűen nem vetted észre, hogy annak ellenére, hogy némelyektől kaptál egy kis számonkérést, alapjában véve befogadtunk a családba.
Pedig megtehettük volna, hogy egyszerűen köveket gördítünk eléd és keményen fellépünk ellened, hogy egy liberális oldalról idetévedt valaki ne legyen itt megmondó ember, és majd ne kezdj el hősködni, hogy miért nem tettük, meg, hogy nem olyan egyszerű az. Megtehettük volna és kész. Elég lett volna csak egy-két általad vérig sértett régi harcost nem lebeszélni a veled kapcsolatos szándékairól, de ezt nem is feszegetem tovább.
Tudod nagyon jól, hogy elég sokszor kiálltam érted ezen az oldalon, úgy is, hogy nagyon jól tudtam, hogy sok dologban igazuk van azoknak, akik kritizálnak téged az itteni viselkedésedért és a múltbeli hovatartozásodért. Az érted való kiállásom ráadásul nem volt a számomra valami túl kellemes, hiszen általában olyan régi harcostársaimmal szemben kellett tartanom a hátam a te érdekedben, akikkel veled ellentétben, másfél évtizede vagyok bajtársi- és sorközösségben, és olyan dolgokon mentem keresztül, ami számodra még most is az újdonság erejével hatnak. De megtettem és mindig arra hivatkoztam - én magam is hittem benne -, hogy adjunk még egy kis időt neked, hogy fel tudd venni a nemzeti oldal ritmusát és magadra is kötelezővé tedd az itteni íratlan szabályokat.
Magánbeszélgetéseinkben többször el is mondtam neked, hogy fogd már fel végre, hogy a nemzeti oldalon, a jobboldali emberek mentalitásából adódóan teljesen más értékrendszer uralkodik, mint a teljesen elhülyített társadalomban. Aki felvállalja, hogy egyfajta kitaszítottként harcol az állami gépezet ellen, annak igenis csapatjátékosként kell viselkednie, néha még olyan esetekben is, amikor esetleg egyénileg más a véleménye.
Erre a csapatjátékra vagy te - alkatodból adódóan - teljesen képtelen, sajnos most már nekem is be kell látnom. Sajnálom, hogy így alakult.
Te valószínű most nem érted, hogy miért is vagyunk így kiakadva, mit alakítjuk itt a nagy halált, miért háborgunk, amikor te csak a véleményedet fogalmaztad meg velünk szemben, ami alapvető szabadságjoga mindenkinek. Nem érted, hogy mi ezekben a marhaságokban nem hiszünk. Te nem fogod fel, hogy amit viccesen leírtál (ti. hogy a tizenkilencedik századból itt felejtett emberek vagyunk) az még nem is igazából fedi a valóságot, sokkal régebbről lettünk itt felejtve kedves Tamás; olyan korokból, ahol úgy intézték a haza és a nemzet dolgait és a magánügyeiket is az emberek, mint ahogy azt Toroczkai Laci kínálta fel neked a hozzád írt levelében. Olyan korokból kedves Tamás, amikor nem kellett volna veled ilyen türelmesnek és befogadónak lennünk. És nem szemtelenkedtél volna már a fél nemzeti oldallal, mert kitoljuk a szemed.
Azért én még, mint aki eddig elég jól szót értett veled, mindig azt mondom, jó tanácsként, hogy most már nagyon ne élj vissza a helyzettel, hogy a mai korban a hozzánk hasonló mentalitású emberek, valamilyen szinten alkalmazkodtak a ránk erőltetett társadalmi normákhoz, mert a végén még nagyon meghúzod annak a bizonyos oroszlánnak a bajszát.
Tomcat újabb levele, amelyben kitér a párbaj elől:
Elnézést. Én kérek elnézést. Ne is olvasson tovább, aki már unja a nyílt levelezést Toroczkai Lászlóval. Én például már rohadtul. Mégis kénytelen vagyok ezt itt megírni, mert Toroczkai továbbra sem képes privátba szorítani a nézeteltérésünket, nyíltan közli nekem küldött leveleit a Szent Korona Rádió weboldalán, és mindenkit egyenként körbekérdezget, hogy mit szól. És innen ne is olvasson tovább senki.
Toroczkai, Toroczkai, neked se kell külön tanfolyamot végezned médiamanipulációból. Kritikát kaptál, nem bírod elviselni, pedig egy népvezér legfontosabb erénye a szerénység. Napok óta mással sem foglalkozol, mint ellenem uszítod az olvasóidat, s közben a feddhetetlenség erkölcsi piedesztálján tetszelegsz. Csúsztatásaidnak hála máris arról beszélnek egyes jóképességűek, hogy ők tulajdonképpen mindig is utáltak engem, meg hogy az én szememben sunyiság, bezzeg a te szemedben hazafias fény csillan, hát hogyne. De odáig már tényleg nem mászom le, hogy az általad megvezetett egységsugarúak kommentárjait elemezgessem.
Manipulálod őket, pontosan úgy, ahogy az általad oly megvetett zsidó média teszi. Suttogsz a fülükbe, hogy azt higgyék, maguk fedezik fel az oly régóta várt "provokátort", akit előre megígértél, aki "megpróbálja majd megosztani a nemzeti oldalt." Miféle nemzeti oldalt, nemzetvezető úr? Lassan egy jobb Kárpátia-koncert közönségére szűkül ez a fogalom. Egy csonka nemzettöredékhez beszélsz, de ez nem 1920-ban lett csonka, hanem 2006-ban. Mert hol vannak körülötted az értelmiségiek? Hol vannak a tollforgatók? Hol vannak művészek, szakemberek, politikusok? Oltogatod a romantikus tizenéveseket, az elkeseredett huszonéveseket, vezeted őket jobbra-balra, s ők észre sem veszik, mit csinálsz. Én észreveszem, és ez fáj neked.
Én nevezem "gúnyosan" csillogó szemű harcosoknak a csillogó szemű harcosokat? Nem, ezek Budaházy György szavai. Őt hívd - röhej! - párbajra, ha nem tetszik ez a jelző. Nálad ez a tempó, hogy "gyere és verekedjünk, hozd az embereidet?" Igen, ez. Gratulálok. De hát, akit az istenek szeretnek... No de nem is igazán nekem szólt ez a felhívásod, hanem magadat véded saját csapatod előtt. Mondom, manipulációból jeles. Hiszen neked kell maradnod a feddhetetlen vezérnek, aki megvédi igazát és becsületes párbajban legyőzi a közéjük férkőzött veszedelmet. És akkor majd igazad lesz, és repülhetnek tovább a Molotov-koktélok. Hová? Hát, mikor hová. A következő nemzeti ünnepen majd eldöntöd. Vagy ha a "provokátor" nem áll ki veled, akkor lehet örülni, hogy "gyáva". Minden csak kommunikáció kérdése.
Kedves Toroczkai László, kihívásodat köszönettel elhárítom, mert amíg szellemi párbajban alulmaradsz, nem látom értelmét, hogy bármi más módon foglalkozzam veled. Vagy akkor hívd párbajra azt a néhány ezer embert, aki egyetért azzal, hogy nagyon gáz, amit mostanság "forradalom" címszó alatt művelsz Budapest utcáin. Figyelj, okoska: NEM VAGYOK AZ ELLENSÉGED. Annak vagyok ellenzője, amit csinálsz, csináltok. Puszta manipuláció, amikor ezt úgy próbálod beállítani, mintha egy idegen provokátor lennék, aki csak azért furakodott be, hogy megosszon és "pocskondiázzon" titeket. Nevetséges az a folyton hajtogatott állításod, hogy csak most vetted észre mindazt, amit évek óta csinálok, most ért volna földet az ejtőernyős papírtantusz, hogy de hiszen ez itt pocskondiázott minket 2005-ben, öljük meg.
Láttad a Hannibál tanár úr című filmet? Kötelezően le kellene vetíteni neked és harcosaidak minden tüntetésen.
Vezér úr, egyre többen mondják - na, nem körülötted - hogy ideje lenne érdemeid elismerése mellett nyugdíjba vonulnod, Budaházyval együtt. Mert vannak érdemeid, ez kétségtelen - és valóban, a Magyar Sziget vagy a Remény Háza ilyen - de mindez nem menti hibáidat, és ha azokkal nem tudsz szembenézni, az bizony rosszabb, mint maga a hiba. Ezen pedig semmiféle mennyiségű párbajozás nem fog segíteni.
Az itt látható kérdőívet pedig rakd ki a Szent Korona Rádió oldalára is, ne mondd, hogy elfogult az eredmény, ha csak a Bombagyár olvasói szavaznak.
Toroczkai válasza, mellyel a vitát lezártnak tekinti:
Újabb reagálásodból világosan kiderül, hogy elbeszélünk egymás mellett. Te a "haladás", a liberalizmus, a mai parlamenti demokrácia képviselője vagy, mi pedig a "maradiságé", a hagyományőrzésé, a tradicionalizmusé. Kritizálni jogodban áll, a sértegetést, a gúnyt viszont nem fogadjuk el. A párbaj (amelyet a nyilvánosság kizárása mellett, úriemberként rendezhettünk volna le) elől kitértél, ez a mi szemünkben téged minősít. A nyílt üzengetésnek, eszmecserének semmi értelme, ahogy a modern korra oly' jellemző verbális keménykedésnek, odamondogatásnak sincs. A szavazást pedig eszemben sincs kitenni, ez a lépésed is csak azt bizonyítja, hogy számodra a mennyiség (a szavazatok száma), nekünk pedig a minőség számít. Mivel ez éppen a liberalizmus egyik ismérve, ebben nem is akarunk veled/veletek versenyezni.
(Magyar Jelen, Bombagyár + közlemények)
újabban meg a kakiszex...
legujabban: hamis cédulák...
Megjegyzés küldése