Para-Kovács Imre

Heti bonc,
belenéztünk a gyökércsakrába



Parakovácsot valamikor jó kedvvel és röhögve olvastam, amolyan érdekesen bolond ember volt fiatalkorában. Tulajdonképpen csak az ő egotrippes írásaiért fogyasztottam a Magyar Narancs nevű újságocskát. Para itt heti rendszerességgel és jerofejevi tehetséggel beszámolt a legeslegutóbbi Legnagyobb Berúgásáról és ezeket módfelett jó volt olvasgatni. Parát olvasva bármelyik seggreesett alkesznak azonnal nőtt egy arasznyit az önbecsülése, hisz lám, lám, vannak nálunk is nagyobb majomfingok a környéken. Nagyon tudott mesélni ez a Para, heti ötezer karaktert, de azoknak némely fordulata évekig bujkált a kocsmai röhögésekben. Végül rozzantan, de törve nem, rajongói legnagyobb meglepetésére és az orvosi előrejelzéseket meghazudtolva megérte a negyedik x-et, majd a végső delírium előtt egy arasszal ismeretlen motivációjú, de elszánt pszichiáterek vették kezelésbe, akik megküzdtek a lehetetlennel. Telenyomták Para puffadt fejét legális drogokkal és a kocsmai fogadók szkepticizmusa ellenére leszedték idült politoxikomániájáról. A nép először röhögve hitetlenkedett, hogy hátpersze, pontapara. Majd meglepett csend lett, sokan elérkezettnek látták az időt egy őszinte önvizsgálattal kombinált életmódváltásra, de legalább a tömény italneműek élvezetének a mérséklésére. Alapvetően azonban örvendeztünk, mert most navégre megszületik a várva-várt Nagy Regény, aminek világsikerében senki nem kételkedett. Para azonban inkább polgárosodni kezdett, naponta cserélgette az alsóját, szerzett lakást, fiatal feleséget és elszántan rástartolt a pénzre, vadul nyalizott médiagenyák gerincvégeinél, majd navégre kiadott két könyvet, a már említett hányásban fetrengős történeteit. Jó volt újraolvasni a régi vihogtatókat, életszagúan őszinte gonzók ezek, megvettük, szerettük, de továbbra vártuk a nagy durranást. Végül írt valamit, egy bizonytalan állagú regényszerűséget, szcifi meg látomások és mocsárban dagonyázó szófosás, ami összességében környezetszennyező papírpocsékolás volt. A rajongó nép felsóhajtott, az életmű a jelek szerint lezárult, beállt a sorba egy újabb áldozata a magyar ugarnak. Parának annyi, mondogattunk egymásnak a pincekocsmában, alkeszos témáiból és az inspiráló alkoholból kifogyván semmi keresnivalója a magyar irodalom tájékán.



Maradt számára a zsurnalizmus, az öreg kiégettek elfekvője, flekkdíj, kurválkodás.

Ritkán hallottam felőle, értelemszerűen kievezett az érdeklődési körből.

Megpróbálkozott a tévével, majd néhány cikkcakk után beköltözött az MSZP komfortos, pénzzel bélelt segglukába, a baráti médiába Népszabadságba, mert állítása szerint jobbos alfeleket nyalnia nem volt gusztusa, pláné, hogy senki nem tartott igényt ilyesfajta tevékenységére. Para-Kovács, bár régi csillogása a múlté, lelkes farkcsóválással és tökéletesen szervilizmussal visszhangozza az MSZP kommunikációját: lopunk, csalunk, hazudunk, de az ellenzék is ezt csinálná. Ráadásul antiszemita csürhe az egész bagázs, ugyebár, cakkundpakk. Bár műveltsége khm, elmarad kollégája, TGM Miklósé mögött, a csúsztatás és manipuláció terén őstehetség, rendszeresen emlékezeteseket alkot, a "független értelmiségi" és "megmondóember" jólfizető szerepében szórakoztatja a Népszabó olvasóit a duplagondoljaival. Kint is vagyok, bent is vagyok, jaj de jó, hogy mozoghatok. A Pulitzer-emlékdíj már figyel, Bodor Pál nyáladzó ajkai csókra csücsörödnek.

De a karrierépítésben nincs megállás, aki elfárad, lemarad. Az "szegény vidéki drogos-alkoholista-pánikbeteg punk" Para-Kovács mostanában Orosz "Csupor" Józseffel versenyez a pénzosztogató alfelek környékén és teljesítményét látva bármi megtörténhet. Nem elveszett ember, akár még Valaki Fontos is lehet belőle a Pártban, biza, és aki nem hiszi, járjon utána. (itt például a Veres János nevű színesfémneppert övező trágyát kenegeti szorgosan szerteszéjjel)

Köcsög-e a kormányunk?
Az biza.
Egy leépült macskajancsi vezeti az ellenzéket.
Aha.
Akkor mi a faszt várunk?! Mégis, mitől lenne jobb?

parakovacs.blogter.hu

Nem irigyeljük Parát, keményen megdolgozik a pénzéért. Ahogyan mondani szokták: fiatal a feleség. Népszabós teljesítménye önmagában is kimagaslóan irritáló, de valójában hatalmas dagadt arca az igazán figyelemreméltó. Most kézenfekvő lenne Havas Henriket emlegetni, de egyrészt döglött seggbe nem ildomos rúgni, másrészt a megérzések, valamint a béljósok azt súgják: a rettentően kiélezett verseny dacára a nagyképűség és tahóság új etalonja Para-Kovács lesz. Most eltekintünk az interneten fellelhető tragikomikus önfényezéseitől, visszabámulunk a szomorú 2005-ös esztendőig, mikor Parán már szabad szemmel láthatóan is nagyon elhatalmasodott a baj.

Történt vala, hogy a 2005-ben a Városi Tájkép Csoport Pannonugaron még újszerűnek számító "köztéri dizájn" elképzeléssel kívánta felöltöztetni a korzót a március 15-i ünnepségre. Bár a koncepció bevezetőjétől manapság sikítófrászt kapnának megrendelőik

Napjaink modern köztársaságának eszméjét az 1848-as, 1956-os és 1989-es köztéri események, vagyis az akkori forradalmárok utcai megmozdulásai, "utcai aktivitása", tiltakozásai, tüntetései alapozták meg.

Az Eötvös tér és a Március 15. tér között húzódó sétálóutcán speciális média hengerek kerülnek felállításra. A hengerek óriás felületein főként kortárs közéleti személyiségek mesélnek arról, hogy mit jelent számukra a szabadság, a szabad élet.

végül bekerült az üvegzsebbe a megfelelő mennyiségű közpénz.

Március 15-én mi, mint megannyi beltelki és kültelki polgártárs, kibaktattunk a Dunakorzóra egy kis ünnepi sétafikára, valamint megtekinteni a vizuális forradalomként reklámozott köztéri dekorációt, mert fogékonyak vagyunk az újra és Magyarországon utoljára a Terror Háza múzeumban láttunk kliséktől megszabadult, eredeti dekorációs koncepciót.




Első nekifutásra nem értettünk semmit, mert az agyunk a látványtól teljesen elzsibbadt. Az 5 méter magas hirdetőoszlopokon gigantikus arcok forogtak körbe-körbe és hangszórón osztották az észt a megszeppent járókelőknek. Ide-oda sétáltunk álmélkodva, de az agynak van egy olyasfajta önvédelmi mechanizmusa, ami átmeneti bénulással akadályozza meg, hogy az elviselhetetlen faszság láttán láncfűrészes ámokfutásba kezdjünk.


Kéremszépen, 2005-ben Magyarországon beállították a pofátlansági világrekordot.

A történelem nagypályásai, Lech Walesa, id.George Bush, Vaclav Havel, II. János Pál, Helmuth Kohl között ott virítottak a médiában evező helyiérdekű magyar hólyagok. A történelem tökéletesen lényegtelen és érdektelen mellékszereplői felfújták magukat, mint a mesebeli béka és egy szinten meresztették magukat a már felsoroltakkal. Ők is a Szabadságról szónokoltak, há mérne? Bródy János! Udvaros Dorottya! Palik László! Geszti Péter! Bakáts Tibor Settenkedő! Para-Kovács Imre! Pattanások a majomseggen, akiknek az egója kinőtte a töppedt kis Magyarországot. Legalább az ő arcukat már három tenger mossa.

”A hengerek között sétálva pedig, egyszerre több henger hangját is egymásba mosódva-hallva, beszélgetésnek, párbeszédnek tűnő morajlássá válnak a monológok.”

Palik László és Lech Walesa. Bakáts Tibor és Vaclav Havel. Geszti Péter és II. János Pál. Ilyen nincs.

Geszti Péter a szabadságról eszmecserél II. János Pál Pápával.
Geszti Péter a Szabadságról szónokol.

Bzmg, zárlatot kap az Internet.

Kivándorolok, ki én. Böröndöm útrakészen az előszobában.



Elmagyarázná valaki, hogy kik ezek és mi közük az akarnokságon kívül bármihez? Na? Valaki?

Például Palik Lászlót mi emeli az átlagos magyar szartenger fölé? Szorgosan körülzümmögte Princz Gábort annó, jól megszedte magát és mostanság a Hungaroringnek az elnöke? Udvaros Dorottya szerintünk is csinos színésznő, sőt egy emlékezetes pinavillantásával sok rejszmestert megörvendeztetett, de amúgy? Bródy "Ex-Babyface" János sok emlékezetes dalszövege mellett megírta az István, a királyt, amit a fél ország a hatodik sör magasságában is gond nélkül elénekel, nade mégsem ő kergette el Kádárt. Mire ez a világszínvonalú arcozás? Hogy az átkosban nagy nyilvánosság előtt kinyalta Lendvai "Neodemokrata" Ildikót, alias Dolores Umbridge Botoxszot? Hogy segített Várszegi Gábornak pult alatt, bagóért „privatizálni” a Hungarotont? És Bakáts Tibor Settenkedő? Mitől érzi jelentősebbnek magát, hogy egy Lech Walesanak megigya a lábvizét? Itt jegyezzük meg, hogy az illusztris magyar kínálatból Győzikét és Pákót kihagyni a parádét szervező VTCS rasszista elfogultságát bizonyítja.

A két zavarbaejtő hullanullát, Para-Kovács Imrét és Bakáts Tibor Settenkedőt, a két nyomulós „közéleti személyiséget” talán az tette kívánatossá a szervezők előtt, hogy a Magyar Narancsos baráti társaság meglehetős befolyásra tett szert országocskánkban, minisztert és rádióelnököt is adtak már nekünk, szóval további megrendelések reményében nem árt jóban lenni velük. Ezt hívják a bennfentesek a kölcsönös seggnyalás koncepciójának: mi Fontos Valakiknek állítunk be benneteket, cserébe ti megpróbáltok minket újabb állami és demszkygáboros megrendelésekhez juttatni.

(folytatjuk, egyelőre nézegessen képeket)













.

Továbbolvasás + Read More......