2006. március 30., csütörtök

Töki Pompos a Vörösmarty-téren


A Homár frusztrált. Teller Ede megajándékozta a szenvedõ emberiséget a hidrogénbombával, de szülõhazájának még egy nyavalyás atombombája sincsen. Pedig birtokában jó eséllyel visszaszerezhetnénk akár Etelközt is. Persze itt van nekünk Paks, ami legalább ugyanannyira veszélyes, de mégsem vennének komolyan a sógorok, ha egy lelkes magyar delegáció azzal kopogtatna az osztrák Külügyminisztériumban: figyú, ha nem kapjuk vissza Burgenlandot, felrobbantjuk Paksot. És mivel amúgy is kampányidõszak van, mi is elõrukkolunk egy ígérettel: szavazzatok a Homárra és bütykölünk nektek egy fájintos atomfegyvert. Végre egyenrangúak leszünk Izraellel és Észak-Koréával! Miért csak a jenkiké legyen az élvezet? Atombombát Mindenkinek!

És itt van a másik nemzeti sérelmünk, a pizza. Miközben a pizzát rágcsáló világ az olaszokat dicsérgeti, elsiklanak azon tény fölött, hogy az is magyar találmány.

Itt a bizonyíték: a Töki Pompos, mellyel elõször a Vörösmarty téri kirakodóvásáron találkoztunk potom 500 forintosért.

Recept: egyszerû, mint a szegény olasz találmánya, a pizza. Fogj egy pompost (langalló, langali, bodag, bukti, vakarék, ami régebben kenyérsütésbõl megmaradt tésztából készítettek) és ízesítsd azzal, ami éppen adódik. Lilahagyma, sajt, fokhagyma, szalonna, tejföl vagy akár baromfizsír, de kérésünkre vegetáriánus változattal is megörvendeztettek. Mint megtudtuk, ”az étel igazi zamatát az élõtûz és az akácfa füstje adja meg”, a mûtárgyat a helyszínen sütik tapasztott kemencében. Finom, mint az elsõ koitusz.


videónk a vásárról + flashmob párnacsata:

Továbbolvasás + Read More......

2006. március 28., kedd

Taxishiéna fõtaxis mimikrivel


Hol volt, hol nem volt, illetve van egy spancim, amelyik annyira, de annyira bugyuta, hogy elnevezték a galád cimboráim Gesztipéternek. Szeretett blökim nekifutással próbál a boltok becsukott üvegajtaján keresztül áthatolni, valamint rendszeresen elorozza a környék rémének, a Killer nevû pitbullnak a gumicsontját. Nemrég sikerült még önmagához mérten is nagyot alakítania: amikor meglátta az utcán közelítõ anyukámat, örömében kiugrott a cirka 7 méteres magasságban levõ lakásablakon. A kétségtelenül látványos salto mortale után anyuci tényként közölte telefonon keresztül, hogy Peti öngyilkos lett, de legalábbis eltörte a gerincét. A többi fortissimo bõgés. Vészhelyzetben a legelszántabb autóirtó bringásállat is hajlamos kocsiba ülni, tehát leintettem az elsõ taxiformájú jármûvet (a periferiális látásom szerint Fõtaxit) és a helyszínre vágtattunk.

A húgytocsában heverészõ blöki láttomra megcsóválta a farkcsonkját, amitõl nagy kõ esett le a szívemrõl, mert legalább a gerinctörést kihúzhattam a lehetséges sérülések listájáról. Serényen szétrúgdostam a környékbeli irodistákból összeverõdött bámész tömeget, majd a jobb ötlet híján pokrócba csomagoltam az ütõdött ebet és anyástól betuszkoltam õket a várakozó taxiba. Elindultunk az állatorvosi egyetem felé. Ekkor érkezett el az ideje, hogy az addig hallgatag taxisofõr megszólaljon. - Tudják-e, hogy én nem Fõtaxis vagyok? - Tessék? -– így én, a naív. - Nem piros-fehér, hanem fekete-fehér kockás csík van a kocsim oldalán -– tette hozzá magyarázólag. Tanácstalanul vártam, hova akar kilyukadni. Megtudtam azonnal. - Nekem másként van beállítva az órám - közölte sejtelmesen. - Aha -– kezdtem kapisgálni. –- És mégis mennyire másként?

Mondott egy összeget, amitõl megszólalt a fejemben a trash metál és vízióm támadt. Kiviszem a hiénát egy csendes folyópartra, majd ábrándos arccal apró darabokra tépdesem, miközben azt mormolom: szeret - nem szeret. A maradványokat meg intõ példaként kiszögezem a városunk kapuira és a taxisdrosztok környékére a hasonszõrû kollégái számára.

Sajnos, a hátsó ülésen szûkölõ eb + anya az égbeszökõ vérnyomásom ellenére is önmérsékletre késztetett. Megérkezésünkor beértem azzal, hogy az ablakon bedobott ezresek mellé csupán egy, az emberek és Isten által egyaránt helytelenített aktusra buzdítsam a kedves mamájával kapcsolatban. A mamától ezúton kérek elnézést.

A blöki megúszta egy lábtöréssel és már újra a régi, tegnap például ideiglenesen a birtokába került egy lehúzott cipõvel pihenõ fájóslábú svéd nyugdíjas bal lábbelije. Tõle is ezúton kérünk elnézést, jevlá gubbjevel. (Képünk illusztáció, a Szervita-téren készült két nappal ezelõtt.)

Továbbolvasás + Read More......

2006. március 2., csütörtök

Occcsó arany (Klapka zacikirály)

Klapka György a Homár házikedvence. A Nyugatról hazatántorgó mûvészember, Komárom hõs védõjének állítólagos leszármazottjának sikeres üzleti pályafutása irigy sóhajokra késztet. Mikor a számítógépeket szomjúhozta kis hazánk, Klapka számítógépeket importált nagy mennyiségben. Mikor a nyugati autó képezte a vágy titokzatos tárgyát, Klapka máris képezte a maga kis extraprofitját. És a multinacionális mosóporgyártok elleni huszáros-szürreális pere kétségtelenül a rendszerváltás egyik legjobb poénja volt.

A magyar piacra betérõ cégek hatalmas reklámkampánya arra épült, hogy az általuk gyártott mosópormárka földbedöngöli a régi, "hagyományos mosópornak" nevezett tisztítószert. Klapka agyában a fogaskerekek azonnal extra sebességre kapcsoltak: piacra dobta saját mosópormárkáját, a Hagyományos Mosóport, hogy aztán beperelje a multikat hitelrontásért. További lelkes ollócsattogtatásra késztetet, mikor aranydíler minõségében elkövette a világ legbárgyúbb reklámfilmjét.

Most azonban összevonnánk a szemöldökünket, ha volna. Klapka betette a lábát (aranyüzletét) a világ egyik legdrágábbjának számító Váci utcába és magával hozta legendás vizuális nyomorát. Saját interpretációjában az eleganciát a Havanna-lakótelepi vegyeskereskedés és a kínai piac környékén árulják, figyelemfelkeltés költségkímélõen és slusszpász. Olcsóóóó cipõõõõõ, egy ezer, sok nyocszááááz. Jelen esetben: hé, mutter, ke' occsó arany? A ház falait belepõ reklámtáblák a városképért felelõs illetékes elvtársak/úrak szemét a jelek szerint nem bántják, welcome to Westbalkan, a vizuális környezetszennyezésbe még senki sem halt bele. És ha igen, akkor mi van?

(Update: informátoraink szerint esténként leszedik a táblákat az alkalmazottak – vélhetõleg a homályban végzik ellenõrzõkörútjukat városunk fura urai. Esetleg attól tartanak a boltosok, hogy valaki ellopja õket…).





2. frissítés: 300 millás csőd


Továbbolvasás + Read More......

2006. március 1., szerda

Ebéd ezer alatt - Szembe a madárinfluenzával

A Homár messzire elkerüli a Meki jellegû amerikai tömegetetõket, mert valaki egyszer azt mondta, hogy tök ciki ott mutatkozni. Valamint a közvélekedéstõl eltérõen van ízérzékelésünk. Lássuk hát az alternatívákat, a madárinfluenza-pánik kellõs közepén jól megreklámozzuk a Deák téri baromfihús-ellátónkat, a Csirke-fogó nevû büfét. Már a neve is somolygásra készteti az amerikanizált vendéglátós elnevezésekhez szokott egyszerû fogyasztót, ráadásképpen a hely ízletes és kiadós szendvicsei a maximális pontszámot érdemlik.

400 forintos körüli ízbomba, melybõl a zöldség sem hiányzik, valamint a kiszolgáló személyzet udvarias stílusa nem csap át meki-féle letegezõsdibe. (Tegezõdjenek az amerikaiak az irakiakkal, de mi ká-európában megmaradunk az egyes szám harmadik személynél, mint udvarias társalgási formánál).

Aki helyben kívánja feldolgozni a jobblétre szenderített baromfit, az köretet és üdítõt is rendelhet visszafogott áron. Kicsit kopottas a büfé, kicsit zsúfolt, de a miénk és mindenkinek jó szívvel ajánljuk.

Végezetül az értetek beszélek, nem ellenetek jegyében: a magyarosch vendéglátás nem feltétlenül jelenti azt, hogy magasról pottyantunk az elemi higiéniai elõirásokra. Jelesül ne ugyanaz az ember vegye át az ótvaros pénzünket, aki a szendvicsünket is összerakja, teringettét!

Továbbolvasás + Read More......

2006. február 14., kedd

Haverok, buli, Oroszország

A magyar kultúra csodálatos kalandjai Oroszországban
(Kiszes élménybeszámoló, napló)

A Homár ollói messzire elérnek, most éppen a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiadott, a 2005-ös oroszországi magyar kulturális évad emlékkönyvét juttatták el hozzánk beépített ügynökeink. Elsõ augenblickre a kiadvány igénytelensége ragadta meg a figyelmünket. Minõségi papíron lehangoló vizuális unalom, egymásra csúsztatott, néhol ferdén elforgatott képek, a Faerie és Avantgarde betûtípus megejtõ kombinációja. A képanyag finoman szólva hullámzó minõségû, a fesztiválról készült semmitmondó képek mellett alulexponált, homályos fotók partyarcokról. Mi a szent szar ez, – merült fel tudatunkban a kíváncsiság, kérdések kavarogtak villogó neonfényekkel övezve.

Figyelmesebb tanulmányozás után elégé el nem ítélhetõ módon vihogni kezdtünk. Az elején még halkan, amolyan sotto voce, hogy aztán a hetedik oldalnál már fortissimo, a környezetünk idegein hancúrozzunk kb egy órán keresztül, míg végigbogarásztuk eme 97 oldalas emlékfüzetet, egy elemista iskolaújság és a csepeli munkásõrök brigádnaplójának megejtõ keverékét. Elvtársak! Véreim! Magyarok! Elõre a hetvenes évekbe!


Indulásként egy Népszabó-ollózás adja az alaphangot a fesztivál beszámolóhoz, szó fennakad, hang megszakad, lehelet megszegik: "Mellesleg Moszkvában reneszánszukat élik a filozófus Lukács György mûvei. Húsz-harminc Lukács kör alakult orosz városokban, a bölcsészkaron Lukács-szemináriumokat tartanak. (...) Itt van tehát a lehetõség, hogy kultúránkkal észrevétessük magunkat ebben a kavalkádban."

Ezek után nem maradhatott ki a régmúlt keleti társasutazásainak obligát látnivalója: látogatás az Auróra-cirkálón. Rémült röhécselés részünkrõl. A biztonság kedvéért: a kiadvány 2005-ben készült.
Más: az orosz-magyar történészhétrõl is ennyit tartottak szükségesnek beollózni a szerkesztõk a Népszabiból: "…[kiemelkedõ jelentõségû] a Krausz Tamás szervezésében tartott társadalomtudományi beszélgetéssorozat, amely 27 magyar kutatóval és több orosz intézet munkatársainak a részvételével zajlott."

Kiderült, a legtöbb kérdésben a magyar tudósok álláspontja korántsem annyira polarizált, mint az oroszoké. Ez is arra utal, hogy a partnerek valószínûleg jobban küszködnek az átmenet problémáival, mint mi…”

Egységben a magyar történész delegáció, idilli az összhang, míg oroszéknál csúnya viták dúlnak. Kun Miklóst valahogy elfelejtették meghívni. Ha meg valaki arra kiváncsi, hogy vajh’ mért a komcsi nosztalgiától sújtott Krauszt emelték ki az emlékkönyvben, (az MSZP Baloldali Platformjának alelnöke, az Eszmélet nevû fanzine fõszerkesztõje), nos, az figyelõ szemét a baloldali csoportképre vesse, ahol Krausz meghitten átöleli Szvák Gyulát, a fesztivál fõkurátorát, mellesleg szerzõtársát. Mellettük meg Font Mária – de most inkább nem merülnénk bele, hogy ki kicsodának a csókosa a magyar kultúrában. Illetve mégis, mert nem bírjuk, nem bírjuk:

Az Élet és Irodalom munkatársai irodalmi felolvasó esttel és kiállítással, valamint egy orosz ÉS kiadvánnyal jelentkeztek Moszkvában. Véletlenek márpedig nincsenek – az ÉS-t a Maecenas-tulajdonos Szvák (és nem mellesleg a postabankos Princz) pénzzel töltött gyorsrizses zacskói rántották ki a csõdbõl 1995-ben, hogy néhány hónap múlva ezerforintos jelképes áron visszaadják tulajdonrészüket…Áááá, rég volt, igaz sem volt, különben is ez egy igen zavaros történet.

Amit a könyv stréber szerkesztõgárdájának szellemi hozzáadott értékének nevezhetünk, azok az iskolaújságos képaláírások. A képaláírások, istenem, azok a képaláírások! Az a csillogó apparatcsik humor.

Szüret: "Az újságirók hangulata bizakodó" (kép: újságirók bizakodóan néznek) "Gyurcsány Ferenc alaposan megnézi a kiállitást" (kép: Gy.F. meggörnyedve, de alaposan néz) "Török Ferenc tudott örülni" (kép: Török Ferenc egy túlexponált fotón örül moszkvai kiruccanásának, talán azért, mert egy másik képen "Török Ferencre lecsapott a sajtó") "Jancsó Miklós emlékeirõl mesél Petrodvorecben" (kép: Jancsó Miklós ül és beszélget)

Jancsó Miklósra egyébként alaposan rájár a rúd. Méltatására ilyesmit ollóztak be tisztelõi egy szentpétervári lapból (ollózás az ollózásból): "a 84 éves rendezõ sajtókonferenciát is tartott, ahol mindenkit ámulatba ejtett életkedvével". Jaja, az öregnek még nem csorog a nyála, sõt beszélni is tud, pedig az õ korában másokat már pelenkáznak…

Sajnos, terjedelmi korlátok miatt nem szemelgetünk tovább az agitprop hülyeséghalmazból, úgyhogy végezetül Szvák fõkurátor a fesztivál és önmaga sikerét lelkesen méltató elõszavának befejezése következzék: "Ez a kis album mindössze néhány eseményt villant fel, messze nem a teljesség igényével – ahogyan ezt a résztvevõk látták. Bevallottan szubjektív, mint minden emlék. Nem is akar más lenni, csak egy emlék."

No, ebben az szubjektív emlékízében tényleg van valami, mert Gyulánk nyolcszor szerepel benne, maga mögé utasítva olyan híres vendégmûvészeket, mint Gyurcsány Ferenc a maga szerénynek mondható 6 szereplésével. Adtátok volna oda a könyv költségeit a kutyáknak.

nosztalgiazene
CPG: Erdős Péter



(homar.hu)


Továbbolvasás + Read More......

2005. december 14., szerda

Kultikus trashfilmek Hollandiából (DVD)


De Nacht van de Wansmaaak
filmfesztivál

Ha egy trash movie rajongó megunta a TV2 és az RTL klub filmkínálatát, annak szeretettel ajánljuk az évente megrendezett hollandiai Wansmaak fesztivált. Klasszikussá nemesedett régi C-kategóriás kaland, szex, pornó stb. filmek garmadája kerül különbözõ helyszíneken levetítésre és az eseményrõl 2003-ban DVD összeállítás is készült Jan Verhayen, alias Max Rockatansky holland nyelvû kalauzolásával (De Nacht van de Wansmaak).

A fesztiválról készült összefoglalón kívül amerikai, francia, hong-kongi, indiai stb. filmek elõzeteseibõl (trailer) kapunk vigyorító válogatást. Az Attack of the 50 ft woman, Inframan, Supersonic Man vagy a Hercules a felejthetetlen Lou Ferrignoval (a Golan-Globus perverziója) típusú akciófilmek történetére nemigen tudunk visszaemlékezni, a Zombi Holocauston rémségein talán még egy gyerek is röhécselni kezd, Sam Cromwell Alian filmjérõl meg a Nyolcadik utas a halál c. remake készült. Néhány régi kedvencünkrõl kedvcsinálóként írunk egy rövid ismertetõt, hátha valaki nem ismeri:

Flesh Gordon (”not to be confused with the original Flash Gordon”). A pénisz alakú ûrhajóval közlekedõ brigád a szürreális bugyutaság versenyében verhetetlen. Ki nem röhög, amikor egy idegen bolygóra kiszállva néhány mély szippantás után elhangzik: Good. Is oxigen on this planet.

A Kung-Fu rajongóknak a ritka bizarr Crippled Masterst ajánljuk: egyik mesternek a lábai, másiknak a kezei hiányoznak, de felbukkan egy harmadik, aki vak….

Szex és erõszak egy cipõben: Naked Fist – erotikus kung-fu, ahol a fõhõsnõ a küzdelem hevében elveszíti ruhadarabjait.

Sötétebb hangulatú a Katharina, die nackte Zarin (nagy költségvetésû, kosztümös film sok-sok kegyetlenkedéssel, vér hektószámra – valamint az olyan történelmi pletykák felemlegetése, miszerint Katalin cárnõ lóval közösült volna). Caligula és Messalina viselt dolgai is megérnek egy kukkolást.

Végezetül egy pornó: Above Angel, the Devil Below, amit az Ördögûzõ c. horrorfilm paródiájának szántak készítõik. Történetérõl annyit, hogy ártatlanka egy régi könyv, valamint vibrátor segítségével megidézi az ördögöt (satanus venit me fornicare), aki persze tettre készen felbukkan, majd beköltözik a hölgy ízéjébe, mire az önállósítja magát és beszélni kezd. A történet némiképpen Borroughs Meztelen ebédjére hajaz (ahol egy segglik ébred öntudatra), de ebben a mûfajban nem az eredetiség a fontos. A doktor, majd pszichológus bácsi sikertelensége után megérkezik a szakavatott segítség az okkult tudományokban járatos jóságos pap, valamint segédje képében, akik a pornógráfia segítségével kiûzik a gonoszt. In this case curiosity didn’t killed the cat.

A következõ szemétfesztivál februárban lesz, a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál keretében. Addig is fájlcserélõre fel, proletárok, vagy pedig bátran kapcsoljátok be a tévét!


(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

2005. december 12., hétfő

Mûvészien italozni

Oázis Italdiszkont


Hetedhét országon is túl, a világ végi Pesti úton, ahol telente ördögszekeret görget a szél és farkasfalkák fosztogatják a kukákat, áll egy Oázis, ami valójában egy italbolt. Ide járnak olcsó stresszcsökkentõ védõitalért a környezõ panelrealizmus sivatagának munkában megfáradt dolgozói, valamint a between jobs tengõdõ, khm, rendszerváltás áldozatai. A bolt nem mellesleg egy funkcionális mûalkotás: Bada Dada helyi lakos és mûvész (festõ, költõ, zenész, kalligráfus, sõt legújabban popsztár is a Belga jóvoltából) valamint egy mûértõ kisvállalkozó együttmûködésének gyümölcsözõ eredménye.

Bada Dada reneszánsz multimûvészünk (valamikor a kvatrócsentóban, bár erre csak közvetett bizonyítékaink vannak) egy túlzottan jól sikerült sör-pálinka önkezelés következtében beleesett egy féreglyukba, ami a Pesti-úti lakótelepre teleportálta. Mûvészünk egy darab ideig sikoltozva nézegette poszt-szocialista sivár környezetét, majd a maga módján megpróbálta átalakítani valami mássá, valami jobbá, fényt, ötletet, nevetést csempészni a megfáradt, szürke hétköznapokba és nekifogott Holdrajzot festeni a magyar rögvalóságra.

Michelangelo valami kápolnát, Magritte a Knokke-le-Zoute-i kaszinót, Bada Dada a Pesti úti italboltot dekorálta. A boltot nézegetve megtelik tartalommal az a régi, elfeledett mûvészet-meghatározás, miszerint minden minden mûalkotásnak csak annyiban van létjogosultsága, amennyiben a dolgozók érdekeit szolgálja. A mûvészet elszökik a sznobok rabságából és az utcán ünnepelteti magát.

Továbbolvasás + Read More......

2005. december 9., péntek

nem mind arany, ami kóser

Franczoz minidonuts

Totó cimboránk ellátogatott a világ fõvárosába, New Yorkba, ahonnét ezt a szuvenírt importálta a szegény vidékinek. Az ember nagylátószögû objektívet kér, oszt kap egy doboz kóser Franczoz minibagelt a gettóból, bátortalan Eiffel-toronnyal a cég logójában. Hangulatomat talán a csalódottság jelzõvel lehetne jellemezni. - Nagyon rossz - biztosított galádul. – De te eleve a szemetet gyûjtöd. Ismerek egy hászidot, aki antiszemita megjegyzésekre ragadtatta magát a megkóstolása után.

Nem mertünk kockáztatni, ezért tesztelés céljából megkóstoltattuk a buli egyszerû népével a szerzeményt.

Rados, MÚOSZ tag: Mi ez a szar? Ja, hogy kóser? Õõõõ, vannak még átmeneti problémák a népi demokrácia építésében.

Zoltán, közgazda, 1 hete elhagyta a barátnõje, azóta antiszemita: A zsidók bosszúja a holokausztért. Vagyis hogy ezt többnyire zsidók fogyasztják? Mazochisták. Az ex-barátnõm is legújabban egy bölcsésszel jár…

Györgyi, titkárnõ: Háááát, száraz tésztán savanyú csokoládé, amolyan Katona Klári kedvence. Köszi, de fél darab is elég, hagyjunk a fõnöknek is….

Kati néni, házmester: Drága gyerekek, halkítsátok már le azt a nyavalyás lemezjátszót. Amerikai édesség? Hát Amerikában mindent megesznek az emberek? Meg akartok mérgezni?! Most aztán tényleg fejezzétek be a bulit!

Zeb, rámenõs francia buldog, aki mindenáron magáévá akarta tenni a lábszárunkat: Broáf! (kitálalja a szõnyegre)

Ezek után felforrósodott a hangulat és a társaság egy emberként követelte, hogy egyem meg az utolsó darabot. Bátraké a jövõ, meg túlerõ van, végül is az egészségügyi miniszterünk is kipróbálta magán a madárinfluenza elleni oltóanyagot. Páááálinkááát!!!

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

2005. december 5., hétfő

Belgrádi Partizánrádió

Ha valaki már járt a Manchester United vagy a Real Madrid fociklubbok bizbaszboltjaiban, az tudja, hogy szinte bármit el lehet adni a csõlátású szurkolóknak, amin szerepel az imádott csapat logója. Kis hazánkban széttekintve elég, ha az Arany Ászok mutációját, a Fradi sört említjük. Nenad cimboránk jóvoltából teljesen újszerû szuvenírrel gazdagodtunk.
Õ az újvidéki bolhapiacon jutott csekélynek mondható, 1 eurós áron eme csodálatos emléktárgyhoz: hordozható Partizan Beograd (Belgrádi Partizán) rádió. Retró darab a múlt századból, egyenesen a hongkongi Styland Holdings Limited cégtõl. Mellesleg mûszakilag teljesen semleges ez a kínai cucc: mi például gond nélkül hallgattunk rajta Fradi meccsközvetítést :-)

Továbbolvasás + Read More......

2005. december 2., péntek

Hasznos spanyol

Spanish phrasebook

Lonely Planet

Bár a Homár nem egy harcias állatfajta, most mégis halálmegvetõ bátorsággal szembe dicséri a Lonely Planet multináci kiadócéget: a spanyol szótáruk egyszerûen verhetetlen hasznosság tekintetében. Mi még ilyen jól nem szórakoztunk útiszótár olvasása közben, szájbergyerekesen szólva levizeltük a rötyögéstõl az egérpadunkat. Például nagyon hasznos segítség, ha a turista meg tudja kérdezni a benszülöttektõl azok anyanyelvén, hogy mikor nyít a múzeum (¿A qué hora abren a museo?), de az is módfelett hasznos lehet, ha megértjük újdonsült barátnõnket, aki lelkendezve közli velünk: estoy embarazada, vagyis terhes vagyok. Vagy ha neagyisten valaki aszongya az arcunkba, hogy "hijo de la puta" (kb. a szuka fia), akkor valószínûleg nem egy gyönyörû barátság kezdeténél vagyunk jelen és jó lesz elõvenni a jedi-tudományukat. A drogos szekció meg egyszerûen hiánypótló, és a Homár kötelességének érzi, hogy ismereteit megossza a rászorulókkal.

Elõrebocsájtjuk, hogy a Homár elítéli mindenféle drog fogyasztását, beleértve a dohánytermékeket és az alkoholt is. Eltökélt szándékunk,
hogy egészségesen szálljunk sírba, ami esetünkben egy fõzõedényben való megmerítkezéssel kezdõdik (a temetés további részleteirõl most inkább nem értekeznénk). Természetesen a Lonely Planet szerkesztõsége is mossa kezeit, méghozzá ezen a blikfangos módon (kérjük a röhögést mellõzni):

Külföldön tartózkodva gyakran elõforduló probléma, hogy nyelvismeret
hiányában nehezen ismerjük ki környezetünket és az embereket. Itt
van néhány bizalmas kifejezés, amelyet drogosok használnak. Ha
ezeket hallod, valószínûleg rossz kocsmába tévedtél:

maría (fû, marihuána), chocolate (hasis), tripi (sav, bélyeg, LSD), coca (kokain), mono (cold turkey, heroin elvonás), camello (díler), jaco/caballo (heroin), churtase (szúrni), chuta (tû), una sobredosis
(túladagolás)

No, és akkor bõvebben a tudásra szomjuhozó vándorproletároknak:

Las drogas no me interesan. (Nem érdekelnek a drogok) ¿Nos fumamos un porro? (Szívunk?) Fumo regulamente. (Rendszeresen szívok) Estoy ciega/o. (Besztóndultam.) Soy heroinómana. (Hernyós vagyok.) ¿Dónde puedo consequir jeringas sin usar? (Hol kaphatok tiszta tût?) Mi amigo/a ha sufrido una sobredosis. (A barátom túladagolta magát.)

Majd a felemelkedés útja, visszatérés a társadalom hasznos tagjai közé:

Estoy intentado desintoxicarme. (Próbálok leszokni.) Necesito ayuda, tengo un problema de drogadicción. ¿Dondé puedo acudir? (Hol kaphatok segítséget a leszokáshoz?) ¿Hay algún programa de metadona en esta pais? (Van metadon program ebben az országban?) ¿Me puedo inscribir? (Jelentkezhetek?)

Végezetül: tonto el que lo lea, valamint szeretnénk, ha valaki ismertetné a magyar kiadás részleteit velünk.

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

2005. november 22., kedd

Már a pornó sem a régi

ÖKM magazin DVD melléklettel

A Homárt mindig lenyûgözte az emberiség kreativitása a szex területén, serdülõ korában maga is nagy érdeklõdéssel tanulmányozta az ebben a témában kiadott ismeretterjesztõ magazinokat. Most egy kedves (és vele született szerénysége miatt nem fontos nevû) olvasónk kérésére az ÖKM nevû havi periodika novemberi kiadását vettük ollóink közé. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a korunkra jellemzõ általános igénytelenség ezt a nagy múltra visszatekintõ nyugati sajtóterméket is utolérte.

A feltûnõen silány minõségû papírra nyomtatott magazin tartalmának nagyobb részét eleve az ismerkedni vágyó, hiányos öltözetû hölgyek, valamint néhány speciális intézet hirdetése alkotja, amely ilyesfajta hölgyeknek biztosít helyszint a zavarmentes társkeresésre. A lap profilját adó képanyag, vagyis a szerelmet leplezetlen õszinteséggel, naturalisztikus részletességgel ábrázoló fotósorozatok viszont már kimondottan negatív hatással voltak a Homár szexepiljére, teljesen lekonyultak az ollóink.

A jelek szerint az itt szereplõ hölgyek kiválasztását az ÖKM szerkesztõségének azon megfontolása motiválta, miszerint Magyarországon létezik egy olyasfajta célközönség, amely számára a Lamperth Mónika vagy Lendvai Ildikó küllemû hölgyek képezik a vágy titokzatos tárgyát. Azonban szerény véleményünk szerint nagyon elszántnak kell lennie annak a férfiúnak, aki ebben a kiadványban egy árva recskázásra elegendõ szexuális impulzust talál, hacsak a lap meleg szekciója nem ragadja meg figyelmét (oh, tomporok, o, mores) a korszellemnek megfelelõen.

A nem fontos nevû olvasónkat azonban nem a fentebb vázolt körülmények indították heves, általunk mélységesen elítélendõ osztrákozásra (melyet inkább nem idézünk, mivel nem kívánjuk megbontani a töretlenül erõsödõ, évezredes magyar-osztrák barátságot), hanem a DVD-melléklet (deutsche mannerphantasien einfach pervers) miatt ragadtatta el magát politikailag inkorrekt módon. Nos, felelõsségünk teljes tudatában kijelenthetjük, hogy ez a lemez tényleg bicskanyitogató átbaszás. Tré. Überszar. Ezért kár volt Európát védni tatár és török ellen.

Egy tízéves pornófilm (Max Steinertõl a Hitchhiker 8. epizódja Landliebe-re németesítve) agyonjátszott kazettájának szemkápráztatóan silányul digitalizált változatát kapja a magyar dolgozó 1990 forintért. A homályos, mondhatni noire képi világot (és ettõl tényleg mosolyra torzultunk) a teljes hangmentesség teszi teljessé: DVD-lejátszóval ugyanis egy darab zörejt nem sikerült elõcsalogatni a termékbõl. Egy árva nyögést, sikkantást, cuppantást, szellentést sem. Mindent a szemnek, semmit a fülnek.

Számítógéppel sem lényegesen jobb a helyzet: a Windows Media Player nem, a Real Player (bár idõszakos siketséggel), de valamiféle audiókísérettel játssza le a filmet, amelyet ebben az esetben egy utólag, a digitalizálás során hozzáadott, midi-minõségû zenei aláfestés jelent. Ugyanis az eredeti filmbõl egy nyiffanyásnyi hangot sem tartott szükségesnek felhasználni az ÖKM magazin.

Piaci stratégiájuk kísértetiesen emlékeztet a "A ravasz, az agy és a két füstölgõ puskacsõ" c. filmben felvázolt vibrátorüzletre. A kiadó ebben az esetben is bizonyára abban bízik, hogy senki sem fog bocsánatkérõ arccal (bézbólütõvel, sorozatlövõvel) bebaktatni a szerkesztõségébe, hogy kéremszépen, engem itt totálisan átbasztak ezzel a pornóval, adják szépen vissza a pénzemet, különben ejnyebejnye, a fogyasztófelügyelethez fordulok, esetleg beperelem Önöket. Zseniálisan balkán, balkánul zseniális.

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

2005. november 3., csütörtök

Yoel Rapel és Yechezkel Lázár a Közel-keleti helyzetről

UJS Klub,
Bp., VIII., Mária utca 54.

Zsidó Fiatalok Magyarországi Egyesülete


Első emeleti hodály egy lepusztult raktárépületben. Alapszín a kék-fehér, de diszkréten egy piros-fehér-zöld szalag is figyel a falon. A süti kóser, én szorongva feszengek egy széken a rám törő magánnyal küszködve. Mindenki mindenkit, belterjes klubhangulat. A többség enyhén kopottas, a bankárok a jelek szerint távolmaradtak, Tasnádi meg a sitten. Az előadó Rapel úr orrát látva megeresztek 1 kaján megjegyzést, de O. tájékoztat, hogy nekem van a második legnagyobb szaglószervem a társaságban. Sajnos, ez tény, úgyhogy eldugulok.

Szemtől szembe a hazatántorogni kívánó néppel. Egy szőkére festett izraeli hölgy felolvas valamilyen tájékoztatót az izraeli helyzetről, szerinte angolul, a szemrevaló tolmács hölgy vért izzad. Yoel Rapel következik, aki a beharangozó szerint rádiós kommentátor. Később kiderül, hogy öt évig élt Amerikában, de ez nem könnyíti meg a tolmács dolgát. Az engem érdeklő tájékoztató a Közel-keleti helyzetről kimarad az előadásból, viszont annál több infót kapunk az előadó nemrég megjelent könyvéről, amelyben a zsidóság mibenlétét kutatja a szerző. Sajnos, elveszítem a fonalat, úgyhogy ezennel bocsánat.

Propagandafilm a hazavágyóknak, csupamosoly emberek, napfény, festői tájak. Kissé régi lehet a film, mivel a politikai helyzet bemutatása Barak és Arafat kézfogásával végződik, Izrael elvégre a béke országa, alijázni kívánóknak mégse mutassunk szerteszét heverő hullákat. Az említett történelmi kézfogásnál elhangzik félhangosan a nézőtérről egy gunyoros megjegyzés, "izé, nem időszerűtlen kissé ez a film?", becsszó, nem én voltam. A mögöttem ülő középkorú úr volt, szürke zakóban.
Aztán még volt kvíz, "Ki tud többet Izraelről" vetélkedő, mikor volt ezmegaz a háború, hány egyiptomi repülőt lőtt le az izraeli légierő a hatnaposban, stb., a fődíj egy menettérti jegy volt Izraelbe, nem én nyertem.

(2002.november 3. 19.00)

Továbbolvasás + Read More......

2005. október 2., vasárnap

Burn, Hollywood, burn

Panic Room/Attack of the Clones/Time Machine

2002.jun.10, Dublin

Moziba járni jó, szeretem, búmat-bánatomat felejtem. Pénzért vásárolt kikapcsolódás, de addig sem iszik Isten ártatlan teremtménye (én), ami hatalmas megtakarítás az itteni sörárakat ismerve. Azonkívül a Talbot Streeten vagyon egy hatalmas építmény, neve UGC Cinema, sok-sok moziteremmel, oszt hat óra előtt csupán 5.25 euró a belépő a szegényebb proletárok számára. Ott szoktam a szabadidőmet tölteni, én, a nagyon szegény külföldi vendég-proletár, ha végeztem a Teremtő által rámszabott mosogatással.

Viszont csak hollywoodi filmeket lehet itt látni, ami hátrány. És popkorn is kapható, ami majdnem kizáró ok egy hozzám hasonló érzékeny lelkű mosogató számára. Ugyebár a kikapcsolódni vágyó fáradt proletár élményekre vágyva beül a moziterembe, lazítani, stresszoldásra, vizuális izgalmak befogadására, viszont füleimbe a Dolby szürreál papírzörgés, csámcsogás, rágcsálás, szörtyögés mindenfelől, megtévedt írek étkezésüket bonyolítják. Emiatt (amíg a saját mozira való nem gyűlik össze), az első sorból bámulom a hatalmas villódzást, ide csak a legritkább esetben követnek mozilátogatásaim megkeserítői, a Popcorn és Kólafogyasztók. Amerika a szabadság mellett megajándékozta Európát a popcornnal, és emiatt jelen sorok írója gyakran ragadtatja magát Amerika-ellenes kijelentésekre, Isten és talán az FBI is megbocsát. Erősen remélem, de vízumkérelemmel nem kísérletezem. Nemrég vitézül végigültem a vetítést egy feltűnően húgyszagú tolószékes mellett, de mivel nem rágcsált, szolidaritásból mellette maradtam.

Panic Room

Director: David Fincher. Starring: Jodie Foster, Forest Whitaker, Dwight Yoakam, Jared Leto, Kristen Stewart, Ann Magnuson, Ian Buchanan. Details: US/ 120 minutes / (15PG).


David Fincher a Harcosok Klubja c. film rendezője, őmiatta ültem be a nézőterembe, ragaszkodó típus vagyok. Az alapötlet eredetinek tűnt, konfliktus egy házban, vajon mi sül ki belőle. Hát, Fincher a jelek szerint kifújt, isten veled, erre a filmre szoktam mondani, hogy nézhető, de.

Adva vagyon egy frissen vásárolt ház, benne a frissen beköltözött Judie Foster a kislányával, hogy aztán azon frissiben rájuk törjenek a rosszfiúk, hárman. Judie és a kislány menedéket talál a ház videokamerákkal és vasbetonfalakkal övezett biztonsági kamrájában (pánikszoba), amely azon célból épült, hogy a rendőrség megérkezéséig védve legyenek a betörőkkel szemben a házban lakok. A betörők bezzeg nem buta emberek, a telefont elvágják, rendőrség nem jön, Judie & lánya csapdában sínylődik. A betörők sem tágítanak, mivel a kamrában rejlő páncélszekrényben vagyon motivációjuk, sok-sok dollár.

Innét teljesen kifúj a film, haza lehet menni a focimeccsek ismétlését nézni. Csupán Forest Whitaker szereplése okoz némi derűt, nagydarab feka, aki eredetileg rosszfiút alakit, de valójában egy másik filmből tévedt ide, ahol megbízható családapaként szerepelt, és magával hozta a szerepet. A két teljesen hülye és értelmetlenül agresszív fehér mellett megnyugtató a jelenléte, izgalmak száműzve, jellemábrázolás a paródia és a gyermekrajz között. Micimackó a pszichotrillerben. Alakított ő teljesen hihetően feka szamurájt, nem kell szegényt hibáztatni, de ez a szerep bárki szamara megoldhatatlan volt. Úgyhogy Whitaker alakítása kb. annyira hiteles, mint Bush amerikai elnöké, mikor békeharcosnak titulálta Sharont. És a film is méltó a feledésre.

Attack of the Clones

Starring: Ewan McGregor, Natalie Portman, Hayden Christensen, Ian McDiarmid, Samuel L. Jackson, Frank Oz, Anthony Daniels, Christopher Lee. Details: US / 144 mins / (12PG).


Megnéztem, hogy felmérhessem az amerikaiak pillanatnyi átlagos IQ szintjét. Ők a világ legerősebb katonai hatalma, úgyhogy érdekel. Igencsak aggódom a film megtekintése után, a világvége elkerülhetetlennek látszik.

A történetről annyit, hogy egy átlagos nyolcéves gyereknek sem okozhat gondot a követése, a 12 éves korhatár túlzottan magasnak látszik. Eredetiség a jelek szerint kizáró ok Lucas számára. A pletykák szerint Bush elnöknek sem okozott gondot a megtekintése, mindent megértett, sőt rosszindulatú egyének szerint ő írta a forgatókönyvet. A Pestiest szerint Magyarországon is nagy siker a film, de mi legalább nem vagyunk a világ csendőre, kihalófélben levő nép vicces hadsereggel nem keveredik harcba a fél világgal.

Time Machine

Director: Simon Wells. Starring: Guy Pearce, Samantha Mumba, Mark Addy, Omera Mumba, Orlando Jones, Mark Addy, Sienna Guillory, Phyllida Law. Details: US / 96 minutes / (12PG).

Időgép, klasszikus, remények feszítettek. A rendező Wells leszármazottja, amolyan családi vállalkozás a film. Sajnos, ebben az esetben is beigazolódott, hogy amihez Hollywoodban hozzányúlnak, az amolyan fordított Midasz-király csodaként szarrá változik. Az igazi Wells halott, nem hőzönghet.

A film alapötlete az időparadoxon, de szánalmas áltudományos halandzsává silányítva, ami minden Asimovon és Stanislaw Lemen felcseperedett sci-fi rajongót szánakozó mosolyra késztet. Einstein neve is elhangzik, de ez már pofátlanság a forgatókönyvíró részéről, és várom, hogy az említett tudós leszármazottai pert indítsanak hitelrontás címén.

Kellemes viktoriánus-miliő, fogaskerekek, retorták, századfordulós hi-tech, kiváló, tetszett. Az időgép békés átmenet egy Trabant és egy báltermi kristálycsillár között, ez is tetszett. Adva vagyon Írország büszkesége, az afróeurópai Samantha Mumba. Lenge ruházatban ő is tetszett. Kr.u. 800000-ben a sziklafalra tapadó, környezetbarát alapanyagok felhasználásával épített házak vörösben izzó design-csodák, ez is tetszett, bár szívesebben láttam volna piros-fehér-zöldben pompázni őket, nade az ember ne legyen telhetetlen. A Morlokok a számítógépes animáció csodái, megfelelően hihetően csúnyák, hogy elhiggyük a sok kimondhatatlan gonoszságot, amit Elói lakóival művelnek bűzös földalatti odvaikban.

A film viszont szar. Fogyasztásra alkalmatlan. Tré. Bombát Hollywoodra.

Továbbolvasás + Read More......

2005. szeptember 29., csütörtök

Környezetbarát szuvenír Kubából


Kuba egy ország, melyet tenger és USA-embargó övez. Kuba lakosságát a kubaiak alkotják, kivéve Guantanamot, ahol Egyesült Államokbeli, valamint muzulmán bevándorlók laknak. Kuba legfõbb exportcikke a szivar és Che Guevara. Kubában kommenista diktatúra van, de ennek ellenére vérbeli demokraták is szívesen idõznek arrafelé, mivel meleg van és süt a nap, valamint jó koktélokat lehet inni. És hol turista van, ott szuvenír is van. A Homár kiküldött tudósítója, Fidel (nem az a Fidel, van másik!) jóvoltából példamutatóan környezetbarát csecsebecséket sikerült lencsevégre kapni. A Coca-Cola (itt státuszszimbólumnak számító) hulladékát ügyeskezû mesterek reciklálják, kisautókká, repülõgépekké transzformálva. Íme, a kubai nép válasza az amerikai embargóra!



(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......