Torkos Csütörtök 2008: El Greco görög-magyar étterem

Torkos Csütörtök az El Grecoban (1065 Nagymező utca 34)


Ötpontos kiszolgálás.
Mer igyekszünk vmi napsugaras mosollyal kezdeni.
Tehát: a személyzetet nagyon szeretjük, egyik-másik tagját akár vendégül látjuk alkalomadtán tágas fekhelyünkön, jóakaratunkat bizonyítandó.

De szemünkben könnyekkel tudatjuk, hogy a budapesti El Greco étterem szakácsa egy mondjonle. Menjen politikusnak, azoktól már amúgy sem várunk semmit.

Kaja:

Az Olymposzi sertéskaraj ("óriás rántott szezámmegos sertéskaraj vegyes körettel, 1990 ft") néven futó ételkombináció valójában egy kétdimenziós bécsiszelet vastag prézliben eltemetve. A borítékban lapuló húsnak gyakorlatilag csak szélessége és hosszúsága van, amolyan ételízesítő funkcióval a prézlihegyben. Magassága nanométerben adható meg, ebből a szempontból a szakács egy precíziós műszer.
A sült krumpli meg szimplán fekete volt, mintha fáradtolajban készült volna. Saját konyhai tapasztalataink birtokában javasoljuk, hogy az fritőzben az étolajat ne csak hetente cseréljék le. Mi szóltunk.

Bejátszott valami fagyikehely is, amolyan Best of CBA, de tényleg kedves és igyekvő a személyzet.

Hofi Géza kedvenc mellecskéje-rántott pulykamell sonkával,szalonnával, hagymával, erős pistával töltve, hasábburgonyával, 1 690 Forint


Mi a Mester emlékére való tekintettel inkább nem kóstoltuk meg az ételkreációt, de ezek szerint errefelé is étkezett Hofi Géza. Aztán elvitte a bánat, gondoljuk mi.

Belső kecs

A szokásos import giccs: ahogyan a Nagymező utcában elképzelik a Görög Éttermet, ahol a buzuki hangja szól a Povasonicból. Hiteles, mint a Miniszterelnökötök, hagyjuk, Pulitzer-emlékdíjasok, Para-Kovács Imre, geszti péter, bakáts tibor. Mindenesetre tiszteletreméltó az erőlködés, ahogyan a nyolcvanas évek vendéglátósi mentalitása a 21. században bátran küzd a túlélésért.

Kló:

Tiszta

Konkluzió:

Valahol a menza és a korházkoszt között. Ha egész évben a Torkos Csütörtök árain etetnének, talán egyszer visszatérnénk bedobni valamit.

Továbbolvasás + Read More......

Lendületben a Havas-família (III. évad)

Újra itt van a nagy csapat, Havasék már harmadik éve szépítgetik szerény lehetőségeik szerint a Lánchíd közvetlen környékét, a Világörökség közepét, oda, bele. Mint már megírtuk, a Városképvédelmi Bizottság, a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal, ergó a Főváros hozzájárulásával. Hiánypótló létesítmény a turisták jobb kiszolgálása érdekében, akik sörrel a kezükben szeretnének Budapest jelképében, a látványosan telefirkált és elhanyagolt Lánchídban gyönyörködni. Azok számára, akik elégedetlenek lévén a környéken levő tucatnyi étteremhajó szolgáltatásaival és egy kis echte Ká-ejrópai fílingre vágynak. No, itt megkapják a Best of Demszkylandet.

Emlékszünk rá, hogy Demszky Gábor éppen Budapest antibalkán-jellegére hivatkozva bontatta el a Boráros téri bodékat, amelyek (természetesen) küllemükben mélyen alulmúlták a Világörökség eme pompázatos ékességét. Ha esetleg valamelyik rosszindulatú náci kétségbe vonná a Fesztivál Kávézó esztétikai értékeit, létjogosultságát és korrupcióról rinyálna, azok számára álljon itt végső érvként a Szadesz állítólagos városvédőjének, Ráday Mihálynak a véleménye:

"Ráday Mihály városvédő szerint, ha a Kávézó körül az engedélyek rendben vannak akkor nincs nagy probléma. - Idén még nem láttam az építményt, de tavaly sem volt vele probléma. Mivel ideiglenes épületről van szó, ami nem örökre marad ott, és az engedélyeztető bizottságok is áldásukat adták, úgy nagy baj nem lehet. Ha jól emlékszem ez egy gyomos terület volt, most pedig egy kulturált környezet van ugyanott, így az utóbbiból szívesebben gyönyörködöm a Budai vár látványában."

Minket teljesen meggyőzött Ráday Mihály érvelése, hiszen nemcsak a Lánchíd, de a környéke is kurvára el van hanyagolva. Szerencsére itt a rádays forradalmi megoldás: dobjuk fel a területet egy barakkal és minden rendben lesz, kulturált. Ezen gondolatmenet alapján Ráday Mihály gyomos kertje is egy második Fesztivál Kávézó felépítésével kulturálódna meg. Innét biztatjuk Budapest összes vendéglátósát, hogy haladéktalanul ostromolják meg Demszkyéket területfoglalási engedélyekért, mert még rengeteg elhanyagolt, gyomos terület van a Lánchíd környékén.

P.s: Félreértések elkerülése érdekében: nem Demszky Gáborról fogjuk megmintázni a korrupció és az inkompetencia szobrát, ha egyszer majd úgy adódik. És természetesen azt sem állítjuk, hogy Demszky és bandája ilyesfajta módon vásárol magának médiabefolyást, hiszen Havas Nikolett nem azonos Havas Henrik médiaizével, hanem csupán a lánya.

Továbbolvasás + Read More......

Tócsni a Sark Kertben (egyél sült szart)

Testvéreim az Úrban, panelbirkák és vérmagyarok! Meddig tûrjük, hogy sunyi politikusaink vendéglátósaink hulladékkal etessenek? Mikor indulunk végsõ harcba a szemérmetlen átbaszások ellen, illetve mikor üvöltjük végre testvéri egyetértésbe forrva két centirõl az érintettek arcába, hogy NAMOSTAZTÁNEZMÁRTÉNYLEGSOK?!!! Következzék Lila Fül gasztronómiai élménybeszámolója a Sark Kertbõl:

A társaságunkban levõ egyik hölgyemény befektetett egy tócsniba (350 ft), melyet módfelett dicsért, mind mérete, mind az íze okán. A lapostányér nagyságú burgonyaétel ár/érték aránya kedvezõnek tûnt, rendeltünk még négyet a pultnál, majd olyan lendületesen pofára estünk, hogy a csattanás talán még most is visszhangzik a Duna fölött. Ugyanis egy mûanyag sütistányérra redukált méretben olyasmit kaptunk, ami majdnem mindenben, de nem teljesen különbözött attól, ami az ideák világában tócsni néven szerepel.

Leginkább az összetapadt sült forgácsra hajazott az állaga, bár az íze nyomokban még emlékeztetett a fáradtolajban pácolt krumpliéra. Tejföllel lelocsolt, fogtömés-veszélyeztetõen keményre sült krumplireszeléket kaptunk, amely még méretében is jócskán alulmúlta az elõzõleg prezentált (megjegyzem: korrekt) tócsnit. Személyre szóló kibaszás négyünkkel, mert pechünkre anyáink egy kivételesen buta arcú rendõrrel etyepetyéztek? Kinyílt a dzsihád a zsebemben és visszabaktattam a pulthoz reklamálni, ahol is a flegma pultos fickó közölte: a) nem a babám (tényleg, istenments) b) kapok egy másik tócsnit

Hangsúlyozzuk, hogy a bocsánat szó vagy bármiféle, mentegetõzésre utaló bármi nem hangzott el. És szerencsére nincsen fegyverviselési engedélyem. Kaptam egy második adagot, ami ha méretében nem is, de állagában már emlékeztetett a már említett lapostányéros megoldásra, oszt haladéktalanul távoztunk, mindörökre megkímélve személyünktõl a Sarkot. A lebababámozásért ezennel elnézést kérünk a Pultos Úrtól, sajnos meredeken romlik a modorunk, ha nyilvánvalóan hülyének néznek.

Kedves Fül, Pesten a legutolsó sznob is tudja, hogy tócsni ügyében a Kultiplex verhetetlen, ráadásul a sör is olcsóbb, mint a Sark Kertben. Persze nincsen tökéletes hely, mindezeket kissé ellensúlyozza, hogy egyfajta árukapcsolásképpen jó eséllyel megkapod Bakáts Tibor Settenkedõ jelenlétét.

Továbbolvasás + Read More......

Kulacs étterem

Torkos csütörtök a Kulacs Étteremben
1073 Budapest, Osváth u. 11.

Bederéka nevű olvasónk a Kulacs étteremben való kalandtúrájárólküldte beszámolóját. Az étterem honlapján olvasható: ,,Ha ragaszkodik a "KULACS" konyha ízeihez, kérésére otthonába, munkahelyére vagy egyéb partiaira felvonul személyzetünk." Az alábbiak fényében ez már fenyegetésszámba megy. (Ja, és innét üzenjük a Kulacsba, hogy a sommelier két m-mel írandó.)

Update 1: a honlapjuk állítása szerint az RTL-nek vmilyen összetartási bulija volt errefelé, ráadásul itt már a Padödö is fellépett, ami súlyosbító körülmény. Kérjük, kattintson a képtárra és szakadjon meg a röhögéstől a giccses környezetet látva.

Update 2, mert nem bírjuk röhögés nélkül a honlapjukat olvasgatni: "Seress Rezső itt írta a Szomorú vasárnapot, de Önnek semmi oka nincs öngyilkosságra."

"A mi ételeink valóban zsírosabbak és fűszeresebbek, mint másutt, de hízlalnak. A Kulacs nem csak itat, hanem maradandó élményt ad."

Következzék az írás:

Az átlagmagyar nagyon ritkán jár étterembe, talán évente egyszer ad a gasztronómia ilyetén élvezeteinek, ha meg elmegy, hát elmegy a kedve az egésztől – legalábbis az esélye megvan annak, hogy elmenjen a szolgáltatások színvonalától.

Valljuk meg őszintén; hány olyan éttermet tudunk felsorolni, amelyben kifogástalan a kiszolgálás. Egy kéz elég lenne, nemde? Persze van úgy, hogy az ember belesatnyul a magyar vendéglátóipar színvonalába és el is felejti, hogy lehet ám ezt a szakmát emberibben is művelni. Elég azonban egy nyugat-európai, vagy észak-amerikai kirándulás s hazatéréskor rögtön jöhet a döbbenet.
„Hungary is great but custmer service sucks here” cseng a fülembe kanadai haverom megállaptása miszerint, Magyarország csodás, de a szolgáltatások színvonala igencsak szar.

A Magyar Turizmus Rt azért találta ki a torkos csütörtököt, hogy minél több emberrel kedveltesse meg az étterembe járás amúgy csodás élményét. S mit kap ezen a napon a pénzét összekuporgató, az asszonyt végre vendéglőbe vivő szerencsétlen magyar? Hát megkapja a félárú szolgáltatást duplán.
Jelen sorok írója is így spekulált, 2 év után mily jó lenne elmenni gyermekem anyjával egy meghitt vacsorára, még ha nem is egy puccos helyre, de hangulatosra. S hogyan hirdeti magát ez a vendéglátó-ipari egység? „A békebeli időkre emlékeztető hangulat igyekszik visszaadni a hajdani magyar vendéglátás pozitív értékeit”
Hú, békebeli, az király lehet – gondolom magamban, hiszen tudjuk, hogy régebben ugyebár minden jobb volt. Az emberek udvariasabbak voltak – halljuk nagyszüleinktől, meg a buszon a helyünkre startoló idősebb generáció képviselőitől.
„Csak este 10-re van szabad asztal” – mondja unott hangon a kisasszony a telefonba asztalfoglalási szándékunkra. Belefér, ha nincs más – gondoljuk, 11-re benyomjuk a kaját, aztán egy séta alatt még egy zsíros pacalt is ledolgozhatunk annyira, hogy az emésztés ne zavarjon az alvásban.

Pontosan érkezünk, tumultus a bejáratnál – amolyan 80-as évekbeli bivalybasznádi kultúrházi fílinget árasztó ruhatár. Felkapott hely – gondoljuk.
Ja, az, be sem akarnak engedni, a mellettünk álló angolul beszélő vendéget „természetesen” senki sem érti, a negyedik arra járó pincér aztán előveszi inglistudását, „moment” – mondja ki a mágikus szót, amelyet úgy használunk kis országunkban, mintha bármilyen nyelven használná bárki is.
Tíz perc elteltével egy folyosó vége felé bök egy fiatal tanoncnak látszó srác; oda menjenek, ott találnak helyet. Gyanutlanul ülünk le egy asztalhoz, de mint hamar kiderül, az mégcsak nem is az étterem része. Egy kávézó. Mindegy – gondoljuk – biztosan sokan vannak ma, sok éhenkórász.
Rendeljünk. Rossz beidegződésekkel indulunk neki a feladatnak, megkérem ugyanis a pincért, hogy ajánljon valamit. Ott van az étlap – jön a válasz, s itt már azért egymésra nézünk feleségemmel.
Következő lépés, rákérdezek két fantázianév alatt szereplő étekre; hogyan van elkészítve? Asszem van rajta valamilyen szósz –hangzik el az adekvát válasz. Ekkor azért már rossz érzésekkel dőlnénk hátra székünkön, ha nem rázna ki a hideg a fémtámlától. Ja, s természetesen a helyiségben didergő emberek ülnek.
Az egyik vendég éppen 10 perce szerencsétlenkedik, be szeretné csukni a mellette tátongó ablakot, néha elsétál mellette egy-egy pincér, de a segítségkérést nem hallja meg, fontosabb ember ő annál.
Háromnegyed tizenegykor leszünk arra figyelmesek, hogy sehol senki nem kajál körülöttünk, nem tudjuk mire vélni, de hamar kiderül.
Két órája várunk – ilyen és hasonló mondatfoszlányok jutnak fülünkbe. A pincérek arcán a teljes közömbösséget látni. Hiába próbáljuk odahívni, odainteni a zombiarcokat, nem reagálnak semmire.
Egy eldugott folyosón sikerült elcsípni egy 15 év körüli tanoncot 2 pohárral a kezében, ekkor nejem kérésére még szívélyesen kérdezem meg, hogy mikorra várható az étkünk – 1 perc és jön, hangzik a válasz.
Még fél óra telik el, mikor a szomszéd asztalhoz kihoznak 2 gulyást tök hidegen. Morgolódás és nem sokkal utána kijön 5 (!) pincér a kajákkal a nagy asztaltársasághoz. Szépen szólnak, hogy nem kérik már, mire jön az ordibálás: „most mán egyík meg, ha megcsinátuk”. Asztaltársaság feláll s el.
Mögöttük ülők is felbátorodnak, azt mondják nem várnak többet a számlára, 1 órája várnak, pedig csak 1 italt rendeltek. Hurrá, mindenki ki meri engedni a hangját – ne kérj elnézést, ha fizetsz – rémlik fel az egyik rádió tudatos vásárló/fogyasztó szlogenje. Ez az, a qrva anyjukat, mit gondolnak ezek?

Külföldieket lecsapoló, habejöneccerabbólmánmegélek hozzáállású, az ország hírnevét tönkretevő rablók. Hogy túlvállalták magukat szegények? Meglehet, de akkor 2percenként kellene odajöjjön az asztalhoz s nem cinikusan elsomfordál, ha kérdeznék. Fúj, fúj, még mindig dől belőlem a méreg, pedig végül mi is otthagytuk az egészet, mielőtt bármit is ettünk volna. Elnézést persze nem kértek.

Reformvacsora volt - 2 ásványvíz és más semmi, ja, s így olcsóra is sikeredett a meghitt gyertyafényes vacsora.

Továbbolvasás + Read More......

A Ráday utca Depeche Mode remixre (poor quality video)
Entertainment area in Budapest.

Továbbolvasás + Read More......

Volt egyszer egy Ludas

De ma már bank

Cím: 1090 Budapest, Lónyay- Vámház krt. sarok
Leírás: Magyaros hangulatú étterem-söröző.

Ludas Rock Klub

Továbbolvasás + Read More......

A nagy zabálás: Trófea étterem

Erzsébet Királyné útja 5./Trófea Grill Étterem Zugló

Azt mondta nekünk az internet, hogy a Trófeát még a boldog monarchiabeli idõkben alapította egy digó Trieszti Nõ néven. Oszt egyszer csak jött az államosítás és tipikus komenista invenciózussággal átnevezték Vadászkertre, találgatni sem merjük, hogy mi a fenére vadászhattak az elvtársak Zuglóban. Majd közvetlenül az elprivatizálás elõtt, a nyolcvanas évek vége felé Trófea néven ujjáépült, amolyan szocirusztikus stílusban, a rossznyelvek szerint egyenesen Gojko Mitic tervei alapján: agancsokkal, kitömött medvével, kárpitozott székekkel, bõrrel bevont ülõkéjû padokkal, pácolt gerendákkal, vadászjelenetekkel a falon, elszívó berendezéssel a mennyezeten. De hagyjuk a lényegtelen étteremleírást, senki nem a berendezésért látogatja ezt az éttermet. Mert amúgy ez egy nagyon jó hely, amolyan metaforikus.

A nagy zabálás szemguvadásig, kardiológiáig. A jóléti társadalom bemutatja középsõ ujját a harmadik világnak. Önkiszolgáló, svédasztal jellegû étterem, korlátlan étel-ital fogyasztással. A tulajdonképpeni svédasztal egy hûtõpultokkal megtömött szoba, ahol a vendégek kedvük szerint válogathatnak a levesek, fõételek, hidegtálak, pörköltek, gyümölcsök, desszertek, köretek, grillzöldségek stb. bõségébõl, hogy aztán átalakíthassák valami gyökeresen mássá. A pácolt húsokat, grillezhetõ gombát stb. meg a büfé melletti látványkonyhán lehet megsüttetni. És semmi pánik, nincs a svédasztaloknál megszokott könyökharc a kajáért, záráskor is egy kisebb malachizlaldának elegendõ kaja maradt, pedig az étterem a szokásos csúcsrajáratott, teltházas módban mûködött.

Nekünk egy hétköznap estéje, három óra jutott kármérséklésre, vagyis a 3300 forintba fájó beugróért cserébe minél többet letuszkolni a torkunkon a fellelhetõ földi javakból. Nem hallgatva az öreg profikra, a kezdõ és buta falánkok módján grillhúsokból összeválogattunk egy rémisztõ adag egyveleget, a la fúziós konyha, köretnek orosz hússalátával megtetéztük, gyorsan megittunk rá 5 korsó sört, majd elégedetten átadtuk magunkat a rosszullétnek. Az este hátralevõ részében meglehetõsen szótlanul néztünk ki a fejünkbõl.

Vendégsereg: alsóközép, felsõproli. Láttunk kb. egy tucat kimondottan jó nõt, de számunkra nem tudták ellensúlyozni annak az egyetlen kínainak a jelenlétét, aki vastagtalpú cúgos cipõt, oldalzsebes fehér nadrágot, lila széldzsekit és fémgombos, western-szabású inget viselt orchideás nyakkendõvel. És hasonló piacos kínaiakból volt még vagy nyolc, mindegyik kancsalrészeg. Csupán azért nem fotóztuk le õket, mert Bruszli óta tudjuk, hogy kicsi termetûk ellenére egykettõre lehessegetik a fehér bunkó fejét, szóval jobb vigyázni. Inkább rátérünk a magyar vendégkörre: egy szakasznyi magyari csapat polóban, rövidnadrágban és szandálban retróvicceken hahotázott. Az etiópokon nevettek a legjobban, ezekbõl inkább nem idéznénk. Cserébe itt van egyik kedvencünk, egy klasszikus gulyáskommunista összekaccsintás: menekül Zsíroskenyér, mert a románok elözönlötték az országot és minden ehetõt felzabálnak. Futás közben találkozik Bécsiszelettel, aki azonban nyugodtan a maradás mellett dönt: ááá, engem úgysem ismernek.

Kislány fél kiló fagylaltal küszködik, mamája harsányan biztatja: egyél, drágaságom, van még torta is. Egy kigyúrt és vélhetõleg kiéheztetett fickó már szállítás, járás közben nekiesik a paprikásának, majd kitálalja egy részét az ingére. Két elzöldült arcú úr fülig szaftosan, vihogva biztatja egymást további habzsolásra az asztalukon tornyosuló maradékhegyet turkálva. Menj már, Karcsikám, hozzál még magadnak, nehogy hasznuk legyen ezeknek rajtad. Jaj, már csak egy óránk maradt és meg kell még innunk 6 korsó sört, hogy egálba legyünk a multkoriva.. Valaki egyszerre böfög és fingik, asztaltársasága fergetegesen mókásnak találja a produkciót. Fakultatív programnak Hófehér c. magyar rajzfilmet ajánljuk, Oroszlánszagú Leó utolsó perceinek a megtekintését.

No, ekkortájt kezdtük el nagyon sajnálni, hogy fizetõs a tömény. Folyóbor, csapolt sör korlátlan mennyiségben, de a töményebb szesz már fizetõs, például 4 cent gyomorkeserû 600 forint. Ez fájt, mert nagy szükség lett volna egy kis simogatásra a lelki egyensúlyunk miatt.

Sorjában.

Pozitívum: a pincérek hihetetlen higgadtsággal kezelték a vendégsereget, mûködtették a nagyüzemi etetõt, elõzõ életükben talán kondások lehettek. Profizmus és udvariasság, villámgyorsan vitték a maradékot, hozták a piát és mindig ácsorgott egyik-másik hallás és szemkontaktus közelben. Tisztelet a munkájukért, hõsök õk, de mi a részünkrõl már évekkel ezelõtt kihúztuk a lehetséges pályák közül a pincérkedést az élet rövidségére való hivatkozással. Ezeknek a fickóknak valami nagyon tartós anyagból készült az idegrendszerük.

Negatívum: a zene jellegtelen, érdektelen, háttérjellegû, semleges és ráadásul nem nyomja el a vendégek ütemtelen csámcsogását.

Pozitívum: a konyha, egyben a hely legnagyobb erõssége. A társaságunkat alkotó haspókok és hobbiszakácsok még másnap, józanul is nagyon dicsérték az étteremi kollégáikat, tehát vitán felül áll a gasztronómiai felhozatal jó minõsége. Mi csupán az üzletvezetõt vehettük szemügyre, de õ legalább biztatóan kövér volt. Ugyanis egy gasztronómiai szaktekintély valamikor azt tanácsolta nekünk, hogy olyan helyen ne étkezzünk, ahol a fõnök sovány.

Negatívó: kicsi az étterem parkolója, napközben nehézen találnak a környéken helyet a motorizált vendégek.

Negatívum: kissé túlzsúfolták asztalokkal az egységet, idõnként helyezkedni kell, hogy a szomszédos asztalnál ülõk ki-be közlekedhessenek. De aki intimitásra meg térre vágyik, az menjen piknikezni és süssön szalonnát hagymával.

Klóhelyzet: tiszta Európa, ráadásul a lépcsõházban van a bejáratuk, távol az asztaloktól.

Szívünkbe záráskor lopta be magát végérvényesen a vendéglátó egység, méghozzá a helyzetkomikumra épülõ humorral, mikor felhangzott a zárórát jelzõ vendégzavaró dal: "Nekem nincs apukám, anyukám, csak egy fél kifli az uzsonnám..."

Összességében: felelõsségünk teljes tudatában kijelenthetjük, hogy a Trófea a maga büfé/fapados étterem kategóriájában nagyon jól teljesít. A maximális 5-öt csak azért nem adjuk, mert irigyek és gonoszak vagyunk. És nem félünk sem a magyar birkózó válogatottól, sem Carter Wong 8 danos karatémesterrtõl.

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

230 forint az euro a Mekiben

Fincsi és egészséges kaja, a szakszervezetesdivel nem bíbelõdõ boldog alkalmazottak és a gyerekeknek, mint a társadalom legsebezhetõbb rétegének tudatával való bámulatra méltóan mesteri manipulálás. Még maga Shobert Norbert fittneszguru is kavart egy darabig a világ legnagyobb etetõcégénél, de aztán átállt a saját menüjével való házalásra. Egy szó mint száz, tegnap becsábultunk mi is egy hugyozás erejéig a Régiposta utcai patinás Mekibe, mivel a közeli Burger Kingben sorban álltak az emberek. És örömmel láttuk, hogy a multinacionális vállalat tiszteletre méltó bizalommal viseltetik a mostanában meglehetõsen ingadozó árfolyamú forinttal szemben.

Igen, kedves homáristák, emelkedhet bármilyen magasságokba az euró a forinttal szemben, a Meki dicséretes következetességgel csupán 230 forintos árfolyamon hajlandó a turisták nyavalyás euróját hamburgerre cserélni. És mint informátoraink jelentették, az euró a Mekiben már hónapok óta nem emelkedett egy fillérnyit sem, huhogjanak bármennyit egyesek a forint összeomlásáról. Köszönjük a bíztatást.

P.s.: Tudtátok, hogy: "annak oka, hogy a japánok alacsonyak és sárga bõrûek, abban keresendõ, hogy 2000 évig csak halat és rizst ettek. Ha mi hamburgert és krumplit eszünk 1000 évig, magasak, fehér bõrûek és szõkék leszünk." (Den Fujita, a japán McDonalds néhai elnöke 1971-ben)

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

Lendületben a Havas-família (Fesztivál kávézó)

Széchényi alsó rakpart 24498./Fesztivál kávézó

Mint tavaly már megírtuk, újabb pompás épülettel gyarapodott Demszkygrád: egy Fesztivál nevû hangulatos barakk épült a Lánchíd pesti hídfõjének tövébe, közvetlenül a sokéves „Kátjá, já ljublju tebjá" grafitti alá. A világvárosi eleganciájú kávézó/sörözõ/étterem vélhetõleg még Ráday Mihály hivatásos városvédõnk, sõt az idõnként Budapestre látogató Demszky Gábor világvárosépítõnk tetszését is elnyerte, hiszen a tavalyi nyitás után idén is Mûködési Engedélyt kapott Világörökségünk eme ékessége. Remélhetõleg a mellette magasodó ronda, telegrafittizett Lánchíd is nemsokára elbontásra kerül, hogy a csodálatos építményt minden oldalról zavartalanul fotózhassák a turisták.

Apró érdekességként megjegyezzük, hogy a kocsmát mûködtetõ Harang Kft Majorné Havas Nikoletta, valamint táncoslábú férje, Major Roland érdekeltségi körébe tartozik. A kft egyik telephelye meg egybeesik a magasszintû oktatásáról elhíresült BMI (Budapest Média Intézet - SZTE BMI címével (1191 Budapest, József Attila utca 74), amit egy bizonyos Havas Henrik gründolt és aki történetesen Nikolett apukája. A kis Niki a papa cégénél, a BMI büféjével kezdte vendéglátói karrierjét, de vélhetõleg elunta a holmi lejárt szavatosságú túrórúdik és a magasnak tartott árak miatt höbörgõ hallgatok sirámait (lásd a cégnek - küllemében az internet hõskorát idézõ - honlapján a fórumot, és új helyszínek után nézett, el egészen a Lánchídig.



Itt sikerült a mûemlék és látképvédelmi ügyekben máskor oly akadékos és szõrösszívû Hivatalok beleegyezését elnyerni, hogy felhúzhassa hiánypótló, hangulatos szürkére festett barakkját, a Világörökség részét képezõ pesti panoráma díszét a környezõ állóhajók kínálatával elégedetlen turisták magas színtû ellátását szolgálva: a sör 700 körül. Service not included, a kló meglehetõsen tiszta, a pincérek figyelmesek és viszonylag gyorsak. Kilátás pazar, belátás már nem annyira.

Búcsúzóul felhívnánk a Hivataloknál oly sikeres házaspár figyelmét, hogy vannak még kiaknázatlan lehetõségek vendéglátós bódék építésére:

- az a hatalmas, kiaknázatlan üresség a Hõsök terén, - a Parlament bejárata, hogy a megfáradt képviselõk is öblögethessenek. - A Királyi Vár elé, Savoyai Jenõ lovasszobrának tövébe - Demszky Gábor kertje

További ötleteket a hozzászólásokban várunk.

Továbbolvasás + Read More......

Vendéglõ a piaristák végében

Zappa Café
VIII. Mikszáth Kálmán tér 2.

Hol volt, hol nem volt, a Mikszáth Kálmás téren, a Piarista Gimnáziumtól 10 méterre, volt egyszer egy Tilos az Á nevû legendás alti-kulti centrum, ahol például Barcs drFlash Miklós leszokott a pálinkáról, mert egy túlzottan jól sikerült töményes melegítés után egy szuperintenzív, de csupán másfél perces koncerttel lepte meg rajongóit. És nem utolsósorban itt született a kimutatható hallgatósággal alig rendelkezõ, de lélekvidámító balhékat kavaró Tilos Rádió. És Verret, a nagy és betépett francia festõ 1992-ben ide festett egy látványos 3D faliképet („360 fokos illúzió”), amit a Szépmûvészeti Múzeum késõbb védetté nyilvánított. És Frank Zappa is letévedt egyszer ide a néppel vegyülni, amitõl a pesti sznobok egy emberként maszturbáltak az örömtõl. És sok érdekes csajt lehetett felcsípni. És csodás hely volt, na, volt lelke. De minden jónak másnaposság a vége, a piaristák hözöngtek, az önkormányzat dettó, a Tilost is bezáratták 1996-ban, elvégre a törvény az törvény, tilos kocsmát üzemeltetni iskola mellett.

4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet az üzletek mûködésérõl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirõl "15. § (1) Tilos a melegkonyhás vendéglátó üzlet kivételével szeszes italt kimérni az alsó- és középfokú oktatási, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény bármely bejáratától számított 200 méteres közúti (közterületi) távolságon belül."

Így került birtokon belülre Csonkics Károly, aki egyetlenként indult az ugyancsak legendás ÁPV Rt privatizációs pályázatán. És mit tesz Isten, nyert is. A Tilos illusztris vendégének nevével, a Zappáéval indította kocsmáját, illetve melegkonyhás vendéglátóipari egységét, ahol természetesen alkoholt is felszolgálnak, a jó emésztést elõsegítendõ. Ez így már minden szép és törvényes, a piaristáknak is elcsendesedtek, kajálni elvégre mindenkinek kell.

Helyszíni szemle: a sör közepes áron és hidegen érkezik, a kávé finoman és melegen, a pincérek igyekvõek, valamint a kivétel erõsíti a szabályt. Az asztalok és székek sajnálatosan billegnek, de ez a rusztikusan egyenetlen padlókõnek köszönhetõ. A dobogón kényelmes blurp-fotelek fogadják a Zappa-rajongókat, étkezés után kiválóan lehet ernyedezni bennük, sõt minden vendéglátós Achilles-sarka, a kló dicséretesen tiszta, tiszta Ejrópa.

A kávézó kocsma étterem falait a Csekély Tehetségû Kopírmûvész dekorálta, értelemszerûen a kocsma névadójának lemezborítóit használva ihlete forrásául. Ezek a vidéki vurstlik színvonalára hajazó festmények jótékonyan hatnak a fogyasztók lelkiállapotára, a naiv festõk stílusát koppintó Ismeretlen Freskókészítõ olyannyira viccesen nem ért a festészethez, hogy egy kékvérû esztéta nõismerõsünk nedvesre kuncogta a bugyiját. Sajnálatos módon Verret védett festménye valszeg nem a tulajdonos szíve csücske, elõrehaladott állapotban van a nemlét felé, a beázások miatt több négyzetméternyi rész lemállott róla, béke poraira, nemsokára le lehet kaparni, hogy a Kopírmûvész újabb falfelületen alkothasson.


Végezetül: a vendéglátóhely korrekt, az atmoszférája meg szórakoztatóan vicces. A vidéki ország sznobériáját látva a betévedõ Zappa bizonyára másodszor is feldobná a talpát, de most nem a prosztatája, hanem a röhögés ölné meg.

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

Ebéd ezer alatt - CZZ Vendéglõ

CZZ Vendéglõ
3100 Salgótarján Fõ tér 1.


Köztudomású, hogy extra Budapestam non est vita, si est vita, non est ita, ami magyarul annyit jelent, hogy Budapest a világ közepe, valamint a pestiek a világ legokosabb, legszebb és legszexibb emberei, az evolúció csúcsa. Ezt a tételt Kolesz cimbora erősen vitatta, lévén szegény nem született Világközepei, de amúgy rendes srác. Javaslatára feltettük a parafakalapot és elindultunk vidéket nézegeti, tényfeltárni. Mentünk, mentünk, mendegéltünk, útközben jó sok kocsmát megnézegettünk, majd egyszercsak elérkeztünk Salgótarjánba, ahol sok panelt és proletárt láttunk, valamint további kocsmákat. Városnézés közben erősen megehültünk, oszt udvariasan érdeklődtünk a barátságos bennszülöttektől, hogy merre található egy olyan vendéglátóhely, ahol az emberek nem csupán sört esznek. Így jutottunk el a Fõ téri CZZ vendéglõbe, amely fizetett ügynökeink szerint az elõzõ tulajdonos, Czikora Zoltán nevének kezdõbetûit viseli, valamint a legjobb, amit a város nyújtani tud a kényes pesti suttyóknak.

A hangulatos hetvenes évek milliőjét idéző interiőr azonnal elnyerte tetszésünket, elvégre Paul Anderson Időjárőre a kedvenc olvasmányunk. A felfedezés lázában égve a hely specialitását, a CZZ tekercset rendeltük, ami valamiféle rántott ízé, sonkába tekerve szalonna és savanyú uborka, hasábburgonyás körettel, 980 forintosért.

Továbbolvasás + Read More......

Ebéd ezer alatt - Szembe a madárinfluenzával

A Homár messzire elkerüli a Meki jellegû amerikai tömegetetõket, mert valaki egyszer azt mondta, hogy tök ciki ott mutatkozni. Valamint a közvélekedéstõl eltérõen van ízérzékelésünk. Lássuk hát az alternatívákat, a madárinfluenza-pánik kellõs közepén jól megreklámozzuk a Deák téri baromfihús-ellátónkat, a Csirke-fogó nevû büfét. Már a neve is somolygásra készteti az amerikanizált vendéglátós elnevezésekhez szokott egyszerû fogyasztót, ráadásképpen a hely ízletes és kiadós szendvicsei a maximális pontszámot érdemlik.

400 forintos körüli ízbomba, melybõl a zöldség sem hiányzik, valamint a kiszolgáló személyzet udvarias stílusa nem csap át meki-féle letegezõsdibe. (Tegezõdjenek az amerikaiak az irakiakkal, de mi ká-európában megmaradunk az egyes szám harmadik személynél, mint udvarias társalgási formánál).

Aki helyben kívánja feldolgozni a jobblétre szenderített baromfit, az köretet és üdítõt is rendelhet visszafogott áron. Kicsit kopottas a büfé, kicsit zsúfolt, de a miénk és mindenkinek jó szívvel ajánljuk.

Végezetül az értetek beszélek, nem ellenetek jegyében: a magyarosch vendéglátás nem feltétlenül jelenti azt, hogy magasról pottyantunk az elemi higiéniai elõirásokra. Jelesül ne ugyanaz az ember vegye át az ótvaros pénzünket, aki a szendvicsünket is összerakja, teringettét!

Továbbolvasás + Read More......

Budapesti panoráma (Fesztivál kávézó)

Lánchíd, pesti hídfõ/Fesztivál Kávézó

Tessék, itt van a páratlannak mondott budapesti panoráma újabb ékessége, a hely szelleméhez igazodva, a település, valamint a nemzet hagyományaihoz kötõdve: hangulatos fabódé hullámpala-tetõvel.

Hogyan kell Molotov koktélt készíteni? - hörögte lila fejjel Bülbül, meglátván a Lánchíd tövében a bódét. Lokálpatriótáknál megesik az ilyesfajta reakció, ha világörökségük közepére szarik valaki.

Harmonikus, mondhatni "szerves" egységben a Lánchíddal, mind alakját, mind gondolatiságát tekintve, nyugodalmas kis Mucsát teremtve a nagyvárosi káoszban. Egy hely, ahol a bürokrácia kényes ízlése egybeesik a vendéglátos költségérzékeny, profitmaximalizáló szemléletével, amit ökologikusnak is nevezhetünk: a minimumra törekszik, nem pazarló, így pl. minimális anyagi ráfordítással foglal le nagy tereket. És kerüli a magamutogató, hivalkodó, öncélú esztétikai megoldásokat, bátran kölcsönöz a westernparaszt hagyományainkból.

Részünkrõl szeretettel ajánljuk az Fesztivál Kávézót Demszky Gábor világváros-építõnk, Ráday Mihály, Kossuth-díjas, Europa Nostra-díjas hivatásos városvédõnk, valamint a UNESCO Világörökség Bizottsága figyelmébe.

("A Világörökség Egyezmény aláírásával valamennyi Részes Állam kötelezettséget vállal arra, hogy a saját területén fekvõ világörökségi helyszíneket óvja és megõrzi a késõbbi generációk számára, illetve hogy lehetõsége szerint hozzájárul a Világörökségi Listán szereplõ helyszínek védelméhez.")

Továbbolvasás + Read More......

Ebéd ezer alatt 4 - Másnapos menü

Pocakos Kifõzde
XVI. ker Sashalom, Thököly u.

Bár a legújabb szociodemográfiai kutatások szerint Budapesten életszerû tevékenység csupán a belsõ kerületekben van (ott is a romkocsmákra korlátozódva), mégis vettük a bátorságot és expedíciót indítottunk Sashalom felfedezésére. Megnyugodva konstatáltuk, hogy Unikum és élelmiszer külsõ kerületeinkben is bõséges mennyiségben áll rendelkezésre. "Unikum, bor, sör, kevert, nem értem, mért vagyok reggel levert." Namindegy, hagyjuk. Miután felébredtünk házigazdánk kerti asztala alatt, sietõsen megcéloztuk a piac mellett leledzõ Pocakos Kifõzdét, mivel az est folyamán minden ehetõt és ihatót elraboltak az ufonauták a hûtõszekrénybõl.

Az étkezde külleme és enteriõrje bármilyen esztétika-szakos széplelket a kemény drogok világába kergetne, mi viszont nem a külcsín alapján ítélünk, ha az éhhalál fenyeget. Viaszosvászon és balkán: hiányzó wc-papír, szappan, kéztörlõ stb. A kajaválaszték ekkortájt csupán bablevesre és a brassói aprópecsenye egyik helyi mutánsára korlátozódott, de igényeink a béka segge alatt voltak. Noha helyi kémeink óva intettek a korai látogatástól, mondván, ez esetben a tegnapi maradékot kapjuk, mi veszélyes emberkísérletre is elszántak voltunk.

Totó cimbora bablevest, én maradékelven a brassóit választottam. A Pocakos-tulaj megesküdött, hogy friss és mai minden, majd közölte, hogy várni kell, míg megmelegíti. Ezt röhögés nélkül kibírtuk. Megjegyzem, az árak is a béka segge alatt lapulnak: a brassói sült hasábburgonyás körettel és savanyúsággal, valamint gyógysörrel 900 forintot kóstált. "És ne felejtsétek el visszahozni a tálcát!"- üvöltötte utánunk a tulaj, de nem volt más kajálda a környéken.

Megérte korgó gyomorral kivárni a félórás melengetést. Miután végre nekikezdtünk bõségesen kimért élelmünknek, meleg szeretethullám futott át rajtunk. Bár az aprópecsenye messze állt a klasszikus, mondhatni ortodox módon elkészített brassóitól (hiányoltam a szalonnát és a zöldborsót, valamint sült krumpli helyett pirított a szokásos köret), a szakács vagy õstehetség, vagy pedig egy elsõosztályú étterem ide deportált kulináris mûvésze lehet. Ízek mestere, áldott a te neved. Révülten csámcsogás mosolyra torzult arccal (a cimborám által rendelt bableves sem volt nemzeti gyász), lelkünkben béke és szeretet, ízlelõbimbóink orgazmusa. Isten szeret minket. Valszeg még egy Krúdy Gyula vagy Hamvas Béla kaliberû ínyenc is megkockáztatott volna egy mosolyt. Mindenesetre erõs esküvéssel megfogadtuk, hogy legalább még egyszer visszatérünk ide hátralevõ életünkben.

Továbbolvasás + Read More......

Párizs-Texas

Morbid kocsma
Budapest, Ráday utca

Kalandozó (mondjuk ki: rabló) õseim vére, valamint az alkoholtartalmú italokkal ápolt bensõséges barátságom újabb és újabb kocsmák felfedezésére ösztökél. Mamám szerint ellenjavalt a külföldiek által is látogatott késdobálók látogatása, de a Rádayban a szomjan halás elkerülésére kockáztatni kellett, így a Parizs-Texas kocsmába sodort a végzet.

(játék, játék, játék - kattintson!)

A sör sörnek, a kiszolgálás hárásónak, valamint a számla is rendben levõnek tûnt – mindenesetre a rajta szereplõ kóla örök rejtély marad, mert társaságunk ideológiai alapon megtartoztatja magát a fogyasztásától. Mindegy, cserébe lemaradt egy Finlandia a számláról, ami amúgy is Royal vodka volt* szakértõ barátom szerint. Ami viszont meghökkentõ ebben az italmérésben, az a nekrofil-hangulat.


A falakon halottak fotóinak tömkelege, a tulaj valszeg halottkém lehetett elõzõ életében. A morbid hangulat fokozására még a wc-ajtón is egy-egy halott arcképe jelzi a férfi-nõ megosztást. Szeretnéd dédnagymamád fotóját viszontlátni egy budiajtón? Naugye. Az indiánok nem hiába ódzkodtak a fotózástól, nehogy ellopják a lelküket, meg is szívták végül. Mindenesetre gótoknak kiváló meditációs hely, a Bloody Mary alapanyaga teljesen érdektelen, mivel a krumplivodkát elnyomja a paradicsomlé íze.

*Játék! Aki a legtöbb pancsolt italt regisztrálja egy helyen, és betolja ide a listát vagy elküldi mailben, vendégünk egy üveg bármire - a szerk.

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

Cafe Zaccos

 V. ker Hercegprímás-Arany János sarkán

Fültõl fülig ért a mosolyunk a hely elnevezése láttán. Végre-valahára némi spiritusz a vendéglátós sivatagban, hejhaj: provokatív, figyelemfelkeltõ, játékos. Olaszos hangzás, magyaros szellemesség, külföldiek sosenem találják el a helyes kiejtést. A vigyorgó Homár azonnal besétált tesztelni a helyszint és hajlandó volt eltekinteni az olyan kellemetlenségektõl, hogy a szomszéd asztalnál vöröslõ juppi azt ordibálja a mobiljába: “már tíz perce hiába várom a (öncenzúra) széleseket ebben a (öncenzúra) pábban, hogy megkezdjem a (öncenzúra) mitinget! A belsõépítész az otthonosság légkörét egy régiségbolt felvásárlásával kívánta elérni, legnagyobb meglepetésünkre teljes sikerrel. Az eklektikus, mûkopott, mûlaza juppitanya (Banknegyed, szomszédban a Bank center) áraival is kellemes meglepetéssel szolgált: királyi tejeskávé 3 kiló alatt, majd az utána elkerülhetetlenül következõ sör 4 kiló alatt került szervírozásra. Aki viszont ezer alatt akar étkezni vagy allergiás a brókerekre, az inkább másik éttermet keressen. A Wittman-fiúkkal ellentétben kedvesnek találtam a felszolgálók modorát, készségessel tájékoztattak, hogy a kávézó nevét “úgy ejtik, ahogy írják”, vagyis zaccos. Nomen non est omen, büntetõjogi felelõsségem tudatában kijelentem, hogy a kávé zaccmentes volt. Esténként élõzene, talán egyszer megkockáztatunk egy célzott látogatást is, ha kedvenc talponállónk végleg beomlik.

.
Itt a vége, esetleg nézegesd a honlapjukat.
Cafe Zaccos

Továbbolvasás + Read More......