Zsidóveréssel egybekötött színházkritika és állatvédelemista megtorlóakció a Sirály előtt

A Sirály újra trendi hely lesz?


Pedig.
A MAROM "illegális" kocsmája (eh, „egyedülálló kulturális squatja)) nemrég elindult a polgári legalitás felé, a „csókos zsidógyerekeket úgysem zaklat az Apeh” üzleti filozófiájuk is a változás jeleit mutatja. Például beszereztek egy pénztárgépet, bár tapasztalataink szerint mértékkel használják (tkp. még senki sem láttuk, hogy bárkinek adtak volna blokkot, pedig egyszer direkt a pulthoz szorulva ittunk helyhiányból kifolyólag, órákon keresztül, fájos lúdtalpon). Mindez arculatváltással kombinálva, lemeszelték a falra festett menórát és a hibrú feliratot, a kocsma kellemesen izgalmas zsidó jellegét meg felváltotta vmi jellegtelen madaras dizájn.

A kocsma közönsége (zsidók+haverjaik+gyerenézzünkzsidókat) is megváltozott, beszoktak a minden kellemes beszélgetőhelyre dögvészes halált hozó gimnazista picsák és a külföldi diákok. Szal a végét járta a piálda, kezdett már ciki lenni a jelenlét, úgyhogy a törzsközönség egy része átszokott a közeli Ellátóba.

Erre most tessék, a kurucinfó és a bombagyár promóciós segítségével újra felkerült Budapest trendi helyei közé. Az antiszemiták vérgőzös érdeklődése nélkül visszhang nélkül kimúló Gecy c. rétegszínházas underground nemtudjukmi révén sikerült felkapaszkodni az országos médiába, majd a tegnapi szaros-verekedős támadás után a vélhetőleg a világsajtba is.

A vasárnap esti Tomcat-féle „radikális színházkritika” (őőő, zsidóverés?) révén most már minden antifasiszta szükségét érzi majd, hogy jelenlétével tüntessen a fasizmus ellen, természetesen erős rendőri és In-kalos védelem mellett. Talán még a Főantifasiszta, Gyurcsány "Lotyaszájú" Fletó is beül egy sörre.

A tegnapi, zsidóveréssel egybekötött színházkritika és állatvédelemista megtorlóakció Toepler Zoltán ellen Tomcat videóján:
youtube-os cenzúra után a google másik videómegosztóján látható




2 bónusz videó, szórakozni






újra youtube, macskaegér feltöltés:

Továbbolvasás + Read More......

Rémtörténet Dublinból

A Grainger's kocsma a Talbott u. végén vagyon, közvetlenül a Conolly vasútállomás mellett. Háromszintes épület, de ma már csak a földszint működik, a környék gettósodásával a kocsma hanyatlása is megállíthatatlan. Generációk óta a Grainger család tulajdona, innen a név. Jelenleg Allen a soros tulaj, becsületes, istenfélő ember, megfizeti az államnak, ami az államé, és az IRA-nak, ami az IRA-é, úgyhogy nincsenek errefelé váratlan események. Helyiérdekű alkoholisták törzshelye, unalom, sörbemeredő tekintetek.

Viszont van a háznak egy szelleme, mint kiderült.

- Did you hear the ghost? - kerdezte a Szakács a Mosogatót, mintegy mellékesen, pödrés közben.

- Was?!!! - lepődött meg a Mosogató, és átvette az égő blázt.

- Hát van egy szellem a házban, és az elhagyatott emeleteken időnként lehet hallani a lépteit meg a széktologató játékait... - így a Szakács, aki Dave és két gyerek apja.

A Mosogató egy józan gondolkodású alkoholista, földhözragadt materialista. Kb. annyi misztikus hajlam szorult bele, mint a szorzótáblába. Röhögött, kiköhögte a füstöt és megjegyezte, sotto voce:

- Túl sokat szívsz mostanában, Dave...

Ebben maradtak.

- Dave azt állitja, hogy van a házban egy szellem - jegyezte meg később a Mosogató a Csaposnak, akivel nagyon baráti a viszonya, vele is gyakran beszív fizetett munkaidőben.

Csapos bólogatott.

- Igen, van egy szellemünk, reggel, nyitáskor szoktam hallani a lépteit. Általában az emeleten sétál, de hallottam már a pincében is. Nincsen semmi baj vele, nagyon nyugodt típus.

Mosogató elnézően fejét csóválja. Hja, ezek az írek. Az évszázados alkoholmérgezés kárositotta a genetikai állományukat. Delirium Tremens, hallucinálnak az utódok is. Itt a világon a legmagasabb az egy főre jutó szellemek száma, itt született Drakula és Frankenstein.

- Mondj még valamit róla - biztatja a Csapost, és cinikusan megjegyzi. - Hazaviszem szuvenírként, senkinek sincsen Magyarországon eredeti ír szelleme...

Csapos hűvös marad, mint a helyi éghajlat.

- Én nem röhögnék a helyedben. A múltkoriban valakik betörtek a kocsmába, kinyitották a páncélszekrényt, de otthagyták az összes pénzt, mert aztán sietősen távozniuk kellett. A Szellem (Allannek, a tulajnak a dédapja), jól rájuk ijesztett.

Mosogató tapintatosan félrevonul röhögni, jókedve határtalan. Jókedvet a pincében talált létszámfölötti sörösládából meríti, naponta többször. A sörösláda nem véletlenül létszámfölötti: a Mosogató oly sikeresen összezavarta az átvágással minden alkalommal megpróbálkozó Szállítókat, hogy végül egy ládával többet adtak le a pincébe. Mosogató lelkiismerete tiszta. Mert megérdemlem - szokta idézni kedvenc agymosolyát.- És kell a munkahelyi stressz ellen. A sör a pszichiáterem, a vécéfirka is megmondta.

Mosogató egy vicces alak, csupa móka, kacagás. Viszont a Szellem láthatja pincebeli mesterkedéseit, Mosogató tehát erősen érdekelt, hogy ne higgyen a Szellemben.

- Igaz, hogy van egy Háziszellemünk? - kérdi cinkosan vigyorogva Sharontól, a pincérnőtől, aki hétgyermekes családanya és akit megbizható alkoholistaként tart számon mindenki.

- Jaja, igen, én már láttam is...

Mosogató jókedve lelohad. Szóval látta is... Mit várjon az ember egy olyan nőtől, aki azt állítja, hogy megdöntené Ejzi, az élő legenda toronyfutó rekordját. Ejzi 120 kilós vasgyúró, félévig edzett a nagy sporteseményre és egyemeletes előnnyel megnyerte, megalapozva önnön legendáját. A verseny lényege, hogy a Műszaki Egyetem húszemeletes toronyházának mindegyik emeleten innia kell egy felesnyi pálinkát a versenyzőnek. Az nyer, aki a legmagasabbra ér. Ejzi a 13. emeletig jutott.

- És mit láttál? - kérdi kedvetlenül Sharont.

- Árnyék suhant a falon, de nem az enyém volt...

Mosogató elkedvetlenedik, hazaindulás előtt két sört is megiszik az ebül szerzett készletből, a Szellemre való tekintettel.

- Gyere, Szellem, gyere, hazaviszlek szuveírnek. - mondja hangosan, majd angolul is megismétli, tekintettel a Szellem származására. - Itt a hátitáskám, bújj bele.

- Erről írhatnék valamit Máriásnak - töpreng Mosogató hazafelé bringázva. - Valamilyen csattanós befejezés kellene, oszt kész a novella, couleur local, elküldöm az ismerőseimnek is... Szellemek márpedig, mind tudjuk. Jó felvilágosultnak lenni.

A csattanós befejezésen tűnődve Mosogató a Batchelor streeten nekiront a szabályosan közlekedő doubledeckernek, mivel egyszerre mindkét fék huzalja elszakad. - Basszátok meg - jegyzi meg a nadrágján és a bőrfelületen keletkezett folytonossági hiányon keseregve. A nadrág sérülései fájnak neki a leginkább, mert nincs neki másik. Buzi kínai fék - hörgi az egybegyűlteknek magyarázólag, majd feltápászkodik és megnyugtatja a sopánkodó sofőrt: - No ambulance, you motherfucker.

Mosogató hazatolja a bringát, majd elszalad huzalt keríteni a legközelebbi bringásboltba. Későn érkezik, lakótársai már a tévé előtt punnyadnak teljes létszámban. Hlavnya cimbora feltűnően sápadt, de a többiek is nyugtalannak tűnnek.

- Mikor az ajtó előtt a kulcsomért kotorásztam, meghallottam, hogy valaki mozog az ajtó túloldalán. Azt hittem, hogy valamelyiketek előttem érkezett, és becsengettem, de senki sem nyitott ajtót, viszont határozottan hallottam, hogy valaki járkál a lakásban, sőt ajtócsukódást is hallottam. Betörő van a lakásban, gondoltam, és gyorsan kinyitottam az ajtót, de bent senkit sem találtam, az ablakok belülről voltak bezárva - meséli Hlavnya cimbora. - Legfeljebb a vécélefolyón nyerhetett egérutat.

- Csak nem egy szellem volt? - jófejkedik Mosogató. - Két és félszobás tömegszálláson nincsenek szellemek.

A hangulat indokolatlanul nyomottnak tűnt a szememben.

- Mi is tudjuk, hogy nincsenek szellemek, de hallgasd ezt. 5 perccel ezelőtt csuktam be a kisszoba ajtaját. - mondja Keszeg Attila.

Mosogató tanácstalanul leül, nézi a többiekkel a kikapcsolt tévét. Két perc elteltével valami mocorgás hallatszik a hátuk mögött, és hallják, hogy kinyílik a hálószoba ajtaja.

A társaság egyemberként felpattan, átkutatják a szobát, a lakást, majd visszaülnek a tévé elé és nem néznek egymásra.

Továbbolvasás + Read More......

Tócsni a Sark Kertben (egyél sült szart)

Testvéreim az Úrban, panelbirkák és vérmagyarok! Meddig tûrjük, hogy sunyi politikusaink vendéglátósaink hulladékkal etessenek? Mikor indulunk végsõ harcba a szemérmetlen átbaszások ellen, illetve mikor üvöltjük végre testvéri egyetértésbe forrva két centirõl az érintettek arcába, hogy NAMOSTAZTÁNEZMÁRTÉNYLEGSOK?!!! Következzék Lila Fül gasztronómiai élménybeszámolója a Sark Kertbõl:

A társaságunkban levõ egyik hölgyemény befektetett egy tócsniba (350 ft), melyet módfelett dicsért, mind mérete, mind az íze okán. A lapostányér nagyságú burgonyaétel ár/érték aránya kedvezõnek tûnt, rendeltünk még négyet a pultnál, majd olyan lendületesen pofára estünk, hogy a csattanás talán még most is visszhangzik a Duna fölött. Ugyanis egy mûanyag sütistányérra redukált méretben olyasmit kaptunk, ami majdnem mindenben, de nem teljesen különbözött attól, ami az ideák világában tócsni néven szerepel.

Leginkább az összetapadt sült forgácsra hajazott az állaga, bár az íze nyomokban még emlékeztetett a fáradtolajban pácolt krumpliéra. Tejföllel lelocsolt, fogtömés-veszélyeztetõen keményre sült krumplireszeléket kaptunk, amely még méretében is jócskán alulmúlta az elõzõleg prezentált (megjegyzem: korrekt) tócsnit. Személyre szóló kibaszás négyünkkel, mert pechünkre anyáink egy kivételesen buta arcú rendõrrel etyepetyéztek? Kinyílt a dzsihád a zsebemben és visszabaktattam a pulthoz reklamálni, ahol is a flegma pultos fickó közölte: a) nem a babám (tényleg, istenments) b) kapok egy másik tócsnit

Hangsúlyozzuk, hogy a bocsánat szó vagy bármiféle, mentegetõzésre utaló bármi nem hangzott el. És szerencsére nincsen fegyverviselési engedélyem. Kaptam egy második adagot, ami ha méretében nem is, de állagában már emlékeztetett a már említett lapostányéros megoldásra, oszt haladéktalanul távoztunk, mindörökre megkímélve személyünktõl a Sarkot. A lebababámozásért ezennel elnézést kérünk a Pultos Úrtól, sajnos meredeken romlik a modorunk, ha nyilvánvalóan hülyének néznek.

Kedves Fül, Pesten a legutolsó sznob is tudja, hogy tócsni ügyében a Kultiplex verhetetlen, ráadásul a sör is olcsóbb, mint a Sark Kertben. Persze nincsen tökéletes hely, mindezeket kissé ellensúlyozza, hogy egyfajta árukapcsolásképpen jó eséllyel megkapod Bakáts Tibor Settenkedõ jelenlétét.

Továbbolvasás + Read More......

Kulacs étterem

Torkos csütörtök a Kulacs Étteremben
1073 Budapest, Osváth u. 11.

Bederéka nevű olvasónk a Kulacs étteremben való kalandtúrájárólküldte beszámolóját. Az étterem honlapján olvasható: ,,Ha ragaszkodik a "KULACS" konyha ízeihez, kérésére otthonába, munkahelyére vagy egyéb partiaira felvonul személyzetünk." Az alábbiak fényében ez már fenyegetésszámba megy. (Ja, és innét üzenjük a Kulacsba, hogy a sommelier két m-mel írandó.)

Update 1: a honlapjuk állítása szerint az RTL-nek vmilyen összetartási bulija volt errefelé, ráadásul itt már a Padödö is fellépett, ami súlyosbító körülmény. Kérjük, kattintson a képtárra és szakadjon meg a röhögéstől a giccses környezetet látva.

Update 2, mert nem bírjuk röhögés nélkül a honlapjukat olvasgatni: "Seress Rezső itt írta a Szomorú vasárnapot, de Önnek semmi oka nincs öngyilkosságra."

"A mi ételeink valóban zsírosabbak és fűszeresebbek, mint másutt, de hízlalnak. A Kulacs nem csak itat, hanem maradandó élményt ad."

Következzék az írás:

Az átlagmagyar nagyon ritkán jár étterembe, talán évente egyszer ad a gasztronómia ilyetén élvezeteinek, ha meg elmegy, hát elmegy a kedve az egésztől – legalábbis az esélye megvan annak, hogy elmenjen a szolgáltatások színvonalától.

Valljuk meg őszintén; hány olyan éttermet tudunk felsorolni, amelyben kifogástalan a kiszolgálás. Egy kéz elég lenne, nemde? Persze van úgy, hogy az ember belesatnyul a magyar vendéglátóipar színvonalába és el is felejti, hogy lehet ám ezt a szakmát emberibben is művelni. Elég azonban egy nyugat-európai, vagy észak-amerikai kirándulás s hazatéréskor rögtön jöhet a döbbenet.
„Hungary is great but custmer service sucks here” cseng a fülembe kanadai haverom megállaptása miszerint, Magyarország csodás, de a szolgáltatások színvonala igencsak szar.

A Magyar Turizmus Rt azért találta ki a torkos csütörtököt, hogy minél több emberrel kedveltesse meg az étterembe járás amúgy csodás élményét. S mit kap ezen a napon a pénzét összekuporgató, az asszonyt végre vendéglőbe vivő szerencsétlen magyar? Hát megkapja a félárú szolgáltatást duplán.
Jelen sorok írója is így spekulált, 2 év után mily jó lenne elmenni gyermekem anyjával egy meghitt vacsorára, még ha nem is egy puccos helyre, de hangulatosra. S hogyan hirdeti magát ez a vendéglátó-ipari egység? „A békebeli időkre emlékeztető hangulat igyekszik visszaadni a hajdani magyar vendéglátás pozitív értékeit”
Hú, békebeli, az király lehet – gondolom magamban, hiszen tudjuk, hogy régebben ugyebár minden jobb volt. Az emberek udvariasabbak voltak – halljuk nagyszüleinktől, meg a buszon a helyünkre startoló idősebb generáció képviselőitől.
„Csak este 10-re van szabad asztal” – mondja unott hangon a kisasszony a telefonba asztalfoglalási szándékunkra. Belefér, ha nincs más – gondoljuk, 11-re benyomjuk a kaját, aztán egy séta alatt még egy zsíros pacalt is ledolgozhatunk annyira, hogy az emésztés ne zavarjon az alvásban.

Pontosan érkezünk, tumultus a bejáratnál – amolyan 80-as évekbeli bivalybasznádi kultúrházi fílinget árasztó ruhatár. Felkapott hely – gondoljuk.
Ja, az, be sem akarnak engedni, a mellettünk álló angolul beszélő vendéget „természetesen” senki sem érti, a negyedik arra járó pincér aztán előveszi inglistudását, „moment” – mondja ki a mágikus szót, amelyet úgy használunk kis országunkban, mintha bármilyen nyelven használná bárki is.
Tíz perc elteltével egy folyosó vége felé bök egy fiatal tanoncnak látszó srác; oda menjenek, ott találnak helyet. Gyanutlanul ülünk le egy asztalhoz, de mint hamar kiderül, az mégcsak nem is az étterem része. Egy kávézó. Mindegy – gondoljuk – biztosan sokan vannak ma, sok éhenkórász.
Rendeljünk. Rossz beidegződésekkel indulunk neki a feladatnak, megkérem ugyanis a pincért, hogy ajánljon valamit. Ott van az étlap – jön a válasz, s itt már azért egymésra nézünk feleségemmel.
Következő lépés, rákérdezek két fantázianév alatt szereplő étekre; hogyan van elkészítve? Asszem van rajta valamilyen szósz –hangzik el az adekvát válasz. Ekkor azért már rossz érzésekkel dőlnénk hátra székünkön, ha nem rázna ki a hideg a fémtámlától. Ja, s természetesen a helyiségben didergő emberek ülnek.
Az egyik vendég éppen 10 perce szerencsétlenkedik, be szeretné csukni a mellette tátongó ablakot, néha elsétál mellette egy-egy pincér, de a segítségkérést nem hallja meg, fontosabb ember ő annál.
Háromnegyed tizenegykor leszünk arra figyelmesek, hogy sehol senki nem kajál körülöttünk, nem tudjuk mire vélni, de hamar kiderül.
Két órája várunk – ilyen és hasonló mondatfoszlányok jutnak fülünkbe. A pincérek arcán a teljes közömbösséget látni. Hiába próbáljuk odahívni, odainteni a zombiarcokat, nem reagálnak semmire.
Egy eldugott folyosón sikerült elcsípni egy 15 év körüli tanoncot 2 pohárral a kezében, ekkor nejem kérésére még szívélyesen kérdezem meg, hogy mikorra várható az étkünk – 1 perc és jön, hangzik a válasz.
Még fél óra telik el, mikor a szomszéd asztalhoz kihoznak 2 gulyást tök hidegen. Morgolódás és nem sokkal utána kijön 5 (!) pincér a kajákkal a nagy asztaltársasághoz. Szépen szólnak, hogy nem kérik már, mire jön az ordibálás: „most mán egyík meg, ha megcsinátuk”. Asztaltársaság feláll s el.
Mögöttük ülők is felbátorodnak, azt mondják nem várnak többet a számlára, 1 órája várnak, pedig csak 1 italt rendeltek. Hurrá, mindenki ki meri engedni a hangját – ne kérj elnézést, ha fizetsz – rémlik fel az egyik rádió tudatos vásárló/fogyasztó szlogenje. Ez az, a qrva anyjukat, mit gondolnak ezek?

Külföldieket lecsapoló, habejöneccerabbólmánmegélek hozzáállású, az ország hírnevét tönkretevő rablók. Hogy túlvállalták magukat szegények? Meglehet, de akkor 2percenként kellene odajöjjön az asztalhoz s nem cinikusan elsomfordál, ha kérdeznék. Fúj, fúj, még mindig dől belőlem a méreg, pedig végül mi is otthagytuk az egészet, mielőtt bármit is ettünk volna. Elnézést persze nem kértek.

Reformvacsora volt - 2 ásványvíz és más semmi, ja, s így olcsóra is sikeredett a meghitt gyertyafényes vacsora.

Továbbolvasás + Read More......

wécéfirkák

Az esendő ember találkozik rég nem látott cimborájával, ennek örömére ugyebár betérnek valahová egy sörre, kettőre, másnap meg csak a fotók alapján tudja rekonstruálni az örömteli viszontlátás részleteit. Ezen kép származási helye a fenti okok miatt teljesen ismeretlen, valószinűleg a debil sátánista nácik kocsmája lehetett, ahol ennélfogva a vécé használatát nagybetűkkel kellett elmagyarázni a vendégeknek.


nagyításért kattanjon a képre. plíz.

T. Olvasó, Herren und Damen! Nagy nap a mai, ezennel megindítjuk a wécéfirkák sorozatunkat. A kocsma klója hagyományosan az a hely, ahol a testi ürítkezés bizonyos lelki ürítkezéssel is együtt jár, magányos önvallomás, önkifejezés a szarszagban. Kérjük olvasóinkat, küldjenek további tématikus képeket, ezennel sorozatot indítunk a kortárs irodalom ezen méltatlanul elhanyagolt irányzatának bemutatására, valamint a pultos Juci jól szopik.

Továbbolvasás + Read More......

A Ráday utca Depeche Mode remixre (poor quality video)
Entertainment area in Budapest.

Továbbolvasás + Read More......

Volt egyszer egy Ludas

De ma már bank

Cím: 1090 Budapest, Lónyay- Vámház krt. sarok
Leírás: Magyaros hangulatú étterem-söröző.

Ludas Rock Klub

Továbbolvasás + Read More......

Izsáki borozó (volt-nincs kocsmák)

Izsákiból Bíboros étterem
1056 Budapest, V. kerület, Belgrád rakpart 18

Az eltűnt kocsmák nyomában, éljen soká Lugosi Lugó László

Fel, Belgrádba!

A kisgazda székház és a közismert melegbár szomszédságában éktelenkedő Izsáki borozó, közkeletű nevén „a Belgrád” valódi késő-kádárkori képződmény volt, szakadt kocsma-borozó és kávéházpótló egyben. Ez utóbbi minőségét nyilván az akkor még a Pesti Barnabás utcában regnáló ELTE Bölcsészkar, a legendás PBU közelsége okozhatta, hasonlóan a Grinzingihez, azaz grinyóhoz, vagy a nemrég – horribile dictu et incredibile visu – elpubosított Ibolyához.

tovább Andreus Lőrinc írásához

Továbbolvasás + Read More......

Lendületben a Havas-família (Fesztivál kávézó)

Széchényi alsó rakpart 24498./Fesztivál kávézó

Mint tavaly már megírtuk, újabb pompás épülettel gyarapodott Demszkygrád: egy Fesztivál nevû hangulatos barakk épült a Lánchíd pesti hídfõjének tövébe, közvetlenül a sokéves „Kátjá, já ljublju tebjá" grafitti alá. A világvárosi eleganciájú kávézó/sörözõ/étterem vélhetõleg még Ráday Mihály hivatásos városvédõnk, sõt az idõnként Budapestre látogató Demszky Gábor világvárosépítõnk tetszését is elnyerte, hiszen a tavalyi nyitás után idén is Mûködési Engedélyt kapott Világörökségünk eme ékessége. Remélhetõleg a mellette magasodó ronda, telegrafittizett Lánchíd is nemsokára elbontásra kerül, hogy a csodálatos építményt minden oldalról zavartalanul fotózhassák a turisták.

Apró érdekességként megjegyezzük, hogy a kocsmát mûködtetõ Harang Kft Majorné Havas Nikoletta, valamint táncoslábú férje, Major Roland érdekeltségi körébe tartozik. A kft egyik telephelye meg egybeesik a magasszintû oktatásáról elhíresült BMI (Budapest Média Intézet - SZTE BMI címével (1191 Budapest, József Attila utca 74), amit egy bizonyos Havas Henrik gründolt és aki történetesen Nikolett apukája. A kis Niki a papa cégénél, a BMI büféjével kezdte vendéglátói karrierjét, de vélhetõleg elunta a holmi lejárt szavatosságú túrórúdik és a magasnak tartott árak miatt höbörgõ hallgatok sirámait (lásd a cégnek - küllemében az internet hõskorát idézõ - honlapján a fórumot, és új helyszínek után nézett, el egészen a Lánchídig.



Itt sikerült a mûemlék és látképvédelmi ügyekben máskor oly akadékos és szõrösszívû Hivatalok beleegyezését elnyerni, hogy felhúzhassa hiánypótló, hangulatos szürkére festett barakkját, a Világörökség részét képezõ pesti panoráma díszét a környezõ állóhajók kínálatával elégedetlen turisták magas színtû ellátását szolgálva: a sör 700 körül. Service not included, a kló meglehetõsen tiszta, a pincérek figyelmesek és viszonylag gyorsak. Kilátás pazar, belátás már nem annyira.

Búcsúzóul felhívnánk a Hivataloknál oly sikeres házaspár figyelmét, hogy vannak még kiaknázatlan lehetõségek vendéglátós bódék építésére:

- az a hatalmas, kiaknázatlan üresség a Hõsök terén, - a Parlament bejárata, hogy a megfáradt képviselõk is öblögethessenek. - A Királyi Vár elé, Savoyai Jenõ lovasszobrának tövébe - Demszky Gábor kertje

További ötleteket a hozzászólásokban várunk.

Továbbolvasás + Read More......

A megfeneklett mediterrán

frissítve! 2008!




Custo étterem és diszkó és páb
a Lágymányosi-híd pesti hídfőjénél

A város peremén, hangulatos ipari környezetben, egy betonlerakat, a helyiérdekű vasút és a festői Lágymányosi vasúti híd szomszédságában található ez a csöppnyi mediterrán sziget, ahol pálmafák nőnek a dézsából, salsára andalodnak a szívek és a Legtehetségesebb Díjbeszedő, a "műfaj királya", dj Toncsi Cox pörgeti a korongokat. Az eszképista mediterrán környezet illuzióját egy nagyon tehetséges óvodás kisgyerek hatalmas molinója teszi teljessé, amire azúrkék tenger, hajóorr, sirály, sok-sok napfény és egy távoli sziget van festve. Kettő.



Talán a vasúti híd eltakarására tett reménytelen kísérletről van szó, amit mi határozottan helytelenítünk, mert szeretjük mink a vasutat, akárcsak a nagy magyar költő, Goethe:

Vasútnál lakom. Erre sok vonat jön-megy és el-elnézem, hogy' szállnak fényes ablakok a lengedező szösz-sötétben. Így iramlanak örök éjben kivilágított nappalok s én állok minden fülke-fényben, én könyökölök és hallgatok.

A mocsárba süllyedt hajót formázó kocsma vélhetőleg a nagy francia festõ, Jacques-Yves Cousteau nevét kölcsönözte, de a francosan bonyolult kiejtést megkönnyítendő néhány fölös betűvel redukálták az elnevezést a tulajok, hiszen ma már magyar anyanyelvét sem ismeri a lakosság, nemhogy a sok fránya külföldivel szarakodjon. Apropó, nyelvtanulás: miután az idegen nyelvek ismerete terén mi, "anyaországbeli magyarok" sereghajtónak számítunk Európában, barátilag javasoljuk az első olvasatra radikálisnak tűnő megoldást, hogy a maradék Magyarországot osszuk fel a környező országok között, mert akkor azon nyomban lészen indíték legalább egy idegen nyelvet megtanulni.

Visszatérve a kocsmára: szívünk mélyén szurkolunk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetû környezet ellenére próbálkozó kocsma túléljen, elvégre a külvárosban is természetes emberi igény az alkoholfogyasztás. Dicséretképpen megemlítjük, hogy a leginkább székelykapura hasonlító bejáratot az idén lecserélték egy semlegesebb installációra, ellenben balsejtelmet ébreszt, hogy ide beeresztik a Back II Black nevű formációt. A honlapon "tuti ütőkártyának" nevezett, megbízhatóan középszar élőzenei kínálatot időnként üdítő meglepetések dobják fel, például fellép egy hakni erejéig Sting gitárosa, Dominic Miller (túlórában, közvetlenül a nagy koncert után). Összefoglalva: közepes árszint & heroikus izzadságszag & menekülési kisérlet Szürreáliába & külvárosi sötétség.



frissítve 2008: csőd, már bánjuk, h a környék legviccesebb kocsmája bezárt :( Visszatértünk a tett színhelyére, tekintsen:

Továbbolvasás + Read More......

Gödör Klub (Nemzeti Gödör)

A pusztulás képei az Erzsébet téren levő park alatt, az idetervezett Nemzeti Színház helyszínén épült földalatti komplexumnál (parkolóház, Gödör kocsma)

Omlik a burkolat, mint a homokvár.

Bár Demszky nevének hallatán reflexszerűen szitkozódni kezdünk, kénytelen-kelletlen belátjuk, hogy a Gödör pusztulásáért elsősorban nem Demszky, hanem testvéreink, panelprolik és vérmagyarok tehetnek. A talaj fellazult-összetört kőburkolatáért a trehány kivitelezés okolható (méneragasztottadoda, munkaerő, ha nem fekszik a felület, eltörik a kő és az első fagytól kilazul), de a rúgvatörő karatéművészek és a gördeszkások is alaposan amortizálták a létesítményt. Tessék megbámulni, hogyan pusztul a főváros kezelésében a néhány éve épült Gödör (klub, parkolóház, park), oszt sírni.



P.s.: a Gödör közvetlen szomszédságában levő és gyönyörűen felújított-rekonstruált Erzsébet-téri park is megér egy misét. Egész nyáron állt a meló, mert Demszky jól felfogott önérdekből közvetlenül a választásokra időzítette az átadást, hogy aztán a sajtó előtt önfényezhesse magát a műszakilag még félkész park megnyitóján (pl. az öntözőrendszer még nem működött, oszt utólag hervadásnak indultak a frissen telepített növények, stb.).

Továbbolvasás + Read More......

Vendéglõ a piaristák végében

Zappa Café
VIII. Mikszáth Kálmán tér 2.

Hol volt, hol nem volt, a Mikszáth Kálmás téren, a Piarista Gimnáziumtól 10 méterre, volt egyszer egy Tilos az Á nevû legendás alti-kulti centrum, ahol például Barcs drFlash Miklós leszokott a pálinkáról, mert egy túlzottan jól sikerült töményes melegítés után egy szuperintenzív, de csupán másfél perces koncerttel lepte meg rajongóit. És nem utolsósorban itt született a kimutatható hallgatósággal alig rendelkezõ, de lélekvidámító balhékat kavaró Tilos Rádió. És Verret, a nagy és betépett francia festõ 1992-ben ide festett egy látványos 3D faliképet („360 fokos illúzió”), amit a Szépmûvészeti Múzeum késõbb védetté nyilvánított. És Frank Zappa is letévedt egyszer ide a néppel vegyülni, amitõl a pesti sznobok egy emberként maszturbáltak az örömtõl. És sok érdekes csajt lehetett felcsípni. És csodás hely volt, na, volt lelke. De minden jónak másnaposság a vége, a piaristák hözöngtek, az önkormányzat dettó, a Tilost is bezáratták 1996-ban, elvégre a törvény az törvény, tilos kocsmát üzemeltetni iskola mellett.

4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet az üzletek mûködésérõl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirõl "15. § (1) Tilos a melegkonyhás vendéglátó üzlet kivételével szeszes italt kimérni az alsó- és középfokú oktatási, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény bármely bejáratától számított 200 méteres közúti (közterületi) távolságon belül."

Így került birtokon belülre Csonkics Károly, aki egyetlenként indult az ugyancsak legendás ÁPV Rt privatizációs pályázatán. És mit tesz Isten, nyert is. A Tilos illusztris vendégének nevével, a Zappáéval indította kocsmáját, illetve melegkonyhás vendéglátóipari egységét, ahol természetesen alkoholt is felszolgálnak, a jó emésztést elõsegítendõ. Ez így már minden szép és törvényes, a piaristáknak is elcsendesedtek, kajálni elvégre mindenkinek kell.

Helyszíni szemle: a sör közepes áron és hidegen érkezik, a kávé finoman és melegen, a pincérek igyekvõek, valamint a kivétel erõsíti a szabályt. Az asztalok és székek sajnálatosan billegnek, de ez a rusztikusan egyenetlen padlókõnek köszönhetõ. A dobogón kényelmes blurp-fotelek fogadják a Zappa-rajongókat, étkezés után kiválóan lehet ernyedezni bennük, sõt minden vendéglátós Achilles-sarka, a kló dicséretesen tiszta, tiszta Ejrópa.

A kávézó kocsma étterem falait a Csekély Tehetségû Kopírmûvész dekorálta, értelemszerûen a kocsma névadójának lemezborítóit használva ihlete forrásául. Ezek a vidéki vurstlik színvonalára hajazó festmények jótékonyan hatnak a fogyasztók lelkiállapotára, a naiv festõk stílusát koppintó Ismeretlen Freskókészítõ olyannyira viccesen nem ért a festészethez, hogy egy kékvérû esztéta nõismerõsünk nedvesre kuncogta a bugyiját. Sajnálatos módon Verret védett festménye valszeg nem a tulajdonos szíve csücske, elõrehaladott állapotban van a nemlét felé, a beázások miatt több négyzetméternyi rész lemállott róla, béke poraira, nemsokára le lehet kaparni, hogy a Kopírmûvész újabb falfelületen alkothasson.


Végezetül: a vendéglátóhely korrekt, az atmoszférája meg szórakoztatóan vicces. A vidéki ország sznobériáját látva a betévedõ Zappa bizonyára másodszor is feldobná a talpát, de most nem a prosztatája, hanem a röhögés ölné meg.

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

Patkó Bandi és az érzékek birodalma

Patkó Bandi Étterem-Sörözõ-Pizzéria
Westend/Kossuth mozi mellett

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, a Nyugatvégen, van egy kocsma, aminek neve Patkó Bandi. Egy vidéki gengszter nevét viseli, aki olyan, de olyan csóró volt, hogy nem volt pénze a zsandárokat megvesztegetni, úgyhogy azok bosszúból lelõtték. Kedves, hangulatos vendégfogadó, mindig roppant pozitív benyomásokkal másztunk innét haza a tizenvalahányadik ser magasságában, azonban legutóbb elkövettük azt a hibát, hogy teljesen józanul ültünk be a fentnevezettbe. Egy lelkes olvasónkkal beszéltünk meg itt találkozót (gyere, kapsz autogrammot), akinek természetesen jó csöcsei vannak, valamint még okos is, de az utóbbit teljesen felesleges luxusnak tartjuk, az Úristen megint túlzások túlzásokba esett. Mindenesetre csordulásig telítve voltunk nemes és poétikus tervekkel: a régi recept alapján jól leitatjuk, oszt meggyalázzuk a testnyílásait.

A mostani, tudatmódosítatlan állapotunkban a kocsma korántsem a meleg fényekben tündöklõ varázskastélynak tûnt, hanem valami teljesen másnak. Leírjuk a helyszínt.

A falakat hevenyészve felszegzett deszkák borítják, amitõl az egésznek kellemes szerszámoskamra hangulata van, némi falusibudias nüansszal. A deszkákra kiszegezve a korabeli rablóvállalkozó felszerelése, fokos, flinta, pisztoly, karikás ostor, csikóbõrös kulacs stb., amelyek alapján megállapíthatjuk, hogy Patkó Bandinak nem sok tekintélye lenne a mai, lopakodó bombázókkal felszerelt hájtek rablók klubjában. A gyöngyfüggöny és a bárszékek, a világító piaraklámok, valamint a vendégek gyors meggazdagodásra szolgáló nyelõgép egy olyan belsõépítész világának vizuális megtestesülése, aki túl sok amerikai filmet fogyasztott, oszt rajtamaradt a cuccon. A lengõajtót valamiért elfelejtette beépíteni, ezért gyorsan megdicsérjük, mert nagy a mi szívünk és sajnáljuk a hátrányosakat.

Természetesen humor is képviselteti magát a kocsmában (és most nem a halivúdi tehenészkocsma meg az akut magyar hülyeség megejtõ keveredésére célzunk). A korabeli ponyvák borítójára hajazó faliképekre, a „Hitel alma", meg a "akkor kérj hitelt, ha 100 éves vagy és a szüleid is elkísérnek" jellegû bátorítások helyi mutációjára gondolok. Itt az ígérik, hogy szimplán kivégeznek, ha anyagi hátrányt okozol a tulajnak, és ezt valamiért humorosnak találják (esetleg komolyan gondolják, szentég!). Itt egy gyöngyszem, amely illusztrációja egy kivégzést ábrázol:

Tõlünk Kért Hitelt lovas betyárnak a f. évi júl. 19-én rögtönítélõ bíróságilag kivégzett ifj. Nekünk Tartozott rokonának életleírása és halála írta az élet és a Patkó, Pesten 2003 Nyomtatott és kapható Fekete Istvánnál (Váci út 12 szám)

A klotyó külön bekezdést igényel. Tudjuk, 40 év szocialista ízléspallérozás után nem sokat várhatunk nemzetünktõl, de azért mégis, kedves magyar véreim, ez a kló mégiscsak túlzás. És még balkáni igénytelenséget sem emlegethetünk, mert szerintünk nemcsak az internetfelhasználás területén elõzött le minket Románia. Ez a kló egy metafora, mely cikkünk terjedelmi korlátait feszegeti, de nemsokára homárista dokumentumfilmet készítünk róla. Természetesen koszos és büdös, ez a vendégek részérõ elvárható otthonossági minimum, de itt találkoztunk elõször azzal az újfajta felújítási technikával, miszerint a régi, lepusztult csempeburkolatot csempemintájú tapétával fedik. Olcsó és gazdaságos, elfedi a régi rohadást. Illetve elfedné, ha radikális tényfeltárók le nem szaggatnák, felfedve ez által a magyar rögvalóságot. Megérne egy újabb látogatást, hogy aprólékosan feljegyezzük eme vendéglátóhely minden apró geciségét.

A zene. Homárok Istene, miért tûröd ezt? Kátásztrófa, kedves testvéreim, kátásztrófális, ráadásul hangos is, nehogy a jónép beszélgetni tudjon. Übertré prolibutító zakatolás, ami a mi magas romkocsmai köreinkben nem fordul elõ, úgyhogy képtelenek vagyunk akár egyet megnevezni az elhangzott nemtudommineknevezzemek közül. Csandalazeneileg teljesen tájékozatlanok vagyunk, ezidáig sikeresen megtartoztattuk magunkat az összes kereskedelmi rádióadó hallgatásától, de valahogy ilyennek képzeljük el a Klub Rádió zenei kínálatát, közvetlenül egy Bolgár György betelefonálós mûsor után.

Kiszolgálás (figyelem, végre valami pozitívum) kedves és gyors, bár az utóbbinak egyik lehetséges oka, hogy a pult elõtt ücsörögtünk. Vendégsereg. Mivel nem sok okot tudunk megemlíteni (tulajdonképpen egyet sem), amiért mi még egyszer betennénk ide a lábunkat, inkább hanyagoljuk a témát. Mindenesete nem messze tõlünk üldögélt egy bakancsos, kopasz társaság, akik közül mindenképpen említést érdemel egy sereslaci méretû szaglószervet viselõ úr, aki amerikaizászlós, operation iraqi freedom feliratú pólót viselt. Ettõl a látványtól kiújult az aranyerünk, oszt kénytelenek voltunk haladéktalanul rendelni egy vizespohár pálinkát, ami csajozás szempontjából végzetes hibának bizonyult.

Végezetül: kedves olvasónk testnyílásainak meggyalázása a csillagok kedvezõtlen együttállása miatt nem gyütt össze. Mindenesetre semmit sem bíztunk a véletlenre, hazafelé mászva még vásároltunk egy üveg Baileys't is, aminek a hatása olyan, mintha befeküdnénk a sírba, magunkra dózeroltatnánk néhány tonna földet, oszt az egészet jól lebetonoztatnánk, nehogy mégis meggondoljuk magunkat.

update: Patkó Bandi blog

Sing Sing: Halál a májra
.

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

Budapesti panoráma (Fesztivál kávézó)

Lánchíd, pesti hídfõ/Fesztivál Kávézó

Tessék, itt van a páratlannak mondott budapesti panoráma újabb ékessége, a hely szelleméhez igazodva, a település, valamint a nemzet hagyományaihoz kötõdve: hangulatos fabódé hullámpala-tetõvel.

Hogyan kell Molotov koktélt készíteni? - hörögte lila fejjel Bülbül, meglátván a Lánchíd tövében a bódét. Lokálpatriótáknál megesik az ilyesfajta reakció, ha világörökségük közepére szarik valaki.

Harmonikus, mondhatni "szerves" egységben a Lánchíddal, mind alakját, mind gondolatiságát tekintve, nyugodalmas kis Mucsát teremtve a nagyvárosi káoszban. Egy hely, ahol a bürokrácia kényes ízlése egybeesik a vendéglátos költségérzékeny, profitmaximalizáló szemléletével, amit ökologikusnak is nevezhetünk: a minimumra törekszik, nem pazarló, így pl. minimális anyagi ráfordítással foglal le nagy tereket. És kerüli a magamutogató, hivalkodó, öncélú esztétikai megoldásokat, bátran kölcsönöz a westernparaszt hagyományainkból.

Részünkrõl szeretettel ajánljuk az Fesztivál Kávézót Demszky Gábor világváros-építõnk, Ráday Mihály, Kossuth-díjas, Europa Nostra-díjas hivatásos városvédõnk, valamint a UNESCO Világörökség Bizottsága figyelmébe.

("A Világörökség Egyezmény aláírásával valamennyi Részes Állam kötelezettséget vállal arra, hogy a saját területén fekvõ világörökségi helyszíneket óvja és megõrzi a késõbbi generációk számára, illetve hogy lehetõsége szerint hozzájárul a Világörökségi Listán szereplõ helyszínek védelméhez.")

Továbbolvasás + Read More......

Párizs-Texas

Morbid kocsma
Budapest, Ráday utca

Kalandozó (mondjuk ki: rabló) õseim vére, valamint az alkoholtartalmú italokkal ápolt bensõséges barátságom újabb és újabb kocsmák felfedezésére ösztökél. Mamám szerint ellenjavalt a külföldiek által is látogatott késdobálók látogatása, de a Rádayban a szomjan halás elkerülésére kockáztatni kellett, így a Parizs-Texas kocsmába sodort a végzet.

(játék, játék, játék - kattintson!)

A sör sörnek, a kiszolgálás hárásónak, valamint a számla is rendben levõnek tûnt – mindenesetre a rajta szereplõ kóla örök rejtély marad, mert társaságunk ideológiai alapon megtartoztatja magát a fogyasztásától. Mindegy, cserébe lemaradt egy Finlandia a számláról, ami amúgy is Royal vodka volt* szakértõ barátom szerint. Ami viszont meghökkentõ ebben az italmérésben, az a nekrofil-hangulat.


A falakon halottak fotóinak tömkelege, a tulaj valszeg halottkém lehetett elõzõ életében. A morbid hangulat fokozására még a wc-ajtón is egy-egy halott arcképe jelzi a férfi-nõ megosztást. Szeretnéd dédnagymamád fotóját viszontlátni egy budiajtón? Naugye. Az indiánok nem hiába ódzkodtak a fotózástól, nehogy ellopják a lelküket, meg is szívták végül. Mindenesetre gótoknak kiváló meditációs hely, a Bloody Mary alapanyaga teljesen érdektelen, mivel a krumplivodkát elnyomja a paradicsomlé íze.

*Játék! Aki a legtöbb pancsolt italt regisztrálja egy helyen, és betolja ide a listát vagy elküldi mailben, vendégünk egy üveg bármire - a szerk.

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

Cafe Zaccos

 V. ker Hercegprímás-Arany János sarkán

Fültõl fülig ért a mosolyunk a hely elnevezése láttán. Végre-valahára némi spiritusz a vendéglátós sivatagban, hejhaj: provokatív, figyelemfelkeltõ, játékos. Olaszos hangzás, magyaros szellemesség, külföldiek sosenem találják el a helyes kiejtést. A vigyorgó Homár azonnal besétált tesztelni a helyszint és hajlandó volt eltekinteni az olyan kellemetlenségektõl, hogy a szomszéd asztalnál vöröslõ juppi azt ordibálja a mobiljába: “már tíz perce hiába várom a (öncenzúra) széleseket ebben a (öncenzúra) pábban, hogy megkezdjem a (öncenzúra) mitinget! A belsõépítész az otthonosság légkörét egy régiségbolt felvásárlásával kívánta elérni, legnagyobb meglepetésünkre teljes sikerrel. Az eklektikus, mûkopott, mûlaza juppitanya (Banknegyed, szomszédban a Bank center) áraival is kellemes meglepetéssel szolgált: királyi tejeskávé 3 kiló alatt, majd az utána elkerülhetetlenül következõ sör 4 kiló alatt került szervírozásra. Aki viszont ezer alatt akar étkezni vagy allergiás a brókerekre, az inkább másik éttermet keressen. A Wittman-fiúkkal ellentétben kedvesnek találtam a felszolgálók modorát, készségessel tájékoztattak, hogy a kávézó nevét “úgy ejtik, ahogy írják”, vagyis zaccos. Nomen non est omen, büntetõjogi felelõsségem tudatában kijelentem, hogy a kávé zaccmentes volt. Esténként élõzene, talán egyszer megkockáztatunk egy célzott látogatást is, ha kedvenc talponállónk végleg beomlik.

.
Itt a vége, esetleg nézegesd a honlapjukat.
Cafe Zaccos

Továbbolvasás + Read More......