Bronzavonz és kéjarány,
Valahol utat vesztettünk,
Hallgassuk az idő zenéjét.
Vagy győztesként térek haza, vagy gyalog.
Elmosolyodom, a jövőre meredve. 2003. Szép év lesz. Roli, Zoli, Főhős meg egy üveg vodka, park és hangulat, bársonyosak a színek, mint rendesen, ha vodkával színezzük a világot.
Főhős arca bánatos, bár lelke csupa madárdal és örömóda. Kipanaszkodom magam, végre, oh, mióta készültem erre, barátaim, sok ezer kilométert utaztam, hogy baráti, megértő fülekre találjak. Hallgassátok hát, hallga!
- Szörnyű volt, szörnyű! - kezdi, hatalmas sóhajokkal megtűzdelve, a múlt felé merültében. A Lélek küzd a Múlt Terhe alatt nyögdécselve. Körbepislant, fülek megértően kitárva, kezdhetjük. - Nyolcvan euróért egy nappali szőnyegén aludtam.
Színes kép, egy nappalit láthatunk. Tévé, padlószőnyeg, foszforeszkáló csillagok a mennyezeten, viszonylag új, viszonylag tiszta. Főhős a padlón hálózsákban nyugszik, álmában nőkről és nőknek beszél. Hajnali ötkor becsörtet a night-clubban dolgozó két munkaerő, sütnek, főznek, sürögnek – fordulnak - csörömpölnek, a két kigyúrt test izmai táplálásával foglalatoskodik. Boldog csámcsogás, hörpölés, cuppogás tölti be a teret, végül elégedett böfögések és fogszívogatás. A Nappali és a konyha ugyanaz a helység, ezt megjegyezzük.
Közelképen Főhős elkínzott, álmos arca, belső monológ: istenem, mekkora surmók. Főhős intenzíven sajnálja önmagát és teljesen biztos az elkerülhetetlen összeomlásban. Ezt onnan tudjuk, hogy ilyesmiket motyog: Úristen, hova kerültem, sitten vagyok, megőrülök, sőt idéz valamit valahonnan: "Sötét a jövő, sötét a múlt, nem vezet innen sehova út". Innen láthatjuk, hogy Főhős egy Kiművelt Emberfő, aki rangján alul házasodott és korpa között el.
Úgyhogy keveset és részletekben aludtam - foglalja össze az összefoglalnivalókat. - Bosszúszomjam hatalmas volt, de eszközeim gyérek. Jó büdöseket fingottam nekik!!!
Roli és Zoli megértően csóválják a fejüket, alles ist klar. Főhős lendületbe jön, meghúzza az üveget és behunyt szemmel élvezi a vodka útját a gyomor, majd az agy irányába.
- És ez meg semmi! - folytatja a történetet. - Ezek állandóan be voltak szíva!!!
Kép emelkedik. A már bemutatott nappali-konyha most éppen közösségi tér, heverésző egyének, füst. TV bekapcsolva, Dj.Közhely a cd-lejátszóból figyelmet követel. Mintha-társalgás, mondhatni pszeudó - ezt Főhős, akiről már kiderült, hogy egy elitista, az idegen szavak szótárából vadászta. Történetek hangzanak el, melyeknek nincsen eleje, nincsen vége, elszivárognak a fejekben levő homokban. A társaság egyik tagját láthatjuk, aki Főhősnek a Tv híreit észrevételezi.
- Ezek nem emberek. Ezek öngyilkos állatok. Jól le kellene atomozni őket - fejtegeti. Főhős megpróbál elbújni a könyvében, mely James Joyce. A tévéből most a pakisztáni-indiai konfliktus türemkedik elő, a kommentár nem várat magára.
- Ezeknek a vérükben az agresszió, ezek primitív állatok. Ezek csak háborúzni és nyomorogni tudnak. Én nem vagyok rasszista, de azt mondom, hogy Európától keletre mindenkit jól le kellene atomozni, hogy béke legyen! - mondja harciasan. - Nincsen igazam?
Főhős elkínzott feje beúszik a képbe, tekintete megtört, hangulata permanens pánik. Kitérően motyog valamit az európainál régebbi szanszkritokról meg a véráztatta legújabb kori európai történelemről, majd elmenekül a klotyóba. Magára zárja a klotyóajtót és sírva fakad.
- Siess a faszveréssel, más is szeretne rejszolni - száll még utána.
Megint a parkban vagyunk. Főhős krákog, mert a sötét emlékek okozta bánat kezelésére hivatott vodka kaparós.
Nem volt menekvés - nyekergi. - Nem volt hova bújni.
Megint a megpróbáltatások helyszíne, megint nappali. Dj.Közhely után most Dj.Kommersz nyomaszt. Társaság a padlón heverészik, blaz, füst stb. Főhős a fotelben kucorog, egyik kezében könyv, másikban mobil. Láthatóan elfoglalt ember, már ritkán szólnak hozzá. "Ez a szakállas már megint esemesezik, mennyi haverja van ennek az embernek" - meg sem hallja. Elfoglalt, na. Lapul a maga köré emelt falak között, nyomorúságosan érzi magát, honvágya van, régi barátok felé nyújtózkodik. Esemesezik.
"Értelmet és célt akarok az életembe. Azonnal küldjétek!" - írja filozófiai szakadékokba ugrásra hajlamos cimboráknak.
"Én kiverem neked, te kivered nekem, de semmi buzulás. Tormente" -ezt a filmbuziknak.
"Ön nem az általunk megjelölt pártra szavazott. Elbaszta! A mobiltelefonjába rejtett robbanószerkezet ezen üzenet olvasása közben aktivizálódik. Nyugodjon békében!"- ezt a választásokra Margináliából a politikailag aktívaknak.
"Ügyes kezű munkás állást keres. Alacsony bérek. Akármit megeszik" - ezt a James Joyce-t ismerőknek, akasztófahumorral.
"Eat football. Drink footbal. Sleep footbal" - a fociőrülteknek, aktuális vb-kommentárral.
"I shall seek and find you. I shall take you to bed and controll you. Will make you ache, shake and sweat until you grunt and groan... All my love, the Flu" -ezt zavarbahozó humornak szánva.
"Párbajok diszkrét, szakszerű lebonyolítását vállaljuk. Orvos, sírásó a helyszínen" - Psmith modorban.
"Légkondicionált, atombomba-biztos családi kripták építését vállalom, csak igényesnek. Még ma biztosítsa szerettei jövőjét" - ezt a depressziósoknak.
Ésígytovább, mindannyiunk örömére és okulására, egyenesen a privát bunkerből. Túlélni.
Roli és Zoli nevet, megint park, megint 2003.
- Mit tehettem a stressz csillapítására? Na mit? - kérdezi felhúzott szemöldökkel? - Persze, hogy időnként cudarul berúgtam!
Blommsday alkalmából Főhős és Vajk lelkiismeretesen előfordul néhány rendezvényen, majd megtekintik az ír-angol meccset a spanyolok által lefoglalt kocsmából. A becsempészett Jamesont a klotyófülkébe zárkózva fogyasztják, majd az ajtó előtt toporgó türelmetlenekkel magyarázatképpen közlik, hogy szerelemre a buziknak is joguk van. Mindenki megértő, a beengedőember is mosolyog. Hajnalban hintóval indulnak városnézésre, torkuk szakadtából ordibálva: Boldog buzik vagyunk, ma bárkit ingyen leszopunk. A hintótulajdonos megpróbálja letessékelni őket, de ez csak rendőri segítséggel sikerül. Vajk szerencsére hajnalig elfelejt angolul, ezért magyarul közli a következőket a rendőrnőkkel: csak vicceltünk, nem is vagyunk buzik, gyertek, szopjatok le bennünket!
Főhős kiesik az Arlington bejáratán, két beengedőember segítségével, majd tanácstalanul bóklászik a mellékutcában, szaporán káromkodva, a tolvajok édes anyukájáról értekezve. Félóra múlva Isten megszánja és közli vele: ne keresd a bringádat, hülye, mert gyalog érkeztél.
Főhős kiesik a Temple Bar egyik ivójából és röpke félórás keresgélés után megtalálja bringáját. Sikerélménytől vigyorogva felpattan a nyeregbe, de ott sajnálattal tapasztalja, hogy az est folyamán elfelejtette a bringázás tudományát. Sajnálata fokozódik, mikor Para-Kovácsot alakítva elüt egy lámpaoszlopot és lenyeli a jobb felső egyest. Pótlása 650 euró, úgyhogy másnapossága emlékezetes.
Főhős hajnaltájt érkezik haza a nappaliba, seggrészegen, hóna alatt egy hivatásos kurvával. Miután teljesen bereked az ordibálástól, nekilát a kurvának és megtesz minden tőle telhetőt. Kurva eltávozik Főhős pénztárcájával, mire Főhős mély letargiába esik és mindenkit sms-ben tájékoztat az eseményekről: megdugtam egy kurvát! Mintha nedves sínek között vártam volna a vonatra. Később okádni kezd, e célra a klotyópadlót, a kádat, a konyhacsempét, a mosogatót és az egyik lakótársa lábbelijét használva.
A sötétségben szellemujjak suhogtak érezhetően, és mikor a tantrák szerinti imádságot a megfelelő égtáj felé irányították, halovány, de növekvő rubinfény lett fokozatosan látható, az Éteri Kettős Jelenlét látomása, az arcból és koronás fejből áradó jivikus kisugárzásnak köszönhetően különleges élességgel. Az összeköttetést az agyfüggelék biztosította, valamint a narancstüzű és bíbor sugarak, melyek a hasi idegközpontból és keresztcsontból áradnak. Megkérdeztetvén földnevén illetőségét illetően az égvilágban, azirányban nyilatkozott, hogy most a pralaya vagy visszatérés útját járja, de közben meg mindig alá van vetve holmi vérszomjas személyiségek által rárótt próbáknak az alacsonyabb asztrálsíkokon. Mikor megkérdeztetett első benyomásai felől a lét és nemlét félelmetes határain, állította, hogy kezdetben mindent mintha homályos üvegen keresztül látott volna, viszont azok előtt, akik e határt meghaladták, az atmikus fejlődésnek kifejezhetetlen lehetőségei nyílnak. Mikor aziránt érdeklődtek, vajon az ottani élet hasonlít-e földi tapasztalatainkhoz, kijelentette, hogy tiszta lelkeknek számító több kivételes lénytől hallotta, miszerint lakóhelyeik egy modern lakás minden kényelmével felszereltek, mint amilyen a täläfän, bidewänä, hidegänä és melegär, wätäkläzät, és a legbennfentesebbek a legtisztább kéjhullámokban fürdőznek. Egy liter íróstejet kért, odavitték neki, és félreismerhetetlen volt felfrissülése. Mikor azt kérdezték tőle, van-e valami üzenete az ittélőknek, hangosan felszólította mindazokat, akik meg mindig a Maya boldogtalan oldalán élnek, hogy térjenek a jó útra, mert devani körökben az a hír járja, hogy Mars és Jupiter valami gonoszságon törik a fejüket a keleti szögletben, ahol a Kos az úr. Erre nekiszegezték a kérdést, nincsenek-e esetleg különös óhajaik az elhunytaknak, és a válasz így hangzott: Üdvözlünk benneteket, földnek barátai, akik még mindig testben élnek . Vigyázzatok, hogy C.K. meg ne vágjon benneteket. Megállapítást nyert, hogy az utalás Mr. Cornelius Kelleherre vonatkozik, Messrs H. J. O’Neill népszerű temetkezési vállalatának cégvezetőjére, az elhunyt személyes jó barátjára, aki a temetésrendezést intézte. Távozása előtt az volt a kívánsága, okvetlenül közöljék drága gyermekével, Patsyvel, hogy másik cipője, amit keresett, jelen pillanatban a félemeleti szobában a komód alatt található, és hogy a párjával együtt küldje el Cullenhez, talpaltatni csupán, mert a sarka még egészen jó. Azt is kinyilatkoztatta, hogy ez úgy melyen feldúlta lelke nyugalmát ama más síkon, és a legünnepélyesebben követelte kívánságának tudatását 
Minden biztosítékot megkapott, hogy az ügyet tökéletes rendben elintézik, és úgy tetszett, ez a legnagyobb megelégedéssel töltötte el.
jelenleg az oldalon
Bejegyzések
