Karácsonyi vásár (Budapest, Bécs, München)

Kiskarácsony, nagykarácsony,
Oh, Tannenbaum, keszef, geld, Weihnachtsmarkt.

Lusták vagyunk írni a magyar népi költekezési futkározásról, karácsonyi vásárokról, etc, úgyhogy mindenki figyelmébe a Bűvös Szakács témába vágó bezzegező bejegyzése a Művelt Münchenből (Viktualienmarkt), valamint Új Péter obligát anyázása a Népszabóban a Vörösmarty téri népies vásár ürügyén.

A Vörösmarty térre a legrosszabb esetben, fölháborító minőségű forralt borok és lacikonyhák közé, bele az égettzsírszagú népművészetbe, abba. Még a szobrot is bebugyolálták, ne egyék meg a lipidek. Kíváncsi vagyok, mikorra nő ki ez a város a fabódés korszakból. Kinő-e egyáltalán? A nyolcvanas évek vége óta nyomjuk ezt a tempót, mintha valami alsó-ausztriai tanyaközpont lennénk, közben leégettünk egy egész jó kis sportcsarnokot is gagyivásárból kifolyólag, és ahogy most látom a meccset, a szlovákok előbb fogják visszavonni a Benes-dekrétumokat, mint mi az utolsó karácsonyi fabódét a Belvárosból.

A bor és a kolbász többnyire tényleg ipari hulladék, de UP valszeg nem járt még Bécsben, mert akkor kussba lenne. Következzék a Sógori Realitás a helyszínről, Bécsből, Debreziner Langos és más finomságok  (tavalyi bejegyzés, reload, lusták vagyunk, na).



Bécsi körkép
(írta: Lensen és bandája)

A bécsi adventi vásár igazából tökugyanolyan, mint a budapesti. Ott is több van belőle és ott is ugyanolyan mindegyik. Ami remek, tekintve, hogy az emberek ugyanazt a szeretetet, törődést és ajándéktípust várják évről-évre, illetve ugyanannyit kívánnak költeni. 6 éven aluliaknak és gyakorló vásárjáróknak nem meglepő (sőt, a szakirodalom szerint a gyermekek külön szeretik az ismétlést), hogy nagyjából minden második-harmadik standon ugyanazt árulják. És itt jön a bécsi dáncsel: az ismétlődő stand a glühwein-lerakat, amit megbolondít az almából készült forralmány (íze és hatása zseniális), valamint a puncskínálat (egy következő cikk témáját fogja majd képezni az osztrák puncskínálat feldolgozása, egyelőre még keressük a por forrását amiből készül, kiküldött ügynökeink pedig, akik tesztelték, még nem tértek vissza a retyezátról).
Ezenkívül üdítő volt a kolbász-nyershús áruda, amire nem is számítottunk a raccsolós sógoroktól. Volt szívalakú, feliratozott mézeskalács is, de azt a globalizációnak tudtuk be, szívünket nem melengette ugyanaz az otthon/balatoninyál/meghódítottuka-feeling, mint amikor elrágcsáltunk egy vértelen-száraz lángost, ami szintén volt odakünn. Ódákat zenghetnénk a fábólkészült-fadísz-, és fajáték-ajándék, egyedi plüssjáték, gyertya-, vagy szappan-árulós bódék pazar kínálatáról, de az nem volna korrekt. Ugyanannyiba kerül, szóval nézzétek meg magatoknak. Ja, magyaroknak fontos: kedves barátaim, szinte csak magyarok voltak a Rathaus Platzon. Ez nem lehet véletlen, tisztelt hölgyeim és uraim! Idézném egy polgártárs találó megjegyzését a waldbeeren punschról: „ez kompótlé, annyuk. Mi volt ebbe 3 euró?”

Szorgalmas olvasóknak, akik idáig jutottak a cikkben: képtelenek vagyunk feldolgozni és szavakba önteni a „klobasze”-t (sic!), a „langos”-t és a kukuruz”-t. De ezek a mijeink. Szóval már a spájzban vagyunk. Jól lerohantuk őket.

Amiben különbözik a bécsi adventi vásár a budapestitől, az az elrendezése: nálunk nem csillag alakban vannak felépítve a bódék. Mert az nálunk nem járja, hogy valamilyen színű, vagy a másik, vagy valahány ágú, vagy a másik, és azt a bódék kirajzolják. Bezzeg az osztrákok!

debreziner langos aus Wien, ungarische spezialitet



szeretik a magyart, mert tele van vitaminnal





óóóóó, tánnebáum

1. bónusz: ruházati tanácsadó farsangra

(öltözzön betonkeverőnek, Hortobágynak, aprószegnek, hordánynak, vakondturásnak eleven vakonddal, viharnak, esetleg egy jó pohár víznek)

itten kenderszívás forog fent, aszthisszük erősen

2. na, aki a saját képével idétlenséget akar karácsonyra elkövetni, az kattincson ide, röhögtesse magát, igen

Továbbolvasás + Read More......

Santé elektromos dugóhúzó

Ha nem is a japán omiage (o-miyage, ejtsd omijáge, valamint speciális köszönet Edwardnak a kiejtésbeli javításért) szintjén, de mi is osztogatunk barátainknak kisebb-nagyobb ajándékokat, utazásonkról megtérve vagy szimpla születésnapi bebaszások elõtt. Szép és hasznos ez a haladó hagyomány, kis szívességek erõsítik a barátság betonját. Idõvel ezek a szuvenírek/ajándékok továbbvándorolnak és ha elég hosszú az életünk, jó eséllyel viszontlátjuk õket.



Nemrég egy rejtélyes, vibrátorszerû henger tulajdonjogához jutottunk, amit elõször elemlámpának véltünk, de mivel világítás helyett csak zümmögött, visszatértünk a vibrátoros elmélethez. Sajnos, a valóság nem ilyen romantikus, a tárgy valójában a Teljesen Haszontalan Cuccok kategóriájában versenyzõ elektromos dugóhúzó. Lassú és körülményes, hamar kimerül az aksija, de házibulikon nagyszerûen lehet villogni vele, sorban áll a vihogó vendégsereg, hogy kipróbálhassa.

Továbbolvasás + Read More......

A Havas Henrik-szelekció

Havas Borház Kft.
Havas Henrik Selection

A Homár postaládáját többnyire gyalázkodó levelekel, vírusokkal és trójaiakkal tömködik tele, de most végre egy mókás küldemény is érkezett Mirci nevû olvasónktól. Megrötyögtetett, na, a hátunkra esve igen virgonc hangulatban percekig kalimpáltunk mind a tíz lábunkkal. Ugyanis a címkén a rejtélyes okokból egy kockás asztalterítõt viselõ Havas Henrik néz gondterhelten, oszt aszongya: "A pincém és a borom legalább olyan jó, mint a könyveim."Homárosan megvalljuk, nem vagyunk teljesen update Havas Henrik Tanár Úrral, valamiért reflexszerûen elkapcsolunk bárhova, ha felbukkan a képernyõn. Ezért elsõként fotosoppolásra gyanakodtunk, mert jóhiszemûek vagyunk és ezt azért már Havas Úrról sem feltételeztük. De igen. De. A hír igaz. Fellapoztuk a netet és kiderült, hogy boldog tudatlanságunkban elkerülte figyelmünket Havas Henrik borászati ámokja. Kiderült, hogy Havas Henrik borai tényleg olyanok voltak, mint a könyvei, olyannyiraolyanok, hogy emberi és újságírói példaképünk még 2004-ben kénytelen volt felszámolni borászatát. Szóval egy Homárnak minden vicc új, de mi mégis közzétesszük, hátha valakinek ez még újdonság.

Továbbolvasás + Read More......

A félmûvelt alkoholista és az export

Budavár Merlot

Binderer St. Ursula borászat

Kedves olvasók, fárasztó napom volt másnapossággal kombinálva, ezért csekély bennem a felebaráti szeretet. Szeretném, ha ti is rosszul éreznétek magatokat, ezért életem egyik mélypontjáról, a Budavár Merlot-ról fogok értekezni. Hetedhét határon is túl, Dublinban, az Aldi multináci helyi boltjában akadtunk rá fentebb említett borunkra. Ez az a bolt, ahol a helyi kisnyugdíjasok mellett fõként román vendégmunkások és nigériai illegális bevándorlók vadásszák össze a betevõt. Önkiszolgálás raklapról, minimalista személyzet: két pénztárosnõ az eladótérben, plussz az elmaradhatatlan biztonsági õr (az is feka), merthogy az istenadta nép hajlamos a spontán privatizációra.

A palack címkéjén látható Budavár felírat magyar terméket sejtetett (Németországban palackozva), noha a bor lelõhelyének feltüntetett Dealu Mare Romániában, a néhai Havasalföldön van. Ez a régió adta a világnak Ceausescut. Már ez a tény óvatosságra kellene késztessen bárkit, de a bor megvásárlása mellett szólt, hogy ez a fajta volt akkoriban a legolcsóbb az Aldiban (és ezáltal valszeg az egész városban). Én már két napja szomjaztam likviditási gondok miatt, úgyhogy mindenre elszánt voltam, akár egy reality-show szereplõje.

Mohóságomban már az utcán lecsavartam a kupakot. Szó bennszakadt, hang fennakadt, pediglen már végigkóstoltam a magyar kannásbor-kínálatot is. És ültem a szemerkélõ esõben a Parnell street járdaszegélyén és olyan arccal bámultam ki a fejembõl, hogy egy néni pénzt akart adni, a rendõrjárõr pedig igazoltatott.

Íze? Mint a mikróban sült csecsemõ sikolya. Mint a Holocaust Wolves of Apocalipse c. hörgmetál. Mint a késsel a kezében a csirkét hívogató szakácsnõ mosolya. De profundis: Uram, meddig tûröd még ezt?!!!

Végsõ elanyátlanodásomban vásároltam hozzá kólát, majd költõi merengésem támadt, akár Fülig Jimmynek. Elképzeltem, hogy a csendes-óceáni naplementében a hajó korlátjánál azt ismétlem búsan: "szeret, nem szeret"’’ és apró darabonként eltépdesem Peter Binderer urat, és a darabkákat lassú, de könnyed, kecses mozdulattal odadobálom az alant nyüzsgõ szelíd cápáknak.

(P.s.: Az Aldi honlapjának termékismertetõjében szerepel egy zavarbaejtõ idézet kedvenc újságomból, a Guardianbõl, miszerint ez egy "csavarkupakos, nagyon korán szedett szemekbõl, finoman élénk tanninos’’ bor" lenne.– Utánanéztem a dolognak és minden igaz! Magyarán: cikizik ezt a borszerûséget. A cinikus-ironikus-humoros írás címe "Parti-nyomorultak"’’ és azonnal tessék elolvasni, ha az Aldi pofátlanságának mértékét fel akarjátok mérni. Mértéktelen az ugyanis.)

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......