Ön neve: Ön e-mail címe: Címzett neve: Címzett e-mail címe:
Fasiszták vannak, fasisztaveszély nincs. De ha valakik szerint mégis, talán nem azon beszéd kétéves jubileumára hívandó össze, melyben a kormányfő beismerte: hazugsággal nyert. S esetleg nem Gyurcsány Ferencet kérem fel szónoknak. Azon embert, akiről kiderül: feláldozta az igazságot, hogy győzhessen. hirdetés
Aki nem látta, az is elképzelheti, milyen súlyos arcok csoportosulhattak egy olyan zavargáson, amelytől még Tomcat is elhatárolódott. A mérsékelt nézetekkel aligha vádolható Bombagyár-alapító leszögezte: weboldala "a továbbiakban nem vesz részt a ma esti eseményekben. A tisztességgel indult magyargyűlölet elleni tüntetéshez számos provokátor, agresszív elem és számunkra vállalhatatlan személy csatlakozott (...). Részünkről bocsánatot kérünk azoktól, akiket ezek az emberek érdemtelenül inzultáltak, vagy inzultálni fognak". Levonva a tanulságot: "A mai nap nagyon-nagyon komoly erkölcsi kárt okozott a nemzeti radikalizmusnak."
Amatőr pirotechnikus bloggerünk harcos- és írótársa, Blogin ennél is tovább ment. Szerinte "létezik egy réteg, létezett és mindig, mindenütt létezni fog, aki csak szórakozást, anarchiát lát egy ilyen megmozdulásban. De eddig mellettük-mögöttük lelkes férfiak és nők álltak. Ma már a tömegben lélek mintha nem is lett volna. Egy maroknyi, elkeseredett és a realitástól egyre jobban távolodó harcos a vereségbe menetelt". Könyörtelen diagnózis, amelyet nem a Cionista Megszálló Kormány aljas bértollnokai vetettek képernyőre, hanem két hithű ultrajobbos zombibálvány.
Ordas eszméik (s az obligát mérgesgáz-para) dacára meglepően realisztikus kórismét produkáltak. A radikáljobbos mob tiszavirágnyi életű aranykorának ideiglenesen biztos leáldozott. Ez már nem a tévészékház előtti zsaruimpotencia, de nem is az október 23-án gumilövedéket prüszkölő, frusztrált rendőrbrutality. Karhatalmunk jog- és szakszerűen, hidegfejű profizmussal takarította el az utcáról a honi politikai kultúra salakját.
Vége a gyereknapnak, pöcsök! - üzente a hatóság. Mire a pár száz fős keménymag szórványos, inkább gyerekes, mint félelemkeltő tüzeskedésben, dobálózásban, szemetesvödör-borogatásban, újságírók ötletszerű rugdosásában, apróbb rongálásokban talált vigaszt, hogy aztán uszulás helyett mégis az oszlást válassza. Toroczkai és Budaházy csúfosan lebőgött. Saját oldalukon is mind többen veszik észre: amit csinálnak, kínos önlejáratás. Melynek számukra pozitív hatása nincs. Innentől kezdve három dolgot tehetnek.
*
Az első - legvalószínűbb - forgatókönyv, hogy csinálják tovább az utcabútort leamortizáló szituációs tragikomédiát. Követőik száma persze fogyatkozásnak indul majd. A Jobbik indul a választásokon, nekik (és a Gárdának) aligha érdekük, hogy belekeveredjenek a csőcselék korpájába. Egy darabig persze még kitart a lendület, a rombolás öröme. De egy idő után olyan lesz a droidsűrűség, hogy elvesztik fölöttük a kontrollt.
Kitör a belharc, a csapat rivális bandákra törik. Az NBH is teszi a dolgát, ügynökei révén polarizálja a huligánközösséget. Mellesleg a hangadóknak előbb-utóbb lesz annyi a rovásán, hogy letöltendő börtönnel kivonhatják őket a forgalomból. Utódjelöltek vetélkednek majd az elsőbbségért. Toroczkai és Budaházy lelkük mélyén politikusok szeretnének lenni. Nemzet- és pártmegváltó vezérek, de ehhez nincs tehetségük. Néhány tucat síkagyú, adrenalinjunkie focigarázdát, bőrfejűt, überszittya táltosinast elvezetgetnek. Csakhogy egy politikai szervezetet igazgatni, tíz- és százezreket mozgatni: na, ahhoz több kell.
Második opció, hogy szép csöndben betagozódnak a reorganizálódó legális nemzeti fundamentalizmus - ergo a Jobbik (és a Gárda), valamint kapcsolt részeik, fiókszervezeteik kötelékeibe. Rengeteg ifjú utcai fasiszta - miután házasságot köt, családot alapít, lakáshitelt vesz igénybe - ezt fogja tenni. Lesz persze maroknyi dacos utcakő-hajigáló, aki nem.
A honi jobbos ultrák törzsfejlődése időnként kísértetiesen hasonlít a rapzene gengszterműfajának evolúciójához. Azon fekete srácokból, akik tehetségesen nyomták a rigmusokat, netán csöppnyi üzleti vénával is bírtak, szürkeállománynak nem voltak híján, tévésztár, showman, moziszínész, lemezcég-tulaj, producer lett. S mivel integrálódtak a zeneiparba, tőkéjüket nemigen kockáztatták bűnügyekkel. Daloltak a köztörvényes élet szépségeiről, ám többé sohasem csinálták.
Vona Gábor csak lenézően mosolyog az utcai garázdákon. Nagyon is tudja: a plurális, szabadpiaci jogállam egy bonyolult operációs rendszer, melyet nem lehet kívülről feltörni. Ehelyett a részévé kell válni, hogy módosíthassák a forráskódját. Csakhogy az évtizedekig tartó pragmatikus aprómunka, melyet a falusi, kisvárosi önkormányzatokkal kezdenek.
A Jobbik több száz - etnikai konfliktusoktól gyötört - kistelepülés vezetését ragadhatja magához. Elég megnyerni polgármesterjelöltnek valamely helybéli tekintélyt - tanárt, orvost, védőnőt, polgárőrt, boltost - s az ottani cigányság lumpenrétegeinek köztörvényes terrorjától rettegő választók garantálják a Jobbik-többséget a képviselő-testületben. Főleg, ha a demokrácia képtelen a jog- és közbiztonság minimumára. Utána lecserélhető az iskolaigazgató, a nevelőtestület feltölthető városból importált szélsőjobbos tanerőkkel. S kezdetét veszi az ifjúság fundamentalista átnevelése.
Mindez - hogy a játékszabályok látszólagos-időleges elfogadásával írják felül azokat - türelmet igényel. Ami nem mindenkinek van. Dósa István gárdafőkapitány leváltása jelzi a polarizálódást. A menesztett rohamosztagos szerint "nem ő, hanem a Jobbik akart új irányt szabni a Gárdának - márpedig a mozgalomnak pártok és határok felett állva kell működnie". Úgy tűnik, Vona nem akar második Hatvannégy Vármegyét, netán a Kurucinfo logisztikai divízióját csinálni a Gárdából. Koncepciója szerint nem az a jó hazafi, aki kukákat gyújtogat, hanem aki rendesen megcsinálja a pártban-gárdában ráosztott házi feladatát.
Legvégül a harmadik választható út: a kemény politikai terrorizmus. Persze nem annak pitiáner, műkedvelő imitálása, amely kimerül bagatell rongálásban, gyújtogatásban, verésben. Ezt legfeljebb Szilvásy György gondolhatja veszélyes fenyegetésnek. Nem, itt középületekbe pokolgépeket telepítő, rendőrkapitányokat, képviselőket, minisztereket, üzletembereket elrabló vagy agyonlövő földalatti sejtekről beszélünk. Már ha páran megelégelik, hogy börleszkbe fulladó akcionista utcaszínházaik semmi eredményt nem hoznak, így nekilátnak bombagyárat és fegyverraktárt gründolni. A szándék persze nem azonos az eszközök és feltételek meglétével. Népi bázis, infrastrukturális háttér és valódi szakértelem nélkül gyorsan véget érne az ilyen próbálkozás.
Akárhogyan is, az eltorzult nemzetfelfogású törpe kisebbségnek, mely az utcán hisztizik, döntenie kell, a fiaskó után merre lép.
*
A hétvégén azonban nemcsak a turbómagyar fundamentalizmus szenvedett középtávú vereséget, hanem egy másik belterjes szubkultúra is. A Charta fedőnevű szoclib bázistömörítő szoftver lefagyott. Vele padlóra került a fantomveszélyektől rettegő (a tényleges fenyegetéseket pedig belpolitikai motivációból irreális nagyságúra tupírozó) doktriner antifasizmus. A petíció-aláírási függőségben szenvedő ballib, polkorrekt turbóintellektuelekkel egyetemben. Akik nagyarcúan hirdették: mi lennénk a józan többség. Hát kiderült, rohadtul nem ők azok.
Legoptimistább saccolás (a Népszava becslése) szerint ötezren voltak. Ennyit sikerült a kormánypártnak (és a kormánypárti cigányszervezeteknek) hetekig tartó propagandamozgósítással összehozniuk. A gyűlés annyira erőtlen, gyengén látogatott volt, hogy semmiféle mérhető hatást nem gyakorol a többségre (vagy akár a cigányságra). Ha pedig arra kívánunk felelni, miért van, hogy a kormányfő fanatikus (vagy megélhetési) híveit leszámítva mindenki - főleg a józan, dolgozó többség - hegymagasságból szarta le a rendezvényt, bepróbálkozunk egy válaszkísérlettel.
Magunk nem tartozunk azok közé, akik szerint a szélsőséges erők szakmai felkészültsége utcai ellendemonstrációt indokol. Fasiszták vannak, fasisztaveszély nincs. De ha valakik szerint mégis, talán nem azon beszéd kétéves jubileumára hívandó össze, melyben a kormányfő beismerte: hazugsággal nyert. S esetleg nem Gyurcsány Ferencet kérem fel szónoknak. Azon embert, akiről kiderül: feláldozta az igazságot, hogy győzhessen. Mivel szerinte reformokkal országot menteni csak ő képes, senki más emberfia. Hogy utána aztán a be nem vezetett reformok lehetőségét is feláldozza a hatalmon maradásért.
Továbbá: ha romatüntetést hívok össze, melynek célja annak demonstrálása, hogy nem minden cigány bűnöző, nem olyat teszek a gyűlés frontemberévé Kolompár Orbán személyében, akit a rendőrség minap gyanúsított meg több tízmilliós sikkasztással. Valószínűleg ilyen potomságok is közrejátszottak benne, hogy antifasisztáink ugyanolyan belterjes, saját vétkeik helyett folyton csak máséval foglakozó politikai szektának látszottak, mint akik ellen felvonultak.
„Gondoltam, elmegyek Amerikába Itthagyom kishazám, a büdös picsába Megvan az útlevelem, pénzem is van, kurva sok Unom már, hogy mindig hazudoztok Csókollak bennetek, magyarok…”"
A Magyar Demokratikus Chartához eddig csatlakozottak névsora
Ádám Zoltán, Agárdi Péter, Ágoston Vilmos, Almási Miklós, Alpár Zsuzsa, Andor Mihály, Andrassew Iván, Angelusz Róbert, Antal László, Antos György, Arató András, Bacsó Péter, Bak Imre, Balassa Péter, Balázs Elemér, Bálint György, Balla Zsófia, Bán Mariann, Bán Zsófia, Bárándy Péter, Bárdos Judit, Báthori Csaba, Bauer Tamás, Békés Pál, Békesi László, Béki Gabriella, Berényi Ildikó, Bíró Kriszta, Bitó László, Bognár Róbert, Bojár Gábor, Bojtár Endre, Bolgár György, Boros László, Böjte József, Bródy János, Czeizel Endre, Csáki Judit, Csécsey Béla, Csehák Judit,
Csengery Adrienne, Csillag György, Csorba László, Dalos György, Darvasi László, Deák Péter, Debreczeni József, Dés László, Deutsch Zsuzsa, Diósi Pál, Donáth Ferenc, Donáth László, Dornbach Alajos, Dragomán György, Eörsi Anna, Eörsi László, Erős Ferenc, Fábri Péter, Farkas Zoltán, Fehér László, Fencsik Flóra, Ferenczi Attila, Feuer Mária, Fischer Iván, Fleck Zoltán, Forgács Éva, Föld S. Péter, Frőhlich Róbert, Furmann Imre, Gábor György, Gács Judit, Galambos Katalin, Gálvölgyi János, Garai László, Garas Dezső, Gáspár István, Gáspár Vilmos, Göbölyös N. László,
Göczey Zsuzsa, Göllner András, Göncz Árpád, Görgey Gábor, Gréczy Zsolt, Gusztos István, Gyekiczki András, Györe Balázs, Győri Sándor, Gyurcsány Ferenc, Halász Tamás, Hámor Szilvia, Haraszty István Édeske, Hegedüs D. Géza, Hegyesiné Orsós Éva, Hell István, Heller Ágnes, Hernádi Miklós, Hoffmann Andrea, Horn Miklós, Horváth Ágnes, Horváth Aladár, Horváth Dávid, Huszár Tibor, Husztiné Péceli Rita, Inotai András, Iványi Gábor, Iványi György, Jánosi Ferenc, Jánosi Katalin, Kállai Ferenc, Kállai R. Gábor, Kálmán C. György, Kálmán László, Kamarás István, Kamondi Zoltán, Kapás Irén, Karafiáth Orsolya, Kardos Julianna,
Kartal Zsuzsa, Kelemen János, Kende Péter, Kertész Ákos, Kertész Erzsébet, Kertész Péter, Klimó Ágnes, Klimó Károly, Knopp János, Koltai Róbert, Koltai Tamás, Komoróczy Géza, Kósáné Kovács Magda, Kovács Péter, Kovalovszky Márta, Kováts Kriszta, Kozák Gyula, Kőrössi P. József, Köteles György, Kulka János, Kun István, Ladányi János, Lánczos Veronika, Lángh Júlia, Lantos Péter, Laurenszky Ernő, Lázár András, Lendvay Kamilló, Lengyel Péter, Lévai Katalin, Litván Györgyné, Litván Katalin, Lugosi Győző, Lukáts Andor, Mák Ibolya, Malek Zsuzsanna, Marosán György, Márton László, Mayer István, Mécs Imre, Mélykuti Ilona, Méray Tibor, Mérei Anna, Mészáros Márta, Mihancsik Zsófia, Mizsei Béla, Mohácsi Viktória, Moldován Domokos, Molnár Adrienne, Molnár Éva, Molnár György, Molnár Kati, Molnár Piroska,
Montágh Nelli, Moór Mariann, Moskovits Péter, Mundruczó Kornél, Müller Péter Sziámi, Nádasdy Ádám, Neményi Mária, Németh Pál, Németh Péter, Németh Zsolt, Novák Péter, Nyers Rezső, Orbán Júlia, Orbán Katalin, Ormos Mária, Orosz József, Orsós István, Ördögh Csilla, P. Szűcs Julianna, Pál László, Palánkai Tibor, Palya Bea, Papp Judit, Papp Oszkár, Parti Nagy Lajos, Pataki Ferenc, Péter Vladimir, Petőcz András, Pinczehelyi Sándor, Pogány Judit, Pók Attila, Pomogáts Béla, Poszler György, Rádai Eszter, Radnóti Sándor, Rainer M. János, Ranschburg Jenő, Réti Ervin, Ripp Zoltán, Roskó Gábor, Salamon András, Sándor Iván, Schiffer János, Selmeczi Tibor, Seregi László, Sinkó János, Simon Zsuzsa,
Simonovits András, Somlai Péter, Somló Tamás, Somogyvári Mari, Soproni Anna, Surányi András, Sz. Bíró Zoltán, Szabó István, Szabó Lászlóné, Szabó T. Anna, Szalai Júlia, Szaloki Ágnes, Szász István, Szatmári Marianna, Szegedi László, Szekeres Gábor, Szekeres Varsa Vera, Szigeti Tamás, Szilágyi Anna, Szilágyi Péter, Szirányi János, Szűcs Katalin, Szűcs Miklós, Tábor Ádám, Takács Ferenc,
Tamás Gáspár Miklós, Teleki László, Terebes Mária, Tétényi Pál, Till Attila, Tillmann J.A., Török András, Török Ferenc, Tverdota György, Ungvári Tamás, Ungváry Rudolf, Vágó István, Valachi Anna, Valki László, Vámos Tibor, Váradi András, Váradi Júlia, Vásárhelyi Júlia, Vásárhelyi Mária, Vekerdy Tamás, Vékony Sándor, Veress Mariann, Vígh Tamás, Virág Zsolt, Vitányi Iván, Vojnich Erzsébet, Volosin Hedvig, Weiler Árpád, Zachár Zsófia, Zalai István, Závada Pál, Zelki János, Zentai Ágnes
A fociszurkolók a modern idők végvári vitézei. A végvári vitézek voltak azok, akik megtartották sok évszázadon át nemzetünket. Ők voltak, akik Nándorfehérváron győzelemre vitték a magyar seregeket. Ezek a vitézek viszont ittak, botrányosan tudtak szórakozni, verekedtek, szerették a gyengébbik nemek - véletlenül sem voltak buzik. Ezeket a hősöket, ha felébrednének, akkor biztos nem a színházak elegáns előadásain, vagy a bálok puccos, visszafogott mulatságain találnánk meg őket, hanem a focimeccseken, a lelátókon. Ez a nagyszerű észrevétel, mely végre helyreteszi a huligánozókat, Toroczkai Lászlótól származik.
On Dec 17 Anonymous commented on vege spamelesnek Ajánlom mindenkinek, aki üzleti hitelt keres, Benjamin úrnak, aki négy millió dolláros hitellel...(more)
On Sep 25 Anonymous commented on szellemtrtnet ii Çok net çekilmiş hidden camara porn videos hd porno kalitesinde porn videos download deyip indirin....(more)
On Nov 02 Anonymous commented on titanicon Ez valóban működött, és büszke vagyok arra, hogy bizonyságot tettem róla. Láttam egy hozzászólást...(more)
On Oct 14 Anneli Jäätteenmäki commented on szzmria hessben A nevem Pitrikné Széll Ágnes, forma, Budapest, Magyarország 12 éves házasság után én és a férjem...(more)
Bejegyzések
12 megjegyzés:
Attól is tartottam, hogy nem véletlen az őszödi hazugság-bevallás közkinccsé tételének második évfordulójára időzíteni a Chartát :D
A fasizmus is nacionalista volt, de nem rasszista. Nem állt vérségi alapon: nem jellemezte például az antiszemitizmus.
Lefulladt turbómagyarok
Papp László Tamás
2008-09-24 12:58
Cikk továbbküldése e-mailben:
Ön neve:
Ön e-mail címe:
Címzett neve:
Címzett e-mail címe:
Fasiszták vannak, fasisztaveszély nincs. De ha valakik szerint mégis, talán nem azon beszéd kétéves jubileumára hívandó össze, melyben a kormányfő beismerte: hazugsággal nyert. S esetleg nem Gyurcsány Ferencet kérem fel szónoknak. Azon embert, akiről kiderül: feláldozta az igazságot, hogy győzhessen.
hirdetés
Aki nem látta, az is elképzelheti, milyen súlyos arcok csoportosulhattak egy olyan zavargáson, amelytől még Tomcat is elhatárolódott. A mérsékelt nézetekkel aligha vádolható Bombagyár-alapító leszögezte: weboldala "a továbbiakban nem vesz részt a ma esti eseményekben. A tisztességgel indult magyargyűlölet elleni tüntetéshez számos provokátor, agresszív elem és számunkra vállalhatatlan személy csatlakozott (...). Részünkről bocsánatot kérünk azoktól, akiket ezek az emberek érdemtelenül inzultáltak, vagy inzultálni fognak". Levonva a tanulságot: "A mai nap nagyon-nagyon komoly erkölcsi kárt okozott a nemzeti radikalizmusnak."
Amatőr pirotechnikus bloggerünk harcos- és írótársa, Blogin ennél is tovább ment. Szerinte "létezik egy réteg, létezett és mindig, mindenütt létezni fog, aki csak szórakozást, anarchiát lát egy ilyen megmozdulásban. De eddig mellettük-mögöttük lelkes férfiak és nők álltak. Ma már a tömegben lélek mintha nem is lett volna. Egy maroknyi, elkeseredett és a realitástól egyre jobban távolodó harcos a vereségbe menetelt". Könyörtelen diagnózis, amelyet nem a Cionista Megszálló Kormány aljas bértollnokai vetettek képernyőre, hanem két hithű ultrajobbos zombibálvány.
Ordas eszméik (s az obligát mérgesgáz-para) dacára meglepően realisztikus kórismét produkáltak. A radikáljobbos mob tiszavirágnyi életű aranykorának ideiglenesen biztos leáldozott. Ez már nem a tévészékház előtti zsaruimpotencia, de nem is az október 23-án gumilövedéket prüszkölő, frusztrált rendőrbrutality. Karhatalmunk jog- és szakszerűen, hidegfejű profizmussal takarította el az utcáról a honi politikai kultúra salakját.
Vége a gyereknapnak, pöcsök! - üzente a hatóság. Mire a pár száz fős keménymag szórványos, inkább gyerekes, mint félelemkeltő tüzeskedésben, dobálózásban, szemetesvödör-borogatásban, újságírók ötletszerű rugdosásában, apróbb rongálásokban talált vigaszt, hogy aztán uszulás helyett mégis az oszlást válassza. Toroczkai és Budaházy csúfosan lebőgött. Saját oldalukon is mind többen veszik észre: amit csinálnak, kínos önlejáratás. Melynek számukra pozitív hatása nincs. Innentől kezdve három dolgot tehetnek.
*
Az első - legvalószínűbb - forgatókönyv, hogy csinálják tovább az utcabútort leamortizáló szituációs tragikomédiát. Követőik száma persze fogyatkozásnak indul majd. A Jobbik indul a választásokon, nekik (és a Gárdának) aligha érdekük, hogy belekeveredjenek a csőcselék korpájába. Egy darabig persze még kitart a lendület, a rombolás öröme. De egy idő után olyan lesz a droidsűrűség, hogy elvesztik fölöttük a kontrollt.
Kitör a belharc, a csapat rivális bandákra törik. Az NBH is teszi a dolgát, ügynökei révén polarizálja a huligánközösséget. Mellesleg a hangadóknak előbb-utóbb lesz annyi a rovásán, hogy letöltendő börtönnel kivonhatják őket a forgalomból. Utódjelöltek vetélkednek majd az elsőbbségért. Toroczkai és Budaházy lelkük mélyén politikusok szeretnének lenni. Nemzet- és pártmegváltó vezérek, de ehhez nincs tehetségük. Néhány tucat síkagyú, adrenalinjunkie focigarázdát, bőrfejűt, überszittya táltosinast elvezetgetnek. Csakhogy egy politikai szervezetet igazgatni, tíz- és százezreket mozgatni: na, ahhoz több kell.
Második opció, hogy szép csöndben betagozódnak a reorganizálódó legális nemzeti fundamentalizmus - ergo a Jobbik (és a Gárda), valamint kapcsolt részeik, fiókszervezeteik kötelékeibe. Rengeteg ifjú utcai fasiszta - miután házasságot köt, családot alapít, lakáshitelt vesz igénybe - ezt fogja tenni. Lesz persze maroknyi dacos utcakő-hajigáló, aki nem.
A honi jobbos ultrák törzsfejlődése időnként kísértetiesen hasonlít a rapzene gengszterműfajának evolúciójához. Azon fekete srácokból, akik tehetségesen nyomták a rigmusokat, netán csöppnyi üzleti vénával is bírtak, szürkeállománynak nem voltak híján, tévésztár, showman, moziszínész, lemezcég-tulaj, producer lett. S mivel integrálódtak a zeneiparba, tőkéjüket nemigen kockáztatták bűnügyekkel. Daloltak a köztörvényes élet szépségeiről, ám többé sohasem csinálták.
Vona Gábor csak lenézően mosolyog az utcai garázdákon. Nagyon is tudja: a plurális, szabadpiaci jogállam egy bonyolult operációs rendszer, melyet nem lehet kívülről feltörni. Ehelyett a részévé kell válni, hogy módosíthassák a forráskódját. Csakhogy az évtizedekig tartó pragmatikus aprómunka, melyet a falusi, kisvárosi önkormányzatokkal kezdenek.
A Jobbik több száz - etnikai konfliktusoktól gyötört - kistelepülés vezetését ragadhatja magához. Elég megnyerni polgármesterjelöltnek valamely helybéli tekintélyt - tanárt, orvost, védőnőt, polgárőrt, boltost - s az ottani cigányság lumpenrétegeinek köztörvényes terrorjától rettegő választók garantálják a Jobbik-többséget a képviselő-testületben. Főleg, ha a demokrácia képtelen a jog- és közbiztonság minimumára. Utána lecserélhető az iskolaigazgató, a nevelőtestület feltölthető városból importált szélsőjobbos tanerőkkel. S kezdetét veszi az ifjúság fundamentalista átnevelése.
Mindez - hogy a játékszabályok látszólagos-időleges elfogadásával írják felül azokat - türelmet igényel. Ami nem mindenkinek van. Dósa István gárdafőkapitány leváltása jelzi a polarizálódást. A menesztett rohamosztagos szerint "nem ő, hanem a Jobbik akart új irányt szabni a Gárdának - márpedig a mozgalomnak pártok és határok felett állva kell működnie". Úgy tűnik, Vona nem akar második Hatvannégy Vármegyét, netán a Kurucinfo logisztikai divízióját csinálni a Gárdából. Koncepciója szerint nem az a jó hazafi, aki kukákat gyújtogat, hanem aki rendesen megcsinálja a pártban-gárdában ráosztott házi feladatát.
Legvégül a harmadik választható út: a kemény politikai terrorizmus. Persze nem annak pitiáner, műkedvelő imitálása, amely kimerül bagatell rongálásban, gyújtogatásban, verésben. Ezt legfeljebb Szilvásy György gondolhatja veszélyes fenyegetésnek. Nem, itt középületekbe pokolgépeket telepítő, rendőrkapitányokat, képviselőket, minisztereket, üzletembereket elrabló vagy agyonlövő földalatti sejtekről beszélünk. Már ha páran megelégelik, hogy börleszkbe fulladó akcionista utcaszínházaik semmi eredményt nem hoznak, így nekilátnak bombagyárat és fegyverraktárt gründolni. A szándék persze nem azonos az eszközök és feltételek meglétével. Népi bázis, infrastrukturális háttér és valódi szakértelem nélkül gyorsan véget érne az ilyen próbálkozás.
Akárhogyan is, az eltorzult nemzetfelfogású törpe kisebbségnek, mely az utcán hisztizik, döntenie kell, a fiaskó után merre lép.
*
A hétvégén azonban nemcsak a turbómagyar fundamentalizmus szenvedett középtávú vereséget, hanem egy másik belterjes szubkultúra is. A Charta fedőnevű szoclib bázistömörítő szoftver lefagyott. Vele padlóra került a fantomveszélyektől rettegő (a tényleges fenyegetéseket pedig belpolitikai motivációból irreális nagyságúra tupírozó) doktriner antifasizmus. A petíció-aláírási függőségben szenvedő ballib, polkorrekt turbóintellektuelekkel egyetemben. Akik nagyarcúan hirdették: mi lennénk a józan többség. Hát kiderült, rohadtul nem ők azok.
Legoptimistább saccolás (a Népszava becslése) szerint ötezren voltak. Ennyit sikerült a kormánypártnak (és a kormánypárti cigányszervezeteknek) hetekig tartó propagandamozgósítással összehozniuk. A gyűlés annyira erőtlen, gyengén látogatott volt, hogy semmiféle mérhető hatást nem gyakorol a többségre (vagy akár a cigányságra). Ha pedig arra kívánunk felelni, miért van, hogy a kormányfő fanatikus (vagy megélhetési) híveit leszámítva mindenki - főleg a józan, dolgozó többség - hegymagasságból szarta le a rendezvényt, bepróbálkozunk egy válaszkísérlettel.
Magunk nem tartozunk azok közé, akik szerint a szélsőséges erők szakmai felkészültsége utcai ellendemonstrációt indokol. Fasiszták vannak, fasisztaveszély nincs. De ha valakik szerint mégis, talán nem azon beszéd kétéves jubileumára hívandó össze, melyben a kormányfő beismerte: hazugsággal nyert. S esetleg nem Gyurcsány Ferencet kérem fel szónoknak. Azon embert, akiről kiderül: feláldozta az igazságot, hogy győzhessen. Mivel szerinte reformokkal országot menteni csak ő képes, senki más emberfia. Hogy utána aztán a be nem vezetett reformok lehetőségét is feláldozza a hatalmon maradásért.
Továbbá: ha romatüntetést hívok össze, melynek célja annak demonstrálása, hogy nem minden cigány bűnöző, nem olyat teszek a gyűlés frontemberévé Kolompár Orbán személyében, akit a rendőrség minap gyanúsított meg több tízmilliós sikkasztással. Valószínűleg ilyen potomságok is közrejátszottak benne, hogy antifasisztáink ugyanolyan belterjes, saját vétkeik helyett folyton csak máséval foglakozó politikai szektának látszottak, mint akik ellen felvonultak.
„Gondoltam, elmegyek Amerikába
Itthagyom kishazám, a büdös picsába
Megvan az útlevelem, pénzem is van, kurva sok
Unom már, hogy mindig hazudoztok
Csókollak bennetek, magyarok…”"
http://www.rcom.hu/dibidabi/
csakazért is Loituma
"A Turul egy dülledt szemű mesebeli tojószárnyas"
Esterházy, Nádas nincs az És-ben megjelentetett listán.
A Magyar Demokratikus Chartához eddig csatlakozottak névsora
Ádám Zoltán, Agárdi Péter, Ágoston Vilmos, Almási Miklós, Alpár Zsuzsa, Andor Mihály, Andrassew Iván, Angelusz Róbert, Antal László, Antos György, Arató András, Bacsó Péter, Bak Imre, Balassa Péter, Balázs Elemér, Bálint György, Balla Zsófia, Bán Mariann, Bán Zsófia, Bárándy Péter, Bárdos Judit, Báthori Csaba, Bauer Tamás, Békés Pál, Békesi László, Béki Gabriella, Berényi Ildikó, Bíró Kriszta, Bitó László, Bognár Róbert, Bojár Gábor, Bojtár Endre, Bolgár György, Boros László, Böjte József, Bródy János, Czeizel Endre, Csáki Judit, Csécsey Béla, Csehák Judit,
Csengery Adrienne, Csillag György, Csorba László, Dalos György, Darvasi László, Deák Péter, Debreczeni József, Dés László, Deutsch Zsuzsa, Diósi Pál, Donáth Ferenc, Donáth László, Dornbach Alajos, Dragomán György, Eörsi Anna, Eörsi László, Erős Ferenc, Fábri Péter, Farkas Zoltán, Fehér László, Fencsik Flóra, Ferenczi Attila, Feuer Mária, Fischer Iván, Fleck Zoltán, Forgács Éva, Föld S. Péter, Frőhlich Róbert, Furmann Imre, Gábor György, Gács Judit, Galambos Katalin, Gálvölgyi János, Garai László, Garas Dezső, Gáspár István, Gáspár Vilmos, Göbölyös N. László,
Göczey Zsuzsa, Göllner András, Göncz Árpád, Görgey Gábor, Gréczy Zsolt, Gusztos István, Gyekiczki András, Györe Balázs, Győri Sándor, Gyurcsány Ferenc, Halász Tamás, Hámor Szilvia, Haraszty István Édeske, Hegedüs D. Géza, Hegyesiné Orsós Éva, Hell István, Heller Ágnes, Hernádi Miklós, Hoffmann Andrea, Horn Miklós, Horváth Ágnes, Horváth Aladár, Horváth Dávid, Huszár Tibor, Husztiné Péceli Rita, Inotai András, Iványi Gábor, Iványi György, Jánosi Ferenc, Jánosi Katalin, Kállai Ferenc, Kállai R. Gábor, Kálmán C. György, Kálmán László, Kamarás István, Kamondi Zoltán, Kapás Irén, Karafiáth Orsolya, Kardos Julianna,
Kartal Zsuzsa, Kelemen János, Kende Péter, Kertész Ákos, Kertész Erzsébet, Kertész Péter, Klimó Ágnes, Klimó Károly, Knopp János, Koltai Róbert, Koltai Tamás, Komoróczy Géza, Kósáné Kovács Magda, Kovács Péter, Kovalovszky Márta, Kováts Kriszta, Kozák Gyula, Kőrössi P. József, Köteles György, Kulka János, Kun István, Ladányi János, Lánczos Veronika, Lángh Júlia, Lantos Péter, Laurenszky Ernő, Lázár András, Lendvay Kamilló, Lengyel Péter, Lévai Katalin, Litván Györgyné, Litván Katalin, Lugosi Győző, Lukáts Andor, Mák Ibolya, Malek Zsuzsanna, Marosán György, Márton László, Mayer István, Mécs Imre, Mélykuti Ilona, Méray Tibor, Mérei Anna, Mészáros Márta, Mihancsik Zsófia, Mizsei Béla, Mohácsi Viktória, Moldován Domokos, Molnár Adrienne, Molnár Éva, Molnár György, Molnár Kati, Molnár Piroska,
Montágh Nelli, Moór Mariann, Moskovits Péter, Mundruczó Kornél, Müller Péter Sziámi, Nádasdy Ádám, Neményi Mária, Németh Pál, Németh Péter, Németh Zsolt, Novák Péter, Nyers Rezső, Orbán Júlia, Orbán Katalin, Ormos Mária, Orosz József, Orsós István, Ördögh Csilla, P. Szűcs Julianna, Pál László, Palánkai Tibor, Palya Bea, Papp Judit, Papp Oszkár, Parti Nagy Lajos, Pataki Ferenc, Péter Vladimir, Petőcz András, Pinczehelyi Sándor, Pogány Judit, Pók Attila, Pomogáts Béla, Poszler György, Rádai Eszter, Radnóti Sándor, Rainer M. János, Ranschburg Jenő, Réti Ervin, Ripp Zoltán, Roskó Gábor, Salamon András, Sándor Iván, Schiffer János, Selmeczi Tibor, Seregi László, Sinkó János, Simon Zsuzsa,
Simonovits András, Somlai Péter, Somló Tamás, Somogyvári Mari, Soproni Anna, Surányi András, Sz. Bíró Zoltán, Szabó István, Szabó Lászlóné, Szabó T. Anna, Szalai Júlia, Szaloki Ágnes, Szász István, Szatmári Marianna, Szegedi László, Szekeres Gábor, Szekeres Varsa Vera, Szigeti Tamás, Szilágyi Anna, Szilágyi Péter, Szirányi János, Szűcs Katalin, Szűcs Miklós, Tábor Ádám, Takács Ferenc,
Tamás Gáspár Miklós, Teleki László, Terebes Mária, Tétényi Pál, Till Attila, Tillmann J.A., Török András, Török Ferenc, Tverdota György, Ungvári Tamás, Ungváry Rudolf, Vágó István, Valachi Anna, Valki László, Vámos Tibor, Váradi András, Váradi Júlia, Vásárhelyi Júlia, Vásárhelyi Mária, Vekerdy Tamás, Vékony Sándor, Veress Mariann, Vígh Tamás, Virág Zsolt, Vitányi Iván, Vojnich Erzsébet, Volosin Hedvig, Weiler Árpád, Zachár Zsófia, Zalai István, Závada Pál, Zelki János, Zentai Ágnes
A fociszurkolók a modern idők végvári vitézei. A végvári vitézek voltak azok, akik megtartották sok évszázadon át nemzetünket. Ők voltak, akik Nándorfehérváron győzelemre vitték a magyar seregeket. Ezek a vitézek viszont ittak, botrányosan tudtak szórakozni, verekedtek, szerették a gyengébbik nemek - véletlenül sem voltak buzik. Ezeket a hősöket, ha felébrednének, akkor biztos nem a színházak elegáns előadásain, vagy a bálok puccos, visszafogott mulatságain találnánk meg őket, hanem a focimeccseken, a lelátókon.
Ez a nagyszerű észrevétel, mely végre helyreteszi a huligánozókat, Toroczkai Lászlótól származik.
Jézus, lakhatok-e nálad?
az Ördögvigye elezteta harvanyoló sertepertét egy csökövetett ásólapáttal .
Gerrronnnimmmoooooooo!
Regős Péter - A magyarokról
"Hangosak a fasz magyarok,
Fajtiszták, mint az olaszok.
Buták, mint az oroszok
S úgy végzik, mint a karthágó'k.
Lesózzák a földjeiket,
Felszámolják történelmüket,
Eltűnnek majd nem sokára,
Elmennek a bús picsába.
Úgy rühelem minnyájukat,
mocskos, gyilkos falkáikat,
s mikor himnuszukat hallom,
felfordul a teli gyomrom.
Panaszkodnak, nyavajognak,
Ök sehová sem tartoznak,
Mindenki az ellenségük,
Nincsen nekik kistestvérük.
Mindenki utálja őket,
Magyar férfiakat, s nőket,
Mindegyiküket megvetik,
De egyiküket sem szeretik.
Elveszett tekintélyüket féltik,
De mások a nyelvüket sem értik,
Nem tartoznak nyelvcsaládba,
Csak a tetves, bús picsába."
Megjegyzés küldése