2005. december 14., szerda

Kultikus trashfilmek Hollandiából (DVD)


De Nacht van de Wansmaaak
filmfesztivál

Ha egy trash movie rajongó megunta a TV2 és az RTL klub filmkínálatát, annak szeretettel ajánljuk az évente megrendezett hollandiai Wansmaak fesztivált. Klasszikussá nemesedett régi C-kategóriás kaland, szex, pornó stb. filmek garmadája kerül különbözõ helyszíneken levetítésre és az eseményrõl 2003-ban DVD összeállítás is készült Jan Verhayen, alias Max Rockatansky holland nyelvû kalauzolásával (De Nacht van de Wansmaak).

A fesztiválról készült összefoglalón kívül amerikai, francia, hong-kongi, indiai stb. filmek elõzeteseibõl (trailer) kapunk vigyorító válogatást. Az Attack of the 50 ft woman, Inframan, Supersonic Man vagy a Hercules a felejthetetlen Lou Ferrignoval (a Golan-Globus perverziója) típusú akciófilmek történetére nemigen tudunk visszaemlékezni, a Zombi Holocauston rémségein talán még egy gyerek is röhécselni kezd, Sam Cromwell Alian filmjérõl meg a Nyolcadik utas a halál c. remake készült. Néhány régi kedvencünkrõl kedvcsinálóként írunk egy rövid ismertetõt, hátha valaki nem ismeri:

Flesh Gordon (”not to be confused with the original Flash Gordon”). A pénisz alakú ûrhajóval közlekedõ brigád a szürreális bugyutaság versenyében verhetetlen. Ki nem röhög, amikor egy idegen bolygóra kiszállva néhány mély szippantás után elhangzik: Good. Is oxigen on this planet.

A Kung-Fu rajongóknak a ritka bizarr Crippled Masterst ajánljuk: egyik mesternek a lábai, másiknak a kezei hiányoznak, de felbukkan egy harmadik, aki vak….

Szex és erõszak egy cipõben: Naked Fist – erotikus kung-fu, ahol a fõhõsnõ a küzdelem hevében elveszíti ruhadarabjait.

Sötétebb hangulatú a Katharina, die nackte Zarin (nagy költségvetésû, kosztümös film sok-sok kegyetlenkedéssel, vér hektószámra – valamint az olyan történelmi pletykák felemlegetése, miszerint Katalin cárnõ lóval közösült volna). Caligula és Messalina viselt dolgai is megérnek egy kukkolást.

Végezetül egy pornó: Above Angel, the Devil Below, amit az Ördögûzõ c. horrorfilm paródiájának szántak készítõik. Történetérõl annyit, hogy ártatlanka egy régi könyv, valamint vibrátor segítségével megidézi az ördögöt (satanus venit me fornicare), aki persze tettre készen felbukkan, majd beköltözik a hölgy ízéjébe, mire az önállósítja magát és beszélni kezd. A történet némiképpen Borroughs Meztelen ebédjére hajaz (ahol egy segglik ébred öntudatra), de ebben a mûfajban nem az eredetiség a fontos. A doktor, majd pszichológus bácsi sikertelensége után megérkezik a szakavatott segítség az okkult tudományokban járatos jóságos pap, valamint segédje képében, akik a pornógráfia segítségével kiûzik a gonoszt. In this case curiosity didn’t killed the cat.

A következõ szemétfesztivál februárban lesz, a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál keretében. Addig is fájlcserélõre fel, proletárok, vagy pedig bátran kapcsoljátok be a tévét!


(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

2005. december 12., hétfő

Mûvészien italozni

Oázis Italdiszkont


Hetedhét országon is túl, a világ végi Pesti úton, ahol telente ördögszekeret görget a szél és farkasfalkák fosztogatják a kukákat, áll egy Oázis, ami valójában egy italbolt. Ide járnak olcsó stresszcsökkentõ védõitalért a környezõ panelrealizmus sivatagának munkában megfáradt dolgozói, valamint a between jobs tengõdõ, khm, rendszerváltás áldozatai. A bolt nem mellesleg egy funkcionális mûalkotás: Bada Dada helyi lakos és mûvész (festõ, költõ, zenész, kalligráfus, sõt legújabban popsztár is a Belga jóvoltából) valamint egy mûértõ kisvállalkozó együttmûködésének gyümölcsözõ eredménye.

Bada Dada reneszánsz multimûvészünk (valamikor a kvatrócsentóban, bár erre csak közvetett bizonyítékaink vannak) egy túlzottan jól sikerült sör-pálinka önkezelés következtében beleesett egy féreglyukba, ami a Pesti-úti lakótelepre teleportálta. Mûvészünk egy darab ideig sikoltozva nézegette poszt-szocialista sivár környezetét, majd a maga módján megpróbálta átalakítani valami mássá, valami jobbá, fényt, ötletet, nevetést csempészni a megfáradt, szürke hétköznapokba és nekifogott Holdrajzot festeni a magyar rögvalóságra.

Michelangelo valami kápolnát, Magritte a Knokke-le-Zoute-i kaszinót, Bada Dada a Pesti úti italboltot dekorálta. A boltot nézegetve megtelik tartalommal az a régi, elfeledett mûvészet-meghatározás, miszerint minden minden mûalkotásnak csak annyiban van létjogosultsága, amennyiben a dolgozók érdekeit szolgálja. A mûvészet elszökik a sznobok rabságából és az utcán ünnepelteti magát.

Továbbolvasás + Read More......

2005. december 9., péntek

nem mind arany, ami kóser

Franczoz minidonuts

Totó cimboránk ellátogatott a világ fõvárosába, New Yorkba, ahonnét ezt a szuvenírt importálta a szegény vidékinek. Az ember nagylátószögû objektívet kér, oszt kap egy doboz kóser Franczoz minibagelt a gettóból, bátortalan Eiffel-toronnyal a cég logójában. Hangulatomat talán a csalódottság jelzõvel lehetne jellemezni. - Nagyon rossz - biztosított galádul. – De te eleve a szemetet gyûjtöd. Ismerek egy hászidot, aki antiszemita megjegyzésekre ragadtatta magát a megkóstolása után.

Nem mertünk kockáztatni, ezért tesztelés céljából megkóstoltattuk a buli egyszerû népével a szerzeményt.

Rados, MÚOSZ tag: Mi ez a szar? Ja, hogy kóser? Õõõõ, vannak még átmeneti problémák a népi demokrácia építésében.

Zoltán, közgazda, 1 hete elhagyta a barátnõje, azóta antiszemita: A zsidók bosszúja a holokausztért. Vagyis hogy ezt többnyire zsidók fogyasztják? Mazochisták. Az ex-barátnõm is legújabban egy bölcsésszel jár…

Györgyi, titkárnõ: Háááát, száraz tésztán savanyú csokoládé, amolyan Katona Klári kedvence. Köszi, de fél darab is elég, hagyjunk a fõnöknek is….

Kati néni, házmester: Drága gyerekek, halkítsátok már le azt a nyavalyás lemezjátszót. Amerikai édesség? Hát Amerikában mindent megesznek az emberek? Meg akartok mérgezni?! Most aztán tényleg fejezzétek be a bulit!

Zeb, rámenõs francia buldog, aki mindenáron magáévá akarta tenni a lábszárunkat: Broáf! (kitálalja a szõnyegre)

Ezek után felforrósodott a hangulat és a társaság egy emberként követelte, hogy egyem meg az utolsó darabot. Bátraké a jövõ, meg túlerõ van, végül is az egészségügyi miniszterünk is kipróbálta magán a madárinfluenza elleni oltóanyagot. Páááálinkááát!!!

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

2005. december 5., hétfő

Belgrádi Partizánrádió

Ha valaki már járt a Manchester United vagy a Real Madrid fociklubbok bizbaszboltjaiban, az tudja, hogy szinte bármit el lehet adni a csõlátású szurkolóknak, amin szerepel az imádott csapat logója. Kis hazánkban széttekintve elég, ha az Arany Ászok mutációját, a Fradi sört említjük. Nenad cimboránk jóvoltából teljesen újszerû szuvenírrel gazdagodtunk.
Õ az újvidéki bolhapiacon jutott csekélynek mondható, 1 eurós áron eme csodálatos emléktárgyhoz: hordozható Partizan Beograd (Belgrádi Partizán) rádió. Retró darab a múlt századból, egyenesen a hongkongi Styland Holdings Limited cégtõl. Mellesleg mûszakilag teljesen semleges ez a kínai cucc: mi például gond nélkül hallgattunk rajta Fradi meccsközvetítést :-)

Továbbolvasás + Read More......

2005. december 2., péntek

Hasznos spanyol

Spanish phrasebook

Lonely Planet

Bár a Homár nem egy harcias állatfajta, most mégis halálmegvetõ bátorsággal szembe dicséri a Lonely Planet multináci kiadócéget: a spanyol szótáruk egyszerûen verhetetlen hasznosság tekintetében. Mi még ilyen jól nem szórakoztunk útiszótár olvasása közben, szájbergyerekesen szólva levizeltük a rötyögéstõl az egérpadunkat. Például nagyon hasznos segítség, ha a turista meg tudja kérdezni a benszülöttektõl azok anyanyelvén, hogy mikor nyít a múzeum (¿A qué hora abren a museo?), de az is módfelett hasznos lehet, ha megértjük újdonsült barátnõnket, aki lelkendezve közli velünk: estoy embarazada, vagyis terhes vagyok. Vagy ha neagyisten valaki aszongya az arcunkba, hogy "hijo de la puta" (kb. a szuka fia), akkor valószínûleg nem egy gyönyörû barátság kezdeténél vagyunk jelen és jó lesz elõvenni a jedi-tudományukat. A drogos szekció meg egyszerûen hiánypótló, és a Homár kötelességének érzi, hogy ismereteit megossza a rászorulókkal.

Elõrebocsájtjuk, hogy a Homár elítéli mindenféle drog fogyasztását, beleértve a dohánytermékeket és az alkoholt is. Eltökélt szándékunk,
hogy egészségesen szálljunk sírba, ami esetünkben egy fõzõedényben való megmerítkezéssel kezdõdik (a temetés további részleteirõl most inkább nem értekeznénk). Természetesen a Lonely Planet szerkesztõsége is mossa kezeit, méghozzá ezen a blikfangos módon (kérjük a röhögést mellõzni):

Külföldön tartózkodva gyakran elõforduló probléma, hogy nyelvismeret
hiányában nehezen ismerjük ki környezetünket és az embereket. Itt
van néhány bizalmas kifejezés, amelyet drogosok használnak. Ha
ezeket hallod, valószínûleg rossz kocsmába tévedtél:

maría (fû, marihuána), chocolate (hasis), tripi (sav, bélyeg, LSD), coca (kokain), mono (cold turkey, heroin elvonás), camello (díler), jaco/caballo (heroin), churtase (szúrni), chuta (tû), una sobredosis
(túladagolás)

No, és akkor bõvebben a tudásra szomjuhozó vándorproletároknak:

Las drogas no me interesan. (Nem érdekelnek a drogok) ¿Nos fumamos un porro? (Szívunk?) Fumo regulamente. (Rendszeresen szívok) Estoy ciega/o. (Besztóndultam.) Soy heroinómana. (Hernyós vagyok.) ¿Dónde puedo consequir jeringas sin usar? (Hol kaphatok tiszta tût?) Mi amigo/a ha sufrido una sobredosis. (A barátom túladagolta magát.)

Majd a felemelkedés útja, visszatérés a társadalom hasznos tagjai közé:

Estoy intentado desintoxicarme. (Próbálok leszokni.) Necesito ayuda, tengo un problema de drogadicción. ¿Dondé puedo acudir? (Hol kaphatok segítséget a leszokáshoz?) ¿Hay algún programa de metadona en esta pais? (Van metadon program ebben az országban?) ¿Me puedo inscribir? (Jelentkezhetek?)

Végezetül: tonto el que lo lea, valamint szeretnénk, ha valaki ismertetné a magyar kiadás részleteit velünk.

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

2005. november 22., kedd

Már a pornó sem a régi

ÖKM magazin DVD melléklettel

A Homárt mindig lenyûgözte az emberiség kreativitása a szex területén, serdülõ korában maga is nagy érdeklõdéssel tanulmányozta az ebben a témában kiadott ismeretterjesztõ magazinokat. Most egy kedves (és vele született szerénysége miatt nem fontos nevû) olvasónk kérésére az ÖKM nevû havi periodika novemberi kiadását vettük ollóink közé. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a korunkra jellemzõ általános igénytelenség ezt a nagy múltra visszatekintõ nyugati sajtóterméket is utolérte.

A feltûnõen silány minõségû papírra nyomtatott magazin tartalmának nagyobb részét eleve az ismerkedni vágyó, hiányos öltözetû hölgyek, valamint néhány speciális intézet hirdetése alkotja, amely ilyesfajta hölgyeknek biztosít helyszint a zavarmentes társkeresésre. A lap profilját adó képanyag, vagyis a szerelmet leplezetlen õszinteséggel, naturalisztikus részletességgel ábrázoló fotósorozatok viszont már kimondottan negatív hatással voltak a Homár szexepiljére, teljesen lekonyultak az ollóink.

A jelek szerint az itt szereplõ hölgyek kiválasztását az ÖKM szerkesztõségének azon megfontolása motiválta, miszerint Magyarországon létezik egy olyasfajta célközönség, amely számára a Lamperth Mónika vagy Lendvai Ildikó küllemû hölgyek képezik a vágy titokzatos tárgyát. Azonban szerény véleményünk szerint nagyon elszántnak kell lennie annak a férfiúnak, aki ebben a kiadványban egy árva recskázásra elegendõ szexuális impulzust talál, hacsak a lap meleg szekciója nem ragadja meg figyelmét (oh, tomporok, o, mores) a korszellemnek megfelelõen.

A nem fontos nevû olvasónkat azonban nem a fentebb vázolt körülmények indították heves, általunk mélységesen elítélendõ osztrákozásra (melyet inkább nem idézünk, mivel nem kívánjuk megbontani a töretlenül erõsödõ, évezredes magyar-osztrák barátságot), hanem a DVD-melléklet (deutsche mannerphantasien einfach pervers) miatt ragadtatta el magát politikailag inkorrekt módon. Nos, felelõsségünk teljes tudatában kijelenthetjük, hogy ez a lemez tényleg bicskanyitogató átbaszás. Tré. Überszar. Ezért kár volt Európát védni tatár és török ellen.

Egy tízéves pornófilm (Max Steinertõl a Hitchhiker 8. epizódja Landliebe-re németesítve) agyonjátszott kazettájának szemkápráztatóan silányul digitalizált változatát kapja a magyar dolgozó 1990 forintért. A homályos, mondhatni noire képi világot (és ettõl tényleg mosolyra torzultunk) a teljes hangmentesség teszi teljessé: DVD-lejátszóval ugyanis egy darab zörejt nem sikerült elõcsalogatni a termékbõl. Egy árva nyögést, sikkantást, cuppantást, szellentést sem. Mindent a szemnek, semmit a fülnek.

Számítógéppel sem lényegesen jobb a helyzet: a Windows Media Player nem, a Real Player (bár idõszakos siketséggel), de valamiféle audiókísérettel játssza le a filmet, amelyet ebben az esetben egy utólag, a digitalizálás során hozzáadott, midi-minõségû zenei aláfestés jelent. Ugyanis az eredeti filmbõl egy nyiffanyásnyi hangot sem tartott szükségesnek felhasználni az ÖKM magazin.

Piaci stratégiájuk kísértetiesen emlékeztet a "A ravasz, az agy és a két füstölgõ puskacsõ" c. filmben felvázolt vibrátorüzletre. A kiadó ebben az esetben is bizonyára abban bízik, hogy senki sem fog bocsánatkérõ arccal (bézbólütõvel, sorozatlövõvel) bebaktatni a szerkesztõségébe, hogy kéremszépen, engem itt totálisan átbasztak ezzel a pornóval, adják szépen vissza a pénzemet, különben ejnyebejnye, a fogyasztófelügyelethez fordulok, esetleg beperelem Önöket. Zseniálisan balkán, balkánul zseniális.

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

2005. november 3., csütörtök

Yoel Rapel és Yechezkel Lázár a Közel-keleti helyzetről

UJS Klub,
Bp., VIII., Mária utca 54.

Zsidó Fiatalok Magyarországi Egyesülete


Első emeleti hodály egy lepusztult raktárépületben. Alapszín a kék-fehér, de diszkréten egy piros-fehér-zöld szalag is figyel a falon. A süti kóser, én szorongva feszengek egy széken a rám törő magánnyal küszködve. Mindenki mindenkit, belterjes klubhangulat. A többség enyhén kopottas, a bankárok a jelek szerint távolmaradtak, Tasnádi meg a sitten. Az előadó Rapel úr orrát látva megeresztek 1 kaján megjegyzést, de O. tájékoztat, hogy nekem van a második legnagyobb szaglószervem a társaságban. Sajnos, ez tény, úgyhogy eldugulok.

Szemtől szembe a hazatántorogni kívánó néppel. Egy szőkére festett izraeli hölgy felolvas valamilyen tájékoztatót az izraeli helyzetről, szerinte angolul, a szemrevaló tolmács hölgy vért izzad. Yoel Rapel következik, aki a beharangozó szerint rádiós kommentátor. Később kiderül, hogy öt évig élt Amerikában, de ez nem könnyíti meg a tolmács dolgát. Az engem érdeklő tájékoztató a Közel-keleti helyzetről kimarad az előadásból, viszont annál több infót kapunk az előadó nemrég megjelent könyvéről, amelyben a zsidóság mibenlétét kutatja a szerző. Sajnos, elveszítem a fonalat, úgyhogy ezennel bocsánat.

Propagandafilm a hazavágyóknak, csupamosoly emberek, napfény, festői tájak. Kissé régi lehet a film, mivel a politikai helyzet bemutatása Barak és Arafat kézfogásával végződik, Izrael elvégre a béke országa, alijázni kívánóknak mégse mutassunk szerteszét heverő hullákat. Az említett történelmi kézfogásnál elhangzik félhangosan a nézőtérről egy gunyoros megjegyzés, "izé, nem időszerűtlen kissé ez a film?", becsszó, nem én voltam. A mögöttem ülő középkorú úr volt, szürke zakóban.
Aztán még volt kvíz, "Ki tud többet Izraelről" vetélkedő, mikor volt ezmegaz a háború, hány egyiptomi repülőt lőtt le az izraeli légierő a hatnaposban, stb., a fődíj egy menettérti jegy volt Izraelbe, nem én nyertem.

(2002.november 3. 19.00)

Továbbolvasás + Read More......

2005. október 2., vasárnap

Burn, Hollywood, burn

Panic Room/Attack of the Clones/Time Machine

2002.jun.10, Dublin

Moziba járni jó, szeretem, búmat-bánatomat felejtem. Pénzért vásárolt kikapcsolódás, de addig sem iszik Isten ártatlan teremtménye (én), ami hatalmas megtakarítás az itteni sörárakat ismerve. Azonkívül a Talbot Streeten vagyon egy hatalmas építmény, neve UGC Cinema, sok-sok moziteremmel, oszt hat óra előtt csupán 5.25 euró a belépő a szegényebb proletárok számára. Ott szoktam a szabadidőmet tölteni, én, a nagyon szegény külföldi vendég-proletár, ha végeztem a Teremtő által rámszabott mosogatással.

Viszont csak hollywoodi filmeket lehet itt látni, ami hátrány. És popkorn is kapható, ami majdnem kizáró ok egy hozzám hasonló érzékeny lelkű mosogató számára. Ugyebár a kikapcsolódni vágyó fáradt proletár élményekre vágyva beül a moziterembe, lazítani, stresszoldásra, vizuális izgalmak befogadására, viszont füleimbe a Dolby szürreál papírzörgés, csámcsogás, rágcsálás, szörtyögés mindenfelől, megtévedt írek étkezésüket bonyolítják. Emiatt (amíg a saját mozira való nem gyűlik össze), az első sorból bámulom a hatalmas villódzást, ide csak a legritkább esetben követnek mozilátogatásaim megkeserítői, a Popcorn és Kólafogyasztók. Amerika a szabadság mellett megajándékozta Európát a popcornnal, és emiatt jelen sorok írója gyakran ragadtatja magát Amerika-ellenes kijelentésekre, Isten és talán az FBI is megbocsát. Erősen remélem, de vízumkérelemmel nem kísérletezem. Nemrég vitézül végigültem a vetítést egy feltűnően húgyszagú tolószékes mellett, de mivel nem rágcsált, szolidaritásból mellette maradtam.

Panic Room

Director: David Fincher. Starring: Jodie Foster, Forest Whitaker, Dwight Yoakam, Jared Leto, Kristen Stewart, Ann Magnuson, Ian Buchanan. Details: US/ 120 minutes / (15PG).


David Fincher a Harcosok Klubja c. film rendezője, őmiatta ültem be a nézőterembe, ragaszkodó típus vagyok. Az alapötlet eredetinek tűnt, konfliktus egy házban, vajon mi sül ki belőle. Hát, Fincher a jelek szerint kifújt, isten veled, erre a filmre szoktam mondani, hogy nézhető, de.

Adva vagyon egy frissen vásárolt ház, benne a frissen beköltözött Judie Foster a kislányával, hogy aztán azon frissiben rájuk törjenek a rosszfiúk, hárman. Judie és a kislány menedéket talál a ház videokamerákkal és vasbetonfalakkal övezett biztonsági kamrájában (pánikszoba), amely azon célból épült, hogy a rendőrség megérkezéséig védve legyenek a betörőkkel szemben a házban lakok. A betörők bezzeg nem buta emberek, a telefont elvágják, rendőrség nem jön, Judie & lánya csapdában sínylődik. A betörők sem tágítanak, mivel a kamrában rejlő páncélszekrényben vagyon motivációjuk, sok-sok dollár.

Innét teljesen kifúj a film, haza lehet menni a focimeccsek ismétlését nézni. Csupán Forest Whitaker szereplése okoz némi derűt, nagydarab feka, aki eredetileg rosszfiút alakit, de valójában egy másik filmből tévedt ide, ahol megbízható családapaként szerepelt, és magával hozta a szerepet. A két teljesen hülye és értelmetlenül agresszív fehér mellett megnyugtató a jelenléte, izgalmak száműzve, jellemábrázolás a paródia és a gyermekrajz között. Micimackó a pszichotrillerben. Alakított ő teljesen hihetően feka szamurájt, nem kell szegényt hibáztatni, de ez a szerep bárki szamara megoldhatatlan volt. Úgyhogy Whitaker alakítása kb. annyira hiteles, mint Bush amerikai elnöké, mikor békeharcosnak titulálta Sharont. És a film is méltó a feledésre.

Attack of the Clones

Starring: Ewan McGregor, Natalie Portman, Hayden Christensen, Ian McDiarmid, Samuel L. Jackson, Frank Oz, Anthony Daniels, Christopher Lee. Details: US / 144 mins / (12PG).


Megnéztem, hogy felmérhessem az amerikaiak pillanatnyi átlagos IQ szintjét. Ők a világ legerősebb katonai hatalma, úgyhogy érdekel. Igencsak aggódom a film megtekintése után, a világvége elkerülhetetlennek látszik.

A történetről annyit, hogy egy átlagos nyolcéves gyereknek sem okozhat gondot a követése, a 12 éves korhatár túlzottan magasnak látszik. Eredetiség a jelek szerint kizáró ok Lucas számára. A pletykák szerint Bush elnöknek sem okozott gondot a megtekintése, mindent megértett, sőt rosszindulatú egyének szerint ő írta a forgatókönyvet. A Pestiest szerint Magyarországon is nagy siker a film, de mi legalább nem vagyunk a világ csendőre, kihalófélben levő nép vicces hadsereggel nem keveredik harcba a fél világgal.

Time Machine

Director: Simon Wells. Starring: Guy Pearce, Samantha Mumba, Mark Addy, Omera Mumba, Orlando Jones, Mark Addy, Sienna Guillory, Phyllida Law. Details: US / 96 minutes / (12PG).

Időgép, klasszikus, remények feszítettek. A rendező Wells leszármazottja, amolyan családi vállalkozás a film. Sajnos, ebben az esetben is beigazolódott, hogy amihez Hollywoodban hozzányúlnak, az amolyan fordított Midasz-király csodaként szarrá változik. Az igazi Wells halott, nem hőzönghet.

A film alapötlete az időparadoxon, de szánalmas áltudományos halandzsává silányítva, ami minden Asimovon és Stanislaw Lemen felcseperedett sci-fi rajongót szánakozó mosolyra késztet. Einstein neve is elhangzik, de ez már pofátlanság a forgatókönyvíró részéről, és várom, hogy az említett tudós leszármazottai pert indítsanak hitelrontás címén.

Kellemes viktoriánus-miliő, fogaskerekek, retorták, századfordulós hi-tech, kiváló, tetszett. Az időgép békés átmenet egy Trabant és egy báltermi kristálycsillár között, ez is tetszett. Adva vagyon Írország büszkesége, az afróeurópai Samantha Mumba. Lenge ruházatban ő is tetszett. Kr.u. 800000-ben a sziklafalra tapadó, környezetbarát alapanyagok felhasználásával épített házak vörösben izzó design-csodák, ez is tetszett, bár szívesebben láttam volna piros-fehér-zöldben pompázni őket, nade az ember ne legyen telhetetlen. A Morlokok a számítógépes animáció csodái, megfelelően hihetően csúnyák, hogy elhiggyük a sok kimondhatatlan gonoszságot, amit Elói lakóival művelnek bűzös földalatti odvaikban.

A film viszont szar. Fogyasztásra alkalmatlan. Tré. Bombát Hollywoodra.

Továbbolvasás + Read More......

2005. szeptember 29., csütörtök

Környezetbarát szuvenír Kubából


Kuba egy ország, melyet tenger és USA-embargó övez. Kuba lakosságát a kubaiak alkotják, kivéve Guantanamot, ahol Egyesült Államokbeli, valamint muzulmán bevándorlók laknak. Kuba legfõbb exportcikke a szivar és Che Guevara. Kubában kommenista diktatúra van, de ennek ellenére vérbeli demokraták is szívesen idõznek arrafelé, mivel meleg van és süt a nap, valamint jó koktélokat lehet inni. És hol turista van, ott szuvenír is van. A Homár kiküldött tudósítója, Fidel (nem az a Fidel, van másik!) jóvoltából példamutatóan környezetbarát csecsebecséket sikerült lencsevégre kapni. A Coca-Cola (itt státuszszimbólumnak számító) hulladékát ügyeskezû mesterek reciklálják, kisautókká, repülõgépekké transzformálva. Íme, a kubai nép válasza az amerikai embargóra!



(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

2005. szeptember 21., szerda

Magyar emberbe magyar drogot! (vodkás)

Botos

vodka ízû szeszes ital
Campona Kft

A Homár folytatja a keménydrogok, jelesül a tömény szeszesitalok világába tett felfedezõ kirándulását. Különösebb probléma nélkül hozzájutottunk egy lövet mûanyag flakonba csomagolt droghoz a sarki dílernél (trafikosnál), majd mindenféle rendõri vagy társadalmi helytelenítés nélkül megittuk néhány, hasonló tevékenységet folytató hajléktalan társaságában.

Természetesen akkor látott ez a vodka gabonát, mint amikor Hadas Krisztina tényfeltáró riporter a Hõsök-terét Szecsuánban, úgyhogy nem kívánunk az elfogyasztott termék élvezeti értékével kapcsolatban morcos megjegyzéseket tenni. Aki ilyen összetételû (víz+természetazonos aroma+ipari alkohol) kábítószert fogyaszt, annak valószínûleg a termék íze teljesen érdektelen, mert a tompító-boldogító hatás a lényegesebb szempont.

Egyvalamiért a társaságomban alkoholizáló hajlékonyak egyike viszont nagyon höbörgött: felháborító, hogy a féldekás piák világát is utolérte a klasszikusnak mondható vendéglátós trükk: ugyanannyi pénzért csökkentett adagot kapunk a régi adag helyében. Arra célzok, hogy ma már a magyaros fél deci helyett (a Balkánon többnyire még mindig a deci a kimérhetõ legkisebb adag!) néhol már csupán két centet szervíroznak bizonyos kocsmákban (presszókban, bárokban, cafékban). Optikai tuning: az inflációt követõ vagy a profitmaximalizáló törekvéseket tükrözõ áremelkedést a mennyiség csökkentésével leplezik.

Végezetül valami pozitívum eme pancsról: a címke hazafias telitalálat. Az itt látható kunkalapos-fokosos, pörge bajuszú szittya képi üzenete nyilvánvaló minden derék magyar alkoholista számára: tõsgyökeres magyar vodkáról van szó, nem ám holmi külföldi csalafintaságról.

Sex Action: Alkohol (rádiózz, proletár)

Továbbolvasás + Read More......

2005. szeptember 11., vasárnap

Last minute cipõ

Keletinél jártam, cipõboltot láttam. Szemem kitüremkedett üregébõl, állkapcsom meg leesett a kutyaszaros flaszterra, ahol hangos csörömpöléssel 42 apró darabra tört (semmi gond amúgy, ne tessenek aggódni, tisztességgel összedrótozták a nem messze levõ Baleseti Sebészeten, bár még kissé szokatlan szívószállal inni a sert). A magyarok Istenére esküszöm, hogy mindig a magyar butikosoknak szurkoltam a multináci bevásárlóközpontok ellen vívott heroikus küzdelmükben. Bevásárlóközpont jön, vásárlói szokások változnak, körúti butik bezár, belváros szlömösödik, hajdan büszke butikos kukázásra adja fejét vagy behúzódik a shopping center oltalmazó falai közé. De a Last Minute Cipõboltot, az elõremenekülõ kispolgár nyelvi leleményességének eme legújabb megnyilvánulását nézni is tereh, szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik, csontkezével Kazinczy magához nyúl.

Persze, értjük mi, értjük, a "last minute" kifejezés köztudomásúlag az induláshoz közeli idõpontban értékesített olcsó repülõjegyeket jelöli. A multináci bevásárlóközpontok és a kínai piac között vergõdõ, általános érdektelenséggel övezett x-ik olcsó cipõbolt tulajdonosa a messzi horizontok igéretét magában hordozó last minute” kifejezéssel próbált egy figyelmet kelteni a biznisze iránt. Szegény butikosunk megpróbált trendi lenni a pozitív tartalmat hordozó (olcsó, elvisz innét bárhova máshova, juhé, utazunk, el innét) angol üzletelnevezéssel. Különben is: le a nyelvi sovinizmussal is, júrópaiak vagyunk, vagy mi a Zisten. Egy nyelv legyen alkalmazkodó, rugalmas, neadjisten flexibilis! Haladni kell a korral, bátran új jövevényekkel kell helyettesíteni a jól bevált magyarokat, valamint az vesse az elsõ követ, akinek tetszik a nyaktekerészeti-mellfekvenc és a gõzpöfögészeti tovalöködönc.

Véreim, magyarok! Miután beletörödtünk a leárazás/leértékelés szavunkat kiszorító akció elburjánzásába, ne engedjük, nem, nem, soha, hogy ezentúl a lásztminit legyen az olcsó szinónimája. Second hand kultúránk újabb tökönrúgása, a pidzsin angol, mint lingua franca mindent elsöprõ gyõzelme láttán Mozgalmat indítunk. Holnaptól kezdõdõen naponta egy nekibúsult irodalomtanár nyilvános szeppukuval örvendezteti meg a járókelõket a bolt elõtt, majd Ady-reinkarnációk derékra kötött dinamitrudakkal indulnak cipõt vásárolni. A cipõbolt sorsa intõ jel lesz! A nyelvi és szellemi igénytelenség ne legyen soha trendi!

Továbbolvasás + Read More......

2005. szeptember 5., hétfő

a szerzõ gyûjteményébõl: Zsirinovszkij-vodka

Vészterhesen vöröslõ felhõk, omló egek alatt egy sztálinbarokk épülettel. Elõtérben a névadó férfi, Vlagyimir Volfovics Zsirinovszkij, az orosz Duma alelnöke, a Liberális Demokrata Párt (LDPR) elnöke, orosz anya és jogász apa csemetéje. Gondterhelt, de elszánt tekintettel elnéz a jövõbe: tudja, meri és teszi. Vagy csak másnapos. A vodkát szeretettel ajánlja "azoknak az igazi férfiaknak, akik tudják, hogyan kell." Szegény Homár találgatni sem meri, hogy kedvenc botrányhõse milyenfajta piaci szegmens célzott meg.

Mindenesetre egy hajától fogva berángatott idézet (figyelem: idegen toll) Pelevintõl (Számok) csak emelheti karcolatunk fényét:

"Néhányszor még Zsirinovszkijhoz is hasonlították. Ez jólesett neki, mert Zsirinovszkij volt az egyetlen orosz politikus, akit tisztelt. Nem annak politikai platformjáról volt szó (arról jó társaságban nem beszélnek), hanem magas artisztikumáról: Zsirinovszkij és a többiek között akkora különbség volt, mint az azonos korú színésznõk közt, akik közül az egyik azért csak igyekszik énekelni, a többi viszont már leplezetlenül prostitúcióból él."

A hátsó címkén a fehér területek a nagyorosz birodalom elvesztett területeit jelölik. Szív megszakad, honfibú mindenfelé, lehet fogyasztani. További térképészeti tevékenységérõl, amivel többek között a baráti Romániában is kiverte a biztosítékot, itt lehet olvasni.

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

2005. augusztus 30., kedd

Vegyen pénzt! (cigaretta)

Moon cigaretta 100 forintossal
Imperial Tobacco Magyarország

A Homár nem tartozik a paragrafus-rágcsáló állatok közé, sõt tudatmódosult állapotban akár egy ügyvédek nélküli világot is el tud képzelni. Most azonban tanácstalanul csattogtatja ollóját és roppant mód bánja, hogy egy jogász ismerõse sem elérhetõ, mert svindlit sejt, szabálysértést, tisztességtelen piaci magatartást. Hatósági áras termékrõl lévén szó, itt valami nagyon bûzlik. Nem promóciós ajándék, hanem egy igazi, nemcsalásnemámítás fém százforintos lapul a Moon-cigaretta cellofánja alatt. Tehát a kedves vásárló a megállapított hatósági ár alatt jut dohányárujához, ezáltal sok-sok idevonatkozó rendelkezés, valamint jogszabály sikoltozik sérülten.

Félreértések elkerülése végett: A Homár nem sajnálja, hogy valakik olcsóbban jutnak tüdõrákhoz. A Homár szerint mindenki azzal a cuccal csinálja ki magát, amihez úri kedve tartja (feltéve, ha életmódjából fakadó extra gyógykezelésének költségeit nem a társadalombiztosítással, vagyis mások adóforintjaiból kívánja finanszíroztatni). A Homár nem kíván az egészségkárósító termék ilyesfajta marketingjének etikai dimenzióiról értekezni.

UPDATE: Helyes megfejtõnk, "köcsög jogász" hozzászólása a tömegbõl:

a gyártó/forgalmazó akkor kap adójegyet, ha kifizette az adót. egyébként a 2003. évi CXVII. törvény 97.§ (2) bek. alapján az adó mértéke a cigarettára 6450 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 23 százaléka, de legalább 11 220 forint/ezer darab. ha az adójegyet megkapta, akár el is ajándékozhatja az egész árukészletét, vagy adhat minden doboz cigi mellé egy kocsit is, mivel ez egy szabad ország.

Továbbolvasás + Read More......

2005. augusztus 29., hétfő

A félmûvelt alkoholista és az export

Budavár Merlot

Binderer St. Ursula borászat

Kedves olvasók, fárasztó napom volt másnapossággal kombinálva, ezért csekély bennem a felebaráti szeretet. Szeretném, ha ti is rosszul éreznétek magatokat, ezért életem egyik mélypontjáról, a Budavár Merlot-ról fogok értekezni. Hetedhét határon is túl, Dublinban, az Aldi multináci helyi boltjában akadtunk rá fentebb említett borunkra. Ez az a bolt, ahol a helyi kisnyugdíjasok mellett fõként román vendégmunkások és nigériai illegális bevándorlók vadásszák össze a betevõt. Önkiszolgálás raklapról, minimalista személyzet: két pénztárosnõ az eladótérben, plussz az elmaradhatatlan biztonsági õr (az is feka), merthogy az istenadta nép hajlamos a spontán privatizációra.

A palack címkéjén látható Budavár felírat magyar terméket sejtetett (Németországban palackozva), noha a bor lelõhelyének feltüntetett Dealu Mare Romániában, a néhai Havasalföldön van. Ez a régió adta a világnak Ceausescut. Már ez a tény óvatosságra kellene késztessen bárkit, de a bor megvásárlása mellett szólt, hogy ez a fajta volt akkoriban a legolcsóbb az Aldiban (és ezáltal valszeg az egész városban). Én már két napja szomjaztam likviditási gondok miatt, úgyhogy mindenre elszánt voltam, akár egy reality-show szereplõje.

Mohóságomban már az utcán lecsavartam a kupakot. Szó bennszakadt, hang fennakadt, pediglen már végigkóstoltam a magyar kannásbor-kínálatot is. És ültem a szemerkélõ esõben a Parnell street járdaszegélyén és olyan arccal bámultam ki a fejembõl, hogy egy néni pénzt akart adni, a rendõrjárõr pedig igazoltatott.

Íze? Mint a mikróban sült csecsemõ sikolya. Mint a Holocaust Wolves of Apocalipse c. hörgmetál. Mint a késsel a kezében a csirkét hívogató szakácsnõ mosolya. De profundis: Uram, meddig tûröd még ezt?!!!

Végsõ elanyátlanodásomban vásároltam hozzá kólát, majd költõi merengésem támadt, akár Fülig Jimmynek. Elképzeltem, hogy a csendes-óceáni naplementében a hajó korlátjánál azt ismétlem búsan: "szeret, nem szeret"’’ és apró darabonként eltépdesem Peter Binderer urat, és a darabkákat lassú, de könnyed, kecses mozdulattal odadobálom az alant nyüzsgõ szelíd cápáknak.

(P.s.: Az Aldi honlapjának termékismertetõjében szerepel egy zavarbaejtõ idézet kedvenc újságomból, a Guardianbõl, miszerint ez egy "csavarkupakos, nagyon korán szedett szemekbõl, finoman élénk tanninos’’ bor" lenne.– Utánanéztem a dolognak és minden igaz! Magyarán: cikizik ezt a borszerûséget. A cinikus-ironikus-humoros írás címe "Parti-nyomorultak"’’ és azonnal tessék elolvasni, ha az Aldi pofátlanságának mértékét fel akarjátok mérni. Mértéktelen az ugyanis.)

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

2005. augusztus 22., hétfő

Mégis kinek az érdeke?

Kárpótlási jegyek illegális reklámja

Budapest szerencsésen túlélte az augusztus huszadikai önünneplést, a Homár meg végre kiereszthette légcsöveibõl a beszorult levegõt. Egy repülõ sem próbálta lerombolni a Lánchidat, sõt az idén nem sikerült a Miniszterelnöki Hivatal csókosainak felgyújtani a Citadellát, valamint lángoló uszály sem szemkápráztatta a kitódult bennszülötteket és turistákat. Több, mint egymillió, kulturált szórakozásra vágyó egyén tolongott a Duna partjain. Ezt az eseményt használta ki egy élelmes és pofátlan (talán)bróker, aki kárpótlási jegyeket szeretne vásárolni. A lámpaoszlopokra szerelt, kézi gyártású, silány, primitív, de olcsó és célszerû plakátjaiból több tucatot számoltunk össze a rakpartokon, valamint a Margit-hídon. Gratulálunk az élelmes gerillamarketingesnek, valamint a látványért felelõs Illetékeseinknek, ugyanis az utóbbiak közül senkinek sem szúrt szemet a többtucatnyi illegális és városrondító plakát. (Jajistenem, belém hasított a szörnyû gyanú: lehet, hogy engedéllyel voltak kifüggesztve...)

Továbbolvasás + Read More......

2005. augusztus 19., péntek

Szedd magad mozgalom (gegen kutyaszar)

Budapest, V. kerület: Kutyapiszokgyûjtõ

Mindenünk a gyerek, akarom mondani: mindenünk a kutya. Ha a szemünk fénye megette a vitamindús, rostos, esetleg grillezett tápszerét, természetes módon kikívánkozik belõle a végeredmény bizonyos idõ elteltével. Ekkor vehetjük hasznát a közterekre kihelyezett kutyapiszokgyûjtõnek, a fejlett Nyugaton kifejlesztett civilizációs vívmánynak. Gazdi letép a tekercsrõl egy zacskót, kézre ráhúzza, majd megfogja a még melegen gõzölgõ produktumot és elhelyezi az erre a célra kialakított, fedõvel ellátott tartályban, imigyen eltüntetve a szaglószerveket irritáló, valamint a városképet elcsúfító kutyagumit. Kiemelt turisztikai övezetrõl lévén szó, javul a magyarság megítélése a külföldiek körében, valamint a bennszülött lakosok komfortérzete is nagymértékben megnövekszik: nem térdig kutyaszarban kell vándorolnunk a Balkánról Ejrópába vezetõ úton.

Steiner Pálról, az ötker túlsúlyos polgármesterérõl ezidáig csak annyi pozitívumot tudott a Homár megemlíteni, hogy szép nagy bajsza van. Viszont a napokban kihelyezett kutyapiszokgyûjtõ felszerelés láttán könny szökött a szemünkbe és felelõsségünk teljes tudatában, nagy nyilvánosság elõtt kijelentettük a sarki krimóban: ha csak ennyi eredmény fûzõdik regnálásához, máris megérte négy évre a nyakunkba venni. Kis költség a kerületnek, de hatalmas lépés a magyarságnak a már említett, a Balkánról elvezetõ úton. Tán még néhány közbudi megnyitását is megkockáztatja derék fõszolgánk, ha jövõre is rá szavazunk.

Ötkeres bennszülötteink egyelõre gyanakodva figyelik ezt a merész újítást (Én? Hogy megfogjam? Kézzel? Azt? Perverz vagy?) de fotónk a tanúbizonyság, hogy már szorgosan próbálkoznak a kutyagumi-gyûjtõ rendeltetését empirikus módon kitapasztalni. Csak így tovább!!!

Továbbolvasás + Read More......

2005. augusztus 8., hétfő

Budapesti panoráma (Fesztivál kávézó)

Lánchíd, pesti hídfõ/Fesztivál Kávézó

Tessék, itt van a páratlannak mondott budapesti panoráma újabb ékessége, a hely szelleméhez igazodva, a település, valamint a nemzet hagyományaihoz kötõdve: hangulatos fabódé hullámpala-tetõvel.

Hogyan kell Molotov koktélt készíteni? - hörögte lila fejjel Bülbül, meglátván a Lánchíd tövében a bódét. Lokálpatriótáknál megesik az ilyesfajta reakció, ha világörökségük közepére szarik valaki.

Harmonikus, mondhatni "szerves" egységben a Lánchíddal, mind alakját, mind gondolatiságát tekintve, nyugodalmas kis Mucsát teremtve a nagyvárosi káoszban. Egy hely, ahol a bürokrácia kényes ízlése egybeesik a vendéglátos költségérzékeny, profitmaximalizáló szemléletével, amit ökologikusnak is nevezhetünk: a minimumra törekszik, nem pazarló, így pl. minimális anyagi ráfordítással foglal le nagy tereket. És kerüli a magamutogató, hivalkodó, öncélú esztétikai megoldásokat, bátran kölcsönöz a westernparaszt hagyományainkból.

Részünkrõl szeretettel ajánljuk az Fesztivál Kávézót Demszky Gábor világváros-építõnk, Ráday Mihály, Kossuth-díjas, Europa Nostra-díjas hivatásos városvédõnk, valamint a UNESCO Világörökség Bizottsága figyelmébe.

("A Világörökség Egyezmény aláírásával valamennyi Részes Állam kötelezettséget vállal arra, hogy a saját területén fekvõ világörökségi helyszíneket óvja és megõrzi a késõbbi generációk számára, illetve hogy lehetõsége szerint hozzájárul a Világörökségi Listán szereplõ helyszínek védelméhez.")

Továbbolvasás + Read More......

2005. július 29., péntek

Heribert Illig: Kitalált középkor (II)

II.rész

Herr Illig saját bevallása szerint könyve megírására XIII. Gergely pápa 1582 és naptárreformjának matematikai elemzésétől kapta az ihletet. A történetet kénytelenek vagyunk bő lére eresztve tárgyalni, de megéri elolvasni, becsszó.

Az egyiptomi, a görög és a római naptár is 365 napnak tekintette az evet, de a Fold napkörüli útja nem osztható 365 tengely körüli fordulattal (nappal), mivel a valóságban a Fold 365 nap és még kb. 6 óra alatt kerüli meg Napunkat. Ez a hat óra eltérés 4 év alatt 1 napnyi (24 óra) elmaradást eredményez a naptári és a csillagászati év között, aminek eredményeképpen vándorolni kezdenek az évszakok, tavasz helyett nyár köszönt stb. Az egyiptomiaknál ez a probléma a Nílus áradásának a lassan változó időpontjaiban jelentkezett a legnyilvánvalóbban, a parasztok nem tudtak az áradáshoz kapcsolódó mezőgazdasági munkálatokat a naptárhoz igazítani. Ez a négyévente 1 napos elmaradás 1460 év alatt 1 teljes évet tesz ki, vagyis akkor esik az évkezdés ugyanarra a dátumra.

Történt vala, hogy Julius Ceasar megelégelte az időszámításunkban uralkodó zűrzavart és Kr.e. 45-ben úgy döntött, hogy ideje gatyába rázni a naptárt. Egyiptomi csillagászok megfigyeléseire támaszkodva 365 nap és 6 órában állapította meg 1 év hosszat, és a hatórás eltérés korrigálására beiktatta a szökőévet, vagyis minden negyedik évben egy plusz napot a naptárban (6x4=24, ugyebár, de elnézést, amiért túlmagyarázom a témat, brrr). Ezennel a naptárunk működőképesnek tűnt.

A csillagászok megfigyelései viszont pontatlanok voltak, mivel a csillagászati év hossza valójában 365 nap+5 óra+49 perc, vagyis a Caesar-fele naptár évi 11 perccel sietett (hiszen 365 nap és 6 órában határozták meg az év hosszát). Ez az évi 11 perces évi eltérés kb. 128 évente tett ki egy teljes napot, vagyis az évszázadok folyamán a csillagászati év és a naptár újra ellentmondásba keveredett, problémássá vált az egyházi ünnepekhez kötött mezőgazdasági munkák elkezdése, a vidéken élők és a csillagászok számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a naptár és pl. a tavaszi napéjegyenlõség (Illig úr szavaival) "köszönő viszonyban sincsenek egymással". Gergely pápa 1582-ben elszánta magát a naptárkorrekcióra és 10 plusz napot beiktatott a naptárba.

A probléma viszont a szemünk előtt van. A 10 beiktatott nap 1280 év kiigazításához volt elegendő, Caesar naptárreformja és Gergely kiigazítása között 1626 évnyi az eltérés. Tehát valójában 13 napot kellett volna beiktatni (1627 osztva 128-al). Gergely pápa a csillagászok megfigyeléseire alapozva csak 10 napot iktatott be, az eltelt időszakhoz képest keveset, de mégis a helyes napszámot találta el. Illig szerint ez a hiányzó 300 év egyik bizonyítéka, de mindenesetre elgondolkodtató és nehezen magyarázható tény. A történészek körében elterjedt nézet, hogy 325-ben a niceai zsinaton kiigazították a naptárt, de erre nincsenek bizonyítékok. A másik (és Illig úr által nagyvonalúan semmibe vett) bizonyíték, hogy ókori megfigyelõk (pl. Plinius) szerint a tavaszi napéjegyenlőség március 25-én (tehát nem a csillagászati március 21-én) van. Ezen a módon az eltűnt évszázadok rejtélye egyszerű magyarázatot kap.

A könyv további részletezésétől eltekintünk, de minden történelem ponyva iránt érdeklődőnek meleg szívvel ajánljuk. Elgondolkodtató és gondolkodásfejlesztő műről van szó, karácsonyi ajándékként odatehetjük a Zámbó Jimmy album mellé.

kapcsolódó honlapok:

www.kitalaltkozepkor.hu (megszűnt)

www.mantis-verlag.de

Továbbolvasás + Read More......

Herbert Illig: Kitalált középkor

I. rész

Nehéz egy történésznek az élete, kispálya. Oktathat, ugye. Esetleg szorgos munkával kiharcolhat magának egy nem túl zsúfolt, jobbik esetben gazdátlan szakterületet, ahol fáradságos munkával szaktekintéllyé válhat. Aztán védelmezheti, mint kutya a koncát. Esetleg ismeretterjeszésbe foghat, népszerű történelem, ilyesmi, több pénz, viszont itt is nagy a könyökverseny. Ha végkép nekikeseredik és önnön haszontalanságára ébred, marad a politika és az alkoholizmus, de nem kívánunk tovább gonoszkodni.

Heribert Illignek, aki nem szakmabeli, a jelek sikerült valami igazán nagyot mondania. Könyve, a Kitalált középkor, már a 17 kiadásban jelent meg német nyelvterületen, sőt már külföldiül is megjelent, jelesül magyarul (Allprint Kiadó, 2002). Mi itt a közép-európai mocsárban láttunk-hallottunk egykét történelmi érdekességrol, (Lenin életrajza, dákó-román elmélet, sumér magyarok, vagy akár a KGB ellen dolgozó 3/2-es ügynök közismert történetére is utalhatnék), vállvonogatásban bajnokok vagyunk, de Heribert Illig úrnak mégis sikerült meglepni a nagyérdeműt. Illig úr úgyanis azt állítja, hogy a középkor jelentős része fiktív, kitalált, slussz-pász, összeesküvés rabjai vagyunk, kibasztak velünk. És elmélete bizonyításaképpen olyan szellemi tűzijátékkal szolgál, hogy több történész ismerősöm masszívan inni kezdett. A Kr.u. 614-911 éves szakasz, 297 év távozik hatalmas robajjal a történelembol. A Merovingok jelentos része, a nagyszláv birodalom, az avarok és a teljes Karoling-dinasztia, Nagy Károllyal az élen, akit francia és a német népnek egyformán nemzeti hőse, azonkívül az Európai Ház eszmei alapozása. Elméletének fogadtatása a szakma részéről eléggé vegyesnek mondható (kurvaanyázástól a lehazaárulózásig, elvégre a német dicső múltat fúrja meg és történészi életművek forognak kockán), viszont a nagyközönség érdeklődését sikerült felkelteni. A magyar kiadást elosegítette, hogy az elmélet új megvilágításba helyezi a magyar krónikákat (ti. az Attilától Álmosig terjedő öt nemzedéknyi idő tarthatóvá és érthetővé válik, azonkívül László Gyula kettős (hármas?) honfoglalás elmélete is izgalmas értelmezést kap stb.) Illig úr és munkatársai jelenleg is rendületlenül folytatja kutatásait, melyek eredményét rendszeresen közreadják a Zeitensprünge (Időugrások) c. folyóiratukban, (mely 1995 óta jelenik meg).

Hamisítási elméletének lényege, hogy "dicsőséges jövőt csak dicsőséges múltból" (Pap Gábor) lehet csinálni, emiatt VII. (Biborbanszületett) Konstantin Bizáncban a X.század során az arabok által elrabolt birodalmi relikviák (Szent Kereszt) fiktív visszaszerzése, valamint a saját uralkodásának legitimálása érdekében átállította a kronológiát és átírta a történelmet. Mi sem volt ennél könnyebb, mivelhogy irányítása alá tartozott az akkori világ legfejlettebb közigazgatása, valamint megkönnyítette a dolgát, hogy a dokumentumokat Bizáncban az uralkodó trónralépéséhez viszonyítva datálták, a Jézus születéséhez köthető kronológia nem volt használatos.

Nyugaton a Bizánccal II. Ottó révén dinasztikus kapcsolattal kötődő szász uralkodók valószínűleg értesültek a bizánci időnyereségről, tehát itt III.Ottó császár és a vele régi baráti viszonyban (néhai tanácsadó) levő II.Szilveszter pápa is átírta/átírhatta a történelmet a X. században. A cél az 1000.esztendő, a Millennium III. Ottó idejéhez közelítése volt, hogy Ottó a Biblia által legitimált ezeréves birodalom császára lehessen. Nem mellékesen kitaláltak egy "szupercsászárt", Nagy Károlyt a betoldott időbe, mint újabb legitimációs alapot. És bár III. Ottó 1002-ben meghalt, a folyamatot nem lehetett megállítani. A pápá és a császárok között kitörő invesztitúraharc a Nagy Károllyal kapcsolatos hivatkozások, okmányhamisítások tömkelegét indította el. A hamisítást elősegitette a magántulajdon okmányokkal való megtámasztásának igénye (a birtoklás a X. századig szokásjogon alapult), szükségessé tette minden kolostori birtok Nagy Károlyhoz köthető adománylevéllel történő alátámasztását.
Illig nem foglalkozik a 614 és 911 közé datált okmányokkal (Kb.7000 darabot tart számon a diplomatika), prekoncepciója értelmében ezek mind hamisítványok. Elméletét a régészeti, épülettörténészeti, művészettörténeti stb. érvekkel támogatja, a segédtudományok egyenjogúsítását követelve. A "sötétnek" nevezett középkorban csekély régészeti lelet található a kérdéses időszakban, a Nagy Károly által építetett Aacheni palotatemplom stílusában és szerkezeti megoldásait tekintve előzmény nélküli Északon, mintegy megelőzve korát. Az Illig által szellemes csűrcsavarással tárgyalt példák sokasága túlhaladja ezen könyvismertetőnk kereteit.

Illig úr történelmi krimijét olvasva azonban feltámad bennünk is az ellentmondás kényszere.
Szelektál a források között, elveti, melyek nem illeszkednek elméletébe. Elveti a dendrokronológiát és a C14-es izotópvizsgálatot is, megbízhatatlannak, sőt manipuláltnak nevezve mindkét módszert. A dendrokronológia (évgyűrű-analízis) arra épít, hogy a különböző korabeli fák évgyűrűinek jellemzői és átfedései révén egy olyan általános, standardizált sorrendet (szekvenciát) sikerült létrehozni, melynek alapján a famaradványok életkora azonosítható. Illig megtámadja a módszert, kifejezve gyanúját, hogy a dendrokronológusok a kérdéses évszázadok áthidalására "megkétszereztek részsorozatokat a fantomévek famintákkal és megfelelő évgyűrűkkel történő lefedése végett". És felhívja a kedves olvasok figyelmét, hogy a C14-es módszer és az évgyűrűvizsgálat eredményei "ugyanazon korszakokban köszönőviszonyban sincsenek egymással". Illig elméletének ugyanis ugyancsak ellentmondanak az aacheni kápolnában talált famaradványok évgyűrűs-módszer szerinti kormeghatározása (776 pluszmínusz 10 év). A C14-es izotópvizsgálattal kapcsolatban is megfogalmazza kételyeit. Röviden a módszerről: a C14-es radiokarbon izotópos vizsgálat az élő szervezetbe beépülő, ám annak halála (ti. mikor már nem épít be több anyagot) után kezdődő bomlás (felezési érték) adataiból következtetni lehet a széntartalmú (szerves) anyag korára. "A C14 nem ad ki automatikusan abszolút dátumokat, csupán mérési adatokat, melyeket először át kell számolni évekre. Mivel a mindent eldöntő C12/C14 reláció minden egyes évben és minden területen más lehet, Libby (a módszer kidolgozója -a szerk.), az ókori rómaiak, Ptolemaidák és egyiptomiak történetileg elődatált famaradványaihoz képest kalibrálta mérési értékeit. Így az uralkodó kronológia összes lehetséges hibája átköltözik a természettudományos időmeghatározásba."
(2002)

(folytatjuk)

Továbbolvasás + Read More......

Ufók Rozsnyón?

Basszátok meg, ufók nincsenek.

Ha mégis, nem én tehetek róla. Róluk.


Törzshelyem az Egri, mosolyom a régi, betértem, hogy néhány pohár vörösborral oldjam a nagyvárosi stresszt és megmutassam az arcom. Csalódottság, oh fájdalmak, tömve, és sehol 1 ismerős, kinek asztalánál menedéket és ülőhelyet találhatna a megfáradt én. Szemem fáradtan körbejáratom és hopplá, nini, áldott legyen az Ő neve, a sarokban P.Cs. kuporog, akit ha távolról is, de ismerek. Egyedül, minő luxus, egy egész asztalnál, ülepem a kilátásba került szék reményétől felvidul. Életem gyanútlan hömpöly, odaóvakodtam az asztalához, és audiovizuális kapcsolatfelvételt kezdeményeztem.
- Szia, te - üdvözöltem, mert így tanultam.
Azonnal láttam, mert vagyon szemem a látásra, hogy P.Cs. a picsarészeg kategóriában versenyez pillanatnyilag. Zavartalanul könyökölt egy tócsa vörösborban, miközben szemeiből a semmi figyelt kifelé. Néma frontok, válasz hiányában leülepedtem az asztalhoz. Meglepőnek találtam asztaltársam hátrányos állapotát, mivel sportember hírében állott, barlangász-hegymászó izompacsirta, a fanatikus antialkoholista-antinikotinista fajtából, akinek az adrenalin az egyetlen szenvedélye. Most, mint már említettem, seggrészeg volt, szemei zavarosak, akár a Balaton vize, arca püffedt, mint aki már huzamosabb ideje műveli az alkohollal való társasjátékot. Ültünk, rendeltem és ittunk, a társalgást mellőzve. Teljesen magába volt roskadva volt, nem erőltettem a kommunikációt. Figyelmemet a környezetemnek szenteltem, véreim, magyarok, kikapcsolódnak. Szomszédos asztalnál felbukkant Levi, a végfokozat, málladozó arcbőr és távozó fogazat, hernyós delíriumban vicceket mesélt a feszélyezett alkalmi hallgatóságának, szőke nős viccek, szőke nőknek, szegény. Országomat egy baltáért.
A bor jó volt, megvidámodott a lelkem és rendeltem még egy literrel, majd megpróbálkoztam P.Cs.-vel, a bor sugallatának engedve.
- Hogy vagy mostanában? - kérdeztem szellemdúsan, válaszra sem számítva, de meglepetésemre rámnézett és szemeiben tisztulni látszott a ködfátyol.
- Szarul - nyögte gyászos hangon. - Figyelnek.
- Aha - válaszoltam. - Engem is.
Részemről befejezettnek tekintettem a társalgást, mert utálom a betegeket. Elég nekem a saját hipochondriával súlyosbított akut pszichózisom, minek mások problémaköre. De őt már nem lehetett megállítani, a dráma kibontakozását és az estém szétbaszását magasabb hatalmak már eldöntötték. Fátum.
- Figyelnek, amint szarok, és figyelnek, amint baszok. Figyelik minden lélegzetvételemet. Most is figyelnek. 24 órás állandó megfigyelés alatt vagyok. Megpróbálnak megőrjíteni. Telefonhívásokkal és emilekkel bombáznak.
- Izé, vegyél új kártyát a mobilodba és változtass emil címet - válaszoltam unottan, és a menekülési útvonalakat fürkésztem. Könnyedén, de már izzadtam.
ha kést ránt P.Cs.,
szomszéd aszalnál a szimpatikus arc
bizonyára heves ejnyebejnyézésbe kezd
- Mindenütt ott vannak, lehetetlen elbújni előlük. Két mobilkártyát vettem, két különböző szolgáltató cégtől. Számaimat csak a bolt alkalmazottai ismerték - mondta fakó hangon, akár egy boncolási jegyzőkönyvet olvasna fel és én már balsejtelmekkel telítve hallgattam. - A vásárlástól számított fél óra múlva már megint csörgött a mobil és a jól ismert csendet hallgathattam. Három új emil címet foglaltam, mivel mindig megtalálták a címem, pedig még a személyes adatok rovatot is kamu adatokkal töltöttem ki. Az utolsó esetében senkit sem értesítettem az emil címem létezéséről és a címet egy internetkávéházban foglaltam, mert már mindenkire gyanakszom. Ezt is megtalálták, ide is írkáltak. Mindig ugyanazt a szöveget: "te nem tudsz semmit".

Gyorsan felhajtottam három deci bort, mert a pszichotrillereket a tévében nézve sem élvezem.
- Hát, szar ügy. - nyögtem, mert bizonyára választ várt tőlem. Szomorú szemekkel nézett, én meg azon morfondíroztam, hogy mennyi más kellemesebb hely van a világon, mint ez a kocsma, ahol minden skizó önzetlenül megosztja velem a paranoiáját. Kopj le gyorsan, tanácsolta egy belső hang.
- Big Brother lehet minden mögött. - tettem hozzá, mert az előző választ túlzottan semlegesnek találtam. Még egy biztató mosollyal is megpróbálkoztam. - Meg a CIA. KGB. Moszad. Ilyenek. Szabadkőművesek. Cion Bölcsei...
- Ja, te is örültnek tartasz - mondta lemondóan, és újabb liter bort rendelt. Én bocsánatkérő arccal felemelkedtem székemről, mely már elégé nedves volt önnön verítékemtől.
- Hát, sajnos mennem kell, mert későre jár, nyolcra minden rendes srácnak otthon a helye...
- Maradj, mindent elmondok - ígérte legnagyobb kétségbeesésemre. Maradtam, mit tehettem volna. És persze ittam.


Nos, mint az zavaros, helyenként motyogás felé tendáló elbeszélésből kiderült, P.Cs egy bizonyos Zoli nevű cimborájával március elején Rozsnyó környéki viznyelőkben kutakodott (van ezekből a lyukakból jónéhány ezer azon a tájon), egy új barlang felfedezésének reményével szívében. Az egyhetesre tervezett kutatómunka harmadik napján egy ígéretesen mély lyukat találtak, mely (bár roppant szűk volt a bejárata) mély aknának bizonyult. P.Cs. ereszkedett elsőnek, Zoli biztosította, és kb. 40 méteres ereszkedés után az aljára értek. Tágas üreg volt és további üregek nyíltak belőle, úgyhogy a kétfős csapatot lelkesítette a harci tűz. És akkor kezdődött. Furcsa, meghatározhatatlan szagot éreztek, amit nem lehet semmihez sem hasonlítani. És ráadásképpen valami furcsa zaj/zúgás/zümmögés szűrődött ki valamelyik hasadékból, úgyhogy az adrenalin szintjük kellemetlen magasságba emelkedett. Zoli becsusszant egy ígéretes likba, a furcsa hang forrását keresve és P.Cs. csak annyit látott, hogy hirtelen kék fény villant ki az üregből. Rettentően elsápadva kúszott elő Zotya "itt vannak az ufók vagy az oroszok"- felkiáltással, és azonnal felfelé kezdett kapaszkodni. P.Cs.-t is megmagyarázhatatlan pánik fogta el, ami sürgős menekülésre késztette. "Közel álltam, hogy befossak, hányingerem is volt, mégis rekordidő alatt kúsztunk a felszínre". A felszínre érve elmállott a pánikroham és az obligát negyedórás lihegés után Zotya beszédképessé vált. Beszámolója szerint fémmel borított falakra esett a lámpájának fénye és ezután gyulladt ki valamilyen kékes fényforrás, amit követett a szörnyű pánikroham. "Vagy alacsony frekvenciás hanghullámokkal bombáztak bennünket elriasztásképpen, vagy csak szimplán beszariak vagyunk" - kommentálta utólag az eseményeket P.Cs. Visszamegyünk - fogadkoztak, de mivel már esteledett, visszabaktattak a táborhelyükre, ahol a sátrat és a terepjárójukat hagyták. Az izgalmakat jócskán megöntözték jófajta Aranyfácánnal (melyet eredetileg a haverjaiknak vásároltak, mindketten idült antialkoholisták lévén), és szivárványos terveket szövögettek a nagy felfedezéssel kapcsolatban. "Már igencsak berúgtunk és a lefekvéshez készülődtünk, mikor megjelentek a fények. Először katonai helikoptereknek néztük őket, de teljesen nesztelenül röpködtek táborhelyünk körül és folyamatosan változtatták alakjukat. Előkaptam a kamerát és készítettem a rejtélyes repülő tárgyakról néhány fotót, de ekkor ugyanez a megmagyarázhatatlan pánikroham tört ránk, mint a barlangban és csak a menekülésre tudtunk gondolni. A sátrat és cuccainkat villámgyorsán berámoltuk a csomagtartóba és úttalan utakon, éjszakai sötétben valahogy visszaküszködtük magunkat a civilizációba. Egy kis ideig még követtek a fénylő fasztudjamik, végül hirtelen elsötétedtek és a pánik is megszűnt bennünk." Zotya Pestre érkezése után váratlanul és búcsú nélkül elutazott (eltűnt az útlevele is, ezért feltételezi mindenki, hogy elutazott), és P.Cs. is hasonló terveket szövöget. "Én már értem, hogy miért tűnt el Zotya. Bizonyára őt is zaklatták. Most én kerültem sorra." Ezzel felállt történetem hőse, fizetett, majd kissé imbolyogva elhagyta a vendéglátóipari egységet. Később fedeztem fel, hogy az asztalra helyezett könyvembe beletett három fotót (időközben elvesztek :-(((. Mivel P.Cs. is nyomtalanul felszívódott, nesze nektek, lássátok a titokzatos és nesztelen fényforrásokat.



A video csak illusztráció

P.s.: Rozsnyó környékén valóban rengeteg víznyelő van. K., a környékről elszármazott politoxikomán cimborám megerősítette a történet ezen részét. És a helyi folklór is számon tart holmi földalatti létesítményeket, melyeket ő személy szerint orosz rakéta silóknak tart.
(2002)

Továbbolvasás + Read More......

Chalaban et champagn

Koncert az Új Udvar Bevásárlóban



egyik kézben a Nő, másikban a Mobil, faromon a legjobb gatyó, rajta a Márkajelzés
pörögjünk egyet a bevásárlóközpontban

nem, nem, soha,
nem járok bevásárlóközpontba

a fogyasztás templomában, az aranyozott stukkóktól övezve fellépett a Chalaban (ejtsd: Sálábán)
nekik is meg kell élniük valamiből
tették, amit tenniük kellett - zenéltek
marokkói tradicionális zenét új hangzással, új hangszerekkel vegyítő brigád
guembri, lant, darbouka, bendir, fuvola, karkabat, djambé, szinti, szaxofon, trombita, gitár, dob és tangóharmonika
kéremszépen, ez mégsem lagzilajcsi
elsodor, hagyd magad
a sok haknibrigádot látott falak között jóleső színvonal
köszi, Ancsa

koncert után a megjelent nagyszámú közönség BANAT UMM-AL-ARD (Földanya Lányai) hastáncát szemlélte, az extatikus beindulás után mintegy levezetésképpen
Amira és társnői mindent beleadtak, hogy felpezsdítsék a megjelentek erotikus fantáziáját

a szemét meresztgető kerületi férfiközönség fegyelmezetten tapsolt az erotikusnak szánt csípőriszálásnak, a nagymamák halkan megbeszélték kedvenc szappanoperájuk legújabb fordulatát.
bennfentes háttérinformáció: Amira a pletyka és az szerint építész, de ha mégsem igaz az infó, Isten megbocsát nekem-nekünk (az a dolga)

Xavier, francia barátunk tolmácsolt a rastafrizurás niggának, mivel az magyart nem.
a francia nyelv túlélte a gyarmatbirodalmat, dagadj, grande nation,
oszt megtudtuk,
hogy a Chalaban szó jelentése elmerült a sivatag homokjában,
Marokkó arab-berber multikulturális ország
Izabella királynő? (Aragóniai Ferdinánd) idején kirúgták az összes arabot és zsidót az Ibér félszigetről, úgyhogy a kutya sem menti meg Izabellát a szentté avatástól (folyamatban)
hálás utókor
már folyamatban
ők az egyetlen arab zenét játszó zenekar kis hazánkban (lásd a megjelent nagyszámú arab nézőközönséget)
kiadtak cédét
és rendszeresen fellépnek a Fonóban
Párizs meg szép volt, de aztán mennie kellett
kábé ennyi

örökítsük meg a tagok nevét az utókor számára:
Said Tichiti (alapító zenész, mellesleg színész)
Váczi Dániel, Deli Zsolt, Rafael, Monori András, Hamid Baidou, Kiss Sándor

- Lecc drink a sámpány -javasoltam lelkesen Xaviernak, mert a bevásárlóközpontok giccsvilágának túléléséhez szükségem van emelt mennyiségű alkoholbevitelre.
- Jú dont hev dzö rájt tu kól dzet fuking vájn vit bábblesz sámpány, bikoz - reccsent rám válaszul és elmesélte, amit mindenki amúgy is tud, hogy csak a Champagne tartományban termelt bugyborékos bort nevezhetjük pezsgőnek.
- ok, lecc drink vájn vit báblesz - javasoltam, mivel ha berúgok, jó ember vagyok. Xavier szerint franciának lenni nem csak nemzeti identitás, hanem élet- és gondolkodásmód.
Úgyhogy ittuk a bugyborékos bort.
.
- No és ki találta fel a pezsgőt? - kérdeztem egy pezsgővel később, mert az ördög én vagyok.
- Egy barbár - mondja némi zavarodott szünet után. - egy osztrák.

a bibliában meg vagyon írva:
Adjátok a részegítő italt az elveszendőnek és a bort a keseredett szívűeknek. Igyék, hogy felejtkezzék az ő szegénységéről, és az ő nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé. (Példabeszédek 31. 6-7)

Ehhez tartottuk magunkat.
(2002)

Továbbolvasás + Read More......

Oh, Cinéétripp !

Kezdetben vala a sorbanállás.
A Sorban ácsorogva átélheti a megaláztatásra szomjúhozó lélek önnön kisszerűségét, jelentéktelenségét, stb., mazochistáknak kiváló, diszkréten vacogunk, toporogva számoljuk előrehaladásunk millimétereit és jobb elfogultság híján a sorbaállás nélkül bejutó Fontos Valakiket irigyeljük. Muppet, az Év Parazitája, bevágódik mellénk a sorba, kényszeredetten hallgatjuk semmitmondását, nemsokára felfedez a bejárat közelében ácsorgó perspektivikusabb ismerőst, köszönés nélkül átpártol az Opportunizmus Nagymestere, fellélegzés, hoppá, már a beengedő embert fűzi, félórányi előnnyel győzott a bejutásért folytatott didergetős küzdelemben. Ha nagy leszek, Muppet leszek.

gyűlik a törökfürdő központi medencéjében a tömeg, a népsűrűség lassacskán eléri a kritikus szintet, a mágikus tér megszűnik és a beavatottak fejvesztve menekülnek, a csökkenő élettérrel egyenes arányban növekszik a szorongás,
néhány fiatal kan hancúrozik körülöttünk a túlnépesedett lavórban, időnként egyiknek-másiknak túlcsordul a szíve és diszkréten érintkeznek ajkaik, kimászom a lépcsőkre és bepréselem szőrös testem két ismerős nő közé

a hastáncos lányok tették, amit tenniük kellett,
az ujjongó férfinépség mulattatására
vágytól duzzad meredezik nedvesedik.

Girnyó közeleg. Arcán a macskával szeretkező egérnek a rémülete.
- Baleset érte az arcodat? - kérdem részvéttel.
- A jó hír az, hogy Oleg és Mandarin végre rájött, hogy a gyors rövid pálya és végre lejöttek róla - vág a közepébe. - A rossz hír meg az, hogy hernyóval sikerült a mutatvány nekik.

Kérsz egy slukkot?

félelem és felismerés, értékvesztésünk egyetemes és már szóra sem érdemes, a Telepszichotikus Turbomixerben tisztába jöhetünk az arányokkal, minden szavam hamis és banális, alighogy kimondom, ------------------------------------------------------------------------------------------------------------
célszerűségem nyilvánvaló, közelít a túlsó part, a belső béke alapja a Csukott Szem, piros karikák és narancssárgán tekerődző tűzkígyók
helybenutazva, ideiglenesen eltávozom a buliból, békésen alásüllyedek önmagamba, a sík elmosódik, beszakadóik, összegyűrődik, se hang, se szín, se tér, se idő, nincs nevem, üresség van
aztán az üresség betöltekezik eufóriával, elszabadul az endorfin, a medence végtelenné tágul és megtelik cseppfolyós boldogsággal.

- Jól vagy? - kérdi tőlem valaki.
- Bizsergek - válaszolom az igazságnak megfelelően és kinyitom a szemem.

Végre megvan a régen elvesztett nyugalom és bizalom, a bizonyság és az érzékenység. És újra vannak nagy szavak, nagy érzelmek, legalábbis most, mikor ideiglenesen megáll az ido. Dekameront játszunk.

Éjfél után bezár a törökfürdő, csapatunk átcammog a nagymedence üvöltő drum and bass infernójába, audióvizuális terror, hagyd sodortatni-rángattatni magad, baby, vagy garanciálisan beparázol, kellj fel és járj
a látványért felelos brigád megdolgozott nem csekély béréért, a kivetítőn orosz ff expresszionista filmrészletek emelik a hangulatot,
néhány srác sör-unikummal próbál ráhangolódni a zenére

,,Lávaként nyargalj, emberiség, megnyergelve a hangok méneseit!
Kantározd fel a hangok lovasseregét"

(2002)

Továbbolvasás + Read More......

Hova vizel Ön? (világvárosi kló)

Dicséretes, hogy egyesek bevásárlóközpontot szeretnének a Dunára vagy a Rákóczi út gépkocsi-forgalmának a felszín alá terelésével kívánják Budapestet világváros-szintre fejleszteni, de az akadékoskodó Homár olcsóbb megoldásokkal kezdené. Jelesül a város turisztikai övezetében (is) meglévõ közbudi-mizériát szüntetné meg. Ugyanis enyhén szólva arcpirító a helyzet jelenleg. Költhetünk bármennyit közpénzbõl országimázsra, ha a GDP-nõvelõ derék turista feszítõ érzéssel a seggében kénytelen percekig vadászni egy mûködõ (neadjisten: tiszta) klotyóra.

A Váci-utca Vörösmarty tér-Erzsébet híd szakaszán jelenleg kettõ található: egyik a forgalomtól kissé félreesõ József nádor téren (a régi, földalatti klót már évek óta lefedette valamely fura gondolkozású bürokratánk), másik meg az Erzsébet híd ugyancsak félreesõ helyen levõ hídfõjénél. Persze koszosak, valamint kézmosószer, klotyópapír sincsen bennük. Utóbbira rázúdulna a mellette levõ parkoló (pl. tucatnyi turistabusz) emberáradata, ha éppen nem csövesek aludnának/tisztálkodnának benne.

A helyzeten némileg javít, hogy a vendéglátóipari egységek klotyói a rászorultak rendelkezésére állnak, bár többnyire nem ingyen: a McDonalds 50 forint, a Burger King 100 forintért (noha meghökkentõ módon az idén a börger még ingyenes). A vendéglátósoknak nem érdekük közbudikért lobbizni elõljáróinknál, mivel a szorult helyzetben levõ turista kénytelen-kelletlen beül valamelyik étterembe-kocsmába valamit fogyasztani, hogy elkerülje a legrosszabbat.

A Várban sem sokkal jobb a helyzet klotyóügyileg, úgyhogy a pangó forgalmú Komédium is megpróbálkozott némi bevételhez jutni (lásd. illusztrációnkat). Világvárost építünk.

Továbbolvasás + Read More......

Rrrriport drMáriás szÉn-tárlatának megnyitójáról a Bazovskyban

A járdán szívmelengető kutyaszar, valaki már megint dacolt a törvénnyel. Letörlöm, mielőtt belépnék a Bazovszky-házba.
Sütemény és bor fogad, de a bor ajándék ló. Köldökbámulás, belterjesség. Szia, te. Sziaszia. Sziasziaszia. Emlékszel. Igen. És legutóbb?
Figyú, nekem már a pálinkától is támadt misztikus látomásom. És gyufával meggyújtva a cigaretta is jobban ízlik.
A Tudósok késnek.

Z: Sznobnak lenni fárasztó.
X: Visszeres lesz a lábad.


Űrutas Tudós Táncol


És a fehér pulit még nem is említettem. Fehér puli. Jó lesz megjegyezni.
A Festő él, köztünk jár. Halott istenek árnyéka vetül ránk, inni. Azt kell.
A koponyaevő majom. Ez tetszett.

Szentjoby úr előrehaladott állapotban az utókornak. Kamera figyel, közönség mindent ért, félszavakból. Elmebeteg személyiség - ajánlgatja a Festőt, és semmit sem tud felhozni a mentségére.
Az elmebetegség valamilyen formája identifikálható. Az elmebetegség korai tünetei tettenérhetők. Mondja. Időnként vakaródzik.
Jeletőségteljesen körbepillog. De nem közveszélyes - teszi hozzá megnyugtatólag, mire mindenki beparázik.
Befolyásoltság, folyamatosan el a Tárgytól.
Pózdög - nyögi, mire egy elkárhozott lélek tapsikolni kezd.
Feltételezem, hogy magam is - tér át az önelemzésre, önmarcangol, személyisége pszichológusok öröme, disszertációmat majd róla.
Költemény köv. Sorsát senki el nem kerülheti, anyák a sír fölött szülnek, terpeszállásban, mentálhigiéniai problémáimat közkincsé teszem.
Jelentőségteljes szünetek és pillantások.

Zsidó fiú kilép az evangélikus templomból, szentségtörés, Csurka halálhíre sem zaklatott volna fel ennyire. Bejrútot nem felejtjük.

Dr. Máriás a szokásos piros ingben, hátul lezseren kilóg.
Bemutatásra kerül egy Sziget-relikvia. Nato-Schengen felirattal, naranccsal megdobáltatott.
Mobil csörög a nézők között, valaki önfeledten megbeszél.
Máriás dr. előadja a műv.történészek szokásos blablájának a paródiáját, gonosz szemüvege kajánul villog, káeurópai lényeglátó, művészet, na.


Einstein Karcsi, az egyik vezető elmebeteg

Jön, érkezik a beígért 10 db. elmebeteg vers, zenés kísérettel, önmagát kiséri, zümmög az istenadta két mondat között. A semmi, mint metafizikai probléma a műv. eszközével ábrázolva. Kérek még 1 kis bort a kancsóból.
Majd. Felkapja. A. Szaxofonját. És kezdetét veszik a Tudósok. És akkor a végső titkok utáni hajszában megszületett az hidrogénbomba. Mindenki nevetve sikkantott, elsüllyedt egy sziget, az emberiség minden problémája a megoldás küszöbére került.

Nem sokkal később Z. közölte, hogy velem vagy nélkülem, de el, úgyhogy itt véget ér a beszámoló.
El, a végtelenbe, a város fölött röpdösni, csatornában kúszni, kocsmába, alacsony komfortfokozatú lakóüregbe.
(2000)

Továbbolvasás + Read More......

Egy csodálatos elme

Csodálatos Oszkár

Az Oscar szobrocskákat végre kiosztották a rászorulók között, vége a körömrágásnak, aki nyert, az sírt. A legjobb férfi főszereplő és a legjobb női főszereplőnek két feka találtatott, új lapot nyitott a bizottság a Dij történetében (a szept.11 sokk után a Nemzeti Egységet erősítendő - jegyzi meg rosszmájúan e sorok elvetemült írója). Ezidáig csupán Sidney Poitier kapott főszereplőként Oscart, fekáknak többnyire a Nagy Fehér Főhős Legjobb Barátjaként sikerült kimagaslót alakítani, legalábbis a díjkiosztó bizottság véleménye szerint. Most hirtelen hárman is, Hale Berryt és Denzel Washingtont díjazták főszerepért, Sidney Poitier pedig eletműdijat kapott, odateheti a másik mellé. Az iszlám harcosát, Mohamad Alit alakító Will Smith és filmje elmehetett a fenébe, rossz helyen és rossz időben próbálkoztak.

Russel Crowe, a Beautiful Mind (magyarítva: Egy csodálatos elme) színész-favoritja nem kapott Oscart, de maga film tarolt.
Dióhélyban: a tudathasadásos Nash professzor (74) zseniális diák, zseniális tudós, zseniális kódtörő, de aztán elhatalmasodik rajta a baj, mindenütt összeesküvést szimatol, hallucinációi vannak, kitalált barátai és ellenségei. Diliházba kerül, jól leszedálják és hazaküldik mint reménytelent. Abbahagyja a gyógyszerezést és saját lángelméje és a nagy szerelem segítségével úrrá lesz képzelgésein (ui. tudom, hogy bolond vagyok, tehát majdnem normális), majd a film csúcspontjaként megkapja a Nobel-díjat (1994-ben). Majd abban a megtiszteltetésben részesül, hogy a saját életét celluloid-giccsen viszontlássa, sőt, az Oscar-díjkiosztóra is meghívjak egy kis unatkozásra.

Pedig az előjelek mást igértek. Egyes sajtóvélemények szerint a Universal Studios cukormázzal vonta be Nash professzor életét, elhallgatva az antiszemita vonatkozásokat, hogy az Akadémia tagjait lecsillapítsa, melynek állítólag néhány tagja zsidó származású, azt mondják. A vádak Nash professzor 1967-es kijelentését idézik, mely szerint a zsidóság "minden bajnak gyökere" és "az életet fenyegetik". A professzor ekkoriban, skizofrén paranoiája súlyosbodásával "kripto-cionista" összeesküvést szimatolt mindenfelé és Izrael-állam irányába is barátságtalan megnyilatkozásai voltak. A tegnap Oscar-dijjal jutalmazott forgatókönyvíró (Akiva Goldsman) kissé módosított a valóságon, és a filmben a zsidókat oroszokkal (szovjetek?) helyettesitette. A vádak azonkivül azt is felhánytorgatják, hogy a forgatókönyv megfeledkezett Nash homoszexuális kalandjairól is.


A Universal Studios igazgatónője, Stacey Snider is szorítóba lépett és közleményben utasitotta el a vádakat, önmérsékletre intve a vádaskodókat: "Lines that should be clear to all of us have recklessly been crossed". Miss Snider közbeavatkozása, négy nappal a szavazás előtt, példa nélküli Hollywood történetében és jelzi a sajtóvita elmérgesedését. Russel Crowe is odanyilatkozott, a homoszexualitás elhallgatását azzal indokolva, hogy nem kívántak a skizofrénia és a homoszexualitás között semmi összefüggést sugallni.
Pia fraus, kegyes hazugság. 4 Oscar, a legjobb filmért, legjobb rendezésért (Ron Howard), a legjobb női mellékszereplői alakításért (Jennifer Connelly), a legjobb adaptált forgatókönyvért (Akiva Goldsman), tessék a kasszához fáradni.
Nézhető, becsszóra, legalább megpróbálta Hollywood.

(forrás: a Daily Telegraph és a Hollywood Reporter, 2002)

Továbbolvasás + Read More......