A félmûvelt alkoholista és az export

Budavár Merlot

Binderer St. Ursula borászat

Kedves olvasók, fárasztó napom volt másnapossággal kombinálva, ezért csekély bennem a felebaráti szeretet. Szeretném, ha ti is rosszul éreznétek magatokat, ezért életem egyik mélypontjáról, a Budavár Merlot-ról fogok értekezni. Hetedhét határon is túl, Dublinban, az Aldi multináci helyi boltjában akadtunk rá fentebb említett borunkra. Ez az a bolt, ahol a helyi kisnyugdíjasok mellett fõként román vendégmunkások és nigériai illegális bevándorlók vadásszák össze a betevõt. Önkiszolgálás raklapról, minimalista személyzet: két pénztárosnõ az eladótérben, plussz az elmaradhatatlan biztonsági õr (az is feka), merthogy az istenadta nép hajlamos a spontán privatizációra.

A palack címkéjén látható Budavár felírat magyar terméket sejtetett (Németországban palackozva), noha a bor lelõhelyének feltüntetett Dealu Mare Romániában, a néhai Havasalföldön van. Ez a régió adta a világnak Ceausescut. Már ez a tény óvatosságra kellene késztessen bárkit, de a bor megvásárlása mellett szólt, hogy ez a fajta volt akkoriban a legolcsóbb az Aldiban (és ezáltal valszeg az egész városban). Én már két napja szomjaztam likviditási gondok miatt, úgyhogy mindenre elszánt voltam, akár egy reality-show szereplõje.

Mohóságomban már az utcán lecsavartam a kupakot. Szó bennszakadt, hang fennakadt, pediglen már végigkóstoltam a magyar kannásbor-kínálatot is. És ültem a szemerkélõ esõben a Parnell street járdaszegélyén és olyan arccal bámultam ki a fejembõl, hogy egy néni pénzt akart adni, a rendõrjárõr pedig igazoltatott.

Íze? Mint a mikróban sült csecsemõ sikolya. Mint a Holocaust Wolves of Apocalipse c. hörgmetál. Mint a késsel a kezében a csirkét hívogató szakácsnõ mosolya. De profundis: Uram, meddig tûröd még ezt?!!!

Végsõ elanyátlanodásomban vásároltam hozzá kólát, majd költõi merengésem támadt, akár Fülig Jimmynek. Elképzeltem, hogy a csendes-óceáni naplementében a hajó korlátjánál azt ismétlem búsan: "szeret, nem szeret"’’ és apró darabonként eltépdesem Peter Binderer urat, és a darabkákat lassú, de könnyed, kecses mozdulattal odadobálom az alant nyüzsgõ szelíd cápáknak.

(P.s.: Az Aldi honlapjának termékismertetõjében szerepel egy zavarbaejtõ idézet kedvenc újságomból, a Guardianbõl, miszerint ez egy "csavarkupakos, nagyon korán szedett szemekbõl, finoman élénk tanninos’’ bor" lenne.– Utánanéztem a dolognak és minden igaz! Magyarán: cikizik ezt a borszerûséget. A cinikus-ironikus-humoros írás címe "Parti-nyomorultak"’’ és azonnal tessék elolvasni, ha az Aldi pofátlanságának mértékét fel akarjátok mérni. Mértéktelen az ugyanis.)

(homar.hu)