Basszátok meg, ufók nincsenek.
Ha mégis, nem én tehetek róla. Róluk.
Törzshelyem az Egri, mosolyom a régi, betértem, hogy néhány pohár vörösborral oldjam a nagyvárosi stresszt és megmutassam az arcom. Csalódottság, oh fájdalmak, tömve, és sehol 1 ismerős, kinek asztalánál menedéket és ülőhelyet találhatna a megfáradt én. Szemem fáradtan körbejáratom és hopplá, nini, áldott legyen az Ő neve, a sarokban P.Cs. kuporog, akit ha távolról is, de ismerek. Egyedül, minő luxus, egy egész asztalnál, ülepem a kilátásba került szék reményétől felvidul. Életem gyanútlan hömpöly, odaóvakodtam az asztalához, és audiovizuális kapcsolatfelvételt kezdeményeztem.
- Szia, te - üdvözöltem, mert így tanultam.
Azonnal láttam, mert vagyon szemem a látásra, hogy P.Cs. a picsarészeg kategóriában versenyez pillanatnyilag. Zavartalanul könyökölt egy tócsa vörösborban, miközben szemeiből a semmi figyelt kifelé. Néma frontok, válasz hiányában leülepedtem az asztalhoz. Meglepőnek találtam asztaltársam hátrányos állapotát, mivel sportember hírében állott, barlangász-hegymászó izompacsirta, a fanatikus antialkoholista-antinikotinista fajtából, akinek az adrenalin az egyetlen szenvedélye. Most, mint már említettem, seggrészeg volt, szemei zavarosak, akár a Balaton vize, arca püffedt, mint aki már huzamosabb ideje műveli az alkohollal való társasjátékot. Ültünk, rendeltem és ittunk, a társalgást mellőzve. Teljesen magába volt roskadva volt, nem erőltettem a kommunikációt. Figyelmemet a környezetemnek szenteltem, véreim, magyarok, kikapcsolódnak. Szomszédos asztalnál felbukkant Levi, a végfokozat, málladozó arcbőr és távozó fogazat, hernyós delíriumban vicceket mesélt a feszélyezett alkalmi hallgatóságának, szőke nős viccek, szőke nőknek, szegény. Országomat egy baltáért.
A bor jó volt, megvidámodott a lelkem és rendeltem még egy literrel, majd megpróbálkoztam P.Cs.-vel, a bor sugallatának engedve.
- Hogy vagy mostanában? - kérdeztem szellemdúsan, válaszra sem számítva, de meglepetésemre rámnézett és szemeiben tisztulni látszott a ködfátyol.
- Szarul - nyögte gyászos hangon. - Figyelnek.
- Aha - válaszoltam. - Engem is.
Részemről befejezettnek tekintettem a társalgást, mert utálom a betegeket. Elég nekem a saját hipochondriával súlyosbított akut pszichózisom, minek mások problémaköre. De őt már nem lehetett megállítani, a dráma kibontakozását és az estém szétbaszását magasabb hatalmak már eldöntötték. Fátum.
- Figyelnek, amint szarok, és figyelnek, amint baszok. Figyelik minden lélegzetvételemet. Most is figyelnek. 24 órás állandó megfigyelés alatt vagyok. Megpróbálnak megőrjíteni. Telefonhívásokkal és emilekkel bombáznak.
- Izé, vegyél új kártyát a mobilodba és változtass emil címet - válaszoltam unottan, és a menekülési útvonalakat fürkésztem. Könnyedén, de már izzadtam.
ha kést ránt P.Cs.,
szomszéd aszalnál a szimpatikus arc
bizonyára heves ejnyebejnyézésbe kezd
- Mindenütt ott vannak, lehetetlen elbújni előlük. Két mobilkártyát vettem, két különböző szolgáltató cégtől. Számaimat csak a bolt alkalmazottai ismerték - mondta fakó hangon, akár egy boncolási jegyzőkönyvet olvasna fel és én már balsejtelmekkel telítve hallgattam. - A vásárlástól számított fél óra múlva már megint csörgött a mobil és a jól ismert csendet hallgathattam. Három új emil címet foglaltam, mivel mindig megtalálták a címem, pedig még a személyes adatok rovatot is kamu adatokkal töltöttem ki. Az utolsó esetében senkit sem értesítettem az emil címem létezéséről és a címet egy internetkávéházban foglaltam, mert már mindenkire gyanakszom. Ezt is megtalálták, ide is írkáltak. Mindig ugyanazt a szöveget: "te nem tudsz semmit".
Gyorsan felhajtottam három deci bort, mert a pszichotrillereket a tévében nézve sem élvezem.
- Hát, szar ügy. - nyögtem, mert bizonyára választ várt tőlem. Szomorú szemekkel nézett, én meg azon morfondíroztam, hogy mennyi más kellemesebb hely van a világon, mint ez a kocsma, ahol minden skizó önzetlenül megosztja velem a paranoiáját. Kopj le gyorsan, tanácsolta egy belső hang.
- Big Brother lehet minden mögött. - tettem hozzá, mert az előző választ túlzottan semlegesnek találtam. Még egy biztató mosollyal is megpróbálkoztam. - Meg a CIA. KGB. Moszad. Ilyenek. Szabadkőművesek. Cion Bölcsei...
- Ja, te is örültnek tartasz - mondta lemondóan, és újabb liter bort rendelt. Én bocsánatkérő arccal felemelkedtem székemről, mely már elégé nedves volt önnön verítékemtől.
- Hát, sajnos mennem kell, mert későre jár, nyolcra minden rendes srácnak otthon a helye...
- Maradj, mindent elmondok - ígérte legnagyobb kétségbeesésemre. Maradtam, mit tehettem volna. És persze ittam.
Nos, mint az zavaros, helyenként motyogás felé tendáló elbeszélésből kiderült, P.Cs egy bizonyos Zoli nevű cimborájával március elején Rozsnyó környéki viznyelőkben kutakodott (van ezekből a lyukakból jónéhány ezer azon a tájon), egy új barlang felfedezésének reményével szívében. Az egyhetesre tervezett kutatómunka harmadik napján egy ígéretesen mély lyukat találtak, mely (bár roppant szűk volt a bejárata) mély aknának bizonyult. P.Cs. ereszkedett elsőnek, Zoli biztosította, és kb. 40 méteres ereszkedés után az aljára értek. Tágas üreg volt és további üregek nyíltak belőle, úgyhogy a kétfős csapatot lelkesítette a harci tűz. És akkor kezdődött. Furcsa, meghatározhatatlan szagot éreztek, amit nem lehet semmihez sem hasonlítani. És ráadásképpen valami furcsa zaj/zúgás/zümmögés szűrődött ki valamelyik hasadékból, úgyhogy az adrenalin szintjük kellemetlen magasságba emelkedett. Zoli becsusszant egy ígéretes likba, a furcsa hang forrását keresve és P.Cs. csak annyit látott, hogy hirtelen kék fény villant ki az üregből. Rettentően elsápadva kúszott elő Zotya "itt vannak az ufók vagy az oroszok"- felkiáltással, és azonnal felfelé kezdett kapaszkodni. P.Cs.-t is megmagyarázhatatlan pánik fogta el, ami sürgős menekülésre késztette. "Közel álltam, hogy befossak, hányingerem is volt, mégis rekordidő alatt kúsztunk a felszínre". A felszínre érve elmállott a pánikroham és az obligát negyedórás lihegés után Zotya beszédképessé vált. Beszámolója szerint fémmel borított falakra esett a lámpájának fénye és ezután gyulladt ki valamilyen kékes fényforrás, amit követett a szörnyű pánikroham. "Vagy alacsony frekvenciás hanghullámokkal bombáztak bennünket elriasztásképpen, vagy csak szimplán beszariak vagyunk" - kommentálta utólag az eseményeket P.Cs. Visszamegyünk - fogadkoztak, de mivel már esteledett, visszabaktattak a táborhelyükre, ahol a sátrat és a terepjárójukat hagyták. Az izgalmakat jócskán megöntözték jófajta Aranyfácánnal (melyet eredetileg a haverjaiknak vásároltak, mindketten idült antialkoholisták lévén), és szivárványos terveket szövögettek a nagy felfedezéssel kapcsolatban. "Már igencsak berúgtunk és a lefekvéshez készülődtünk, mikor megjelentek a fények. Először katonai helikoptereknek néztük őket, de teljesen nesztelenül röpködtek táborhelyünk körül és folyamatosan változtatták alakjukat. Előkaptam a kamerát és készítettem a rejtélyes repülő tárgyakról néhány fotót, de ekkor ugyanez a megmagyarázhatatlan pánikroham tört ránk, mint a barlangban és csak a menekülésre tudtunk gondolni. A sátrat és cuccainkat villámgyorsán berámoltuk a csomagtartóba és úttalan utakon, éjszakai sötétben valahogy visszaküszködtük magunkat a civilizációba. Egy kis ideig még követtek a fénylő fasztudjamik, végül hirtelen elsötétedtek és a pánik is megszűnt bennünk." Zotya Pestre érkezése után váratlanul és búcsú nélkül elutazott (eltűnt az útlevele is, ezért feltételezi mindenki, hogy elutazott), és P.Cs. is hasonló terveket szövöget. "Én már értem, hogy miért tűnt el Zotya. Bizonyára őt is zaklatták. Most én kerültem sorra." Ezzel felállt történetem hőse, fizetett, majd kissé imbolyogva elhagyta a vendéglátóipari egységet. Később fedeztem fel, hogy az asztalra helyezett könyvembe beletett három fotót (időközben elvesztek :-(((. Mivel P.Cs. is nyomtalanul felszívódott, nesze nektek, lássátok a titokzatos és nesztelen fényforrásokat.
A video csak illusztráció
P.s.: Rozsnyó környékén valóban rengeteg víznyelő van. K., a környékről elszármazott politoxikomán cimborám megerősítette a történet ezen részét. És a helyi folklór is számon tart holmi földalatti létesítményeket, melyeket ő személy szerint orosz rakéta silóknak tart.
(2002)
Törzshelyem az Egri, mosolyom a régi, betértem, hogy néhány pohár vörösborral oldjam a nagyvárosi stresszt és megmutassam az arcom. Csalódottság, oh fájdalmak, tömve, és sehol 1 ismerős, kinek asztalánál menedéket és ülőhelyet találhatna a megfáradt én. Szemem fáradtan körbejáratom és hopplá, nini, áldott legyen az Ő neve, a sarokban P.Cs. kuporog, akit ha távolról is, de ismerek. Egyedül, minő luxus, egy egész asztalnál, ülepem a kilátásba került szék reményétől felvidul. Életem gyanútlan hömpöly, odaóvakodtam az asztalához, és audiovizuális kapcsolatfelvételt kezdeményeztem.- Szia, te - üdvözöltem, mert így tanultam.
Azonnal láttam, mert vagyon szemem a látásra, hogy P.Cs. a picsarészeg kategóriában versenyez pillanatnyilag. Zavartalanul könyökölt egy tócsa vörösborban, miközben szemeiből a semmi figyelt kifelé. Néma frontok, válasz hiányában leülepedtem az asztalhoz. Meglepőnek találtam asztaltársam hátrányos állapotát, mivel sportember hírében állott, barlangász-hegymászó izompacsirta, a fanatikus antialkoholista-antinikotinista fajtából, akinek az adrenalin az egyetlen szenvedélye. Most, mint már említettem, seggrészeg volt, szemei zavarosak, akár a Balaton vize, arca püffedt, mint aki már huzamosabb ideje műveli az alkohollal való társasjátékot. Ültünk, rendeltem és ittunk, a társalgást mellőzve. Teljesen magába volt roskadva volt, nem erőltettem a kommunikációt. Figyelmemet a környezetemnek szenteltem, véreim, magyarok, kikapcsolódnak. Szomszédos asztalnál felbukkant Levi, a végfokozat, málladozó arcbőr és távozó fogazat, hernyós delíriumban vicceket mesélt a feszélyezett alkalmi hallgatóságának, szőke nős viccek, szőke nőknek, szegény. Országomat egy baltáért.
A bor jó volt, megvidámodott a lelkem és rendeltem még egy literrel, majd megpróbálkoztam P.Cs.-vel, a bor sugallatának engedve.
- Hogy vagy mostanában? - kérdeztem szellemdúsan, válaszra sem számítva, de meglepetésemre rámnézett és szemeiben tisztulni látszott a ködfátyol.
- Szarul - nyögte gyászos hangon. - Figyelnek.
- Aha - válaszoltam. - Engem is.
Részemről befejezettnek tekintettem a társalgást, mert utálom a betegeket. Elég nekem a saját hipochondriával súlyosbított akut pszichózisom, minek mások problémaköre. De őt már nem lehetett megállítani, a dráma kibontakozását és az estém szétbaszását magasabb hatalmak már eldöntötték. Fátum.
- Figyelnek, amint szarok, és figyelnek, amint baszok. Figyelik minden lélegzetvételemet. Most is figyelnek. 24 órás állandó megfigyelés alatt vagyok. Megpróbálnak megőrjíteni. Telefonhívásokkal és emilekkel bombáznak.
- Izé, vegyél új kártyát a mobilodba és változtass emil címet - válaszoltam unottan, és a menekülési útvonalakat fürkésztem. Könnyedén, de már izzadtam.
ha kést ránt P.Cs.,
szomszéd aszalnál a szimpatikus arc
bizonyára heves ejnyebejnyézésbe kezd
- Mindenütt ott vannak, lehetetlen elbújni előlük. Két mobilkártyát vettem, két különböző szolgáltató cégtől. Számaimat csak a bolt alkalmazottai ismerték - mondta fakó hangon, akár egy boncolási jegyzőkönyvet olvasna fel és én már balsejtelmekkel telítve hallgattam. - A vásárlástól számított fél óra múlva már megint csörgött a mobil és a jól ismert csendet hallgathattam. Három új emil címet foglaltam, mivel mindig megtalálták a címem, pedig még a személyes adatok rovatot is kamu adatokkal töltöttem ki. Az utolsó esetében senkit sem értesítettem az emil címem létezéséről és a címet egy internetkávéházban foglaltam, mert már mindenkire gyanakszom. Ezt is megtalálták, ide is írkáltak. Mindig ugyanazt a szöveget: "te nem tudsz semmit".
Gyorsan felhajtottam három deci bort, mert a pszichotrillereket a tévében nézve sem élvezem.- Hát, szar ügy. - nyögtem, mert bizonyára választ várt tőlem. Szomorú szemekkel nézett, én meg azon morfondíroztam, hogy mennyi más kellemesebb hely van a világon, mint ez a kocsma, ahol minden skizó önzetlenül megosztja velem a paranoiáját. Kopj le gyorsan, tanácsolta egy belső hang.
- Big Brother lehet minden mögött. - tettem hozzá, mert az előző választ túlzottan semlegesnek találtam. Még egy biztató mosollyal is megpróbálkoztam. - Meg a CIA. KGB. Moszad. Ilyenek. Szabadkőművesek. Cion Bölcsei...
- Ja, te is örültnek tartasz - mondta lemondóan, és újabb liter bort rendelt. Én bocsánatkérő arccal felemelkedtem székemről, mely már elégé nedves volt önnön verítékemtől.
- Hát, sajnos mennem kell, mert későre jár, nyolcra minden rendes srácnak otthon a helye...
- Maradj, mindent elmondok - ígérte legnagyobb kétségbeesésemre. Maradtam, mit tehettem volna. És persze ittam.
Nos, mint az zavaros, helyenként motyogás felé tendáló elbeszélésből kiderült, P.Cs egy bizonyos Zoli nevű cimborájával március elején Rozsnyó környéki viznyelőkben kutakodott (van ezekből a lyukakból jónéhány ezer azon a tájon), egy új barlang felfedezésének reményével szívében. Az egyhetesre tervezett kutatómunka harmadik napján egy ígéretesen mély lyukat találtak, mely (bár roppant szűk volt a bejárata) mély aknának bizonyult. P.Cs. ereszkedett elsőnek, Zoli biztosította, és kb. 40 méteres ereszkedés után az aljára értek. Tágas üreg volt és további üregek nyíltak belőle, úgyhogy a kétfős csapatot lelkesítette a harci tűz. És akkor kezdődött. Furcsa, meghatározhatatlan szagot éreztek, amit nem lehet semmihez sem hasonlítani. És ráadásképpen valami furcsa zaj/zúgás/zümmögés szűrődött ki valamelyik hasadékból, úgyhogy az adrenalin szintjük kellemetlen magasságba emelkedett. Zoli becsusszant egy ígéretes likba, a furcsa hang forrását keresve és P.Cs. csak annyit látott, hogy hirtelen kék fény villant ki az üregből. Rettentően elsápadva kúszott elő Zotya "itt vannak az ufók vagy az oroszok"- felkiáltással, és azonnal felfelé kezdett kapaszkodni. P.Cs.-t is megmagyarázhatatlan pánik fogta el, ami sürgős menekülésre késztette. "Közel álltam, hogy befossak, hányingerem is volt, mégis rekordidő alatt kúsztunk a felszínre". A felszínre érve elmállott a pánikroham és az obligát negyedórás lihegés után Zotya beszédképessé vált. Beszámolója szerint fémmel borított falakra esett a lámpájának fénye és ezután gyulladt ki valamilyen kékes fényforrás, amit követett a szörnyű pánikroham. "Vagy alacsony frekvenciás hanghullámokkal bombáztak bennünket elriasztásképpen, vagy csak szimplán beszariak vagyunk" - kommentálta utólag az eseményeket P.Cs. Visszamegyünk - fogadkoztak, de mivel már esteledett, visszabaktattak a táborhelyükre, ahol a sátrat és a terepjárójukat hagyták. Az izgalmakat jócskán megöntözték jófajta Aranyfácánnal (melyet eredetileg a haverjaiknak vásároltak, mindketten idült antialkoholisták lévén), és szivárványos terveket szövögettek a nagy felfedezéssel kapcsolatban. "Már igencsak berúgtunk és a lefekvéshez készülődtünk, mikor megjelentek a fények. Először katonai helikoptereknek néztük őket, de teljesen nesztelenül röpködtek táborhelyünk körül és folyamatosan változtatták alakjukat. Előkaptam a kamerát és készítettem a rejtélyes repülő tárgyakról néhány fotót, de ekkor ugyanez a megmagyarázhatatlan pánikroham tört ránk, mint a barlangban és csak a menekülésre tudtunk gondolni. A sátrat és cuccainkat villámgyorsán berámoltuk a csomagtartóba és úttalan utakon, éjszakai sötétben valahogy visszaküszködtük magunkat a civilizációba. Egy kis ideig még követtek a fénylő fasztudjamik, végül hirtelen elsötétedtek és a pánik is megszűnt bennünk." Zotya Pestre érkezése után váratlanul és búcsú nélkül elutazott (eltűnt az útlevele is, ezért feltételezi mindenki, hogy elutazott), és P.Cs. is hasonló terveket szövöget. "Én már értem, hogy miért tűnt el Zotya. Bizonyára őt is zaklatták. Most én kerültem sorra." Ezzel felállt történetem hőse, fizetett, majd kissé imbolyogva elhagyta a vendéglátóipari egységet. Később fedeztem fel, hogy az asztalra helyezett könyvembe beletett három fotót (időközben elvesztek :-(((. Mivel P.Cs. is nyomtalanul felszívódott, nesze nektek, lássátok a titokzatos és nesztelen fényforrásokat.A video csak illusztráció
P.s.: Rozsnyó környékén valóban rengeteg víznyelő van. K., a környékről elszármazott politoxikomán cimborám megerősítette a történet ezen részét. És a helyi folklór is számon tart holmi földalatti létesítményeket, melyeket ő személy szerint orosz rakéta silóknak tart.
(2002)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése