A járdán szívmelengető kutyaszar, valaki már megint dacolt a törvénnyel. Letörlöm, mielőtt belépnék a Bazovszky-házba.
Sütemény és bor fogad, de a bor ajándék ló. Köldökbámulás, belterjesség. Szia, te. Sziaszia. Sziasziaszia. Emlékszel. Igen. És legutóbb?
Figyú, nekem már a pálinkától is támadt misztikus látomásom. És gyufával meggyújtva a cigaretta is jobban ízlik.
A Tudósok késnek.
Z: Sznobnak lenni fárasztó.
X: Visszeres lesz a lábad.
Űrutas Tudós Táncol
És a fehér pulit még nem is említettem. Fehér puli. Jó lesz megjegyezni.
A Festő él, köztünk jár. Halott istenek árnyéka vetül ránk, inni. Azt kell.
A koponyaevő majom. Ez tetszett.
Szentjoby úr előrehaladott állapotban az utókornak. Kamera figyel, közönség mindent ért, félszavakból. Elmebeteg személyiség - ajánlgatja a Festőt, és semmit sem tud felhozni a mentségére.
Az elmebetegség valamilyen formája identifikálható. Az elmebetegség korai tünetei tettenérhetők. Mondja. Időnként vakaródzik.
Jeletőségteljesen körbepillog. De nem közveszélyes - teszi hozzá megnyugtatólag, mire mindenki beparázik.
Befolyásoltság, folyamatosan el a Tárgytól.
Pózdög - nyögi, mire egy elkárhozott lélek tapsikolni kezd.
Feltételezem, hogy magam is - tér át az önelemzésre, önmarcangol, személyisége pszichológusok öröme, disszertációmat majd róla.
Költemény köv. Sorsát senki el nem kerülheti, anyák a sír fölött szülnek, terpeszállásban, mentálhigiéniai problémáimat közkincsé teszem.
Jelentőségteljes szünetek és pillantások.
Zsidó fiú kilép az evangélikus templomból, szentségtörés, Csurka halálhíre sem zaklatott volna fel ennyire. Bejrútot nem felejtjük.
Dr. Máriás a szokásos piros ingben, hátul lezseren kilóg.
Bemutatásra kerül egy Sziget-relikvia. Nato-Schengen felirattal, naranccsal megdobáltatott.
Mobil csörög a nézők között, valaki önfeledten megbeszél.
Máriás dr. előadja a műv.történészek szokásos blablájának a paródiáját, gonosz szemüvege kajánul villog, káeurópai lényeglátó, művészet, na.
Einstein Karcsi, az egyik vezető elmebeteg
Jön, érkezik a beígért 10 db. elmebeteg vers, zenés kísérettel, önmagát kiséri, zümmög az istenadta két mondat között. A semmi, mint metafizikai probléma a műv. eszközével ábrázolva. Kérek még 1 kis bort a kancsóból.
Majd. Felkapja. A. Szaxofonját. És kezdetét veszik a Tudósok. És akkor a végső titkok utáni hajszában megszületett az hidrogénbomba. Mindenki nevetve sikkantott, elsüllyedt egy sziget, az emberiség minden problémája a megoldás küszöbére került.
Nem sokkal később Z. közölte, hogy velem vagy nélkülem, de el, úgyhogy itt véget ér a beszámoló.
El, a végtelenbe, a város fölött röpdösni, csatornában kúszni, kocsmába, alacsony komfortfokozatú lakóüregbe.
(2000)
2005. július 29., péntek
Rrrriport drMáriás szÉn-tárlatának megnyitójáról a Bazovskyban
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
3 megjegyzés:
Tömörített valóság - drMáriás szÉn c.kiállításáról
Hogyan merészel valaki még ma is szénnel rajzolni ? Ma, a művészi óriásplakátok, hatalmas egyedi vagy sokszorosított nyomatok, cyber-installációk és virtuális kiállítóterek korában? Ma, amikor a konceptuális attitűd talán virágkorának csúcsán van, különösen Magyarországon?
Máriás számára a most is a teret uraló konceptuális és média-művészetek nem okoznak fejfájást. Nem fél attól, hogy az új technológiák lecsökkenthetnék a mondott szó, a meglóduló szénpálcikás kéz vagy a hallatott sikoly erejét s azok veszítenének hitelükből az újítások miatt. Talán inkább átértelmeződnek a klasszikus műfajok, jobban felmérik helyüket és ütőképességüket majd új módon térnek vissza képzőművészetünkbe mellőzhetetlenül.
Máriás műveit már jónéhány éve kisérhetjük figyelemmel úgy a budapesti kiáálítótermekben a legkisebbektől a Műcsarnokig, mint az ÉS, a Leopold Bloom és más művészeti újságok hasábjain, s észrevehető művészetében a sűrűsödés, a mondanivaló tömörödése, az eszközök redukálása és a poétikai poénok egyre erősebb kiemelése. Az egykor egy-egy tárgyra koncertráló alkotó, a futó nadrágok és az angyalként elszálló zakók , a lábukat széttáró karosszékek és az üvöltöző, kiürült és véres egyenruhák rajzolója műveiben az ember nélküli, emberi tárgyi valóságot személyesítették meg. Talán az Életből kiszállt ember életre kelt tárgyi világa elevenedett meg itt Kafka-i értelemben, hogy a halál utáni ránkmaradó valóság lenyomataként elmondhassa az Élet történetét. Mintha máris túlvilági helyzetból szemlélnénk az eltűnt ember élete lenyomatának megelevenedett, vad történeteit.
Máriás újabb művein viszont jelentős tematikai változás érzékelhető. Megjelennek a szerves emberi formák, testrészek, koponyák, végtagok, s azok mondják el történeteiket immár közvetlenebb és talán még (önmagával is) kegyetlenebb módon. Két koponya csókolózik, s közben bólintásaikkal betörik egymás koponyáját, egyetlen simogatástól beszakadnak a koponyavarrok, a koponyából borostyánszerű növény nő ki, amíg még belül nyaldossa önmagát a múlt . Mintha a legfinomabb érintés is túlkemény lenne, a legártatlanabb gondolat is túl pusztitóés a szeretet is gyilkos. Enzo Cucchi, az olasz transzavangárd nagyszerű alkotója munkái jutnak eszembe, ahol hasonló módon a szénnel megrajzolt, elszenesedő hatalmas emberi figurák lebegnek a mediterrán táj felett, visszavágyva a földre, a földi valóságba. De eszünkbe juthatnak Jackson Pollock fekete, számtalan rétegben egymásralocsolt textúrái, amelyek az emberi lét és a alkotói folyamat szellemi megélésének egymásra rétegződő szintjeit, az égés különböző fázisait jelenítik meg abban a folyamatban, melynek végső stádiumában az árny válik képpé, a fekete szín elborítja a láthatót s finom szénpor lepi el és takarja be a világot mindörökre.
Máriás kiállított sorozatában újdonság a nagyméretű (70 x 100 cm) szénrajz, mely festménnyé növi ki magát az alkotás folyamán. A Koponyaharapó majom c. alkotás például egy ilyen, igen expresszív, szénrajzból festménnyé nőtt kép. A már-már a megrajzolt történet banalitása megjelenítésére is rájátszó, szinte karikaturista vonalvezetésű szénrajznask háttérszerep jut, melyre élénk színek úsznak be szürreális módon. Megelevenedik a halott koponya, a majom az állati erő tehetetlen karikatúrájává válik, amely megerőszakolja a koponya szombolizálta értelmet, s legyőzi a civilizációt. Talán a Délszláv háború zaklatottsága lüktet itt még mindig, akár örökre lankadatlan fájdalommal. Mindezek elé Máriás egy finom fehér színű hófüggönyt helyez, az élet-halál küzdelemben elszenesedő figurák elé behozza az Idő dimenzióját, a mindent ellepő fehérség fátylát, a végső, teljes felmelegedés állapotát.
Máriás új alkotásait szemlélve eszembe jutnak furcsa történetei, melyek a hétkönapi élet kibogozhatatlan egyszerűségből kiindulva, az abszurdot, a humort, a kegyetlent és menthetetlenül veszendőt magábaépítve túllendíti történeteivel a valóságon, hogy megmozdulhasson a szellem, s mosoly ülhessen ki az arcra a belső utazás örömétől. Ha fanyar is e mosoly, akkor is őszinte. Az ezredvégen saját létének gubancaival bátran és őszintén szembenéző, azon Ionesco-i módon kacagó ember fájdalmas mosolya.
Egyszóval, ezek, a mindannyiunk világának aktuális lét-tükrei döbbenetesek és szórakoztatóak, mindenekelőtt elgondolkodtatóak. Ajánlom maradéktalan szeretettel !
(drMáriás szÉn c., a Bazovsky galériában megrendezett kiállítása kapcsán. A tárlat január 12.-éig látható a galériában. Látogatási időpontot a 267 44 91-es számon kell egyeztetni.)
Román József
drMáriás a Bazovskyban
K.Bazovsky Ház
(Horánszky utca 13., VIII)
drMáriás: szÉn című kiállítása
December 12.-én nyílik drMáriás legújabb alkotásainak tárlata, amelyen az alkotó legújabb munkái, a kisebb és nagyobb-méretű szénrajzok és a rajzzal vegyített festmények lesznek láthatók. Rajzain a szén finom, mindent betakaró sötétsége sikolyként tölti be a figurális teret,koponyákból nőnek ki a végtagok, virágok, csókok, valamint festményein a hószerű őrjítő tisztaság ellenpontozza a szén energiáit színes csendÉleTTteké. A tárlatot St.Auby Tamás nyitja meg, majd ezt követően a Tudósok koncerttel
>tisztelegnek a búcsúzó évezred ravatalánál. Eztután látható lesz az ÉS képzőművészeinek virtuális tárlata Szikszai Károly válogatásában. Ugyanitt Máriás New York-ban kiállított képeinek albuma is bemutatásra kerül. A tárlat január 12.-éig látható.
K. Bazovsky Ház 1085 Budapest, Horánszky utca 13. II. emelet.
Megjegyzés küldése