A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kultúra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kultúra. Összes bejegyzés megjelenítése

2006. február 14., kedd

Haverok, buli, Oroszország

A magyar kultúra csodálatos kalandjai Oroszországban
(Kiszes élménybeszámoló, napló)

A Homár ollói messzire elérnek, most éppen a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiadott, a 2005-ös oroszországi magyar kulturális évad emlékkönyvét juttatták el hozzánk beépített ügynökeink. Elsõ augenblickre a kiadvány igénytelensége ragadta meg a figyelmünket. Minõségi papíron lehangoló vizuális unalom, egymásra csúsztatott, néhol ferdén elforgatott képek, a Faerie és Avantgarde betûtípus megejtõ kombinációja. A képanyag finoman szólva hullámzó minõségû, a fesztiválról készült semmitmondó képek mellett alulexponált, homályos fotók partyarcokról. Mi a szent szar ez, – merült fel tudatunkban a kíváncsiság, kérdések kavarogtak villogó neonfényekkel övezve.

Figyelmesebb tanulmányozás után elégé el nem ítélhetõ módon vihogni kezdtünk. Az elején még halkan, amolyan sotto voce, hogy aztán a hetedik oldalnál már fortissimo, a környezetünk idegein hancúrozzunk kb egy órán keresztül, míg végigbogarásztuk eme 97 oldalas emlékfüzetet, egy elemista iskolaújság és a csepeli munkásõrök brigádnaplójának megejtõ keverékét. Elvtársak! Véreim! Magyarok! Elõre a hetvenes évekbe!


Indulásként egy Népszabó-ollózás adja az alaphangot a fesztivál beszámolóhoz, szó fennakad, hang megszakad, lehelet megszegik: "Mellesleg Moszkvában reneszánszukat élik a filozófus Lukács György mûvei. Húsz-harminc Lukács kör alakult orosz városokban, a bölcsészkaron Lukács-szemináriumokat tartanak. (...) Itt van tehát a lehetõség, hogy kultúránkkal észrevétessük magunkat ebben a kavalkádban."

Ezek után nem maradhatott ki a régmúlt keleti társasutazásainak obligát látnivalója: látogatás az Auróra-cirkálón. Rémült röhécselés részünkrõl. A biztonság kedvéért: a kiadvány 2005-ben készült.
Más: az orosz-magyar történészhétrõl is ennyit tartottak szükségesnek beollózni a szerkesztõk a Népszabiból: "…[kiemelkedõ jelentõségû] a Krausz Tamás szervezésében tartott társadalomtudományi beszélgetéssorozat, amely 27 magyar kutatóval és több orosz intézet munkatársainak a részvételével zajlott."

Kiderült, a legtöbb kérdésben a magyar tudósok álláspontja korántsem annyira polarizált, mint az oroszoké. Ez is arra utal, hogy a partnerek valószínûleg jobban küszködnek az átmenet problémáival, mint mi…”

Egységben a magyar történész delegáció, idilli az összhang, míg oroszéknál csúnya viták dúlnak. Kun Miklóst valahogy elfelejtették meghívni. Ha meg valaki arra kiváncsi, hogy vajh’ mért a komcsi nosztalgiától sújtott Krauszt emelték ki az emlékkönyvben, (az MSZP Baloldali Platformjának alelnöke, az Eszmélet nevû fanzine fõszerkesztõje), nos, az figyelõ szemét a baloldali csoportképre vesse, ahol Krausz meghitten átöleli Szvák Gyulát, a fesztivál fõkurátorát, mellesleg szerzõtársát. Mellettük meg Font Mária – de most inkább nem merülnénk bele, hogy ki kicsodának a csókosa a magyar kultúrában. Illetve mégis, mert nem bírjuk, nem bírjuk:

Az Élet és Irodalom munkatársai irodalmi felolvasó esttel és kiállítással, valamint egy orosz ÉS kiadvánnyal jelentkeztek Moszkvában. Véletlenek márpedig nincsenek – az ÉS-t a Maecenas-tulajdonos Szvák (és nem mellesleg a postabankos Princz) pénzzel töltött gyorsrizses zacskói rántották ki a csõdbõl 1995-ben, hogy néhány hónap múlva ezerforintos jelképes áron visszaadják tulajdonrészüket…Áááá, rég volt, igaz sem volt, különben is ez egy igen zavaros történet.

Amit a könyv stréber szerkesztõgárdájának szellemi hozzáadott értékének nevezhetünk, azok az iskolaújságos képaláírások. A képaláírások, istenem, azok a képaláírások! Az a csillogó apparatcsik humor.

Szüret: "Az újságirók hangulata bizakodó" (kép: újságirók bizakodóan néznek) "Gyurcsány Ferenc alaposan megnézi a kiállitást" (kép: Gy.F. meggörnyedve, de alaposan néz) "Török Ferenc tudott örülni" (kép: Török Ferenc egy túlexponált fotón örül moszkvai kiruccanásának, talán azért, mert egy másik képen "Török Ferencre lecsapott a sajtó") "Jancsó Miklós emlékeirõl mesél Petrodvorecben" (kép: Jancsó Miklós ül és beszélget)

Jancsó Miklósra egyébként alaposan rájár a rúd. Méltatására ilyesmit ollóztak be tisztelõi egy szentpétervári lapból (ollózás az ollózásból): "a 84 éves rendezõ sajtókonferenciát is tartott, ahol mindenkit ámulatba ejtett életkedvével". Jaja, az öregnek még nem csorog a nyála, sõt beszélni is tud, pedig az õ korában másokat már pelenkáznak…

Sajnos, terjedelmi korlátok miatt nem szemelgetünk tovább az agitprop hülyeséghalmazból, úgyhogy végezetül Szvák fõkurátor a fesztivál és önmaga sikerét lelkesen méltató elõszavának befejezése következzék: "Ez a kis album mindössze néhány eseményt villant fel, messze nem a teljesség igényével – ahogyan ezt a résztvevõk látták. Bevallottan szubjektív, mint minden emlék. Nem is akar más lenni, csak egy emlék."

No, ebben az szubjektív emlékízében tényleg van valami, mert Gyulánk nyolcszor szerepel benne, maga mögé utasítva olyan híres vendégmûvészeket, mint Gyurcsány Ferenc a maga szerénynek mondható 6 szereplésével. Adtátok volna oda a könyv költségeit a kutyáknak.

nosztalgiazene
CPG: Erdős Péter



(homar.hu)


Továbbolvasás + Read More......

2005. július 29., péntek

Rrrriport drMáriás szÉn-tárlatának megnyitójáról a Bazovskyban

A járdán szívmelengető kutyaszar, valaki már megint dacolt a törvénnyel. Letörlöm, mielőtt belépnék a Bazovszky-házba.
Sütemény és bor fogad, de a bor ajándék ló. Köldökbámulás, belterjesség. Szia, te. Sziaszia. Sziasziaszia. Emlékszel. Igen. És legutóbb?
Figyú, nekem már a pálinkától is támadt misztikus látomásom. És gyufával meggyújtva a cigaretta is jobban ízlik.
A Tudósok késnek.

Z: Sznobnak lenni fárasztó.
X: Visszeres lesz a lábad.


Űrutas Tudós Táncol


És a fehér pulit még nem is említettem. Fehér puli. Jó lesz megjegyezni.
A Festő él, köztünk jár. Halott istenek árnyéka vetül ránk, inni. Azt kell.
A koponyaevő majom. Ez tetszett.

Szentjoby úr előrehaladott állapotban az utókornak. Kamera figyel, közönség mindent ért, félszavakból. Elmebeteg személyiség - ajánlgatja a Festőt, és semmit sem tud felhozni a mentségére.
Az elmebetegség valamilyen formája identifikálható. Az elmebetegség korai tünetei tettenérhetők. Mondja. Időnként vakaródzik.
Jeletőségteljesen körbepillog. De nem közveszélyes - teszi hozzá megnyugtatólag, mire mindenki beparázik.
Befolyásoltság, folyamatosan el a Tárgytól.
Pózdög - nyögi, mire egy elkárhozott lélek tapsikolni kezd.
Feltételezem, hogy magam is - tér át az önelemzésre, önmarcangol, személyisége pszichológusok öröme, disszertációmat majd róla.
Költemény köv. Sorsát senki el nem kerülheti, anyák a sír fölött szülnek, terpeszállásban, mentálhigiéniai problémáimat közkincsé teszem.
Jelentőségteljes szünetek és pillantások.

Zsidó fiú kilép az evangélikus templomból, szentségtörés, Csurka halálhíre sem zaklatott volna fel ennyire. Bejrútot nem felejtjük.

Dr. Máriás a szokásos piros ingben, hátul lezseren kilóg.
Bemutatásra kerül egy Sziget-relikvia. Nato-Schengen felirattal, naranccsal megdobáltatott.
Mobil csörög a nézők között, valaki önfeledten megbeszél.
Máriás dr. előadja a műv.történészek szokásos blablájának a paródiáját, gonosz szemüvege kajánul villog, káeurópai lényeglátó, művészet, na.


Einstein Karcsi, az egyik vezető elmebeteg

Jön, érkezik a beígért 10 db. elmebeteg vers, zenés kísérettel, önmagát kiséri, zümmög az istenadta két mondat között. A semmi, mint metafizikai probléma a műv. eszközével ábrázolva. Kérek még 1 kis bort a kancsóból.
Majd. Felkapja. A. Szaxofonját. És kezdetét veszik a Tudósok. És akkor a végső titkok utáni hajszában megszületett az hidrogénbomba. Mindenki nevetve sikkantott, elsüllyedt egy sziget, az emberiség minden problémája a megoldás küszöbére került.

Nem sokkal később Z. közölte, hogy velem vagy nélkülem, de el, úgyhogy itt véget ér a beszámoló.
El, a végtelenbe, a város fölött röpdösni, csatornában kúszni, kocsmába, alacsony komfortfokozatú lakóüregbe.
(2000)

Továbbolvasás + Read More......