Újabb rémtörténetek Dublinból

1. Maria Sourovtzeva 31 éves testépítőnőt, mellesleg gyermekes családanyát két évre ítélték a "bőröndös-gyilkosság" néven elhíresült ügyben való részvétele miatt. A szóban forgó hölgy 1999-ben érkezett Írországba, a helyi sajtó eufemisztikus megfogalmazása szerint angol nyelvtanulás céljából. Valójában ő is csak egy volt az országot elárasztó sokezres tömegben érkező kínai-orosz-román munkavállalók közül, viszont beiratkozott egy nyelviskolába, tudva-tudván, hogy a hallgatók tartózkodási és munkavállalási engedélyt kapnak. A tandíj magas, akár az évi 1700 eurót is elérheti.
Dublinban sorsa összehozta egy Bestea nevű 21 éves román vendégmunkással, aki ugyancsak az izomerő/izomtömeg növelésében látta a sikeres élet kulcsát.. Sajnos, menet közben derült ki a vasgyúró Bestea úrról, hogy a lenyelt/injekciózott töméntelen kreatin/szteroid és egyéb, Istennek nem tetsző izomnövelő anyagok mellékhatásaként kedvenc időtöltése mindenkori partnereinek a verése. A kiszolgáltatott helyzetben levő Maria nem mert a rendőrséghez fordulni, merthogy a nyelviskolát abbahagyva tartózkodási vízumának hatálya régen lejárt és azonnali deportálás fenyegette. Kétévnyi együttélés után végképp elege lett a helyzetből és barátnőihez fordult tanácsért. Azok bemutattak neki három orosz keménylegényt, akik némi készpénzért hajlamosnak mutatkoztak Bestea urat lebeszélni a további házi-brutalitásról, valamint kilakoltatni a közösen bérelt lakásból. Maria elvezette őket a helyszínre, majd eltávozott, lesz, ami lesz. A vállalkozó kedvű fiúk haladéktalanul nekiláttak Bestea úr meggyőzésének. Bestea úr viszont a jelek szerint nemcsak izmos, de tapírbőrű makacs fickó volt és a majd’ ötórás kitartó ütlegelés sem tudta őt jobb belátásra bízni. A verőlegények egyre idegesebbek lettek, egyre több vodkát & bort töltögettek magukba a verés fáradságos munkája közben, sőt a boncolási jegyzőkönyv szerint áldozatuknak is adtak alkoholt, talán abban reménykedve, hogy sikerül meggyőzni őt álláspontja tarthatatlanságáról. Sajnos, Bestea úr inkább meghalt (lengéscsillapító által bezúzott koponya), semhogy lemondjon kedves élettársa társaságáról (és az ezzel együtt járó örömről, amit a rendszeres ütlegelés jelentett).
A kudarcot vallott meggyőzőemberek ezek után módfelett megijedtek, persze, és kapkodni kezdtek. A hullát bőröndbe gyömöszölték, busszal elbumlizták a város másik felen levő Royal Canal nevű csatornához, és ott vízre bocsátották, a környékbeli gyerekek legnagyobb örömére, akik tíz nappal később ráakadtak.

Maria a történtekről értesülve azonnal elmenekült Angliába, mivel attól tartott, hogy a pánikba esett verőbrigád megöli őt, mint az egyik lehetséges tanúját a gyilkosságnak. Az angol rendőrség volt a gyorsabb, elkapták a körözött Mariát és visszaküldték Írországba.
Yvonne Murphy bírónő a kiszabható legkisebb büntetést, két évet osztott Mariának, az ítélet indoklásában elmondva, hogy "a kiszolgáltatott helyzetben levő nőnek semmilyen lehetősége nem volt helyzete javítására, és sohasem állt szándékában az áldozat meggyilkolása. Azon kívül példaszerű családanya."
A verőlegényeknek azóta sem akadtak a nyomukra, az Interpol szerint valahol Kelet-Európában bujdokolnak, valószínűleg Magyarországon.

2. Egy 17 éves tinédzser féléves börtönbüntetést kapott gyerekek kirablásáért. 11 éves kora óta foglalatoskodott ezzel a pénzkereseti lehetőséggel, mivel akkortájt melegedett rá az alkoholra. 17 éves korra ez a mennyiség elérte a heti 100 pint sört, ami a bíró vélekedése szerint csodaszámba megy, mivelhogy a vádlott életben maradt. Megjegyezzük, hogy a szóban forgó Scott Nicholson fiatalkorú alkoholista többnyire kocsmákban ivott, ami a helyi sörárakat tekintve min. 300 eurós kiadást jelentett a szamara hetenként. És a csomagonként 5 eurós cigarettát nem számoltuk a rezsijéhez.
(2002)