Oh, Cinéétripp !

Kezdetben vala a sorbanállás.
A Sorban ácsorogva átélheti a megaláztatásra szomjúhozó lélek önnön kisszerűségét, jelentéktelenségét, stb., mazochistáknak kiváló, diszkréten vacogunk, toporogva számoljuk előrehaladásunk millimétereit és jobb elfogultság híján a sorbaállás nélkül bejutó Fontos Valakiket irigyeljük. Muppet, az Év Parazitája, bevágódik mellénk a sorba, kényszeredetten hallgatjuk semmitmondását, nemsokára felfedez a bejárat közelében ácsorgó perspektivikusabb ismerőst, köszönés nélkül átpártol az Opportunizmus Nagymestere, fellélegzés, hoppá, már a beengedő embert fűzi, félórányi előnnyel győzott a bejutásért folytatott didergetős küzdelemben. Ha nagy leszek, Muppet leszek.

gyűlik a törökfürdő központi medencéjében a tömeg, a népsűrűség lassacskán eléri a kritikus szintet, a mágikus tér megszűnik és a beavatottak fejvesztve menekülnek, a csökkenő élettérrel egyenes arányban növekszik a szorongás,
néhány fiatal kan hancúrozik körülöttünk a túlnépesedett lavórban, időnként egyiknek-másiknak túlcsordul a szíve és diszkréten érintkeznek ajkaik, kimászom a lépcsőkre és bepréselem szőrös testem két ismerős nő közé

a hastáncos lányok tették, amit tenniük kellett,
az ujjongó férfinépség mulattatására
vágytól duzzad meredezik nedvesedik.

Girnyó közeleg. Arcán a macskával szeretkező egérnek a rémülete.
- Baleset érte az arcodat? - kérdem részvéttel.
- A jó hír az, hogy Oleg és Mandarin végre rájött, hogy a gyors rövid pálya és végre lejöttek róla - vág a közepébe. - A rossz hír meg az, hogy hernyóval sikerült a mutatvány nekik.

Kérsz egy slukkot?

félelem és felismerés, értékvesztésünk egyetemes és már szóra sem érdemes, a Telepszichotikus Turbomixerben tisztába jöhetünk az arányokkal, minden szavam hamis és banális, alighogy kimondom, ------------------------------------------------------------------------------------------------------------
célszerűségem nyilvánvaló, közelít a túlsó part, a belső béke alapja a Csukott Szem, piros karikák és narancssárgán tekerődző tűzkígyók
helybenutazva, ideiglenesen eltávozom a buliból, békésen alásüllyedek önmagamba, a sík elmosódik, beszakadóik, összegyűrődik, se hang, se szín, se tér, se idő, nincs nevem, üresség van
aztán az üresség betöltekezik eufóriával, elszabadul az endorfin, a medence végtelenné tágul és megtelik cseppfolyós boldogsággal.

- Jól vagy? - kérdi tőlem valaki.
- Bizsergek - válaszolom az igazságnak megfelelően és kinyitom a szemem.

Végre megvan a régen elvesztett nyugalom és bizalom, a bizonyság és az érzékenység. És újra vannak nagy szavak, nagy érzelmek, legalábbis most, mikor ideiglenesen megáll az ido. Dekameront játszunk.

Éjfél után bezár a törökfürdő, csapatunk átcammog a nagymedence üvöltő drum and bass infernójába, audióvizuális terror, hagyd sodortatni-rángattatni magad, baby, vagy garanciálisan beparázol, kellj fel és járj
a látványért felelos brigád megdolgozott nem csekély béréért, a kivetítőn orosz ff expresszionista filmrészletek emelik a hangulatot,
néhány srác sör-unikummal próbál ráhangolódni a zenére

,,Lávaként nyargalj, emberiség, megnyergelve a hangok méneseit!
Kantározd fel a hangok lovasseregét"

(2002)