2005. szeptember 11., vasárnap

Last minute cipõ

Keletinél jártam, cipõboltot láttam. Szemem kitüremkedett üregébõl, állkapcsom meg leesett a kutyaszaros flaszterra, ahol hangos csörömpöléssel 42 apró darabra tört (semmi gond amúgy, ne tessenek aggódni, tisztességgel összedrótozták a nem messze levõ Baleseti Sebészeten, bár még kissé szokatlan szívószállal inni a sert). A magyarok Istenére esküszöm, hogy mindig a magyar butikosoknak szurkoltam a multináci bevásárlóközpontok ellen vívott heroikus küzdelmükben. Bevásárlóközpont jön, vásárlói szokások változnak, körúti butik bezár, belváros szlömösödik, hajdan büszke butikos kukázásra adja fejét vagy behúzódik a shopping center oltalmazó falai közé. De a Last Minute Cipõboltot, az elõremenekülõ kispolgár nyelvi leleményességének eme legújabb megnyilvánulását nézni is tereh, szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik, csontkezével Kazinczy magához nyúl.

Persze, értjük mi, értjük, a "last minute" kifejezés köztudomásúlag az induláshoz közeli idõpontban értékesített olcsó repülõjegyeket jelöli. A multináci bevásárlóközpontok és a kínai piac között vergõdõ, általános érdektelenséggel övezett x-ik olcsó cipõbolt tulajdonosa a messzi horizontok igéretét magában hordozó last minute” kifejezéssel próbált egy figyelmet kelteni a biznisze iránt. Szegény butikosunk megpróbált trendi lenni a pozitív tartalmat hordozó (olcsó, elvisz innét bárhova máshova, juhé, utazunk, el innét) angol üzletelnevezéssel. Különben is: le a nyelvi sovinizmussal is, júrópaiak vagyunk, vagy mi a Zisten. Egy nyelv legyen alkalmazkodó, rugalmas, neadjisten flexibilis! Haladni kell a korral, bátran új jövevényekkel kell helyettesíteni a jól bevált magyarokat, valamint az vesse az elsõ követ, akinek tetszik a nyaktekerészeti-mellfekvenc és a gõzpöfögészeti tovalöködönc.

Véreim, magyarok! Miután beletörödtünk a leárazás/leértékelés szavunkat kiszorító akció elburjánzásába, ne engedjük, nem, nem, soha, hogy ezentúl a lásztminit legyen az olcsó szinónimája. Second hand kultúránk újabb tökönrúgása, a pidzsin angol, mint lingua franca mindent elsöprõ gyõzelme láttán Mozgalmat indítunk. Holnaptól kezdõdõen naponta egy nekibúsult irodalomtanár nyilvános szeppukuval örvendezteti meg a járókelõket a bolt elõtt, majd Ady-reinkarnációk derékra kötött dinamitrudakkal indulnak cipõt vásárolni. A cipõbolt sorsa intõ jel lesz! A nyelvi és szellemi igénytelenség ne legyen soha trendi!

Nincsenek megjegyzések: