2005. december 14., szerda

Kultikus trashfilmek Hollandiából (DVD)


De Nacht van de Wansmaaak
filmfesztivál

Ha egy trash movie rajongó megunta a TV2 és az RTL klub filmkínálatát, annak szeretettel ajánljuk az évente megrendezett hollandiai Wansmaak fesztivált. Klasszikussá nemesedett régi C-kategóriás kaland, szex, pornó stb. filmek garmadája kerül különbözõ helyszíneken levetítésre és az eseményrõl 2003-ban DVD összeállítás is készült Jan Verhayen, alias Max Rockatansky holland nyelvû kalauzolásával (De Nacht van de Wansmaak).

A fesztiválról készült összefoglalón kívül amerikai, francia, hong-kongi, indiai stb. filmek elõzeteseibõl (trailer) kapunk vigyorító válogatást. Az Attack of the 50 ft woman, Inframan, Supersonic Man vagy a Hercules a felejthetetlen Lou Ferrignoval (a Golan-Globus perverziója) típusú akciófilmek történetére nemigen tudunk visszaemlékezni, a Zombi Holocauston rémségein talán még egy gyerek is röhécselni kezd, Sam Cromwell Alian filmjérõl meg a Nyolcadik utas a halál c. remake készült. Néhány régi kedvencünkrõl kedvcsinálóként írunk egy rövid ismertetõt, hátha valaki nem ismeri:

Flesh Gordon (”not to be confused with the original Flash Gordon”). A pénisz alakú ûrhajóval közlekedõ brigád a szürreális bugyutaság versenyében verhetetlen. Ki nem röhög, amikor egy idegen bolygóra kiszállva néhány mély szippantás után elhangzik: Good. Is oxigen on this planet.

A Kung-Fu rajongóknak a ritka bizarr Crippled Masterst ajánljuk: egyik mesternek a lábai, másiknak a kezei hiányoznak, de felbukkan egy harmadik, aki vak….

Szex és erõszak egy cipõben: Naked Fist – erotikus kung-fu, ahol a fõhõsnõ a küzdelem hevében elveszíti ruhadarabjait.

Sötétebb hangulatú a Katharina, die nackte Zarin (nagy költségvetésû, kosztümös film sok-sok kegyetlenkedéssel, vér hektószámra – valamint az olyan történelmi pletykák felemlegetése, miszerint Katalin cárnõ lóval közösült volna). Caligula és Messalina viselt dolgai is megérnek egy kukkolást.

Végezetül egy pornó: Above Angel, the Devil Below, amit az Ördögûzõ c. horrorfilm paródiájának szántak készítõik. Történetérõl annyit, hogy ártatlanka egy régi könyv, valamint vibrátor segítségével megidézi az ördögöt (satanus venit me fornicare), aki persze tettre készen felbukkan, majd beköltözik a hölgy ízéjébe, mire az önállósítja magát és beszélni kezd. A történet némiképpen Borroughs Meztelen ebédjére hajaz (ahol egy segglik ébred öntudatra), de ebben a mûfajban nem az eredetiség a fontos. A doktor, majd pszichológus bácsi sikertelensége után megérkezik a szakavatott segítség az okkult tudományokban járatos jóságos pap, valamint segédje képében, akik a pornógráfia segítségével kiûzik a gonoszt. In this case curiosity didn’t killed the cat.

A következõ szemétfesztivál februárban lesz, a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál keretében. Addig is fájlcserélõre fel, proletárok, vagy pedig bátran kapcsoljátok be a tévét!


(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

2005. december 12., hétfő

Mûvészien italozni

Oázis Italdiszkont


Hetedhét országon is túl, a világ végi Pesti úton, ahol telente ördögszekeret görget a szél és farkasfalkák fosztogatják a kukákat, áll egy Oázis, ami valójában egy italbolt. Ide járnak olcsó stresszcsökkentõ védõitalért a környezõ panelrealizmus sivatagának munkában megfáradt dolgozói, valamint a between jobs tengõdõ, khm, rendszerváltás áldozatai. A bolt nem mellesleg egy funkcionális mûalkotás: Bada Dada helyi lakos és mûvész (festõ, költõ, zenész, kalligráfus, sõt legújabban popsztár is a Belga jóvoltából) valamint egy mûértõ kisvállalkozó együttmûködésének gyümölcsözõ eredménye.

Bada Dada reneszánsz multimûvészünk (valamikor a kvatrócsentóban, bár erre csak közvetett bizonyítékaink vannak) egy túlzottan jól sikerült sör-pálinka önkezelés következtében beleesett egy féreglyukba, ami a Pesti-úti lakótelepre teleportálta. Mûvészünk egy darab ideig sikoltozva nézegette poszt-szocialista sivár környezetét, majd a maga módján megpróbálta átalakítani valami mássá, valami jobbá, fényt, ötletet, nevetést csempészni a megfáradt, szürke hétköznapokba és nekifogott Holdrajzot festeni a magyar rögvalóságra.

Michelangelo valami kápolnát, Magritte a Knokke-le-Zoute-i kaszinót, Bada Dada a Pesti úti italboltot dekorálta. A boltot nézegetve megtelik tartalommal az a régi, elfeledett mûvészet-meghatározás, miszerint minden minden mûalkotásnak csak annyiban van létjogosultsága, amennyiben a dolgozók érdekeit szolgálja. A mûvészet elszökik a sznobok rabságából és az utcán ünnepelteti magát.

Továbbolvasás + Read More......

2005. december 9., péntek

nem mind arany, ami kóser

Franczoz minidonuts

Totó cimboránk ellátogatott a világ fõvárosába, New Yorkba, ahonnét ezt a szuvenírt importálta a szegény vidékinek. Az ember nagylátószögû objektívet kér, oszt kap egy doboz kóser Franczoz minibagelt a gettóból, bátortalan Eiffel-toronnyal a cég logójában. Hangulatomat talán a csalódottság jelzõvel lehetne jellemezni. - Nagyon rossz - biztosított galádul. – De te eleve a szemetet gyûjtöd. Ismerek egy hászidot, aki antiszemita megjegyzésekre ragadtatta magát a megkóstolása után.

Nem mertünk kockáztatni, ezért tesztelés céljából megkóstoltattuk a buli egyszerû népével a szerzeményt.

Rados, MÚOSZ tag: Mi ez a szar? Ja, hogy kóser? Õõõõ, vannak még átmeneti problémák a népi demokrácia építésében.

Zoltán, közgazda, 1 hete elhagyta a barátnõje, azóta antiszemita: A zsidók bosszúja a holokausztért. Vagyis hogy ezt többnyire zsidók fogyasztják? Mazochisták. Az ex-barátnõm is legújabban egy bölcsésszel jár…

Györgyi, titkárnõ: Háááát, száraz tésztán savanyú csokoládé, amolyan Katona Klári kedvence. Köszi, de fél darab is elég, hagyjunk a fõnöknek is….

Kati néni, házmester: Drága gyerekek, halkítsátok már le azt a nyavalyás lemezjátszót. Amerikai édesség? Hát Amerikában mindent megesznek az emberek? Meg akartok mérgezni?! Most aztán tényleg fejezzétek be a bulit!

Zeb, rámenõs francia buldog, aki mindenáron magáévá akarta tenni a lábszárunkat: Broáf! (kitálalja a szõnyegre)

Ezek után felforrósodott a hangulat és a társaság egy emberként követelte, hogy egyem meg az utolsó darabot. Bátraké a jövõ, meg túlerõ van, végül is az egészségügyi miniszterünk is kipróbálta magán a madárinfluenza elleni oltóanyagot. Páááálinkááát!!!

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

2005. december 5., hétfő

Belgrádi Partizánrádió

Ha valaki már járt a Manchester United vagy a Real Madrid fociklubbok bizbaszboltjaiban, az tudja, hogy szinte bármit el lehet adni a csõlátású szurkolóknak, amin szerepel az imádott csapat logója. Kis hazánkban széttekintve elég, ha az Arany Ászok mutációját, a Fradi sört említjük. Nenad cimboránk jóvoltából teljesen újszerû szuvenírrel gazdagodtunk.
Õ az újvidéki bolhapiacon jutott csekélynek mondható, 1 eurós áron eme csodálatos emléktárgyhoz: hordozható Partizan Beograd (Belgrádi Partizán) rádió. Retró darab a múlt századból, egyenesen a hongkongi Styland Holdings Limited cégtõl. Mellesleg mûszakilag teljesen semleges ez a kínai cucc: mi például gond nélkül hallgattunk rajta Fradi meccsközvetítést :-)

Továbbolvasás + Read More......

2005. december 2., péntek

Hasznos spanyol

Spanish phrasebook

Lonely Planet

Bár a Homár nem egy harcias állatfajta, most mégis halálmegvetõ bátorsággal szembe dicséri a Lonely Planet multináci kiadócéget: a spanyol szótáruk egyszerûen verhetetlen hasznosság tekintetében. Mi még ilyen jól nem szórakoztunk útiszótár olvasása közben, szájbergyerekesen szólva levizeltük a rötyögéstõl az egérpadunkat. Például nagyon hasznos segítség, ha a turista meg tudja kérdezni a benszülöttektõl azok anyanyelvén, hogy mikor nyít a múzeum (¿A qué hora abren a museo?), de az is módfelett hasznos lehet, ha megértjük újdonsült barátnõnket, aki lelkendezve közli velünk: estoy embarazada, vagyis terhes vagyok. Vagy ha neagyisten valaki aszongya az arcunkba, hogy "hijo de la puta" (kb. a szuka fia), akkor valószínûleg nem egy gyönyörû barátság kezdeténél vagyunk jelen és jó lesz elõvenni a jedi-tudományukat. A drogos szekció meg egyszerûen hiánypótló, és a Homár kötelességének érzi, hogy ismereteit megossza a rászorulókkal.

Elõrebocsájtjuk, hogy a Homár elítéli mindenféle drog fogyasztását, beleértve a dohánytermékeket és az alkoholt is. Eltökélt szándékunk,
hogy egészségesen szálljunk sírba, ami esetünkben egy fõzõedényben való megmerítkezéssel kezdõdik (a temetés további részleteirõl most inkább nem értekeznénk). Természetesen a Lonely Planet szerkesztõsége is mossa kezeit, méghozzá ezen a blikfangos módon (kérjük a röhögést mellõzni):

Külföldön tartózkodva gyakran elõforduló probléma, hogy nyelvismeret
hiányában nehezen ismerjük ki környezetünket és az embereket. Itt
van néhány bizalmas kifejezés, amelyet drogosok használnak. Ha
ezeket hallod, valószínûleg rossz kocsmába tévedtél:

maría (fû, marihuána), chocolate (hasis), tripi (sav, bélyeg, LSD), coca (kokain), mono (cold turkey, heroin elvonás), camello (díler), jaco/caballo (heroin), churtase (szúrni), chuta (tû), una sobredosis
(túladagolás)

No, és akkor bõvebben a tudásra szomjuhozó vándorproletároknak:

Las drogas no me interesan. (Nem érdekelnek a drogok) ¿Nos fumamos un porro? (Szívunk?) Fumo regulamente. (Rendszeresen szívok) Estoy ciega/o. (Besztóndultam.) Soy heroinómana. (Hernyós vagyok.) ¿Dónde puedo consequir jeringas sin usar? (Hol kaphatok tiszta tût?) Mi amigo/a ha sufrido una sobredosis. (A barátom túladagolta magát.)

Majd a felemelkedés útja, visszatérés a társadalom hasznos tagjai közé:

Estoy intentado desintoxicarme. (Próbálok leszokni.) Necesito ayuda, tengo un problema de drogadicción. ¿Dondé puedo acudir? (Hol kaphatok segítséget a leszokáshoz?) ¿Hay algún programa de metadona en esta pais? (Van metadon program ebben az országban?) ¿Me puedo inscribir? (Jelentkezhetek?)

Végezetül: tonto el que lo lea, valamint szeretnénk, ha valaki ismertetné a magyar kiadás részleteit velünk.

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

2005. november 22., kedd

Már a pornó sem a régi

ÖKM magazin DVD melléklettel

A Homárt mindig lenyûgözte az emberiség kreativitása a szex területén, serdülõ korában maga is nagy érdeklõdéssel tanulmányozta az ebben a témában kiadott ismeretterjesztõ magazinokat. Most egy kedves (és vele született szerénysége miatt nem fontos nevû) olvasónk kérésére az ÖKM nevû havi periodika novemberi kiadását vettük ollóink közé. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a korunkra jellemzõ általános igénytelenség ezt a nagy múltra visszatekintõ nyugati sajtóterméket is utolérte.

A feltûnõen silány minõségû papírra nyomtatott magazin tartalmának nagyobb részét eleve az ismerkedni vágyó, hiányos öltözetû hölgyek, valamint néhány speciális intézet hirdetése alkotja, amely ilyesfajta hölgyeknek biztosít helyszint a zavarmentes társkeresésre. A lap profilját adó képanyag, vagyis a szerelmet leplezetlen õszinteséggel, naturalisztikus részletességgel ábrázoló fotósorozatok viszont már kimondottan negatív hatással voltak a Homár szexepiljére, teljesen lekonyultak az ollóink.

A jelek szerint az itt szereplõ hölgyek kiválasztását az ÖKM szerkesztõségének azon megfontolása motiválta, miszerint Magyarországon létezik egy olyasfajta célközönség, amely számára a Lamperth Mónika vagy Lendvai Ildikó küllemû hölgyek képezik a vágy titokzatos tárgyát. Azonban szerény véleményünk szerint nagyon elszántnak kell lennie annak a férfiúnak, aki ebben a kiadványban egy árva recskázásra elegendõ szexuális impulzust talál, hacsak a lap meleg szekciója nem ragadja meg figyelmét (oh, tomporok, o, mores) a korszellemnek megfelelõen.

A nem fontos nevû olvasónkat azonban nem a fentebb vázolt körülmények indították heves, általunk mélységesen elítélendõ osztrákozásra (melyet inkább nem idézünk, mivel nem kívánjuk megbontani a töretlenül erõsödõ, évezredes magyar-osztrák barátságot), hanem a DVD-melléklet (deutsche mannerphantasien einfach pervers) miatt ragadtatta el magát politikailag inkorrekt módon. Nos, felelõsségünk teljes tudatában kijelenthetjük, hogy ez a lemez tényleg bicskanyitogató átbaszás. Tré. Überszar. Ezért kár volt Európát védni tatár és török ellen.

Egy tízéves pornófilm (Max Steinertõl a Hitchhiker 8. epizódja Landliebe-re németesítve) agyonjátszott kazettájának szemkápráztatóan silányul digitalizált változatát kapja a magyar dolgozó 1990 forintért. A homályos, mondhatni noire képi világot (és ettõl tényleg mosolyra torzultunk) a teljes hangmentesség teszi teljessé: DVD-lejátszóval ugyanis egy darab zörejt nem sikerült elõcsalogatni a termékbõl. Egy árva nyögést, sikkantást, cuppantást, szellentést sem. Mindent a szemnek, semmit a fülnek.

Számítógéppel sem lényegesen jobb a helyzet: a Windows Media Player nem, a Real Player (bár idõszakos siketséggel), de valamiféle audiókísérettel játssza le a filmet, amelyet ebben az esetben egy utólag, a digitalizálás során hozzáadott, midi-minõségû zenei aláfestés jelent. Ugyanis az eredeti filmbõl egy nyiffanyásnyi hangot sem tartott szükségesnek felhasználni az ÖKM magazin.

Piaci stratégiájuk kísértetiesen emlékeztet a "A ravasz, az agy és a két füstölgõ puskacsõ" c. filmben felvázolt vibrátorüzletre. A kiadó ebben az esetben is bizonyára abban bízik, hogy senki sem fog bocsánatkérõ arccal (bézbólütõvel, sorozatlövõvel) bebaktatni a szerkesztõségébe, hogy kéremszépen, engem itt totálisan átbasztak ezzel a pornóval, adják szépen vissza a pénzemet, különben ejnyebejnye, a fogyasztófelügyelethez fordulok, esetleg beperelem Önöket. Zseniálisan balkán, balkánul zseniális.

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

2005. november 3., csütörtök

Yoel Rapel és Yechezkel Lázár a Közel-keleti helyzetről

UJS Klub,
Bp., VIII., Mária utca 54.

Zsidó Fiatalok Magyarországi Egyesülete


Első emeleti hodály egy lepusztult raktárépületben. Alapszín a kék-fehér, de diszkréten egy piros-fehér-zöld szalag is figyel a falon. A süti kóser, én szorongva feszengek egy széken a rám törő magánnyal küszködve. Mindenki mindenkit, belterjes klubhangulat. A többség enyhén kopottas, a bankárok a jelek szerint távolmaradtak, Tasnádi meg a sitten. Az előadó Rapel úr orrát látva megeresztek 1 kaján megjegyzést, de O. tájékoztat, hogy nekem van a második legnagyobb szaglószervem a társaságban. Sajnos, ez tény, úgyhogy eldugulok.

Szemtől szembe a hazatántorogni kívánó néppel. Egy szőkére festett izraeli hölgy felolvas valamilyen tájékoztatót az izraeli helyzetről, szerinte angolul, a szemrevaló tolmács hölgy vért izzad. Yoel Rapel következik, aki a beharangozó szerint rádiós kommentátor. Később kiderül, hogy öt évig élt Amerikában, de ez nem könnyíti meg a tolmács dolgát. Az engem érdeklő tájékoztató a Közel-keleti helyzetről kimarad az előadásból, viszont annál több infót kapunk az előadó nemrég megjelent könyvéről, amelyben a zsidóság mibenlétét kutatja a szerző. Sajnos, elveszítem a fonalat, úgyhogy ezennel bocsánat.

Propagandafilm a hazavágyóknak, csupamosoly emberek, napfény, festői tájak. Kissé régi lehet a film, mivel a politikai helyzet bemutatása Barak és Arafat kézfogásával végződik, Izrael elvégre a béke országa, alijázni kívánóknak mégse mutassunk szerteszét heverő hullákat. Az említett történelmi kézfogásnál elhangzik félhangosan a nézőtérről egy gunyoros megjegyzés, "izé, nem időszerűtlen kissé ez a film?", becsszó, nem én voltam. A mögöttem ülő középkorú úr volt, szürke zakóban.
Aztán még volt kvíz, "Ki tud többet Izraelről" vetélkedő, mikor volt ezmegaz a háború, hány egyiptomi repülőt lőtt le az izraeli légierő a hatnaposban, stb., a fődíj egy menettérti jegy volt Izraelbe, nem én nyertem.

(2002.november 3. 19.00)

Továbbolvasás + Read More......

2005. október 2., vasárnap

Burn, Hollywood, burn

Panic Room/Attack of the Clones/Time Machine

2002.jun.10, Dublin

Moziba járni jó, szeretem, búmat-bánatomat felejtem. Pénzért vásárolt kikapcsolódás, de addig sem iszik Isten ártatlan teremtménye (én), ami hatalmas megtakarítás az itteni sörárakat ismerve. Azonkívül a Talbot Streeten vagyon egy hatalmas építmény, neve UGC Cinema, sok-sok moziteremmel, oszt hat óra előtt csupán 5.25 euró a belépő a szegényebb proletárok számára. Ott szoktam a szabadidőmet tölteni, én, a nagyon szegény külföldi vendég-proletár, ha végeztem a Teremtő által rámszabott mosogatással.

Viszont csak hollywoodi filmeket lehet itt látni, ami hátrány. És popkorn is kapható, ami majdnem kizáró ok egy hozzám hasonló érzékeny lelkű mosogató számára. Ugyebár a kikapcsolódni vágyó fáradt proletár élményekre vágyva beül a moziterembe, lazítani, stresszoldásra, vizuális izgalmak befogadására, viszont füleimbe a Dolby szürreál papírzörgés, csámcsogás, rágcsálás, szörtyögés mindenfelől, megtévedt írek étkezésüket bonyolítják. Emiatt (amíg a saját mozira való nem gyűlik össze), az első sorból bámulom a hatalmas villódzást, ide csak a legritkább esetben követnek mozilátogatásaim megkeserítői, a Popcorn és Kólafogyasztók. Amerika a szabadság mellett megajándékozta Európát a popcornnal, és emiatt jelen sorok írója gyakran ragadtatja magát Amerika-ellenes kijelentésekre, Isten és talán az FBI is megbocsát. Erősen remélem, de vízumkérelemmel nem kísérletezem. Nemrég vitézül végigültem a vetítést egy feltűnően húgyszagú tolószékes mellett, de mivel nem rágcsált, szolidaritásból mellette maradtam.

Panic Room

Director: David Fincher. Starring: Jodie Foster, Forest Whitaker, Dwight Yoakam, Jared Leto, Kristen Stewart, Ann Magnuson, Ian Buchanan. Details: US/ 120 minutes / (15PG).


David Fincher a Harcosok Klubja c. film rendezője, őmiatta ültem be a nézőterembe, ragaszkodó típus vagyok. Az alapötlet eredetinek tűnt, konfliktus egy házban, vajon mi sül ki belőle. Hát, Fincher a jelek szerint kifújt, isten veled, erre a filmre szoktam mondani, hogy nézhető, de.

Adva vagyon egy frissen vásárolt ház, benne a frissen beköltözött Judie Foster a kislányával, hogy aztán azon frissiben rájuk törjenek a rosszfiúk, hárman. Judie és a kislány menedéket talál a ház videokamerákkal és vasbetonfalakkal övezett biztonsági kamrájában (pánikszoba), amely azon célból épült, hogy a rendőrség megérkezéséig védve legyenek a betörőkkel szemben a házban lakok. A betörők bezzeg nem buta emberek, a telefont elvágják, rendőrség nem jön, Judie & lánya csapdában sínylődik. A betörők sem tágítanak, mivel a kamrában rejlő páncélszekrényben vagyon motivációjuk, sok-sok dollár.

Innét teljesen kifúj a film, haza lehet menni a focimeccsek ismétlését nézni. Csupán Forest Whitaker szereplése okoz némi derűt, nagydarab feka, aki eredetileg rosszfiút alakit, de valójában egy másik filmből tévedt ide, ahol megbízható családapaként szerepelt, és magával hozta a szerepet. A két teljesen hülye és értelmetlenül agresszív fehér mellett megnyugtató a jelenléte, izgalmak száműzve, jellemábrázolás a paródia és a gyermekrajz között. Micimackó a pszichotrillerben. Alakított ő teljesen hihetően feka szamurájt, nem kell szegényt hibáztatni, de ez a szerep bárki szamara megoldhatatlan volt. Úgyhogy Whitaker alakítása kb. annyira hiteles, mint Bush amerikai elnöké, mikor békeharcosnak titulálta Sharont. És a film is méltó a feledésre.

Attack of the Clones

Starring: Ewan McGregor, Natalie Portman, Hayden Christensen, Ian McDiarmid, Samuel L. Jackson, Frank Oz, Anthony Daniels, Christopher Lee. Details: US / 144 mins / (12PG).


Megnéztem, hogy felmérhessem az amerikaiak pillanatnyi átlagos IQ szintjét. Ők a világ legerősebb katonai hatalma, úgyhogy érdekel. Igencsak aggódom a film megtekintése után, a világvége elkerülhetetlennek látszik.

A történetről annyit, hogy egy átlagos nyolcéves gyereknek sem okozhat gondot a követése, a 12 éves korhatár túlzottan magasnak látszik. Eredetiség a jelek szerint kizáró ok Lucas számára. A pletykák szerint Bush elnöknek sem okozott gondot a megtekintése, mindent megértett, sőt rosszindulatú egyének szerint ő írta a forgatókönyvet. A Pestiest szerint Magyarországon is nagy siker a film, de mi legalább nem vagyunk a világ csendőre, kihalófélben levő nép vicces hadsereggel nem keveredik harcba a fél világgal.

Time Machine

Director: Simon Wells. Starring: Guy Pearce, Samantha Mumba, Mark Addy, Omera Mumba, Orlando Jones, Mark Addy, Sienna Guillory, Phyllida Law. Details: US / 96 minutes / (12PG).

Időgép, klasszikus, remények feszítettek. A rendező Wells leszármazottja, amolyan családi vállalkozás a film. Sajnos, ebben az esetben is beigazolódott, hogy amihez Hollywoodban hozzányúlnak, az amolyan fordított Midasz-király csodaként szarrá változik. Az igazi Wells halott, nem hőzönghet.

A film alapötlete az időparadoxon, de szánalmas áltudományos halandzsává silányítva, ami minden Asimovon és Stanislaw Lemen felcseperedett sci-fi rajongót szánakozó mosolyra késztet. Einstein neve is elhangzik, de ez már pofátlanság a forgatókönyvíró részéről, és várom, hogy az említett tudós leszármazottai pert indítsanak hitelrontás címén.

Kellemes viktoriánus-miliő, fogaskerekek, retorták, századfordulós hi-tech, kiváló, tetszett. Az időgép békés átmenet egy Trabant és egy báltermi kristálycsillár között, ez is tetszett. Adva vagyon Írország büszkesége, az afróeurópai Samantha Mumba. Lenge ruházatban ő is tetszett. Kr.u. 800000-ben a sziklafalra tapadó, környezetbarát alapanyagok felhasználásával épített házak vörösben izzó design-csodák, ez is tetszett, bár szívesebben láttam volna piros-fehér-zöldben pompázni őket, nade az ember ne legyen telhetetlen. A Morlokok a számítógépes animáció csodái, megfelelően hihetően csúnyák, hogy elhiggyük a sok kimondhatatlan gonoszságot, amit Elói lakóival művelnek bűzös földalatti odvaikban.

A film viszont szar. Fogyasztásra alkalmatlan. Tré. Bombát Hollywoodra.

Továbbolvasás + Read More......

2005. szeptember 29., csütörtök

Környezetbarát szuvenír Kubából


Kuba egy ország, melyet tenger és USA-embargó övez. Kuba lakosságát a kubaiak alkotják, kivéve Guantanamot, ahol Egyesült Államokbeli, valamint muzulmán bevándorlók laknak. Kuba legfõbb exportcikke a szivar és Che Guevara. Kubában kommenista diktatúra van, de ennek ellenére vérbeli demokraták is szívesen idõznek arrafelé, mivel meleg van és süt a nap, valamint jó koktélokat lehet inni. És hol turista van, ott szuvenír is van. A Homár kiküldött tudósítója, Fidel (nem az a Fidel, van másik!) jóvoltából példamutatóan környezetbarát csecsebecséket sikerült lencsevégre kapni. A Coca-Cola (itt státuszszimbólumnak számító) hulladékát ügyeskezû mesterek reciklálják, kisautókká, repülõgépekké transzformálva. Íme, a kubai nép válasza az amerikai embargóra!



(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

2005. szeptember 21., szerda

Magyar emberbe magyar drogot! (vodkás)

Botos

vodka ízû szeszes ital
Campona Kft

A Homár folytatja a keménydrogok, jelesül a tömény szeszesitalok világába tett felfedezõ kirándulását. Különösebb probléma nélkül hozzájutottunk egy lövet mûanyag flakonba csomagolt droghoz a sarki dílernél (trafikosnál), majd mindenféle rendõri vagy társadalmi helytelenítés nélkül megittuk néhány, hasonló tevékenységet folytató hajléktalan társaságában.

Természetesen akkor látott ez a vodka gabonát, mint amikor Hadas Krisztina tényfeltáró riporter a Hõsök-terét Szecsuánban, úgyhogy nem kívánunk az elfogyasztott termék élvezeti értékével kapcsolatban morcos megjegyzéseket tenni. Aki ilyen összetételû (víz+természetazonos aroma+ipari alkohol) kábítószert fogyaszt, annak valószínûleg a termék íze teljesen érdektelen, mert a tompító-boldogító hatás a lényegesebb szempont.

Egyvalamiért a társaságomban alkoholizáló hajlékonyak egyike viszont nagyon höbörgött: felháborító, hogy a féldekás piák világát is utolérte a klasszikusnak mondható vendéglátós trükk: ugyanannyi pénzért csökkentett adagot kapunk a régi adag helyében. Arra célzok, hogy ma már a magyaros fél deci helyett (a Balkánon többnyire még mindig a deci a kimérhetõ legkisebb adag!) néhol már csupán két centet szervíroznak bizonyos kocsmákban (presszókban, bárokban, cafékban). Optikai tuning: az inflációt követõ vagy a profitmaximalizáló törekvéseket tükrözõ áremelkedést a mennyiség csökkentésével leplezik.

Végezetül valami pozitívum eme pancsról: a címke hazafias telitalálat. Az itt látható kunkalapos-fokosos, pörge bajuszú szittya képi üzenete nyilvánvaló minden derék magyar alkoholista számára: tõsgyökeres magyar vodkáról van szó, nem ám holmi külföldi csalafintaságról.

Sex Action: Alkohol (rádiózz, proletár)

Továbbolvasás + Read More......

2005. szeptember 11., vasárnap

Last minute cipõ

Keletinél jártam, cipõboltot láttam. Szemem kitüremkedett üregébõl, állkapcsom meg leesett a kutyaszaros flaszterra, ahol hangos csörömpöléssel 42 apró darabra tört (semmi gond amúgy, ne tessenek aggódni, tisztességgel összedrótozták a nem messze levõ Baleseti Sebészeten, bár még kissé szokatlan szívószállal inni a sert). A magyarok Istenére esküszöm, hogy mindig a magyar butikosoknak szurkoltam a multináci bevásárlóközpontok ellen vívott heroikus küzdelmükben. Bevásárlóközpont jön, vásárlói szokások változnak, körúti butik bezár, belváros szlömösödik, hajdan büszke butikos kukázásra adja fejét vagy behúzódik a shopping center oltalmazó falai közé. De a Last Minute Cipõboltot, az elõremenekülõ kispolgár nyelvi leleményességének eme legújabb megnyilvánulását nézni is tereh, szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik, csontkezével Kazinczy magához nyúl.

Persze, értjük mi, értjük, a "last minute" kifejezés köztudomásúlag az induláshoz közeli idõpontban értékesített olcsó repülõjegyeket jelöli. A multináci bevásárlóközpontok és a kínai piac között vergõdõ, általános érdektelenséggel övezett x-ik olcsó cipõbolt tulajdonosa a messzi horizontok igéretét magában hordozó last minute” kifejezéssel próbált egy figyelmet kelteni a biznisze iránt. Szegény butikosunk megpróbált trendi lenni a pozitív tartalmat hordozó (olcsó, elvisz innét bárhova máshova, juhé, utazunk, el innét) angol üzletelnevezéssel. Különben is: le a nyelvi sovinizmussal is, júrópaiak vagyunk, vagy mi a Zisten. Egy nyelv legyen alkalmazkodó, rugalmas, neadjisten flexibilis! Haladni kell a korral, bátran új jövevényekkel kell helyettesíteni a jól bevált magyarokat, valamint az vesse az elsõ követ, akinek tetszik a nyaktekerészeti-mellfekvenc és a gõzpöfögészeti tovalöködönc.

Véreim, magyarok! Miután beletörödtünk a leárazás/leértékelés szavunkat kiszorító akció elburjánzásába, ne engedjük, nem, nem, soha, hogy ezentúl a lásztminit legyen az olcsó szinónimája. Second hand kultúránk újabb tökönrúgása, a pidzsin angol, mint lingua franca mindent elsöprõ gyõzelme láttán Mozgalmat indítunk. Holnaptól kezdõdõen naponta egy nekibúsult irodalomtanár nyilvános szeppukuval örvendezteti meg a járókelõket a bolt elõtt, majd Ady-reinkarnációk derékra kötött dinamitrudakkal indulnak cipõt vásárolni. A cipõbolt sorsa intõ jel lesz! A nyelvi és szellemi igénytelenség ne legyen soha trendi!

Továbbolvasás + Read More......

2005. szeptember 5., hétfő

a szerzõ gyûjteményébõl: Zsirinovszkij-vodka

Vészterhesen vöröslõ felhõk, omló egek alatt egy sztálinbarokk épülettel. Elõtérben a névadó férfi, Vlagyimir Volfovics Zsirinovszkij, az orosz Duma alelnöke, a Liberális Demokrata Párt (LDPR) elnöke, orosz anya és jogász apa csemetéje. Gondterhelt, de elszánt tekintettel elnéz a jövõbe: tudja, meri és teszi. Vagy csak másnapos. A vodkát szeretettel ajánlja "azoknak az igazi férfiaknak, akik tudják, hogyan kell." Szegény Homár találgatni sem meri, hogy kedvenc botrányhõse milyenfajta piaci szegmens célzott meg.

Mindenesetre egy hajától fogva berángatott idézet (figyelem: idegen toll) Pelevintõl (Számok) csak emelheti karcolatunk fényét:

"Néhányszor még Zsirinovszkijhoz is hasonlították. Ez jólesett neki, mert Zsirinovszkij volt az egyetlen orosz politikus, akit tisztelt. Nem annak politikai platformjáról volt szó (arról jó társaságban nem beszélnek), hanem magas artisztikumáról: Zsirinovszkij és a többiek között akkora különbség volt, mint az azonos korú színésznõk közt, akik közül az egyik azért csak igyekszik énekelni, a többi viszont már leplezetlenül prostitúcióból él."

A hátsó címkén a fehér területek a nagyorosz birodalom elvesztett területeit jelölik. Szív megszakad, honfibú mindenfelé, lehet fogyasztani. További térképészeti tevékenységérõl, amivel többek között a baráti Romániában is kiverte a biztosítékot, itt lehet olvasni.

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

2005. augusztus 30., kedd

Vegyen pénzt! (cigaretta)

Moon cigaretta 100 forintossal
Imperial Tobacco Magyarország

A Homár nem tartozik a paragrafus-rágcsáló állatok közé, sõt tudatmódosult állapotban akár egy ügyvédek nélküli világot is el tud képzelni. Most azonban tanácstalanul csattogtatja ollóját és roppant mód bánja, hogy egy jogász ismerõse sem elérhetõ, mert svindlit sejt, szabálysértést, tisztességtelen piaci magatartást. Hatósági áras termékrõl lévén szó, itt valami nagyon bûzlik. Nem promóciós ajándék, hanem egy igazi, nemcsalásnemámítás fém százforintos lapul a Moon-cigaretta cellofánja alatt. Tehát a kedves vásárló a megállapított hatósági ár alatt jut dohányárujához, ezáltal sok-sok idevonatkozó rendelkezés, valamint jogszabály sikoltozik sérülten.

Félreértések elkerülése végett: A Homár nem sajnálja, hogy valakik olcsóbban jutnak tüdõrákhoz. A Homár szerint mindenki azzal a cuccal csinálja ki magát, amihez úri kedve tartja (feltéve, ha életmódjából fakadó extra gyógykezelésének költségeit nem a társadalombiztosítással, vagyis mások adóforintjaiból kívánja finanszíroztatni). A Homár nem kíván az egészségkárósító termék ilyesfajta marketingjének etikai dimenzióiról értekezni.

UPDATE: Helyes megfejtõnk, "köcsög jogász" hozzászólása a tömegbõl:

a gyártó/forgalmazó akkor kap adójegyet, ha kifizette az adót. egyébként a 2003. évi CXVII. törvény 97.§ (2) bek. alapján az adó mértéke a cigarettára 6450 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 23 százaléka, de legalább 11 220 forint/ezer darab. ha az adójegyet megkapta, akár el is ajándékozhatja az egész árukészletét, vagy adhat minden doboz cigi mellé egy kocsit is, mivel ez egy szabad ország.

Továbbolvasás + Read More......

2005. augusztus 29., hétfő

A félmûvelt alkoholista és az export

Budavár Merlot

Binderer St. Ursula borászat

Kedves olvasók, fárasztó napom volt másnapossággal kombinálva, ezért csekély bennem a felebaráti szeretet. Szeretném, ha ti is rosszul éreznétek magatokat, ezért életem egyik mélypontjáról, a Budavár Merlot-ról fogok értekezni. Hetedhét határon is túl, Dublinban, az Aldi multináci helyi boltjában akadtunk rá fentebb említett borunkra. Ez az a bolt, ahol a helyi kisnyugdíjasok mellett fõként román vendégmunkások és nigériai illegális bevándorlók vadásszák össze a betevõt. Önkiszolgálás raklapról, minimalista személyzet: két pénztárosnõ az eladótérben, plussz az elmaradhatatlan biztonsági õr (az is feka), merthogy az istenadta nép hajlamos a spontán privatizációra.

A palack címkéjén látható Budavár felírat magyar terméket sejtetett (Németországban palackozva), noha a bor lelõhelyének feltüntetett Dealu Mare Romániában, a néhai Havasalföldön van. Ez a régió adta a világnak Ceausescut. Már ez a tény óvatosságra kellene késztessen bárkit, de a bor megvásárlása mellett szólt, hogy ez a fajta volt akkoriban a legolcsóbb az Aldiban (és ezáltal valszeg az egész városban). Én már két napja szomjaztam likviditási gondok miatt, úgyhogy mindenre elszánt voltam, akár egy reality-show szereplõje.

Mohóságomban már az utcán lecsavartam a kupakot. Szó bennszakadt, hang fennakadt, pediglen már végigkóstoltam a magyar kannásbor-kínálatot is. És ültem a szemerkélõ esõben a Parnell street járdaszegélyén és olyan arccal bámultam ki a fejembõl, hogy egy néni pénzt akart adni, a rendõrjárõr pedig igazoltatott.

Íze? Mint a mikróban sült csecsemõ sikolya. Mint a Holocaust Wolves of Apocalipse c. hörgmetál. Mint a késsel a kezében a csirkét hívogató szakácsnõ mosolya. De profundis: Uram, meddig tûröd még ezt?!!!

Végsõ elanyátlanodásomban vásároltam hozzá kólát, majd költõi merengésem támadt, akár Fülig Jimmynek. Elképzeltem, hogy a csendes-óceáni naplementében a hajó korlátjánál azt ismétlem búsan: "szeret, nem szeret"’’ és apró darabonként eltépdesem Peter Binderer urat, és a darabkákat lassú, de könnyed, kecses mozdulattal odadobálom az alant nyüzsgõ szelíd cápáknak.

(P.s.: Az Aldi honlapjának termékismertetõjében szerepel egy zavarbaejtõ idézet kedvenc újságomból, a Guardianbõl, miszerint ez egy "csavarkupakos, nagyon korán szedett szemekbõl, finoman élénk tanninos’’ bor" lenne.– Utánanéztem a dolognak és minden igaz! Magyarán: cikizik ezt a borszerûséget. A cinikus-ironikus-humoros írás címe "Parti-nyomorultak"’’ és azonnal tessék elolvasni, ha az Aldi pofátlanságának mértékét fel akarjátok mérni. Mértéktelen az ugyanis.)

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......