Molnár Gyula, Rio Cafe, Zöld Pardon

Zöld Pardon, Rio Cafe versus beépítethető zöldterület

Naplónkban többnyire saját fotókat vagy videókat használunk, de most be kell tolnunk egy nagyon tökös indexszes tényfeltárást. Tisztelet, Herr Spirk. Index is not dead.



Molnár Gyula nem egy (öncenzúra, öncenzúra, öncenzúra), maszopos kisgyurcsány, sohasem gondolnánk róla ilyesmit. És nem írnánk vagy mondanánk róla hasonlókat. Molnár Gyuszi nem haverkodik gengszterekkel. Molnár Gyula nem gengszter. Molnár Gyula egy rendes magyar ember, aki éjt nappallá téve ügyködik kerülete és az ország felvirágoztatásán. Ráadásul a zsebei helyén százliteres akváriumokat visel, a korrupcióellenes küzdelem jegyében és az üvegzseb törvénynek tisztelegve. Szeretünk, Gyuszi. Csak így tovább. Hajrá, MSZP, megcsináltuk. Sőt, csináljuk, vannak még lehetőségek.

Plázát ide! Sőt, plázát a Városliget helyére!

Továbbolvasás + Read More......

A megfeneklett mediterrán

frissítve! 2008!




Custo étterem és diszkó és páb
a Lágymányosi-híd pesti hídfőjénél

A város peremén, hangulatos ipari környezetben, egy betonlerakat, a helyiérdekű vasút és a festői Lágymányosi vasúti híd szomszédságában található ez a csöppnyi mediterrán sziget, ahol pálmafák nőnek a dézsából, salsára andalodnak a szívek és a Legtehetségesebb Díjbeszedő, a "műfaj királya", dj Toncsi Cox pörgeti a korongokat. Az eszképista mediterrán környezet illuzióját egy nagyon tehetséges óvodás kisgyerek hatalmas molinója teszi teljessé, amire azúrkék tenger, hajóorr, sirály, sok-sok napfény és egy távoli sziget van festve. Kettő.



Talán a vasúti híd eltakarására tett reménytelen kísérletről van szó, amit mi határozottan helytelenítünk, mert szeretjük mink a vasutat, akárcsak a nagy magyar költő, Goethe:

Vasútnál lakom. Erre sok vonat jön-megy és el-elnézem, hogy' szállnak fényes ablakok a lengedező szösz-sötétben. Így iramlanak örök éjben kivilágított nappalok s én állok minden fülke-fényben, én könyökölök és hallgatok.

A mocsárba süllyedt hajót formázó kocsma vélhetőleg a nagy francia festõ, Jacques-Yves Cousteau nevét kölcsönözte, de a francosan bonyolult kiejtést megkönnyítendő néhány fölös betűvel redukálták az elnevezést a tulajok, hiszen ma már magyar anyanyelvét sem ismeri a lakosság, nemhogy a sok fránya külföldivel szarakodjon. Apropó, nyelvtanulás: miután az idegen nyelvek ismerete terén mi, "anyaországbeli magyarok" sereghajtónak számítunk Európában, barátilag javasoljuk az első olvasatra radikálisnak tűnő megoldást, hogy a maradék Magyarországot osszuk fel a környező országok között, mert akkor azon nyomban lészen indíték legalább egy idegen nyelvet megtanulni.

Visszatérve a kocsmára: szívünk mélyén szurkolunk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetû környezet ellenére próbálkozó kocsma túléljen, elvégre a külvárosban is természetes emberi igény az alkoholfogyasztás. Dicséretképpen megemlítjük, hogy a leginkább székelykapura hasonlító bejáratot az idén lecserélték egy semlegesebb installációra, ellenben balsejtelmet ébreszt, hogy ide beeresztik a Back II Black nevű formációt. A honlapon "tuti ütőkártyának" nevezett, megbízhatóan középszar élőzenei kínálatot időnként üdítő meglepetések dobják fel, például fellép egy hakni erejéig Sting gitárosa, Dominic Miller (túlórában, közvetlenül a nagy koncert után). Összefoglalva: közepes árszint & heroikus izzadságszag & menekülési kisérlet Szürreáliába & külvárosi sötétség.



frissítve 2008: csőd, már bánjuk, h a környék legviccesebb kocsmája bezárt :( Visszatértünk a tett színhelyére, tekintsen:

Továbbolvasás + Read More......