Avanti, ragazzi (2006 tribute video)

Forradalmi globalizáció: vmi. franciák (zentropa.info) egy olasz nyelvű dal felhasználásával videoklippet vágtak az MTV ostromáról. Tribute hangulat, 56-os párhuzam.A youtubon a Hír Tv felvételeiből összevágott, sodró lendületű videoklippet találtunk az MTV székházánál történt sajnálatos eseményekről / zavargásokról, ahol is a fiatal hősök / csőcselék tett-vett a titkosszolgálat provokátorai / Fidesz vezetésével. Az olasz nyelvű dalt egy bizonyos Aurora nevű együttes jegyzi és vélhetőleg a Fdg Trieste dalának feldolgozása. Utóbbi bandáról akkor sem tudunk többet mondani, ha vágytól remegő rohamrendőrök testüregeink átvizsgálásával fenyegetnek, mivel nem értünk olaszul. Az harcos induló eredetileg az 56-os budai és pesti srácok emlékére íródott, de a mostani eseményekhez is kiválóan passzol, szemszög kérdése, elhatárolódunk. Az Auroráról még annyit, hogy lakodalmas metált játszanak és a szóbanforgó dalt tartalmazó cédéjük borítóján két fényes végbélkúp látható, ami esetleg fegyvergolyó is lehet, vérmérsékletünk és alkoholtartalmunk függvényében.

A low-budget klippet egy Jesus Franko nevű személy követte el, aki francia és akinek a blogján csegevarás polóban feszítő társaság fogadott, ami megtévesztett minket és első blikkre rendes baloldalinak könyveltük el az illetőt. Lentebb azonban szembesültünk a klerikális reakcióval mindenféle keresztek meg Szűzmária szobrocskát csókolgató Padre Pio személyében, szal ez a Jezus Franko jobbos világösszesküvő, rendes baloldali ember nem csókolgat bálványt. Arató jelentőember sem Szűz Máriára melegedett rá.





P.s.: ezúton szeretnénk felhívni a kedves rohamrendőr úr figyelmét, aki szerdán egy fotózgató bringást megkergetett az Oktogonnál (engem), hogy a ,,fuss, buzi köcsög” politikailag korrekt megfelelője a „fuss, meleg”.

Avanti ragazzi di Buda
avanti ragazzi di Pest
studenti, braccianti, operai,
il sole non sorge più ad Est.
Abbiamo vegliato una notte
la notte dei cento e più mesi
sognando quei giorni d’ottobre,
quest’alba dei giovan’ungheresi.

Ricordo che avevi un moschetto
su portalo in piazza, ti aspetto,
nascosta tra i libri di scuola
anch’io porterò una pistola.

Sei giorni e sei notti di gloria
durò questa nostra vittoria
ma al settimo sono arrivati
i russi con i carri armati.

I carri ci schiaccian le ossa,
nessuno ci viene in aiuto
il mondo è rimasto a guardare
sull’orlo della fossa seduto.

Ragazza non dirlo a mia madre
non dirle che muoio stasera
ma dille che sto su in montagna
e che tornerò a primavera

Compagni noi siam condannati,
sconfitta è la rivoluzione
fra poco saremo bendati
e messi davanti al plotone

Compagno il plotone già avanza,
già cadono il primo e il secondo
finita è la nostra vacanza,
sepolto l'onore del mondo

Compagno riponi il fucile
torneranno a cantare le fonti
quel giorno serrate le file
e noi torneremo dai monti

Avanti ragazzi di Buda,
avanti ragazzi di Pest
studenti, braccianti e operai,
il sole non sorge più all'Est.

Továbbolvasás + Read More......

Városi Színház, Nesze II (videó)

Városi Színház, Nesze.
.

Továbbolvasás + Read More......

Városi Színház ,,Nesze" (videó)

Bemutató a Városi Színházban "Együttélés-tréning"

A Városi Színház ,,Nesze" c. produkciójának részlete
2006.09.30



Bemutató a Városi Színházban, szept. 30

Akik szombaton a rendes hétvégi alkoholfogyasztás mellé némi kultúrát is óhajtottak fogyasztani, azoknak ideális helyszín volt az átlagos pesti sznobok által messzire elkerült, nyóckeri Városi Színház. A meglehetősen baráti 1000 forintos beugró mellé 250 forintos söröket lehetett fogyasztani az orfeummá kinevezett nézőtéren, amit mi ezúton a többi színház (mit színház? Mozi! Főiskola!) számára is követendő példaként ajánlunk. Ráadásképpen azt is megengedték a barátságos beeresztők, hogy a bringát a színház területén tároljuk, tekintettel a rosszhírű környék által generált paranoiánkra. Köszönet a rugalmas hozzáállásért. És igen, kedves olvasok, hatalmas meglepetés, góóóólt rúgott a magyar fociválogatott a braziloknak, illetve olyan szintű előadást láttunk egy alig ismert társulattól, amitől feltámadt bennünk a kultúraéhes vadállat (ezentúl minden hétvégén színház, becsszó). A bábszínházi elemekkel felturbózott szürreális kabaré elnyerte legmagasabb tetszésünket, kellemesen megmozgatta a rekeszizmunkat és némiképpen elgondolkoztatott a magyar valóság ügyében. Holnap talán nem fogunk továbbpostázni egy rúgást, ami tegnap érkezett a címünkre. Az előadás a mai magyar rögvalóságról, tehát a körkörös erőszakról szólt, miközben mi a térdünket, addig t. színészek egymás fejét csapkodták. Agresszió minden mennyiségben, rendőri erőszak, hatóság elleni súlyos testi sértés, palacsintasütővel szarrávert Vader, elkalapált Halál, stb., gonoszkodó aktuálpolitikai áthallások, gegek, dalok, fergeteges kabaré. És akkor most kihagyjuk a kézenfekvő Brechtet meg a Koldusoperát, tessék inkább megnézni két rövidke részletet az előadásból, aztán jól elfáradni a köv előadásra.

Továbbolvasás + Read More......

A nagy zabálás: Trófea étterem

Erzsébet Királyné útja 5./Trófea Grill Étterem Zugló

Azt mondta nekünk az internet, hogy a Trófeát még a boldog monarchiabeli idõkben alapította egy digó Trieszti Nõ néven. Oszt egyszer csak jött az államosítás és tipikus komenista invenciózussággal átnevezték Vadászkertre, találgatni sem merjük, hogy mi a fenére vadászhattak az elvtársak Zuglóban. Majd közvetlenül az elprivatizálás elõtt, a nyolcvanas évek vége felé Trófea néven ujjáépült, amolyan szocirusztikus stílusban, a rossznyelvek szerint egyenesen Gojko Mitic tervei alapján: agancsokkal, kitömött medvével, kárpitozott székekkel, bõrrel bevont ülõkéjû padokkal, pácolt gerendákkal, vadászjelenetekkel a falon, elszívó berendezéssel a mennyezeten. De hagyjuk a lényegtelen étteremleírást, senki nem a berendezésért látogatja ezt az éttermet. Mert amúgy ez egy nagyon jó hely, amolyan metaforikus.

A nagy zabálás szemguvadásig, kardiológiáig. A jóléti társadalom bemutatja középsõ ujját a harmadik világnak. Önkiszolgáló, svédasztal jellegû étterem, korlátlan étel-ital fogyasztással. A tulajdonképpeni svédasztal egy hûtõpultokkal megtömött szoba, ahol a vendégek kedvük szerint válogathatnak a levesek, fõételek, hidegtálak, pörköltek, gyümölcsök, desszertek, köretek, grillzöldségek stb. bõségébõl, hogy aztán átalakíthassák valami gyökeresen mássá. A pácolt húsokat, grillezhetõ gombát stb. meg a büfé melletti látványkonyhán lehet megsüttetni. És semmi pánik, nincs a svédasztaloknál megszokott könyökharc a kajáért, záráskor is egy kisebb malachizlaldának elegendõ kaja maradt, pedig az étterem a szokásos csúcsrajáratott, teltházas módban mûködött.

Nekünk egy hétköznap estéje, három óra jutott kármérséklésre, vagyis a 3300 forintba fájó beugróért cserébe minél többet letuszkolni a torkunkon a fellelhetõ földi javakból. Nem hallgatva az öreg profikra, a kezdõ és buta falánkok módján grillhúsokból összeválogattunk egy rémisztõ adag egyveleget, a la fúziós konyha, köretnek orosz hússalátával megtetéztük, gyorsan megittunk rá 5 korsó sört, majd elégedetten átadtuk magunkat a rosszullétnek. Az este hátralevõ részében meglehetõsen szótlanul néztünk ki a fejünkbõl.

Vendégsereg: alsóközép, felsõproli. Láttunk kb. egy tucat kimondottan jó nõt, de számunkra nem tudták ellensúlyozni annak az egyetlen kínainak a jelenlétét, aki vastagtalpú cúgos cipõt, oldalzsebes fehér nadrágot, lila széldzsekit és fémgombos, western-szabású inget viselt orchideás nyakkendõvel. És hasonló piacos kínaiakból volt még vagy nyolc, mindegyik kancsalrészeg. Csupán azért nem fotóztuk le õket, mert Bruszli óta tudjuk, hogy kicsi termetûk ellenére egykettõre lehessegetik a fehér bunkó fejét, szóval jobb vigyázni. Inkább rátérünk a magyar vendégkörre: egy szakasznyi magyari csapat polóban, rövidnadrágban és szandálban retróvicceken hahotázott. Az etiópokon nevettek a legjobban, ezekbõl inkább nem idéznénk. Cserébe itt van egyik kedvencünk, egy klasszikus gulyáskommunista összekaccsintás: menekül Zsíroskenyér, mert a románok elözönlötték az országot és minden ehetõt felzabálnak. Futás közben találkozik Bécsiszelettel, aki azonban nyugodtan a maradás mellett dönt: ááá, engem úgysem ismernek.

Kislány fél kiló fagylaltal küszködik, mamája harsányan biztatja: egyél, drágaságom, van még torta is. Egy kigyúrt és vélhetõleg kiéheztetett fickó már szállítás, járás közben nekiesik a paprikásának, majd kitálalja egy részét az ingére. Két elzöldült arcú úr fülig szaftosan, vihogva biztatja egymást további habzsolásra az asztalukon tornyosuló maradékhegyet turkálva. Menj már, Karcsikám, hozzál még magadnak, nehogy hasznuk legyen ezeknek rajtad. Jaj, már csak egy óránk maradt és meg kell még innunk 6 korsó sört, hogy egálba legyünk a multkoriva.. Valaki egyszerre böfög és fingik, asztaltársasága fergetegesen mókásnak találja a produkciót. Fakultatív programnak Hófehér c. magyar rajzfilmet ajánljuk, Oroszlánszagú Leó utolsó perceinek a megtekintését.

No, ekkortájt kezdtük el nagyon sajnálni, hogy fizetõs a tömény. Folyóbor, csapolt sör korlátlan mennyiségben, de a töményebb szesz már fizetõs, például 4 cent gyomorkeserû 600 forint. Ez fájt, mert nagy szükség lett volna egy kis simogatásra a lelki egyensúlyunk miatt.

Sorjában.

Pozitívum: a pincérek hihetetlen higgadtsággal kezelték a vendégsereget, mûködtették a nagyüzemi etetõt, elõzõ életükben talán kondások lehettek. Profizmus és udvariasság, villámgyorsan vitték a maradékot, hozták a piát és mindig ácsorgott egyik-másik hallás és szemkontaktus közelben. Tisztelet a munkájukért, hõsök õk, de mi a részünkrõl már évekkel ezelõtt kihúztuk a lehetséges pályák közül a pincérkedést az élet rövidségére való hivatkozással. Ezeknek a fickóknak valami nagyon tartós anyagból készült az idegrendszerük.

Negatívum: a zene jellegtelen, érdektelen, háttérjellegû, semleges és ráadásul nem nyomja el a vendégek ütemtelen csámcsogását.

Pozitívum: a konyha, egyben a hely legnagyobb erõssége. A társaságunkat alkotó haspókok és hobbiszakácsok még másnap, józanul is nagyon dicsérték az étteremi kollégáikat, tehát vitán felül áll a gasztronómiai felhozatal jó minõsége. Mi csupán az üzletvezetõt vehettük szemügyre, de õ legalább biztatóan kövér volt. Ugyanis egy gasztronómiai szaktekintély valamikor azt tanácsolta nekünk, hogy olyan helyen ne étkezzünk, ahol a fõnök sovány.

Negatívó: kicsi az étterem parkolója, napközben nehézen találnak a környéken helyet a motorizált vendégek.

Negatívum: kissé túlzsúfolták asztalokkal az egységet, idõnként helyezkedni kell, hogy a szomszédos asztalnál ülõk ki-be közlekedhessenek. De aki intimitásra meg térre vágyik, az menjen piknikezni és süssön szalonnát hagymával.

Klóhelyzet: tiszta Európa, ráadásul a lépcsõházban van a bejáratuk, távol az asztaloktól.

Szívünkbe záráskor lopta be magát végérvényesen a vendéglátó egység, méghozzá a helyzetkomikumra épülõ humorral, mikor felhangzott a zárórát jelzõ vendégzavaró dal: "Nekem nincs apukám, anyukám, csak egy fél kifli az uzsonnám..."

Összességében: felelõsségünk teljes tudatában kijelenthetjük, hogy a Trófea a maga büfé/fapados étterem kategóriájában nagyon jól teljesít. A maximális 5-öt csak azért nem adjuk, mert irigyek és gonoszak vagyunk. És nem félünk sem a magyar birkózó válogatottól, sem Carter Wong 8 danos karatémesterrtõl.

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

Szûzmária a hóesésben

Bizonyára Önök is ismerik ezt a fajta szuvenírt: ha megrázzuk a tartályt, a felkavarodó müanyagszemcsék hóesés illuzióját keltik a feltehetõleg betépett tulajdonosban. Mi a Vasedényben vásároltuk eme szadómazó installációt, az igen kedvezményes 200 forintos áron: Szûz Mária a meztelen kisjézussal a hóesésben ácsorog, meg kell a szívnek szakadni. Made in Italy, ha esetleg valaki a kínaiakat kezdené szidni. És mivel módfelett gyávák vagyunk, átadjuk a szót Philip Rothnak:

"Lesújtó a véleményem a zsidókról, mert korlátoltak, önelégültek, mert ezek az õsemberek - szüleim és rokonaim - abban a hihetetlenül abszurd meggyõzõdésben élnek, hogy felsõbbrendûek; ámde ha giccsrõl és bóvliról van szó, meg olyan hiedelmekrõl, melyek miatt még egy csimpánz is szégyellhetné magát, akkor a gojok egyszerûen verhetetlenek." (Philip Roth: A Portnoy-kór)

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

Jugoszláv képregények a Karton galériában

Alászálltunk a képregényes szubkultúrában és láttuk, hogy jó. A Karton galéria a határon túli képregényeket bemutató sorozatában a romániai után az ex-jugó témára melegedett rá és most férfias bátorsággal szembedicsérjük a hiánypótló vállalkozást. Mi csupán annyit tudunk az ex-Jugoszláviáról, hogy ott már akkor volt Laibach és Bada Dada, amikor még a kádári pocsolyában Bródy János a Bizottságtól határolódott serényen elfele. És suhogós szabadidőruhát viselő magyarországi turisták Újvidék főterén téliszalámit kínálgattak a könyörületes szívű helybélieknek, hogy az érte kapott pénzen megvásárolhassák és hazavihessék az irigyelt Nyugat egy darabkáját.

És ez a szabadabb szellem a világ azon aprócska szeletkéjén is tükröződött, ami a képregény. A szórakoztatóan információgazdag előadások tartalmának akár zanzásított bemutatása is beszámolónk határait feszegetné és különben is, Kertész Sándor képregényszakértő novemberre ígért következő könyvében bőven kitér a témára. Érdekességként megjegyezzük, hogy a két világháború között főként orosz emigránsok dolgoztak ebben a némileg lenézett műfajban, akkoriban ők képviselték a széles látókört és a Nyugatra való kitekintést arrafelé.

A jelenlévők félszavakból is megértették egymást, láthatólag mindenki ismer mindenkit, ha máshonnan nem, akkor a netről. Aki utánanéz, meglepve fogja tapasztalni, milyen aktív az interneten ez a közeg. Kézbe vehettük a gyűjtök félve őrzött relikviáit, amelyek közül egyik-másik meghökkentő áron cserél gazdát az internetes aukciókon. Például a Talpraesett Tomra magyarított jugó Lucky Luke füzetekért akár 50-70 rugót is megadnak.

És akkor végezetül jöjjön az örömhír: az Egmont elvetélt magyarországi kísérlete (Villám Will) után újra belevágott a Lucky Luke sorozat kiadásába egy cég, jelesül a Pesti Könyv Kft. Bár már kinőttünk belőle, de még nem felejtettük el, nem, nem, soha, hogy nekünk is volt gyermekkorunk és akkoriban mekkora lelkesedéssel lapozgattuk a kölcsönkapott példányokat. Goscinny abszurdba hajló ironikus humora és Morris rajzolói leleménye most is izgalomba hozott, a helyszínen megjelent kiadótól azonnal lenyúltunk nagyker áron magunknak és ismerőseinknek néhány példányt, majd beledugtuk az orrunkat a fényes és illatos lapok közé. Azonnal megszűnt a külvilág, Lucky Luke sittre vágta az agyalágyult Daltonokat és sajnálatos módon Tricepsz képregényes anekdotáiról is teljesen lemaradtunk. És Tricepsz karatémester egy ujjal ől. És még van neki 9 pluszba. Ezúton bocs, Tricepsz.

(P.s.: na, valami gonoszkodást muszáj megeresztenünk Lucky Luke irányába, mert oda a nehezen megszerzett rossz hírünk: a Lucky Luke, ámbátor alapvetően belga vállalkozás, a francia szellem behódolása az amerikai tehenészkultúra előtt. Na, ennyit sikerült.)

Továbbolvasás + Read More......