2005. augusztus 30., kedd

Vegyen pénzt! (cigaretta)

Moon cigaretta 100 forintossal
Imperial Tobacco Magyarország

A Homár nem tartozik a paragrafus-rágcsáló állatok közé, sõt tudatmódosult állapotban akár egy ügyvédek nélküli világot is el tud képzelni. Most azonban tanácstalanul csattogtatja ollóját és roppant mód bánja, hogy egy jogász ismerõse sem elérhetõ, mert svindlit sejt, szabálysértést, tisztességtelen piaci magatartást. Hatósági áras termékrõl lévén szó, itt valami nagyon bûzlik. Nem promóciós ajándék, hanem egy igazi, nemcsalásnemámítás fém százforintos lapul a Moon-cigaretta cellofánja alatt. Tehát a kedves vásárló a megállapított hatósági ár alatt jut dohányárujához, ezáltal sok-sok idevonatkozó rendelkezés, valamint jogszabály sikoltozik sérülten.

Félreértések elkerülése végett: A Homár nem sajnálja, hogy valakik olcsóbban jutnak tüdõrákhoz. A Homár szerint mindenki azzal a cuccal csinálja ki magát, amihez úri kedve tartja (feltéve, ha életmódjából fakadó extra gyógykezelésének költségeit nem a társadalombiztosítással, vagyis mások adóforintjaiból kívánja finanszíroztatni). A Homár nem kíván az egészségkárósító termék ilyesfajta marketingjének etikai dimenzióiról értekezni.

UPDATE: Helyes megfejtõnk, "köcsög jogász" hozzászólása a tömegbõl:

a gyártó/forgalmazó akkor kap adójegyet, ha kifizette az adót. egyébként a 2003. évi CXVII. törvény 97.§ (2) bek. alapján az adó mértéke a cigarettára 6450 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 23 százaléka, de legalább 11 220 forint/ezer darab. ha az adójegyet megkapta, akár el is ajándékozhatja az egész árukészletét, vagy adhat minden doboz cigi mellé egy kocsit is, mivel ez egy szabad ország.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

http://ex-homar.blogspot.com/2007/06/vegyen-pnzt.html

Névtelen írta...

Egy kis csámcsognivaló a pletykára éheseknek
Koltai Róbert és Nagy Bandó András úgy érzik, nem látják őket szívesen a Nap-kete adásában. A producer Gyárfás Tamás azonban nem érti, miért gondolja ezt a két művész. Nem tudja, miért kellene elnézést kérnie, hogy nem hívtak meg valakit a reggeli műsorba.
Koltai és Nagy Bandó elmondták: Gyárfás Tamás két évvel ezelőtt meghívta őket a tévébe, hogy bizonyos hosszúságú műsoridőt kapnának humoristaként. Nem fizettek volna, de ígértetet kaptak: ha lesz szponzor, pénz is lesz. Mint mondták, nem anyagi, szakmai okok döntöttek. Három nap volt ugyanis az adásig, ennyi felkészülési idő alatt egyikük sem mert bevállalni színvonalas produkciót. Azt egyikük sem gondolta, hogy hogy ebből baj lehet. Nagy Bandó András még levelet is írt Gyárfásnak, amelyben elmagyarázza, miért mondott nemet. Közben teltek az évek. Nagy Bandónak megjelent a nagy vihart kavart András könyve, Koltai pedig megírta, eljátszotta és megendezte a a Csocsó, avagy éljen május 1. című nagy sikerű filmvígjátékát. Miközben a különböző csatornáknál vendégeskedhettek, ezalatt az idő alatt senki nem hívta meg őket a Nap-kelte stúdiójába. Ha ők jelentkeztek, először igent mondtak nekik, majd néhány nappal később felhívták őket, mégse jöjjenek. Indoklás? A válasz csak annyi volt, produceri döntés. Koltai Róbert utoljára az elmúlt hetekben "ajánlkozott" a Sose halunk meg, a Szamba és a Csocsó produkcióit tartalmazó Díszdoboz megjelenése kapcsán: forgalmazója hivatalosan kereste fel az immár közszolgálati tévéhez tartozó műsor szerkesztőségét, akik állítólag ezt örömmel fogadták. Később azonban, ugyanúgy, ahogy eddig, "meggondolták magukat". Ráadásul, mint mondták, többen is azt súgták nekik, ne próbálkozzanak, mert "ki vannak tiltva" a Nap-keltéből. A két művész azért sem érti mindezt, mert az ominózus eset előtt sokat szerepeltek a Nap-keltében: Koltai még zsűritagként is volt a stúdióban, Nagy Bandó jelenetével pedig rendszeresen jelentkezett. Egyikőjük sem gondolta, hogy ezt a jó kapcsolatot bármi is elronthatná.
Gyárfás Tamás értetlenül áll a két művész feltételezése előtt. Szerkesztői döntés, hogy kit hívnak meg és kit nem. Mint mondta, neki semmi baja nincs senkivel. Arra a bizonyos két évvel ezelőtti esetre pedig nem is emlékszik. Nem érti, miért kellene exkuzálnia magát, hiszen senkinek nincs bérlete a Nap-keltébe.
A két művész álláspontja pedig az: amennyiben Gyárfás Tamás a fentieket komolyan gondolja, közösen egyeztetett időpontban szívesen leülnek vele beszélgetni, hogy az elmúlt két és fél év félreértéseit tisztázzák, hiszen mindhárman közszolgálatot teljesítenek.
(Színes Mai Lap, 2002. nov.5)