Karácsonyi vásár (Budapest, Bécs, München)

Kiskarácsony, nagykarácsony,
Oh, Tannenbaum, keszef, geld, Weihnachtsmarkt.

Lusták vagyunk írni a magyar népi költekezési futkározásról, karácsonyi vásárokról, etc, úgyhogy mindenki figyelmébe a Bűvös Szakács témába vágó bezzegező bejegyzése a Művelt Münchenből (Viktualienmarkt), valamint Új Péter obligát anyázása a Népszabóban a Vörösmarty téri népies vásár ürügyén.

A Vörösmarty térre a legrosszabb esetben, fölháborító minőségű forralt borok és lacikonyhák közé, bele az égettzsírszagú népművészetbe, abba. Még a szobrot is bebugyolálták, ne egyék meg a lipidek. Kíváncsi vagyok, mikorra nő ki ez a város a fabódés korszakból. Kinő-e egyáltalán? A nyolcvanas évek vége óta nyomjuk ezt a tempót, mintha valami alsó-ausztriai tanyaközpont lennénk, közben leégettünk egy egész jó kis sportcsarnokot is gagyivásárból kifolyólag, és ahogy most látom a meccset, a szlovákok előbb fogják visszavonni a Benes-dekrétumokat, mint mi az utolsó karácsonyi fabódét a Belvárosból.

A bor és a kolbász többnyire tényleg ipari hulladék, de UP valszeg nem járt még Bécsben, mert akkor kussba lenne. Következzék a Sógori Realitás a helyszínről, Bécsből, Debreziner Langos és más finomságok  (tavalyi bejegyzés, reload, lusták vagyunk, na).



Bécsi körkép
(írta: Lensen és bandája)

A bécsi adventi vásár igazából tökugyanolyan, mint a budapesti. Ott is több van belőle és ott is ugyanolyan mindegyik. Ami remek, tekintve, hogy az emberek ugyanazt a szeretetet, törődést és ajándéktípust várják évről-évre, illetve ugyanannyit kívánnak költeni. 6 éven aluliaknak és gyakorló vásárjáróknak nem meglepő (sőt, a szakirodalom szerint a gyermekek külön szeretik az ismétlést), hogy nagyjából minden második-harmadik standon ugyanazt árulják. És itt jön a bécsi dáncsel: az ismétlődő stand a glühwein-lerakat, amit megbolondít az almából készült forralmány (íze és hatása zseniális), valamint a puncskínálat (egy következő cikk témáját fogja majd képezni az osztrák puncskínálat feldolgozása, egyelőre még keressük a por forrását amiből készül, kiküldött ügynökeink pedig, akik tesztelték, még nem tértek vissza a retyezátról).
Ezenkívül üdítő volt a kolbász-nyershús áruda, amire nem is számítottunk a raccsolós sógoroktól. Volt szívalakú, feliratozott mézeskalács is, de azt a globalizációnak tudtuk be, szívünket nem melengette ugyanaz az otthon/balatoninyál/meghódítottuka-feeling, mint amikor elrágcsáltunk egy vértelen-száraz lángost, ami szintén volt odakünn. Ódákat zenghetnénk a fábólkészült-fadísz-, és fajáték-ajándék, egyedi plüssjáték, gyertya-, vagy szappan-árulós bódék pazar kínálatáról, de az nem volna korrekt. Ugyanannyiba kerül, szóval nézzétek meg magatoknak. Ja, magyaroknak fontos: kedves barátaim, szinte csak magyarok voltak a Rathaus Platzon. Ez nem lehet véletlen, tisztelt hölgyeim és uraim! Idézném egy polgártárs találó megjegyzését a waldbeeren punschról: „ez kompótlé, annyuk. Mi volt ebbe 3 euró?”

Szorgalmas olvasóknak, akik idáig jutottak a cikkben: képtelenek vagyunk feldolgozni és szavakba önteni a „klobasze”-t (sic!), a „langos”-t és a kukuruz”-t. De ezek a mijeink. Szóval már a spájzban vagyunk. Jól lerohantuk őket.

Amiben különbözik a bécsi adventi vásár a budapestitől, az az elrendezése: nálunk nem csillag alakban vannak felépítve a bódék. Mert az nálunk nem járja, hogy valamilyen színű, vagy a másik, vagy valahány ágú, vagy a másik, és azt a bódék kirajzolják. Bezzeg az osztrákok!

debreziner langos aus Wien, ungarische spezialitet



szeretik a magyart, mert tele van vitaminnal





óóóóó, tánnebáum

1. bónusz: ruházati tanácsadó farsangra

(öltözzön betonkeverőnek, Hortobágynak, aprószegnek, hordánynak, vakondturásnak eleven vakonddal, viharnak, esetleg egy jó pohár víznek)

itten kenderszívás forog fent, aszthisszük erősen

2. na, aki a saját képével idétlenséget akar karácsonyra elkövetni, az kattincson ide, röhögtesse magát, igen

Továbbolvasás + Read More......

Vizeljen Európában!

Lensen cikkel:

Bécsi kaland I.

A Trip büszke és elszánt kis csapata a legutóbbi utazás élményein felbuzdulva visszalátogatott Bécsbe, hogy hátha megint jó lesz az. És tényleg, izgalmas volt már az eleje is: egy békés retyezátot kerestünk, mert muszáj volt. Utcai, amit a vásár miatt üzemeltetnek: 50cent, McDonalds: csak 40. Ha még találtunk volna egy egészen kicsi pénzváltót is, akkor nagyon jól álltunk volna. De nem. Így hát elhatároztunk, hogy további keresés helyett bemegyünk a legelső kapualjba és lesz, ami lesz. Na, a legelső kapu a Le Meridiem bejárata volt.

Nagyon fontos, hogy az ember tudja, hol hogyan kell viselkedni. Magabiztosan kell megelőzni a sort a büfénél, jegy híján aludni szokás a villamoson, ez senkinél nem okoz problémát. A jogosulatlan tartózkodás és szolgáltatáshasználat speciális esete azonban a szálloda. Itt csak akkor kell célirányosan sietni, ha alkalmazottnak öltözünk. Ha vendéget akarunk játszani, akkor lődörögni kell, lassan és tétován, arcunkon az unalom és az elveszettség apró vonalainak keverékével. Az eredmény: tipikus hotelhall-arc, vérbeli szállóvendég. Még véletlenül sem kell lezsernek látszani, minél több cucc, annál biztosabb, hogy fizetős programunk van.

Mindezekből kiindulva beunatkoztuk magunkat a Le Meridiembe, háromszor-négyszer átsétáltunk a fényes pult előtt keresgélés közben, lassan, meg-megállva, csak a mamára gondolva, amikor egy visszatarthatatlannak tűnő és elkerülhetetlen végkimenetelű vitustáncroham előtt a Gyurcsók-féle villásbotunk vizeshelyiséget jelzett. Itt megtörtént az, aminek meg kellett történnie, és mi pihegve és kiürülve léptünk ki a hallba, majd a halandó járókelők közé a nagyszerű hotelből. A történet végére egy jótanács: ha így járna a nyájas Olvasó is, ne az első két, átlátszó üvegpiszoárba hugyozzon, mert az a mosdó. Nekünk is a hátul elhelyezett kerámiatálakat kellett volna használnunk.

(Hogy végülis hol rejtették el az agyas osztrákok a change-t a turisták elől, fedje még homály, kalandra fel, ki mer, és akinek szintén nem lesz ideje itthon váltani. Ja, amúgy 25 ruppóval volt drágább a móka eurónként.)

Továbbolvasás + Read More......

Osztrák rendőr ismét nyert magyar kollégáival szemben!

Lensen kolléga következik Bécsből:

Bécsi kaland II.

Ez a post valójában arról szól, hogyan és hol tudtunk végül pénzt váltani Bécsben.

Sztori 1:

Fontos utazási tudnivaló, hogy szombatonként már délelőtt sincs bank nyitva. Végigsétáltunk kétszer a Maria Hilfer Starßén, oda és vissza, ahogy a nagykönyvben meg van írva, egyik oldal, másik oldal. Pénzváltó nincs. Az útbaejtett Museen Ringen és a kövér királynőről nevezett Platzon sem. Az utasinfónál sem. Jó vándor, ezeken a helyeken ne keresd majd Te sem! Megkérdeztünk egy rendőrt, vajon hol lehet a change? Izgalmas volt látni, hogy a fizetési-, és a felszereltségi verseny után most tájékozatlanságban is verik az osztrák rendőrök magyar kollégáikat. Nemcsak a keresett ojjektumot, hanem az utcákat sem igazán ismerte. Na de ne nyújtsuk a dolgot, a korábban említett hotel recepciós kisasszonya elárulta, hogy a Kertner Str-re kell mennünk és valóban, ott két helyen is volt váltoda.

Sztori 2:

Hogy miért 18:04-kor jutott eszünkbe, hogy szeretnénk venni egy doboz cigit, az maradjon alkotói titkunk. Hogy este hatkor bezártak a dohány-, és vegyesboltok az skandalum és az ő titkuk. Egy érdekesség a dús külföldről: kocsmában, étteremben nem árulnak cigarettát. És Ausztriában (pl. Németországgal szemben) nincs minden sarkon cigarettaautomata, nota bene, nagyon helyesen. Bánatunkban vettünk pár lazacos meg rákos szendvicset a Nordsee nevű franchise gyorsbüfében, hogy elverjük az étvágyunkat, no meg hogy túladjunk a sok fölös csörgőn. Ahogy sétáltunk lefelé a Mária H. Str-én ami valaha szüleink kedvence volt, de mi most egy életre megutáltuk, hát láss csudát: az egyik ház falán ott a cigiatmat! Papírpénzt elfogad a felirat szerint, csak persze nem vette be. Spuri vissza 30 métert a Nordsee-hez, visszaadnák-e az aprót a papírért cserébe? Nem, a kassza zárva van, ha nincs vásárlás, de ne aggódjunk, az automata papírpénzt is elfogad.

Továbbolvasás + Read More......

Marylin Mansont a karácsonyfa alá!!!

Karácsonyi vásár, Bécs, Lensen fotója

Ön nyomi, valamint szeretné, ha a gyerekei is magára ütnének.
Ne habozzon: vásároljon.

Marilyn Manson: This Is the New Shit

Továbbolvasás + Read More......

Karácsonyi körkép (Bécs)

Bécsi körkép
(Lensen és bandája)

A bécsi adventi vásár igazából tökugyanolyan, mint a budapesti. Ott is több van belőle és ott is ugyanolyan mindegyik. Ami remek, tekintve, hogy az emberek ugyanazt a szeretetet, törődést és ajándéktípust várják évről-évre, illetve ugyanannyit kívánnak költeni. 6 éven aluliaknak és gyakorló vásárjáróknak nem meglepő (sőt, a szakirodalom szerint a gyermekek külön szeretik az ismétlést), hogy nagyjából minden második-harmadik standon ugyanazt árulják. És itt jön a bécsi dáncsel: az ismétlődő stand a glühwein-lerakat, amit megbolondít az almából készült forralmány (íze és hatása zseniális), valamint a puncskínálat (egy következő cikk témáját fogja majd képezni az osztrák puncskínálat feldolgozása, egyelőre még keressük a por forrását amiből készül, kiküldött ügynökeink pedig, akik tesztelték, még nem tértek vissza a retyezátról).
Ezenkívül üdítő volt a kolbász-nyershús áruda, amire nem is számítottunk a raccsolós sógoroktól. Volt szívalakú, feliratozott mézeskalács is, de azt a globalizációnak tudtuk be, szívünket nem melengette ugyanaz az otthon/balatoninyál/meghódítottuka-feeling, mint amikor elrágcsáltunk egy vértelen-száraz lángost, ami szintén volt odakünn. Ódákat zenghetnénk a fábólkészült-fadísz-, és fajáték-ajándék, egyedi plüssjáték, gyertya-, vagy szappan-árulós bódék pazar kínálatáról, de az nem volna korrekt. Ugyanannyiba kerül, szóval nézzétek meg magatoknak. Ja, magyaroknak fontos: kedves barátaim, szinte csak magyarok voltak a Rathaus Platzon. Ez nem lehet véletlen, tisztelt hölgyeim és uraim! Idézném egy polgártárs találó megjegyzését a waldbeeren punschról: „ez kompótlé, annyuk. Mi volt ebbe 3 euró?”

Szorgalmas olvasóknak, akik idáig jutottak a cikkben: képtelenek vagyunk feldolgozni és szavakba önteni a „klobasze”-t (sic!), a „langos”-t és a kukuruz”-t. De ezek a mijeink. Szóval már a spájzban vagyunk. Jól lerohantuk őket.

Amiben különbözik a bécsi adventi vásár a budapestitől, az az elrendezése: nálunk nem csillag alakban vannak felépítve a bódék. Mert az nálunk nem járja, hogy valamilyen színű, vagy a másik, vagy valahány ágú, vagy a másik, és azt a bódék kirajzolják. Bezzeg az osztrákok!

debreziner langos aus Wien, ungarische spezialitet



szeretik a magyart, mert tele van vitaminnal





óóóóó, tánnebáum

Továbbolvasás + Read More......