Tócsni a Sark Kertben (egyél sült szart)

Testvéreim az Úrban, panelbirkák és vérmagyarok! Meddig tûrjük, hogy sunyi politikusaink vendéglátósaink hulladékkal etessenek? Mikor indulunk végsõ harcba a szemérmetlen átbaszások ellen, illetve mikor üvöltjük végre testvéri egyetértésbe forrva két centirõl az érintettek arcába, hogy NAMOSTAZTÁNEZMÁRTÉNYLEGSOK?!!! Következzék Lila Fül gasztronómiai élménybeszámolója a Sark Kertbõl:

A társaságunkban levõ egyik hölgyemény befektetett egy tócsniba (350 ft), melyet módfelett dicsért, mind mérete, mind az íze okán. A lapostányér nagyságú burgonyaétel ár/érték aránya kedvezõnek tûnt, rendeltünk még négyet a pultnál, majd olyan lendületesen pofára estünk, hogy a csattanás talán még most is visszhangzik a Duna fölött. Ugyanis egy mûanyag sütistányérra redukált méretben olyasmit kaptunk, ami majdnem mindenben, de nem teljesen különbözött attól, ami az ideák világában tócsni néven szerepel.

Leginkább az összetapadt sült forgácsra hajazott az állaga, bár az íze nyomokban még emlékeztetett a fáradtolajban pácolt krumpliéra. Tejföllel lelocsolt, fogtömés-veszélyeztetõen keményre sült krumplireszeléket kaptunk, amely még méretében is jócskán alulmúlta az elõzõleg prezentált (megjegyzem: korrekt) tócsnit. Személyre szóló kibaszás négyünkkel, mert pechünkre anyáink egy kivételesen buta arcú rendõrrel etyepetyéztek? Kinyílt a dzsihád a zsebemben és visszabaktattam a pulthoz reklamálni, ahol is a flegma pultos fickó közölte: a) nem a babám (tényleg, istenments) b) kapok egy másik tócsnit

Hangsúlyozzuk, hogy a bocsánat szó vagy bármiféle, mentegetõzésre utaló bármi nem hangzott el. És szerencsére nincsen fegyverviselési engedélyem. Kaptam egy második adagot, ami ha méretében nem is, de állagában már emlékeztetett a már említett lapostányéros megoldásra, oszt haladéktalanul távoztunk, mindörökre megkímélve személyünktõl a Sarkot. A lebababámozásért ezennel elnézést kérünk a Pultos Úrtól, sajnos meredeken romlik a modorunk, ha nyilvánvalóan hülyének néznek.

Kedves Fül, Pesten a legutolsó sznob is tudja, hogy tócsni ügyében a Kultiplex verhetetlen, ráadásul a sör is olcsóbb, mint a Sark Kertben. Persze nincsen tökéletes hely, mindezeket kissé ellensúlyozza, hogy egyfajta árukapcsolásképpen jó eséllyel megkapod Bakáts Tibor Settenkedõ jelenlétét.

Továbbolvasás + Read More......

Hogyan lopjuk el saját bringánkat?

Bike Positive bringazár

Miután sokadik bringánkat privatizálták a földi javak újraelosztásáért harcoló ismeretlen aktivisták, értelemszerûen egy szakértõhöz, egy biciklitolvaj ismerõsünkhöz fordultunk tanácsért. Mellesleg az illetõ már a társadalom hasznos tagjának számít, régóta jó útra tért, miután egy idegesebb biciklitulajdonos a lelkére beszélt. Felépülése után átnyergelt pi-vízzel való ügynökösködésre és már sok csodás gyógyulásról tud beszámolni. Privatizátori tudása azonban nem kopott meg és õ az U-acélos bringazárakat ajánlotta, mondván, hogy azokat elég macerás levágni. Rögvest elbaktattunk a Hajti Pajti szaküzletbe, ahol potom 2000 forintosért egy Bike Positive márkájú, acélköpenyes, acélsodronyos bringazár tulajdonosai lettünk.

Ez a fajta, vastag, de hajlékony zár jobban tetszett, mivel az U-vasas zárakat leginkább biciklitározóknál lehet használni, olyasmi meg alig van Demszkygrádban. 'Szal magyar termék, oszt magyar munkahely, ésatöbbi, sõt tested by bike racers, ami egy biciklizár esetében kissé talányosan hangzik. És akkor egy esõs tegnapelõtt beletörtük a zárba a kulcsot.

Volt jammerolás és fogak csikorgatása, hogyaza, ésígytovább, de szerencse a balszerencsében, hogy a drótszamarat nem láncoltuk semmihez elõzõleg, ippeg csak beugrottunk a forgalmas Váci utca egy üzletébe, mielõtt beütött volna a krach. Némi tûnõdés után frissen és fiatalosan hátunkra kaptuk a tulajdonunkat, majd gond elcipeltük egy közelben lakó ismerõsünkhöz, aki mellesleg az anyánk. Mindenki udvariasan elkapta a szemét az impozáns zárral ellátott kerékpárt cipelõ tolvajról, asszem, ilyen közönségérdeklõdés mellett akár fényes nappal lefürészelhettük volna a zárat, ahogy ezt már Dublin fõutcáján megtettük hasonló okok miatt. Csupán egy bunkó kisgyerek szólt be, hogy "nézd, mama, a bácsi lopja a biciklit". Természetesen a mama azonnal és igen erélyesen ráüvöltött az antiszociális, mások magánügyeibe beleavatkozó csemetéjére, mondván, ne bámészkodj, mert pofáncsaplak, a kölök meg azonnal kussolni kezdett. Igen, szerintünk is tapintatra kell nevelni a mihasznákat, egy idõben lekevert pofon (opcionálisan: körmös) elveszi a kedvét az ifjúnak, hogy zavarja mások gazdasági érvényesülését.

Haladéktalanul megpróbáltam levágni a cuccost egy fémfûrésszel, de a mûanyag borítást átvágva meglepve tapasztaltam, hogy az acélköpeny karikái a keresztirányú vágásnál ötletesen forogni kezdenek, emiatt csupán karistolni lehetett az acélt. Nem ártott volna egy satu, de mint alkalmi biciklitolvaj, éppen nem hordtam magamnál. Elégedetten gratuláltam magamnak a jó vételért, majd felhívtam a már említett szakértõt. Kértük (lécciazistenért, mégegyszerútoljára, lopjelegybringát, az enyémet), hogy azonnal hozzon flexet, erõvágót, lézerágyút, dematerializálót, ostromlétrát, illetve a szokásos munkaeszközeit, valamint sok sör is lesz. Az úr segítõkésznek mutatkozott, megkérdezte a zár márkáját, majd rejtélyes vihogások közepette közölte, hogy béna vagyok, ami nem is igaz. A megbeszélt idõpontban megjelent egy barkácsboltban vásárolt legolcsóbb, ötszáz forintos keretes fûrésszel, majd ámuló szemeim elõtt cirka 45 másodperc alatt kettévágta a sodronyt, ábrákádábrá, csiribi-csiribá. Kiderült, hogy a huzalokat védõ köpeny nem illeszkedik a lakatrészhez, a mûanyagot átvágva a résen keresztül gond nélkül hozzáférhetünk a nem túl vastag, sõt igen puhának tûnõ drótokhoz. Bóvli ungariche scheisse.

(homar.hu)

+ egy témábavágó videó a critical massról

Továbbolvasás + Read More......

Volkswaffe: A náci Németország repülő autói

Repülő náci Bogár



Tudta Ön, hogy Hitler VW népautós programja valójában egy szupertitkos repülő autó kifejlesztésére (Volkswagen helyett Volkswaffe) irányult? Szenzációs felvételek a repülő Bogarakról, a II. világháború legnagyobb technikai fejlesztéséről.
.
.

Továbbolvasás + Read More......

Re: Egy magyar reklámguru házatája

Tegnapi honlapkritikánkra dicséretes gyorsasággal válasz érkezett, egyenesen a reklámszakma "tengelyétõl", Sas Istvántól:

Csak a tények kedvéért: Sas Ádám "weblap designer" alig 15 évesen készítette a nagy nyilvánosság elõtt jól meghomározott "mûalkotást". Te hány éves vagy? BéZé nevû kedves ismerõsödnek így ismeretlenül is köszönöm, hogy fejlõdésed érdekében a könyvemet ajándékozta Neked. Most ráadásul (ha lehet még karácsony elõtt ) arra kérem, szerezze már be Neked Illyés Gyula: Írástudók felelõssége c. kis tanulmányát. A web2 korában is jó hasznát veheted.

Sas Ádámnak meg azt üzenem, ne kenõdjön el. Én egy barátnõmnek (igaz, hogy négyszemközt) 15 éves korában megjósoltam, hogy nem lesz belõle senki. Annyira felbosszantotta, hogy ma õ Közép-Európa legmenõbb szívsebésze. Úgyhogy: kösz. Üdvözlettel Sas István

T. Sas úr, köszönjük levelét, bár pertúra most éppen nem emlékszünk. Természetesen senki sem vitatja el a magyar reklám „kultikus alakjától", hogy olyan honlapot készíttessen magának, amilyenhez úri kedve szottyan. Legfeljebb kiröhögik érte, ugye. Sas „Eagle Junior" Ádám tehetsége elõtt meg levesszük tökfedõnket és külön gratulálunk neki, hogy ifjú kora ellenére már egy állami cégnek, a Magyar Honvédségnek is dizájnkodhatott.

A sokat emlegetett Reklám és pszichológia c. könyvre "fejlõdésünk érdekében" még visszatérünk.

P.s: Félve jegyezzük meg, de az Írástudók felelõsségét nem Illés Gyula, hanem Lukács György írta.

(homar.hu)

Továbbolvasás + Read More......

Egy magyar reklámguru házatája

Karácsonyra, egyelõre tisztázatlan okból és célból, többek között Sas István Reklám és Pszichológia c. könyvét hozta a BéZé nevû angyalka, mi meg jóságos mosollyal elfektettük a legújabb Moldova György és Debreceni József közé. Majd egyszer, talán. Nemrég azonban kissé meginfluenzásodtunk, már a kisüsti sem ízlett, úgyhogy unalomûzõnek leemeltük a karácsonyi ajándékunk a polcról és beleolvastunk. Sas István nem kispályás: a hazai reklámszakma "doyenje" saját állítása szerint 2000 filmet rendezett, ezekkel 6 bronz és egy ezüstözött Oroszlán-díjat szerzett Cannes-ban, tényleg nem piskóta. A felerészben saját maga által gründolt Kommunikációs Akadémia társigazgatója, a Magyar Reklámszövetség alelnöke, érdemes mûvész. Ügyes ember, a könyve meg határozottan korrekt és gondolatébresztõ, erõt vett rajtunk a recenzióírás kényszere és nekifogtunk alaposan átbogarászni a témát. Adatgyûjtés közben gyanútlanul rátévedtünk a sasistvan.hu-ra, oszt valaki azonnal beszólt a szomszéd asztaltól, hogy ne vinnyogjunk, mint az újszülött cica a vécécsészében.

Elsõ augenblickre rájöttünk, hogy az elveszett Paradicsomba, de legalábbis a pozitív asszociációk szigetére kerültünk. Egy határozott koncepcióval összerakott, élményközpontú honlapról van szó, ahol a látogatásunk jutalma a humorral fûszerezett érintetlen természet, az „élet habos oldala", a „mosoly országa" és a „boldogság ígérete", monitorunkból a sokat emlegetett Pepsi-feeling türemkedik át benzingõzszagú hétköznapjainkba. A honlap központi eleme egy bõinges egyén, aki lábszárközépig a tengerben örvendezik, kövekkel ügyesen körberakva, melyek valójában a környezetbe illeszkedõ linkek. Ott írja, rajtuk: meglepetések, díjak, sasszem stb., Mindezt a zöld és a kék szín lélekvidámító harmóniája uralja, nevetés költözik lelkünkbe.

Értjük mi, értjük, SA könyvében megírta „A kék a nyugalom és a békesség érzetét váltja ki az emberbõl, a kék az álmok színe, az elérhetetlen messzeségé. A zöld, mely a kékbõl és sárgából tevõdik össze, a legkedvesebb a szemnek és az idegeknek. Innen a természet csodálatosan megnyugtató, zsongító hatása különösen a fáradt emberekre." A színek zsongító hatását kedvezõen egészíti ki a háttérzene, amihez vélhetõleg egy agykontrollos tréning vagy a Vidám Vasárnap zenei betétei szolgáltattak ihletõ forrásként a zeneszerzõnek. A bennünk lapuló reklámgrafikus blickfangosan még egy aranyos kiscicával/mosolygó kisgyerekkel/pucér nõvel/hûségesen nézõ blökivel fokozta volna a vizuális élményt, de akkor talán túlzsúfoltá válna a kompozíció. Összességében elmondhatjuk, hogy az oldszkúl honlap dicséretre méltó bátorsággal idézi fel az Internet hõskorát, mikor még vállalkozókedvû informatikusok ténykedtek a webdizájn területén.

Nincs vége: egyszer csak fenemód rikoltozva berepül az idilli képbe egy American bald eagle, Amerika nemzeti madara, a fehérfejû rétisas, amolyan netrõl összeszedett gif animáció, melyet utólag beépítettek a flashbe . Nem egy bõgatyás turul, egy magyaros kerecsensólyom, hanem egy igazi Haliaeetus leucocephalus, vélhetõleg át az óceánon, karmaiban Sas István már említett kiadványát cipelve. Ettõl a gegtõl (áhá, Vámház krt 9) erõsen zaklatott érzelmi állapotba kerültünk, de hatásosságát nem vitatjuk, mivel láthatólag akár cikkírásra is motiválhat némelyeket. Kukacoskodva hozzátennénk, hogy nekünk speciel az angyalka szállította a könyvet, de ezek szerint vannak alternatív megoldások anyagelvû világunkban.

Miután visszanyertük testünk fölött az uralmat, tudásszomjtól remegve (lásd. Vágykeltõ reklám) átkattintottunk a mindezekért felelõs grafikus honlapjára. Nos, az illetõt eredeti nevén Sas Ádámnak hívják, de honlapján már a Mr. Eagle Junior néven szárnyal New York ikertoronytalanított látképével, talán az amerikai piacon szeretne dizájnkodni. Nem fog.

Továbbolvasás + Read More......