Néhány perce, 5 óra magasságában rögzítettük a Rózsadombon: egy KKF 404, egy DT 2904 diplomata rendszámú autó és egy ismeretlen rendszámú Daewoo Matiz borulásos balesete Budapesten, az Alsó Törökvész - Eszter utca sarkán, a Miele irodaház előtt. A rendőrök persze ránkértek és megpróbáltak elzavarni (személyiségi jogaink vannak, aszonta a fiatal koma), oszt ne filmezzek. Közterületen, bazmeg. Legközelebb a kődobáló rendőröktől is engedélyt fogok kérni. Vitát nem nyitottunk, békésen elkotródtunk a fenékbe, nagyon nem értünk rá egy hótunalmas jogvitára.
A magyar ember híres éles eszéről és vendégszeretetéről, valamint módfelett találékonyan megbuherálja a villany- és gázórát, szuperspéci antennával lopja a szomszéd kábeltévéjét, sőt némelyik merészebb magyar az autógyártástól sem idegenkedik, amint azt képeink bizonyítják.
(melyek a gondosan fátlanított Üllői út elején készültek, egy ködös őszi napon, a szmogban fuldokló Büdipesten).
Egy átlagos őszi napon a hídon levő buszsáv átmenő forgalmáról készítettünk egy rövidke filmet, hátha valaki még nem ismeri a budapesti tyúkszemtiprást. Mindenki mindenki ellen, győzzön a pofátlanabb. Megjegyezzük, nem volt dugó a hídon, tehát az önzésen kívül semmi sem indokolta, hogy az úrvezetők a buszsávban tépjenek.
Egy buszra átlagosan 16,4 olyan jármű jut, aminek nincs joga ott közlekedni :(( Joga van: BKVnak, mentőknek, rendőrnek, tűzoltóknak (és egyéb megkülönböztető jelzéssel ellátott jármű) és taxisoknak... (Ujvilag hozzászólása)
Egyesek szerint olyannyira békasegge az autósmorál Budapesten, hogy némely Istentől elrugaszkodott sofőrök fél méter haladásért átgázolnak a gyalogosan közlekedő mamájukon, majd parkolóhelyet keresve lehorgonyoznak a sírhelyen, elhatárolódunk.
Ez egy sérülésmentes mezei baleset, a Parlamentnél kaptuk le.
Mint már megírtuk, végre történik valami a kipufógógázban, a Radikális Gyalogosok megunták az autósok terrorját és május 17-én 17 órakor utcai megmozdulás lesz a Bajcsy-Zsilinszky és az Andrássy út keresztezõdésénél. A budapestiek elképesztõ vezetési szokásainak illusztrálására vidéki és kultúrországbeli olvasóink számára készítettünk egy rövidke videót néhány átkelõnél. Tapasztalataink szerint a pesti autósok simán nyernék a surmósági világbajnokságot, a gyalogosok semmibevétele lassacskán magát a gyalogos közlekedést is lehetetlenné teszi Budapesten. Csúcsforgalomban, dugóban két méter nyereségért áterõszakolják magukat a zöld jelzésnél szabályosan átkelõ járókelõk között, valamint a zebrára hajtva várják, hogy meglóduljon a dugó.
Amellett, hogy semmibe veszik a gyalogosok legelemibb jogait, észmeresztõen ostoba is ez a fajta semmibevevése a Kresznek: a keresztezõdés közepén megrekedt autós megakadályozza, hogy oldalirányból meginduljon az autós forgalom, ezáltal még tovább növeli a dugót a városban, valamint teljesen fölöslegesen tovább mérgezi városunk levegõjét. Évente csak Budapesten 2000 ember hal meg az autósok által okozott légszennyezés miatt. Ha az autótulajdonosok ezeket a szerencsétleneket belelõnék a Dunába, lenne nagy országra-világra szóló felháborodás, de jelenleg a közös bûn eredménye a cinkos hallgatás.
Pestiesen szólva: leszakad a pofám, de néhány körmöst mindenképpen illene kiosztani. Mi szorgalmasan és nagyon udvariasan beszólogatunk a zebrán parkírozó polgártársaknak (lécci, ne a zebrán parkolj, ne akadályozd a gyalogos forgalmat), de amíg a gyalogosok túlnyomó többsége bambán, szó nélkül tûri az autósok pofátlanságát, javulásra semmi esély.
A videón a már említett Bajcsy-Andrássy keresztezõdés, az Irányi utca, a Moszkva tér, valamint kedvencünk, a Belügyminisztérium melletti, a József Attila utcában levõ átkelõt filmeztük. Ez utóbbin még a belügy dolgozói sem mernek átkelni a száguldó kerekes surmók miatt. Itt esett meg velem, hogy a holland civilizációból hazatérve szórakozottan kiléptem az úttest szélén ijedten várakozó, negyvenfõs német turistacsoporból, mire egy lefékezõ fekete BMW-bõl kiugrott egy igen tekintélyes méretû, öltönyös kopasz. Az a sejtése támadt, miszerint szerény személyünk homoszexuális irányultságú és ezen megérzését azonnal közölte velünk: mocskos buziköcsög, szétverem a pofád. A többit inkább nem részletezem, mindenesetre szerénytelenség nélkül kijelentjük, hogy anyázásban még nem találtunk méltó ellenfelet. A monoklink meg egy hét alatt majdnem teljesen eltûnt.
frissítés, olvasói levéllel:
Drága Sebibaba,
köszöntelek a magyar médiában, ami többek között azért ilyen rohadtul demoralizáló, mert magadfajta demagóg, wannabe újságírók alkotják. Légy oly kedves, egy válasz-emailben közöld már velem, hogy milyen indokoknak köszönhető az, hogy nemes egyszerűséggel, bárminemű előzetes szelektálás nélkül lehordassz egymillió munkába siető, szerencsétlen, pesti autóst? Merülőónként vetem e kérdést lelkedbe, hogy kitudjam mélységét.
Megértem, hogy újlipótvárosban - havi kettő bruttóért - gépelött rohadni nagyon felemelő, már-már a szabadkőművesség semmihez nem fogható übermensch érzését adja, csak kérlek ne feledd, hogy minden erőfeszítésetek ellenére vannak még olyanok, akik nehezen nyelik le, hogy két év kodolányi után egyesek már friedrich nietzsche nyomdokaiba kívánnak lépni. Ha tudsz követni...
Igen, zebrán állni szemétség, kereszteződés közepén pláne, ám van valami ami ezen is túl tesz - fröcsögni, lehúzni, de semmi újat kitalálni, ötleteset hozzátenni, problémát megoldani. Tudom, hogy az irodai székhez szokott "letargizálók" nagyon örülnének, ha végre úgy élnénk, mint a svédek. Ott bizony senki nem száguld, átengednek a zebrán és mindenki váliummal alszik el, vagy egy közli országban issza agyon magát... ja és nagykövetek kiállításokon zúznak. Kedves Kolléga! Kérlek menj el mondjuk szíriába (tudod a terroristák, vagy?) ahol tekintélyelvűségen alapul a közlekedés. Valamiért többen mosolyognak az utcán, mint bármelyik általad preferált, nyugat-európai plasztik masszában. Amúgy röhejes igyekezeted ellenére sem sikerült semmi durvát felvenned, a filmezési technika pedig éppoly sekélyes, mint - sajnos cikként aposztrofált - barbár bekiabálásod. Sajnos építő jellegűt most én sem tudok mondani neked, talán annyit - remain calm! Kérlek ezúttal tekints el írásom grammatikai elemzésétől, ugyanis nagyon ócska gépről kellett írnom, és lehetőleg ne a "nem is kétkilóér ill. akkó nem kell minket olvasni" típusú válasszal élj.
Üdvözlettel egy - bosszútól félvén - névtelenségbe burkolózó bértollnok
Hol volt, hol nem volt, illetve van egy spancim, amelyik annyira, de annyira bugyuta, hogy elnevezték a galád cimboráim Gesztipéternek. Szeretett blökim nekifutással próbál a boltok becsukott üvegajtaján keresztül áthatolni, valamint rendszeresen elorozza a környék rémének, a Killer nevû pitbullnak a gumicsontját. Nemrég sikerült még önmagához mérten is nagyot alakítania: amikor meglátta az utcán közelítõ anyukámat, örömében kiugrott a cirka 7 méteres magasságban levõ lakásablakon. A kétségtelenül látványos salto mortale után anyuci tényként közölte telefonon keresztül, hogy Peti öngyilkos lett, de legalábbis eltörte a gerincét. A többi fortissimo bõgés. Vészhelyzetben a legelszántabb autóirtó bringásállat is hajlamos kocsiba ülni, tehát leintettem az elsõ taxiformájú jármûvet (a periferiális látásom szerint Fõtaxit) és a helyszínre vágtattunk.
A húgytocsában heverészõ blöki láttomra megcsóválta a farkcsonkját, amitõl nagy kõ esett le a szívemrõl, mert legalább a gerinctörést kihúzhattam a lehetséges sérülések listájáról. Serényen szétrúgdostam a környékbeli irodistákból összeverõdött bámész tömeget, majd a jobb ötlet híján pokrócba csomagoltam az ütõdött ebet és anyástól betuszkoltam õket a várakozó taxiba. Elindultunk az állatorvosi egyetem felé. Ekkor érkezett el az ideje, hogy az addig hallgatag taxisofõr megszólaljon. - Tudják-e, hogy én nem Fõtaxis vagyok? - Tessék? -– így én, a naív. - Nem piros-fehér, hanem fekete-fehér kockás csík van a kocsim oldalán -– tette hozzá magyarázólag. Tanácstalanul vártam, hova akar kilyukadni. Megtudtam azonnal. - Nekem másként van beállítva az órám - közölte sejtelmesen. - Aha -– kezdtem kapisgálni. –- És mégis mennyire másként?
Mondott egy összeget, amitõl megszólalt a fejemben a trash metál és vízióm támadt. Kiviszem a hiénát egy csendes folyópartra, majd ábrándos arccal apró darabokra tépdesem, miközben azt mormolom: szeret - nem szeret. A maradványokat meg intõ példaként kiszögezem a városunk kapuira és a taxisdrosztok környékére a hasonszõrû kollégái számára.
Sajnos, a hátsó ülésen szûkölõ eb + anya az égbeszökõ vérnyomásom ellenére is önmérsékletre késztetett. Megérkezésünkor beértem azzal, hogy az ablakon bedobott ezresek mellé csupán egy, az emberek és Isten által egyaránt helytelenített aktusra buzdítsam a kedves mamájával kapcsolatban. A mamától ezúton kérek elnézést.
A blöki megúszta egy lábtöréssel és már újra a régi, tegnap például ideiglenesen a birtokába került egy lehúzott cipõvel pihenõ fájóslábú svéd nyugdíjas bal lábbelije. Tõle is ezúton kérünk elnézést, jevlá gubbjevel. (Képünk illusztáció, a Szervita-téren készült két nappal ezelõtt.)
Bejegyzések
