Mikor még az örökzüld Képviselő Funky szerzője, drFlash aka Barcs Miki is kiakad.
Tavaly, Bada Dada életének utolsó kiállításmegnyitóján többek között (Waszlavik, Gasner etc) a Honekker és DrFlash is fellépett. No, a Honekker kétméteres frontemberének sikerült az amúgy is nyolc napon túl gyógyuló politikusgyalázós Képviselő Funkyt megtoldani egy olyan vicces szakasszal, hogy drflash is meghökkent és elhatárolodott. A kádárizmusnak viszont határozottan vége, halleluja, gyertyatartóként szolgálja az utókort a vén tömeggyilkos koponyája.
Igyatok alkoholt, ne dugjatok
Kádár sírjára rejszoljatok
Folyjon a geci a hideg kövön
Kádár kezén majd kinő a köröm.
Íme az eredeti videó.
(ha nem indul el, katt ide)
és az eredeti (amúgy sem kispályás) szöveg:
Flash : Képviselő funky
neked nem ott van a helyed a parlamentbe'
berakod a lábikód egy zsák cementbe
ott ácsorogsz majd a Duna fenekén
a barbibaba feleséged jólmegdugom én!
refr.: hitler kúrja szálasit
sztálin dugja rákosit
szálasi bassza orbányt
rákosi köcsögöli gyurcsányt
hányást csipeget a galamb a sarkon
pedig édesanyádat kurvanagyra tartom
ha megírod az újságodba kurvajófej köcsög vagyok
egy-két szaros kongó-müllert a pofádba belebaszok!
2007. szeptember 24., hétfő
Kádár sírjára rejszoljatok (videó)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
4 megjegyzés:
dúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúrva
a kádárizmus halott, éljen a kúrcsányizmus
Keresztesi József:
Legénytoll-Ásatás
>>Behűtve tartják a vörösbort,
És kólával isszák, lelkük rajta.
Autót mosnak a ház előtt,
És kilátszik a seggük partja.
Ők az etruszkok, hát ez egy ilyen nép,
Tehetséges és nagyon szép.
Susog a kimenős ruhájuk,
És embert eszik a kutyájuk.
Fekete műbőr dzsekit vesznek
Hogy fazont adjanak a dzsogging-dressznek.
Szeretik az olcsó, finom mérgeket,
A macskapálinkát, a cicás bélyeget,
Az Edda műveket, a sajtos csipszeket,
A cigány zenét meg a cigányvicceket.
Szeretik a sportot, az atlétikát,
Helyből távol erkölcsi gát.
Lopnak, csalnak, mégsem hibásak,
Morálisan diszlexiásak.
Metafizikailag gyanakvó lények,
Nem basznak ki velük a kibaszott tények.
Lelki szegények, frankón, de tényleg!
Lelki-és mimikaszegények.
Ha megtérnek az egy karambol,
Amit leírnak az adóalapból.
Szép, ahogyan egymást anyázzák,
És emlegetik a Nagy Paráznát,
A Kénkőszagot, a lólábat,
Meg az európai normákat.
Mint befalazott macska, ha felnyivákol,
Mert el van zárva a külvilágtól.
Külvilág, kurva külvilág,
A jeleket csak szűrve küldi át.
Pörgeti a pénzt, meg a popzenét,
És nem féli az etruszkok istenét – Priaposzt,
Meg a csécsiszalonnát.
Ám de az etruszkok mégse levertek,
Feltalálják a hidrogénbombát,
A C-vitamint, meg a kevertet.
A színvonal, a szexus,
Ha lesz lé, akkor lesz cucc.
Amit a boldogságról nem tudsz,
Megtanít rá az etruszk.
Egyszerre dekadens, egyszerre paraszt.
Vigyorog rajta, rajtunk vigyorog
A halotti maszk.<<
Kádár János mint talált tárgy
Népszabadság 2000. február 21., hétfő
Boszorkányosságnak rémlett, hogy Kádár János meghalt tizenhat perccel azután, hogy a Legfelsőbb Bíróság megkezdte az általa csak „elhunyt embernek” nevezett Nagy Imre felmentési tárgyalását. Felbomlott pszichével zavarosan beszélt már jó ideje. Mintha a bűntudat űzte volna. Ilyen fordulatokat csak ponyvaíró használ. Meg az élet. Újságírók addig-addig ismételgették, hogy Kádár halála valóságos shakespeare-i dráma vagy görög sorstragédia, amíg Kornis Mihály kedvet kapott a dologhoz.
Az MSZMP Központi Bizottsága 1989. április 12-i ülésének jegyzőkönyvéből Kádár János felszólalását tette Kornis Mihály A Kádár-beszéd című – kötetben is közzétett – színházi ajánlatának alapjává. Kanyó Andrásnak a Magyarország hetilapban megjelent interjúsorozatából, Borenich Péter dokumentum-hangjátékából és Geréb Anna dokumentumfilmjéből emelte ki a szerző a Kádárné balladája címen közzétett művét. Tollnál többet dolgozott az ollóval és a ragasztóval. Vagy számítógéppel, tekintettel, hogy Kornis posztmodem író.
Eddigi legsikeresebb színdarabja, a Halleluja, Háy Ágnes falfirka- (graffiti) gyűjteményének felhasználása. A vígszínházi Körmagyar Arthur Schnitzler Körtáncának honi, jelenkori környezetbe átültetése; Kardos G. György évekig hitegette a színházat, hogy elkészíti, végül amikor az osztrák eredeti próbái félbeszakadtak, Darvas Iván visszalépett, a színház szorult helyzetbe került: Kornis megvalósította idősebb kartársa ötletét. A Büntetések Franz Kafka műveiből készült intarzia: a darab a prágai író naplója, kiadott levelezése, valamint Janouch Beszélgetések Kafkával című kötetéből nyert szövegeket szabott egyéni rendbe. Kádárról már készült színdarab. Végh Antal volt a sornyitó 1991 januárjában. Kiadója, az Új Idő színházat nyitott a MOM Csörsz utcai művelődési kombinátjában. Egy csokorra való színész lemondta a főszerepet az Epizódok egy helytartó életéből című szatirikus gyorsírásos jelenetsorban. Félszből, nem pedig művészi igényességből. Rendőrök biztosították a nyugalmas premiert. Óvatosságból magam a főpróbára mentem el. Feszült várakozás fordult a Gergely László rendezte előadás felé. Majd csendben kimúlt a „groteszk színpadi játék". Legközelebb kedves kollégám, Szigethy András Kádár-drámáját mutatták be Veszprémben, igen jó előadásban. Az újságíró nem a dokumentumokhoz fordult. Mélyebb összefüggéseket kívánt fölmutatni. Kádár és Nagy Imre a valóságban általa ábrázoltan végbe nem ment drámai összecsapását tette színműve középpontjába.
Az Új Színház stúdiójában Menczel Róbert valamilyen szocreál épület homlokzatát fordította szembe a nézőkkel: Népstadion vagy mauzóleum. Középen kombinált szekrény. Abból lép ki Nagy Mari irhával bélelt rövid műperzsában, kis kalapban, hogy előadja a Kádárné balladája címet viselő monológot masszív, de kevéssé tetszetős szalonberendezésben. Nagy Marinak a legjobb iskolája volt: nem járt a főiskolára. Színházi gyakorlatban kellett megtanulnia a színpadot, a színészetet, érthetően beszélni nagyteremben, kisteremben, verses darabban, szürke dokumentumprózában. Azon kevesek közé tartozik, akiknek hihetetlen képességük van a nyílt színi igazmondásra, a művészi természetességre, a hamis, de tetszetős álságoskodások elkerülésére. Egy kedves, száraz, túlságosan is fegyelmezett asszonyt, egy középszerű, de kedves pártmunkást mutat be. Áldozat, de nem panaszkodik. Hányja-veti a történelem. Megalázzák, de nem sír. Sosem önmagát sajnálja, mindig férjéért aggódik, aki majd olyan hosszan uralkodik, mint Ferenc József Világos után, de még a trónon sincs semmi öröme, nem járhatnak szabadon a városban, semmi gyönyörűségük nincs az életben, úgy élnek, akár egy nyugdíjas házaspár, a történelem és a történelmi szerep foglyai. Nagy Mari előhozza az interjúszövegek alól a szövegalattit. Megjeleníti, vagy inkább érzékletessé teszi a ki nem mondott lemondásokat, aggodalmakat, álmatlan éjszakákat, rettegéseket. Nem melodrámát játszik: csöndes, panasztalan, méltóságteljes vállalását a középszernek. Nem Lady Macbeth, sem Madame DuBarry, nem First Ladyje az MSZMP-nek. Beszorult a történelmi kerékforgásba. Más életét éli. Rothschild Kláránál varrat, amiket úgy hord, mintha maga varrta volna odahaza Singer varrógépén.
A rendező Ács János legjobb formáját mutatja az első monológként tálalt, kissé túlnyújtott interjúszövegek színpadra domesztikálásában. Érzékeny életismeretű rendező. Engedi-segíti színészét élni a közönség előtt. Nem önmagát akarja előtérbe állítani, kényszeres rendezői fogásokkal mutogatni találékonyságát. Türelmes tudással kibontja a szövegtömeg alól a valóságos életanyagot, s amennyire lehetséges, színházi drámává teszi a tényeket. Az előadás második feléhez átépítik a nézőteret. Előadói amfiteátrum magaslik. Fölhágnak a nézők. Krómozott, kinyitott rekamié a süllyesztő, előtte előadói pult. Vagy talán nyitott sírbolt, boncasztal. Vagy ez is, az is. Helyey László mondja Kádár utolsó nyilvános szövegét. Némileg többet fordítva az utánzásra, mint a megbúvó dráma felszínre hozására. Helyey felmentendő a drámaiatlanság vádja alól. Dráma ugyanis nincsen. Az olvasva megrendítő emberi és politikai dokumentum színházi előadásra alkalmatlan anyag. Helyesen járt el a Katona József és a Vígszínház, amikor visszautasította eljátszani Kornis kéziratát, mert a szerző örvendezve a talált szövegnek, elmulasztotta íróilag-művészileg megformálni. Drámává tenni.
Kádár drámáját néhány sorban érvényesen megfogalmazta Szász Béla Minden kényszer nélkül című emlékiratában. Börtönből kiszabadultan a Kútvölgyi úti kórház röntgenvárójában a kórházi köpenyben üldögélő Kádárral beszélget, aki Rákosiról, rabtartójáról, hamis vádolójáról lojálisan nyilatkozik, a politikai visszatérés lehetőségét fontolgatva. Az író Szász tömören megfogalmazza a drámát, a drámai vétséget, a politikus hübriszét.
Az előadói kamrából kikerülten utólag mégis éri drámai hatás a nézőt: a társalgóban Kádár és felesége, Tamáska Mária életnagyságú fényképeit kasírozták egy vörös sarokba. Előttük sakktáblák félbemaradt játszmákkal s egy hamutartó elnyomott csikkekkel. Kornis nem írta meg Kádár drámáját. Úgy rémlik: Kádár írta Kornist. Mégis az utóbbi veszi föl a jogdíjat az előbbi írta szövegért.
M. G. P.
Megjegyzés küldése