2007. szeptember 24., hétfő

Kádár sírjára rejszoljatok (videó)

Mikor még az örökzüld Képviselő Funky szerzője, drFlash aka Barcs Miki is kiakad.

Tavaly, Bada Dada életének utolsó kiállításmegnyitóján többek között (Waszlavik, Gasner etc) a Honekker és DrFlash is fellépett. No, a Honekker kétméteres frontemberének sikerült az amúgy is nyolc napon túl gyógyuló politikusgyalázós Képviselő Funkyt megtoldani egy olyan vicces szakasszal, hogy drflash is meghökkent és elhatárolodott. A kádárizmusnak viszont határozottan vége, halleluja, gyertyatartóként szolgálja az utókort a vén tömeggyilkos koponyája.

Igyatok alkoholt, ne dugjatok
Kádár sírjára rejszoljatok
Folyjon a geci a hideg kövön
Kádár kezén majd kinő a köröm.


Íme az eredeti videó.
(ha nem indul el, katt ide)




és az eredeti (amúgy sem kispályás) szöveg:

Flash : Képviselő funky
neked nem ott van a helyed a parlamentbe'
berakod a lábikód egy zsák cementbe
ott ácsorogsz majd a Duna fenekén
a barbibaba feleséged jólmegdugom én!

refr.: hitler kúrja szálasit
sztálin dugja rákosit
szálasi bassza orbányt
rákosi köcsögöli gyurcsányt

hányást csipeget a galamb a sarkon
pedig édesanyádat kurvanagyra tartom
ha megírod az újságodba kurvajófej köcsög vagyok
egy-két szaros kongó-müllert a pofádba belebaszok!

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

dúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúrva

Névtelen írta...

a kádárizmus halott, éljen a kúrcsányizmus

söröke, boroka írta...

Keresztesi József:
Legénytoll-Ásatás

>>Behűtve tartják a vörösbort,
És kólával isszák, lelkük rajta.
Autót mosnak a ház előtt,
És kilátszik a seggük partja.
Ők az etruszkok, hát ez egy ilyen nép,
Tehetséges és nagyon szép.

Susog a kimenős ruhájuk,
És embert eszik a kutyájuk.
Fekete műbőr dzsekit vesznek
Hogy fazont adjanak a dzsogging-dressznek.
Szeretik az olcsó, finom mérgeket,
A macskapálinkát, a cicás bélyeget,
Az Edda műveket, a sajtos csipszeket,
A cigány zenét meg a cigányvicceket.
Szeretik a sportot, az atlétikát,
Helyből távol erkölcsi gát.
Lopnak, csalnak, mégsem hibásak,
Morálisan diszlexiásak.
Metafizikailag gyanakvó lények,
Nem basznak ki velük a kibaszott tények.
Lelki szegények, frankón, de tényleg!
Lelki-és mimikaszegények.
Ha megtérnek az egy karambol,
Amit leírnak az adóalapból.
Szép, ahogyan egymást anyázzák,
És emlegetik a Nagy Paráznát,
A Kénkőszagot, a lólábat,
Meg az európai normákat.
Mint befalazott macska, ha felnyivákol,
Mert el van zárva a külvilágtól.

Külvilág, kurva külvilág,
A jeleket csak szűrve küldi át.
Pörgeti a pénzt, meg a popzenét,
És nem féli az etruszkok istenét – Priaposzt,
Meg a csécsiszalonnát.
Ám de az etruszkok mégse levertek,
Feltalálják a hidrogénbombát,
A C-vitamint, meg a kevertet.
A színvonal, a szexus,
Ha lesz lé, akkor lesz cucc.
Amit a boldogságról nem tudsz,
Megtanít rá az etruszk.
Egyszerre dekadens, egyszerre paraszt.
Vigyorog rajta, rajtunk vigyorog
A halotti maszk.<<

Névtelen írta...

Kádár János mint talált tárgy
Népszabadság 2000. február 21., hétfő


Boszorkányosságnak rémlett, hogy Kádár János meghalt tizenhat perccel azután, hogy a Legfelsőbb Bíróság megkezdte az általa csak „elhunyt embernek” nevezett Nagy Imre felmentési tárgyalását. Felbomlott pszichével zavarosan beszélt már jó ideje. Mintha a bűntudat űzte volna. Ilyen fordulatokat csak ponyvaíró használ. Meg az élet. Újságírók addig-addig ismételgették, hogy Kádár halála valóságos shakespeare-i dráma vagy görög sorstragédia, amíg Kornis Mihály kedvet kapott a dologhoz.

Az MSZMP Központi Bizottsága 1989. április 12-i ülésének jegyzőkönyvéből Kádár János felszólalását tette Kornis Mihály A Kádár-beszéd című – kötetben is közzétett – színházi ajánlatának alapjává. Kanyó Andrásnak a Magyarország hetilapban megjelent interjúsorozatából, Borenich Péter dokumentum-hangjátékából és Geréb Anna dokumentumfilmjéből emelte ki a szerző a Kádárné balladája címen közzétett művét. Tollnál többet dolgozott az ollóval és a ragasztóval. Vagy számítógéppel, tekintettel, hogy Kornis posztmodem író.

Eddigi legsikeresebb színdarabja, a Halleluja, Háy Ágnes falfirka- (graffiti) gyűjteményének felhasználása. A vígszínházi Körmagyar Arthur Schnitzler Körtáncának honi, jelenkori környezetbe átültetése; Kardos G. György évekig hitegette a színházat, hogy elkészíti, végül amikor az osztrák eredeti próbái félbeszakadtak, Darvas Iván visszalépett, a színház szorult helyzetbe került: Kornis megvalósította idősebb kartársa ötletét. A Büntetések Franz Kafka műveiből készült intarzia: a darab a prágai író naplója, kiadott levelezése, valamint Janouch Beszélgetések Kafkával című kötetéből nyert szövegeket szabott egyéni rendbe. Kádárról már készült színdarab. Végh Antal volt a sornyitó 1991 januárjában. Kiadója, az Új Idő színházat nyitott a MOM Csörsz utcai művelődési kombinátjában. Egy csokorra való színész lemondta a főszerepet az Epizódok egy helytartó életéből című szatirikus gyorsírásos jelenetsorban. Félszből, nem pedig művészi igényességből. Rendőrök biztosították a nyugalmas premiert. Óvatosságból magam a főpróbára mentem el. Feszült várakozás fordult a Gergely László rendezte előadás felé. Majd csendben kimúlt a „groteszk színpadi játék". Legközelebb kedves kollégám, Szigethy András Kádár-drámáját mutatták be Veszprémben, igen jó előadásban. Az újságíró nem a dokumentumokhoz fordult. Mélyebb összefüggéseket kívánt fölmutatni. Kádár és Nagy Imre a valóságban általa ábrázoltan végbe nem ment drámai összecsapását tette színműve középpontjába.

Az Új Színház stúdiójában Menczel Róbert valamilyen szocreál épület homlokzatát fordította szembe a nézőkkel: Népstadion vagy mauzóleum. Középen kombinált szekrény. Abból lép ki Nagy Mari irhával bélelt rövid műperzsában, kis kalapban, hogy előadja a Kádárné balladája címet viselő monológot masszív, de kevéssé tetszetős szalonberendezésben. Nagy Marinak a legjobb iskolája volt: nem járt a főiskolára. Színházi gyakorlatban kellett megtanulnia a színpadot, a színészetet, érthetően beszélni nagyteremben, kisteremben, verses darabban, szürke dokumentumprózában. Azon kevesek közé tartozik, akiknek hihetetlen képességük van a nyílt színi igazmondásra, a művészi természetességre, a hamis, de tetszetős álságoskodások elkerülésére. Egy kedves, száraz, túlságosan is fegyelmezett asszonyt, egy középszerű, de kedves pártmunkást mutat be. Áldozat, de nem panaszkodik. Hányja-veti a történelem. Megalázzák, de nem sír. Sosem önmagát sajnálja, mindig férjéért aggódik, aki majd olyan hosszan uralkodik, mint Ferenc József Világos után, de még a trónon sincs semmi öröme, nem járhatnak szabadon a városban, semmi gyönyörűségük nincs az életben, úgy élnek, akár egy nyugdíjas házaspár, a történelem és a történelmi szerep foglyai. Nagy Mari előhozza az interjúszövegek alól a szövegalattit. Megjeleníti, vagy inkább érzékletessé teszi a ki nem mondott lemondásokat, aggodalmakat, álmatlan éjszakákat, rettegéseket. Nem melodrámát játszik: csöndes, panasztalan, méltóságteljes vállalását a középszernek. Nem Lady Macbeth, sem Madame DuBarry, nem First Ladyje az MSZMP-nek. Beszorult a történelmi kerékforgásba. Más életét éli. Rothschild Kláránál varrat, amiket úgy hord, mintha maga varrta volna odahaza Singer varrógépén.

A rendező Ács János legjobb formáját mutatja az első monológként tálalt, kissé túlnyújtott interjúszövegek színpadra domesztikálásában. Érzékeny életismeretű rendező. Engedi-segíti színészét élni a közönség előtt. Nem önmagát akarja előtérbe állítani, kényszeres rendezői fogásokkal mutogatni találékonyságát. Türelmes tudással kibontja a szövegtömeg alól a valóságos életanyagot, s amennyire lehetséges, színházi drámává teszi a tényeket. Az előadás második feléhez átépítik a nézőteret. Előadói amfiteátrum magaslik. Fölhágnak a nézők. Krómozott, kinyitott rekamié a süllyesztő, előtte előadói pult. Vagy talán nyitott sírbolt, boncasztal. Vagy ez is, az is. Helyey László mondja Kádár utolsó nyilvános szövegét. Némileg többet fordítva az utánzásra, mint a megbúvó dráma felszínre hozására. Helyey felmentendő a drámaiatlanság vádja alól. Dráma ugyanis nincsen. Az olvasva megrendítő emberi és politikai dokumentum színházi előadásra alkalmatlan anyag. Helyesen járt el a Katona József és a Vígszínház, amikor visszautasította eljátszani Kornis kéziratát, mert a szerző örvendezve a talált szövegnek, elmulasztotta íróilag-művészileg megformálni. Drámává tenni.

Kádár drámáját néhány sorban érvényesen megfogalmazta Szász Béla Minden kényszer nélkül című emlékiratában. Börtönből kiszabadultan a Kútvölgyi úti kórház röntgenvárójában a kórházi köpenyben üldögélő Kádárral beszélget, aki Rákosiról, rabtartójáról, hamis vádolójáról lojálisan nyilatkozik, a politikai visszatérés lehetőségét fontolgatva. Az író Szász tömören megfogalmazza a drámát, a drámai vétséget, a politikus hübriszét.

Az előadói kamrából kikerülten utólag mégis éri drámai hatás a nézőt: a társalgóban Kádár és felesége, Tamáska Mária életnagyságú fényképeit kasírozták egy vörös sarokba. Előttük sakktáblák félbemaradt játszmákkal s egy hamutartó elnyomott csikkekkel. Kornis nem írta meg Kádár drámáját. Úgy rémlik: Kádár írta Kornist. Mégis az utóbbi veszi föl a jogdíjat az előbbi írta szövegért.

M. G. P.