Vagy győztesként térek haza, vagy gyalog.

Bronzavonz és kéjarány,
Valahol utat vesztettünk,
Hallgassuk az idő zenéjét.

Vagy győztesként térek haza, vagy gyalog.

Elmosolyodom, a jövőre meredve. 2003. Szép év lesz. Roli, Zoli, Főhős meg egy üveg vodka, park és hangulat, bársonyosak a színek, mint rendesen, ha vodkával színezzük a világot.

Főhős arca bánatos, bár lelke csupa madárdal és örömóda. Kipanaszkodom magam, végre, oh, mióta készültem erre, barátaim, sok ezer kilométert utaztam, hogy baráti, megértő fülekre találjak. Hallgassátok hát, hallga!

- Szörnyű volt, szörnyű! - kezdi, hatalmas sóhajokkal megtűzdelve, a múlt felé merültében. A Lélek küzd a Múlt Terhe alatt nyögdécselve. Körbepislant, fülek megértően kitárva, kezdhetjük. - Nyolcvan euróért egy nappali szőnyegén aludtam.

Színes kép, egy nappalit láthatunk. Tévé, padlószőnyeg, foszforeszkáló csillagok a mennyezeten, viszonylag új, viszonylag tiszta. Főhős a padlón hálózsákban nyugszik, álmában nőkről és nőknek beszél. Hajnali ötkor becsörtet a night-clubban dolgozó két munkaerő, sütnek, főznek, sürögnek – fordulnak - csörömpölnek, a két kigyúrt test izmai táplálásával foglalatoskodik. Boldog csámcsogás, hörpölés, cuppogás tölti be a teret, végül elégedett böfögések és fogszívogatás. A Nappali és a konyha ugyanaz a helység, ezt megjegyezzük.
Közelképen Főhős elkínzott, álmos arca, belső monológ: istenem, mekkora surmók. Főhős intenzíven sajnálja önmagát és teljesen biztos az elkerülhetetlen összeomlásban. Ezt onnan tudjuk, hogy ilyesmiket motyog: Úristen, hova kerültem, sitten vagyok, megőrülök, sőt idéz valamit valahonnan: "Sötét a jövő, sötét a múlt, nem vezet innen sehova út". Innen láthatjuk, hogy Főhős egy Kiművelt Emberfő, aki rangján alul házasodott és korpa között el.
Úgyhogy keveset és részletekben aludtam - foglalja össze az összefoglalnivalókat. - Bosszúszomjam hatalmas volt, de eszközeim gyérek. Jó büdöseket fingottam nekik!!!
Roli és Zoli megértően csóválják a fejüket, alles ist klar. Főhős lendületbe jön, meghúzza az üveget és behunyt szemmel élvezi a vodka útját a gyomor, majd az agy irányába.
- És ez meg semmi! - folytatja a történetet. - Ezek állandóan be voltak szíva!!!

Kép emelkedik. A már bemutatott nappali-konyha most éppen közösségi tér, heverésző egyének, füst. TV bekapcsolva, Dj.Közhely a cd-lejátszóból figyelmet követel. Mintha-társalgás, mondhatni pszeudó - ezt Főhős, akiről már kiderült, hogy egy elitista, az idegen szavak szótárából vadászta. Történetek hangzanak el, melyeknek nincsen eleje, nincsen vége, elszivárognak a fejekben levő homokban. A társaság egyik tagját láthatjuk, aki Főhősnek a Tv híreit észrevételezi.
- Ezek nem emberek. Ezek öngyilkos állatok. Jól le kellene atomozni őket - fejtegeti. Főhős megpróbál elbújni a könyvében, mely James Joyce. A tévéből most a pakisztáni-indiai konfliktus türemkedik elő, a kommentár nem várat magára.
- Ezeknek a vérükben az agresszió, ezek primitív állatok. Ezek csak háborúzni és nyomorogni tudnak. Én nem vagyok rasszista, de azt mondom, hogy Európától keletre mindenkit jól le kellene atomozni, hogy béke legyen! - mondja harciasan. - Nincsen igazam?
Főhős elkínzott feje beúszik a képbe, tekintete megtört, hangulata permanens pánik. Kitérően motyog valamit az európainál régebbi szanszkritokról meg a véráztatta legújabb kori európai történelemről, majd elmenekül a klotyóba. Magára zárja a klotyóajtót és sírva fakad.
- Siess a faszveréssel, más is szeretne rejszolni - száll még utána.

Megint a parkban vagyunk. Főhős krákog, mert a sötét emlékek okozta bánat kezelésére hivatott vodka kaparós.
Nem volt menekvés - nyekergi. - Nem volt hova bújni.

Megint a megpróbáltatások helyszíne, megint nappali. Dj.Közhely után most Dj.Kommersz nyomaszt. Társaság a padlón heverészik, blaz, füst stb. Főhős a fotelben kucorog, egyik kezében könyv, másikban mobil. Láthatóan elfoglalt ember, már ritkán szólnak hozzá. "Ez a szakállas már megint esemesezik, mennyi haverja van ennek az embernek" - meg sem hallja. Elfoglalt, na. Lapul a maga köré emelt falak között, nyomorúságosan érzi magát, honvágya van, régi barátok felé nyújtózkodik. Esemesezik.
"Értelmet és célt akarok az életembe. Azonnal küldjétek!" - írja filozófiai szakadékokba ugrásra hajlamos cimboráknak.
"Én kiverem neked, te kivered nekem, de semmi buzulás. Tormente" -ezt a filmbuziknak.
"Ön nem az általunk megjelölt pártra szavazott. Elbaszta! A mobiltelefonjába rejtett robbanószerkezet ezen üzenet olvasása közben aktivizálódik. Nyugodjon békében!"- ezt a választásokra Margináliából a politikailag aktívaknak.
"Ügyes kezű munkás állást keres. Alacsony bérek. Akármit megeszik" - ezt a James Joyce-t ismerőknek, akasztófahumorral.
"Eat football. Drink footbal. Sleep footbal" - a fociőrülteknek, aktuális vb-kommentárral.
"I shall seek and find you. I shall take you to bed and controll you. Will make you ache, shake and sweat until you grunt and groan... All my love, the Flu" -ezt zavarbahozó humornak szánva.
"Párbajok diszkrét, szakszerű lebonyolítását vállaljuk. Orvos, sírásó a helyszínen" - Psmith modorban.
"Légkondicionált, atombomba-biztos családi kripták építését vállalom, csak igényesnek. Még ma biztosítsa szerettei jövőjét" - ezt a depressziósoknak.
Ésígytovább, mindannyiunk örömére és okulására, egyenesen a privát bunkerből. Túlélni.

Roli és Zoli nevet, megint park, megint 2003.
- Mit tehettem a stressz csillapítására? Na mit? - kérdezi felhúzott szemöldökkel? - Persze, hogy időnként cudarul berúgtam!

Blommsday alkalmából Főhős és Vajk lelkiismeretesen előfordul néhány rendezvényen, majd megtekintik az ír-angol meccset a spanyolok által lefoglalt kocsmából. A becsempészett Jamesont a klotyófülkébe zárkózva fogyasztják, majd az ajtó előtt toporgó türelmetlenekkel magyarázatképpen közlik, hogy szerelemre a buziknak is joguk van. Mindenki megértő, a beengedőember is mosolyog. Hajnalban hintóval indulnak városnézésre, torkuk szakadtából ordibálva: Boldog buzik vagyunk, ma bárkit ingyen leszopunk. A hintótulajdonos megpróbálja letessékelni őket, de ez csak rendőri segítséggel sikerül. Vajk szerencsére hajnalig elfelejt angolul, ezért magyarul közli a következőket a rendőrnőkkel: csak vicceltünk, nem is vagyunk buzik, gyertek, szopjatok le bennünket!

Főhős kiesik az Arlington bejáratán, két beengedőember segítségével, majd tanácstalanul bóklászik a mellékutcában, szaporán káromkodva, a tolvajok édes anyukájáról értekezve. Félóra múlva Isten megszánja és közli vele: ne keresd a bringádat, hülye, mert gyalog érkeztél.

Főhős kiesik a Temple Bar egyik ivójából és röpke félórás keresgélés után megtalálja bringáját. Sikerélménytől vigyorogva felpattan a nyeregbe, de ott sajnálattal tapasztalja, hogy az est folyamán elfelejtette a bringázás tudományát. Sajnálata fokozódik, mikor Para-Kovácsot alakítva elüt egy lámpaoszlopot és lenyeli a jobb felső egyest. Pótlása 650 euró, úgyhogy másnapossága emlékezetes.

Főhős hajnaltájt érkezik haza a nappaliba, seggrészegen, hóna alatt egy hivatásos kurvával. Miután teljesen bereked az ordibálástól, nekilát a kurvának és megtesz minden tőle telhetőt. Kurva eltávozik Főhős pénztárcájával, mire Főhős mély letargiába esik és mindenkit sms-ben tájékoztat az eseményekről: megdugtam egy kurvát! Mintha nedves sínek között vártam volna a vonatra. Később okádni kezd, e célra a klotyópadlót, a kádat, a konyhacsempét, a mosogatót és az egyik lakótársa lábbelijét használva.