Választásaink dublini perspektívából

Sanyi tegnap érkezett vissza édes Magyarországról. Látom, hogy Dolgok történtek vele, mert komoly az arca, homlokát ráncolja.
- El kell jönnöd szavazni - mondja eltökélten. - A nagykövetségen lehet.
- Menj a picsába - válaszoltam kitérően, mert senkivel sem kívánom a Konfliktust. A legközelebbi magyar ugyanis félórányi járóföldre lakik.
Sanyi viszont lázba jön, nem lehet leállítani.
- A Fidesz Leváltása Nemzeti Érdek. Veszélyben a Demokrácia! - szirénázza.
- Mindig utáltam a Demokráciát - válaszolom, az általánosságok szintjén mozogva. - Ha valaki kiejti előttem a Demokrácia szót, a pisztolyom után kapok.
Derék, becsületes magyar gyerek, egyenest Gyuláról, nem bírja a bomlasztó anarchizmust. Nem adja fel, folytatja az agitpropot.
- Veled nem lehet komolyan beszélni! Te állandóan hülyéskedsz! Pedig most komoly az Ügy. És Medgyessy nagyon jó fej.
Érzem, hogy elönt a sajnálat. Az ördög kíván beszélni most belőlem.
- Én is jó fej vagyok, szavazz inkább rám - javasolom alternatív megoldásként, és érzem a bomlasztó vita bizseregtető kéjét. Már megint politika és hajhúzás, pedig biztonságos távolságban vagyunk a hazai mocsártól.
- Nem szavazhatok rád, mert egyrészt hülye vagy, másrészt nem vagy politikus.
- A hülyeség nem kizáró ok a politikában, te is tudod - vágom rá frappánsan. - És politikus vagyok, mert én is szeretném a hatalmat. Jó dolog a Hatalom, azt mondják, akik látták.
- Nem lehetsz politikus, mert még Programod sincs! - vágja ki diadalmasan.
De engem keményebb fából faragtak, nem lehet sarokba szorítani. Azt mondom neki tehát, őszintén:
- Dehogy nincsen Programom. Ködös hajnalban kikísérem az összes politikust a Duna-partra és demokratikusan belelövöm őket a Dunába. Megtisztul a levegő, fellendül a gazdaság. Kikiáltom a monarchiát és bevállalom a Király posztját.

Na, most gyalogolhatok napi fél órát a következő hosztelig, hogyha magyarul akarok társalogni.