15 forint egy gramm hasis (Katmandu, Nepál)

XY. jelentkezett távolkeleti turnéjáról tízenvalahány emillel. Ezek netkávézókban, kutyafuttában lekörmölt beszámolók, melyek majd átírásra és bővítésre kerülnek. Addig is olvassák ezt a rövidke nepáli írását, melyben csak az ékezeteket pótoltam. Még valami: tudták, hogy egy gramm hasis 5 nepáli rúpia (रूपैयाँ), ami 15 forintnak (0.05137 EUR) felel meg? Sajnos, a minőségről semmi infó, XY legfeljebb sörözött.

Pokharaban nagyon esett az eső és féltünk, hogy törlik a Gurkha Airline járatát, de hal isten nem így történt, így fél óra alatt Katmanduba érkeztünk egy kisgéppel. Úgy vezette a fickó, mint az autóriksát, csak éppen nem jöttek szemben. Jó volt, csak a hegyeket nem láttuk már megint a felhős idő miatt. Az egy kicsit meglepett, hogy beesett az ablaknál az eső, de kicsire nem adunk. Cili sajnos nem így volt az élménnyel, mert hányt egyet, de aztán hamar felépült. Kathmanduban először levettek bennünket, mint könyvet a polcról. Ahogy megérkeztünk, pakolóemberek leptek el bennünket, vittek a cuccunkat a taxihoz, utána meg pénzt követeltek. Nem voltak elégedettek, hogy a tizedét adtam a kert pénznek, de hát nem kértem én tőlük semmit. A taxis elvitt bennünket a Lhasa Guest Househoz, mert úgy emlékeztem, hogy ez volt az egyik ajánlott hely. Vagy rosszul emlékeztem, vagy két Lhasa hotel van, mert ez a hely drága volt eés mocskos, na meg sötét. Hamar ott is hagytuk őket, és a mellette levő Tibet Himalayan Guest Houseba mentünk. Napi 300 egységért béreljük a szobát, értsd napi 300 ftba kerül fejenként a szállás. Nem egy rossz ár szerintem. Kis szoba, de minden van benne, sajnos beleértve a csótányokat is. De az itt állandó kellék. A belvárosban van, világos, tele ablakkal, kicsit koszos csak, nem hányadék. Aludtunk kicsit, aztán lementünk a városba. Voltunk tibeti kolostorban, festőiskolában, és megnéztük a Swayambhunath sztupát, ami az eddigi egyik legnagyobb elmény. Ott vártuk meg a naplementét, és láttuk a sztupát átmenni aranyszínűbe. Ez az egyik olyan, amelyiken Buddha szeme figyel. Lett egy kísérőnk is, egy szállodában lakunk az illetővel, Krisnának hívják és levakarhatatlan. Sok mindent mutat, csak örökké beszél, és ez egy kicsit zavaró néha. Most is itt var bennünket a netcafeban, pedig már vagy 2 órája itt vagyunk. Fantasztikus volt közelről látni a szerzeteseket, megannyi mosolygó Dalai Lama. Az egész annyira leírhatatlan, hogy nem is folytatom, csak holnap. Udv.

további olvasnivaló