frissítve! 2008!
Custo étterem és diszkó és páb
a Lágymányosi-híd pesti hídfőjénél
A város peremén, hangulatos ipari környezetben, egy betonlerakat, a helyiérdekű vasút és a festői Lágymányosi vasúti híd szomszédságában található ez a csöppnyi mediterrán sziget, ahol pálmafák nőnek a dézsából, salsára andalodnak a szívek és a Legtehetségesebb Díjbeszedő, a "műfaj királya", dj Toncsi Cox pörgeti a korongokat. Az eszképista mediterrán környezet illuzióját egy nagyon tehetséges óvodás kisgyerek hatalmas molinója teszi teljessé, amire azúrkék tenger, hajóorr, sirály, sok-sok napfény és egy távoli sziget van festve. Kettő.
Talán a vasúti híd eltakarására tett reménytelen kísérletről van szó, amit mi határozottan helytelenítünk, mert szeretjük mink a vasutat, akárcsak a nagy magyar költő, Goethe:
Vasútnál lakom. Erre sok vonat jön-megy és el-elnézem, hogy' szállnak fényes ablakok a lengedező szösz-sötétben. Így iramlanak örök éjben kivilágított nappalok s én állok minden fülke-fényben, én könyökölök és hallgatok.
A mocsárba süllyedt hajót formázó kocsma vélhetőleg a nagy francia festõ, Jacques-Yves Cousteau nevét kölcsönözte, de a francosan bonyolult kiejtést megkönnyítendő néhány fölös betűvel redukálták az elnevezést a tulajok, hiszen ma már magyar anyanyelvét sem ismeri a lakosság, nemhogy a sok fránya külföldivel szarakodjon. Apropó, nyelvtanulás: miután az idegen nyelvek ismerete terén mi, "anyaországbeli magyarok" sereghajtónak számítunk Európában, barátilag javasoljuk az első olvasatra radikálisnak tűnő megoldást, hogy a maradék Magyarországot osszuk fel a környező országok között, mert akkor azon nyomban lészen indíték legalább egy idegen nyelvet megtanulni.
Visszatérve a kocsmára: szívünk mélyén szurkolunk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetû környezet ellenére próbálkozó kocsma túléljen, elvégre a külvárosban is természetes emberi igény az alkoholfogyasztás. Dicséretképpen megemlítjük, hogy a leginkább székelykapura hasonlító bejáratot az idén lecserélték egy semlegesebb installációra, ellenben balsejtelmet ébreszt, hogy ide beeresztik a Back II Black nevű formációt. A honlapon "tuti ütőkártyának" nevezett, megbízhatóan középszar élőzenei kínálatot időnként üdítő meglepetések dobják fel, például fellép egy hakni erejéig Sting gitárosa, Dominic Miller (túlórában, közvetlenül a nagy koncert után). Összefoglalva: közepes árszint & heroikus izzadságszag & menekülési kisérlet Szürreáliába & külvárosi sötétség.
frissítve 2008: csőd, már bánjuk, h a környék legviccesebb kocsmája bezárt :( Visszatértünk a tett színhelyére, tekintsen:
Bejegyzések
1 megjegyzés:
Elfogyott az erőm. Már nem „órák”, „napok” vagy „évezredek” teltek el, amióta itt erőlködöm ebben a síri csöndbe borult vaksötét alig-anyagban: ezek a fogalmak már elhagytak engem, kifolyt belőlem az idő. Beleömlött és összekeveredett ezzel a létformával, amely körülvesz; talán ez maga az idő, amelyben benne vagyunk, mégis valamilyen formában körülöttünk van, úszunk benne, ám mibelőlünk folyik ki, ezért vagyunk mind kevesebbek általa, nem anyag, de magába foglalja mindazt, amit annak hiszünk.
Feladom immár a harcot: nem „evezek”, nem igyekszem és nem törekszem sehova. A létezésnek ez a formája – vagy talán az összes? – parttalan és végtelen. Behunyom a szemem, ám ennek sincs értelme. Kint is ugyanaz van, mint bent.
E tat vai tat.
Megjegyzés küldése