2007. augusztus 12., vasárnap

Videó: Ceauşescu és rendszere 4 percben


LanMaster2 zseniális montázsa
Ceauşescuról


Ceauşescu Husszeinnel puszilkodik. Ütemes, szűnni nem akaró vastaps, hurrrrá, hurrrááá, kamera pásztázza a hatalmas terem hatalmas tömegének hatalmasan forradalmi lelkesedését. A baloldali néptömegek danolnak: A Páááárt, Cséáuseszkúúú, Romááááánia. Az országos előkelőségek felvonulása a Vezér előtt, lekezezés, esetleg puszi-puszi a közelálló kegyencekkel. Köv: Ceauşescu elvtárs nagyságát hírdető szobortervek. Az egyiken a Géniusz, mint az evolúció csúcsa, hát a csúcson áll, körben, kronológiailag emelkedő spirálban az ország történelmi nagyságai. Hagyományos román vendégszeretet: Ceauşescu elvtársat országjáró szemléin nemcsak tapsorkánnal, hanem kenyérrel és sóval fogadják a nemzeti viseletbe öltöztetet agrárproletárok. A Szeretett Vezérnek emelt diadalkapu, rajta felirat: hódolat a Szeretett Vezérnek. A királyi palota előtt összegyűlt tömeg vöröszászló-erdővel és a vezér arcképeivel köszönti az Elvtársat, aki kissé unottan visszaint (helló, Nép), majd demokratikusan táncba elegyedik néhány népviseletes Néppel. Lassan ráközelít a kamera egy füstölgő ipari monstrumra: Szocialista Vívmány. Az elvtárs az Opera királyi páholyában, rengeteg aranyozás. Ceauşescu és a First Lady (tudós nej, aranyozott kistáskával) hosszasan szembesétál Gorbyval és párjával. Mire találkoznak, Gorbacsov (Горбачёв) és Raisa már megálltak, fegyelmezetten várják az üdvözlésükre sietőket, tán ennek is van valami üzenete. Kézrázás, vigyor. Bevillan egy Lenin-kitüntetés: lám, itt a bizonyíték, a nagy szovjet testvér ajándékot hozott, nem selyemzsinórt, tehát MÉG ÉN VAGYOK A FŐNÖK. Utólag persze másként látjuk, ez volt a vég kezdete. Elvtársi csók következik (háromszor), megint kézfogás, majd Gorby a laza stílusában int: menjünk. Protokoll, fényképeszkedés egy kisasztalnál.


Vissza az időben: Ceauşescu elvtárs és De Gaulle koccint. Közben az elvtárs fejét lesúnyja, tekintetét gyorsan elkapja: nem szerette a nálánál magasabbakat, pedig majdnem mindenki magasabb volt. De Gaulle mond néhány szót románul a mikrofonba (aszongya: szép nyelvet beszéltek), mire a nép fegyelmezetten talpra pattan, lelkesedik és vastapsol (lásd. frankofón országok). Tűzijáték: átvezetés a halálos lázadáshoz, 1989 december 22. A Diktátor halott feje a háttérben, lassan bekopogó felirat tudatja: a Rompress román hírügynökség jelenti, hogy Nyugat-Németország Államtanácsa, II: Erzsébet, a Csehszlovák kormány, a dán kormány, a Legfelsőbb Szovjetje a Szovjetuniónak, a Nagy Népi Mongol Hurál Elnöksége, stb. visszavonta a halott diktátornak adományozott kitüntetéseket, valamint elismerik a Nemzeti Megmentési Tanácsot. Befejezés, bevágások a Ceauşescu környezetében tapsikoló emberekről, alatta magyarázó szöveg: az illető éppen milyen magas posztot kapott a „Forradalmat” követő kormányban. Hogy a remény se maradjon ki a kelet-európai sátántangóból, végezetül egy lépcsőn felfelé közeledő kisgyereket láthatunk.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

I will be back, kemény