2007. augusztus 12., vasárnap

45 éves az Omega

Üdvözöljük a 45 éves Omega zenekart. Mindig csodálattal töltött el bennünket a zenekar igényes, a nyugati színvonalat megütő zenéje, valamint a tagoknak a kilencvenes években a nagypályás seftben való jó érzékű helyezkedése. Elsősorban a Kommunizmus Áldozataiért Alapítvány (vagy a Kommunista Terror? sajnos, meglehetősen fiatalkák voltunk ezekben a hősi időkben, alig emlékszünk részletekre) nyerte el tetszésünket, amivel megmutatták Kóborék, hogy hiába voltak a komcsi rendszer kegyeltjei, nem haboznak az új rendszerben levő gazdasági lehetőségekkel élni. Meg vissza.
Nem utolsósorban köszönjüka rengeteg pornólapot, melynek kiadásával oly sok kellemes percet szereztek az ifjú rejszmestereknek, köztünk szerénységünknek is. Meg a Gellért Fürdőbe szervezett gruppenszex partiknak. És a Hungarotonos tevékenységről még nem is szóltunk, mikor az igazgatói székbe ejtőernyőző Benkő László a fiatal zenekarok támogatásának jegyében az LGT összes díszdobozos kiadásával kezdte a regnálását.

Tovább is van, de kitesszük a pontot, ennyit karaktert ért nekünk az Omega együttes.

(az illusztrációért köszönet Mr. Spocknak)

2 megjegyzés:

Török Diszkó írta...

politikai- és periratok 1980-84-bôl

Erdôs Péter intelmei 1980-ból, a Beatrice kapcsán


1981. március 23-25-én, Tatán, a Mezô Imre KISZ Iskolán a mûfaj történetében elsô ízben került sor szakmai-politikai tanácskozásra profi popzenészek, a könnyûzenével foglalkozó intézmények képviselôi és kultúrpolitikusok között. A zenészek kritizálták a mindennapok gyakorlatától teljesen lemaradt jogi szabályozást, a politkusok pedig elôadták elvárásaikat.

Részletek a felszólalásokból:
Tóth Dezsô mûvelôdési miniszterhelyettes
Bródy János (Fonográf)
Benkô László (Omega)
Lendvai Ildikó, a KISZ KB Kulturális Osztályának vezetôje
Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára


Részletek a CPg peranyagából

Tóth Dezsô mûvelôdési miniszterhelyettes:
"(...) Tudom, hogy szakszerûtlenül nevezem könnyûzenei szórakoztatónak a mûfajt, s biztosan azt is meg tudják érteni, hogy a visszaigazolás, az elismerés mellett mindjárt a nemkívánatos kísérôjelenségek is eszembe jutnak. (...) Tehát amikor egy olyan tömeghatás a cél, hogy felfüggesszék a tudatos emberi mivoltot. Hogy a nagy többség jól, támogathatóan, társadalmilag elismerten teljesítse a maga funkcióját, én az ettôl való elhatárolódást tartom kívánatosnak. Mind az alkotói, mûvészi világon belül, mind pedig az irányítás részérôl, mely a maga eszközeivel az ilyen jelenségek elhatárolására fog törekedni. (...) Mert olyan hatása is lehet ennek a mûfajnak, amelyik a társadalmi kötöttségektôl való, a szórakoztatás értelmében vett - átmeneti, értelemszerû, és minden ember számára szükséges - felszabadulást kiterjeszti egy olyan nemlétté, amelyik általában fordul a társadalom ellen. Még azt is hozzátenném, hogy nem kifejezetten a szocialista társadalom ellen. (...) Az ilyen típusú, társadalmonkívüliséget idealizáló, nem egy esetben a társadalmi intézményrendszert közvetlenül támadó, esetenként pedig politikailag provokatívan fellépô tendenciákat a gyakorlatban is ki fogjuk küszöbölni. (..)

Kérem önöket, hogy maradjanak meg azokon a normális értelemben vett, hivatalosan körül nem határolható, de minden tisztességes ember által is érzékelhetô határokon belül, amelyeken belül bôségesen kifejezésre juttathatják azt, ami valamennyi emberben, fiatalban él. (...)

Bagatell dolog ez, belátom, a Mûvelôdési Minisztérium soha az életben nem fog beleszólni: hogyan nevezzenek el egy együttest. De azért mégis gondolják meg, jó ez maguknak? Miért hívják URH-nak az egyik együttest? Jó, talán meg lehet magyarázni a dolgot. S itt van a Bizottság. Biztos, hogy ezt is meg lehet magyarázni. De ha nekem egy órán át magyarázzák, én akkor is megmaradok amellett a normális emberi reflexió mellett, amelyik ezt az elnevezést összeköti azzal, amivel nagyon is összeköthetô. (...) Tisztítsák meg a terepet ezektôl a jelenségektôl, illetve segítsenek megtisztítani."




Bródy János (Fonográf):
"(...) Még mindig nem tudni pontosan, hol vannak e mûfajnak a határai, s ennek a következménye az is, hogy ilyen szélsôséges jelenségekrôl szólt Tóth elvtárs. Itt hivatásos elôadómûvészi engedéllyel rendelkezô zenészek ülnek, s a Tóth elvtárs által említett rossz példák alanyai nem tartoznak hozzánk. Sem az URH, sem az Orgazmus, sem a Bizottság. Utóbbi például képzômûvészekbôl áll. Ök nem rendelkeznek hivatásos elôadómûvészi engedéllyel. Ha ez a mûfaj megkapja a kellô elismerést, akkor az is kiderül majd, hogy ki vállalja a felelôsséget. (...)"




Benkô László (Omega):
"(...) Amikor az URH-ról volt szó, valahogy úgy éreztem, mintha Várkonyi Zoltánt leszúrták volna azért, mert a színházban részeg volt az egyik statiszta. Miért kell az egész mûfajra általánosítani olyan dolgokat, amelyek mûfajon kívüli emberekre vonatkoznak? (...)"




Lendvai Ildikó, a KISZ KB Kulturális Osztályának vezetôje:
"(...) A KISZ egyik nagyon nagyon fontos feladata az ifjúság érdekképviselete. Az érdekvédelmen túl azonban másik fontos feladatunk az ideológiai nevelés. S ez az, ami miatt nagyon fontos nekünk ez a találkozó. Ha nagyon keményen fogalmazok: a KISZ és a mostani felnôtt nemzedék nehezen ért szót a mostani tinédzser generációval. Errôl nem a tinédzser generáció tehet. Ti szót értetek velük. És akinek fontos, hogy a tinédzser generációval szót értsen, annak ti is fontosak vagytok. Ha mi nem akarjuk ezeket a gyerekeket elveszíteni, ha nem akarunk végképp egy kommunkiációs képtelenség állapotába jutni, akkor nagyon fontos, hogy sok mindent megtanuljunk tôletek, másrészt, hogy >felhasználjunk< benneteket. A >felhasználást< úgy értem, hogy ti tudjátok, mi kell a gyerekeknek, ti tudtok rájuk hatni. Ha mi is szeretnénk rájuk hatni - ez néha sikerül, néha nem - akkor élnünk kell a ti képességeitekkel, a ti tehetségetekkel is.

Amikor a kultúrpolitika figyelmébe ajánlottuk, hogy itt mûvészetrôl van szó, amivel mûvészetként kell bánni, hogy itt olyan értékekrôl van szó, amihez a megfelelô értékszelekciót és értéktámogatást is ki kell alakítani, akkor ez nem azt jelenti, hogy úgy figyelnek rá, hogy az állam vagy a kultúrpolitika keblére öleli a popzenét. Lehet, hogy ez a popzenének esetleg még rosszabb vagy kellemetlenebb is lenne. Tudniillik ez azt is jelentené, hogy úgy figyelnek rá, mint minden más mûvészetre, amiben a három T, a támogatás, tûrés és tiltás is benne van. Én mégis azt hiszem, hogy ez már elôrelépés lenne, mert eddig itt inkább csak tûrésrôl és tiltásról lehetett beszélni, a mûfaj nagy tömegeit illetôen. Ha mellélép a támogatás és mögélép a koncepció, az elvileg eldönti, hogy mi a viszonyunk ehhez a mûfajhoz.(...)"




Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára:
"(...) az ifjúsági szórakozás eme formáinak - amellett, hogy fel kell vállalni bizonyos ifjúságpolitikai konfliktusokat - nem szabad magába engedni olyan mögöttes értelmiségi, ideológiai bázist, ami a mûfajt és szakmát olyan funkciókkal kívánja felruházni, amelyek nem épülhetnek be szervesen a szakma igazi funkciói közé, amelyek ráerôltetettek, külsôdlegesek, s olyan dolgokat várnának el kimondani, amelyeknek nem az az adekvát fóruma, amit a mûfaj biztosítani tud. (...) Nagyon örülök annak, hogy ezen a beszélgetésen világossá váltak a >tilosak< is. Szerintem a demokratikusabb, igazabb, tisztább, átláthatóbb viszonyok megteremtéséhez a tilosak felmutatása éppoly fontos, mint az >igeneké< és a >kelleké< és >leheteké<. Utóbbi persze nehezebb, mert ezt egy folyamatos orientálással lehet csak megcsinálni. Szeretném hangsúlyozni a létjogosultságát annak, hogy a mûvelôdéspolitika és az ifjúságpolitika is megmondja világosan a >nem leheteket< is. Az is helyesebb és kivánatosabb, ha ezeknek a >nem leheteknek< az érvényesítésére nem a rendôri szervek kapnak megbízást, hanem ez egy megegyezéses folyamatban zajlik le. (...)"



Könnyûmûfaj '81: popzene és környéke egy tanácskozás tükrében (a KISZ Budapesti Bizottság Politikai Képzési Központjának kiadványa)



A megszólalókról, 1996-ban:

Tóth Dezsô: 1986-ban elhunyt

Bródy János: a privatizált Hungaroton egyik tulajdonosa, szabaddemokrata elkötelezettségû közszereplô

Benkô László: a privatizált Hungaroton egyik vezetôje, nyilvános politikai szerepet nem vállal

Lendvai Ildikó: a Gondolat Könyvkiadó volt igazgatója, MSZP-s parlamenti képviselô

Barabás János: vállalkozó, a néhai Grósz Károly MSZMP fôtitkár hagyatékának gondozója




Erdôs Péter intelmei 1980-ból, a Beatrice kapcsán
"A Beatrice-probléma számunkra nem probléma, tehetséges zenészekbôl álló együttes. Amint összeáll az a nagylemezanyag, amelynek szövegei nem sértik társadalmi normáinkat, hozzáfogunk a Beatrice LP-hez. Most szerepelnek egyik élô felvételünkön és megjelenik filmzenéjük is. Ezt a magyar hanglemezgyártás megelôlegezett bizalmának tekintjük. Oszlassunk el egy félreértést. Nem politikai nézeteltérésrôl van szó, bár végsô soron majdnem minden politikába torkollik. Egyszerû: olyan zenészektôl, akik a kis tinédzserek, tehát a tizenhat éven aluliak rétegéhez szólnak, nem viselhetünk el olyan szövegeket, amelyek a kiúttalanságot, a nihilizmust, a kegyetlenséget, az agresszivitást sugallják. Ez nem elsôsorban politikai kérdés, hanem a jövendô magyar társadalomért érzett felelôsség dolga. Mi nagyon reméljük, hogy a Beatrice elôbb-utóbb ezt megérti. A játékszabályokat mindenkinek be kell tartania, ha azt akarja, hogy továbbjátszható legyen a játék és ne boruljon fel a pálya."



(Pesti Mûsor, 1980 december 3-10.)



Erdôs Péter 1990 februárjában, 65 évesen hunyt el, pár hónappal azután, hogy Acsay Judit lezárta a vele készített életútinterjú kéziratát. A Hogyan készül a popmenedzser? (Unió, 1990) címû kötetben részletesen beszél sok vitát kiváltó ügyeirôl (P.Mobil, Beatrice, Neoton, Szennyhullám-röpirat - ez utóbbi dokumentumait teljes terjedelmükben közli is a könyv).




Részletek a CPg peranyagából
A Pesti Központi Kerületi Bíróság az 1983 november 17., 18., 1984 január 13. és február 7. napján tartott nyilvános tárgyalás alapján a szegedi CPg három tagját (Benkô Zoltánt, Haska Bélát és Nagy Zoltánt) kettô, egy tagját (Varga Zoltánt, fiatal korára tekintettel) máfél évre ítélte "nagy nyilvánosság elôtt, csoport tagjaként, folytatólagosan elkövetett izgatás bûntette" miatt.

Az ítélet indoklása felsorolja, hol, mikor, milyen körülmények között, milyen számokat játszottak. Megemlíti, hogy egyik pesti koncertjüket Nagy Feró (Beatrice) jóvoltából adhatták, kitér arra a hírhedt esetre, amikor 1983 márciusában, a budapesti Kozák téri Ifjúsági Ház színpadán, az énekes szétdarabolt egy élô csirkét és részeit a közönség közé dobta, illetve hogy felforgató sorokat írtak egy képzômûvészeti kiállítás vendégkönyvébe.



"(...) egyértelmûen és megnyugtató módon megállapítható tényállás szerint a vádlottak a CPg-együttes keretén belül megvalósított magatartásukkal a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje, szövetségi, barátsági és együttmûködésre irányuló nemzetközi kapcsolata elleni érzelmeket igyekezett szítani, mégpedig nihilista, anarchista alapokon, tehát gyûlöletkeltási szándékkal. Ezt az általuk elôadott számok egyrészt konkrétan ki is mondták, mint a Gáz blues, Åll egy ifjú, Mindenki tetû, Báb vagy, Anarchiát, és CC20. Vannak azonban olyan számaik is, melyek érzelemkeltô képek, allegóriák, metaforák felhasználásával, gondolkodási úton juttatják hallgatójukat hasonló eredményre, mint pl. a Gáz blues bevezetô két sora, Rohadt angyalok, Meseország, Cselszövô és Primitív bunkók.

Miután egyértelmûen állapítható meg, hogy a vádlottak által elôadott, tényállásban szereplô számok nem csupán a köznyugalom, de a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje ellen irányult s azok elôadásával a vádlottaknak ilyen célja is volt, bûnösségüket a bíróság - mint a Btk. 20. paragrafus /2/ bek. szerinti társtettesként - a Btk. 148. paragrafus /1/ bek. b. és c. pontjába ütközô és a /2/ bek. a. pont szerint minôsülô nagy nyilvánosság elôtt, csoport tagjaként és a Btk. 12. paragrafus /2/ bel. szerint folytatólagosan elkövetett izgatás bûntettében állapította meg. (...)

A bíróság által megállapított tényállás szerint az elôadott számok alapvetôen a rendôrök, a kommunisták, a Magyar Népköztársaság vezetôi és általában a Szovjetunió tehát a Magyar Népköztársaság nemzetközi kapcsolata ellen irányultak. (...)"



A dalszövegeket is tartalmazó periratot közlô fanzine, a Genyó Szívó Disztroly 7. száma (1993 októer) mindehhez hozzáteszi:

"(...) a CPg neve szimbólum lett, az ellenzék, a punkok és a hatalom részérôl egyaránt, mely úgy próbált ez ellen védekezni, hogy hazugságokkal mocskolta be a nevüket, tudva, hogy ha csupán a kommunisták szidásáról lenne szó, a közvélemény azonnal melléjük állna, s ezért rájuk kenték a Mos-oi nevû szélsôjobboldali skin-banda szennyesét, az >arabokra golyószóró vár<-t meg a >Cigánymentes övezet<-et, s a szenzációhajhász sajtó ebben készséggel asszisztált, s asszisztál ma is. Jellemzô egyébként, hogy a hatalom melyiküket tartotta veszélyesebbnek, mert míg a Mos-oi fajirtó szövegeivel együtt megúszta felfüggesztettel, addig a CPg szépen le is ülte a maga idejét. (...)"



A CPg koncertfelvételeit Mindent megeszünk címmel a Trottel Records adta ki kazettán, szintén 1993-ban, de helyet kaptak két válogatás-kazettán is, a Nosztalgiaegyveleg címûn (Karel-kiadvány), illetve az Azok a boldog punk napok címû sorozat nyitódarabján (Agresszív Punk Production).

Török Diszkó írta...

Molnár György az együttest ért traumák közé sorolta, hogy a kommunizmus idején kultúrpolitikai tényezők is gátolták az Omegát az igazi kitörésben. A hetvenes években egyszer a francia tengerparton nyaralt az együttes, és egy ottani menedzser arra biztatta az Omegát, hogy a Gyöngyhajú lány című dalukból világsiker lesz, ha vállalják a szerződést és a stúdiómunkát. A magyar illetékesek azonban hazarendelték az együttest. Benkő szerint a Kádár-rendszerben a három T határozta meg az együttesek besorolását: voltak támogatott, tűrt és tiltott együttesek. Az első csoportba sohasem tartoztunk, a másodikba néha bekerültünk.