Moon cigaretta 100 forintossal Imperial Tobacco Magyarország
A Homár nem tartozik a paragrafus-rágcsáló állatok közé, sõt tudatmódosult állapotban akár egy ügyvédek nélküli világot is el tud képzelni. Most azonban tanácstalanul csattogtatja ollóját és roppant mód bánja, hogy egy jogász ismerõse sem elérhetõ, mert svindlit sejt, szabálysértést, tisztességtelen piaci magatartást. Hatósági áras termékrõl lévén szó, itt valami nagyon bûzlik. Nem promóciós ajándék, hanem egy igazi, nemcsalásnemámítás fém százforintos lapul a Moon-cigaretta cellofánja alatt. Tehát a kedves vásárló a megállapított hatósági ár alatt jut dohányárujához, ezáltal sok-sok idevonatkozó rendelkezés, valamint jogszabály sikoltozik sérülten.
Félreértések elkerülése végett: A Homár nem sajnálja, hogy valakik olcsóbban jutnak tüdõrákhoz. A Homár szerint mindenki azzal a cuccal csinálja ki magát, amihez úri kedve tartja (feltéve, ha életmódjából fakadó extra gyógykezelésének költségeit nem a társadalombiztosítással, vagyis mások adóforintjaiból kívánja finanszíroztatni). A Homár nem kíván az egészségkárósító termék ilyesfajta marketingjének etikai dimenzióiról értekezni.
UPDATE: Helyes megfejtõnk, "köcsög jogász" hozzászólása a tömegbõl:
a gyártó/forgalmazó akkor kap adójegyet, ha kifizette az adót. egyébként a 2003. évi CXVII. törvény 97.§ (2) bek. alapján az adó mértéke a cigarettára 6450 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 23 százaléka, de legalább 11 220 forint/ezer darab. ha az adójegyet megkapta, akár el is ajándékozhatja az egész árukészletét, vagy adhat minden doboz cigi mellé egy kocsit is, mivel ez egy szabad ország.
Kedves olvasók, fárasztó napom volt másnapossággal kombinálva, ezért csekély bennem a felebaráti szeretet. Szeretném, ha ti is rosszul éreznétek magatokat, ezért életem egyik mélypontjáról, a Budavár Merlot-ról fogok értekezni. Hetedhét határon is túl, Dublinban, az Aldi multináci helyi boltjában akadtunk rá fentebb említett borunkra. Ez az a bolt, ahol a helyi kisnyugdíjasok mellett fõként román vendégmunkások és nigériai illegális bevándorlók vadásszák össze a betevõt. Önkiszolgálás raklapról, minimalista személyzet: két pénztárosnõ az eladótérben, plussz az elmaradhatatlan biztonsági õr (az is feka), merthogy az istenadta nép hajlamos a spontán privatizációra.
A palack címkéjén látható Budavár felírat magyar terméket sejtetett (Németországban palackozva), noha a bor lelõhelyének feltüntetett Dealu Mare Romániában, a néhai Havasalföldön van. Ez a régió adta a világnak Ceausescut. Már ez a tény óvatosságra kellene késztessen bárkit, de a bor megvásárlása mellett szólt, hogy ez a fajta volt akkoriban a legolcsóbb az Aldiban (és ezáltal valszeg az egész városban). Én már két napja szomjaztam likviditási gondok miatt, úgyhogy mindenre elszánt voltam, akár egy reality-show szereplõje.
Mohóságomban már az utcán lecsavartam a kupakot. Szó bennszakadt, hang fennakadt, pediglen már végigkóstoltam a magyar kannásbor-kínálatot is. És ültem a szemerkélõ esõben a Parnell street járdaszegélyén és olyan arccal bámultam ki a fejembõl, hogy egy néni pénzt akart adni, a rendõrjárõr pedig igazoltatott.
Íze? Mint a mikróban sült csecsemõ sikolya. Mint a Holocaust Wolves of Apocalipse c. hörgmetál. Mint a késsel a kezében a csirkét hívogató szakácsnõ mosolya. De profundis: Uram, meddig tûröd még ezt?!!!
Végsõ elanyátlanodásomban vásároltam hozzá kólát, majd költõi merengésem támadt, akár Fülig Jimmynek. Elképzeltem, hogy a csendes-óceáni naplementében a hajó korlátjánál azt ismétlem búsan: "szeret, nem szeret"’’ és apró darabonként eltépdesem Peter Binderer urat, és a darabkákat lassú, de könnyed, kecses mozdulattal odadobálom az alant nyüzsgõ szelíd cápáknak.
(P.s.: Az Aldi honlapjának termékismertetõjében szerepel egy zavarbaejtõ idézet kedvenc újságomból, a Guardianbõl, miszerint ez egy "csavarkupakos, nagyon korán szedett szemekbõl, finoman élénk tanninos’’ bor" lenne.– Utánanéztem a dolognak és minden igaz! Magyarán: cikizik ezt a borszerûséget. A cinikus-ironikus-humoros írás címe "Parti-nyomorultak"’’ és azonnal tessék elolvasni, ha az Aldi pofátlanságának mértékét fel akarjátok mérni. Mértéktelen az ugyanis.)
Budapest szerencsésen túlélte az augusztus huszadikai önünneplést, a Homár meg végre kiereszthette légcsöveibõl a beszorult levegõt. Egy repülõ sem próbálta lerombolni a Lánchidat, sõt az idén nem sikerült a Miniszterelnöki Hivatal csókosainak felgyújtani a Citadellát, valamint lángoló uszály sem szemkápráztatta a kitódult bennszülötteket és turistákat. Több, mint egymillió, kulturált szórakozásra vágyó egyén tolongott a Duna partjain. Ezt az eseményt használta ki egy élelmes és pofátlan (talán)bróker, aki kárpótlási jegyeket szeretne vásárolni. A lámpaoszlopokra szerelt, kézi gyártású, silány, primitív, de olcsó és célszerû plakátjaiból több tucatot számoltunk össze a rakpartokon, valamint a Margit-hídon. Gratulálunk az élelmes gerillamarketingesnek, valamint a látványért felelõs Illetékeseinknek, ugyanis az utóbbiak közül senkinek sem szúrt szemet a többtucatnyi illegális és városrondító plakát. (Jajistenem, belém hasított a szörnyû gyanú: lehet, hogy engedéllyel voltak kifüggesztve...)
Mindenünk a gyerek, akarom mondani: mindenünk a kutya. Ha a szemünk fénye megette a vitamindús, rostos, esetleg grillezett tápszerét, természetes módon kikívánkozik belõle a végeredmény bizonyos idõ elteltével. Ekkor vehetjük hasznát a közterekre kihelyezett kutyapiszokgyûjtõnek, a fejlett Nyugaton kifejlesztett civilizációs vívmánynak. Gazdi letép a tekercsrõl egy zacskót, kézre ráhúzza, majd megfogja a még melegen gõzölgõ produktumot és elhelyezi az erre a célra kialakított, fedõvel ellátott tartályban, imigyen eltüntetve a szaglószerveket irritáló, valamint a városképet elcsúfító kutyagumit. Kiemelt turisztikai övezetrõl lévén szó, javul a magyarság megítélése a külföldiek körében, valamint a bennszülött lakosok komfortérzete is nagymértékben megnövekszik: nem térdig kutyaszarban kell vándorolnunk a Balkánról Ejrópába vezetõ úton.
Steiner Pálról, az ötker túlsúlyos polgármesterérõl ezidáig csak annyi pozitívumot tudott a Homár megemlíteni, hogy szép nagy bajsza van. Viszont a napokban kihelyezett kutyapiszokgyûjtõ felszerelés láttán könny szökött a szemünkbe és felelõsségünk teljes tudatában, nagy nyilvánosság elõtt kijelentettük a sarki krimóban: ha csak ennyi eredmény fûzõdik regnálásához, máris megérte négy évre a nyakunkba venni. Kis költség a kerületnek, de hatalmas lépés a magyarságnak a már említett, a Balkánról elvezetõ úton. Tán még néhány közbudi megnyitását is megkockáztatja derék fõszolgánk, ha jövõre is rá szavazunk.
Ötkeres bennszülötteink egyelõre gyanakodva figyelik ezt a merész újítást (Én? Hogy megfogjam? Kézzel? Azt? Perverz vagy?) de fotónk a tanúbizonyság, hogy már szorgosan próbálkoznak a kutyagumi-gyûjtõ rendeltetését empirikus módon kitapasztalni. Csak így tovább!!!
Tessék, itt van a páratlannak mondott budapesti panoráma újabb ékessége, a hely szelleméhez igazodva, a település, valamint a nemzet hagyományaihoz kötõdve: hangulatos fabódé hullámpala-tetõvel.
Hogyan kell Molotov koktélt készíteni? - hörögte lila fejjel Bülbül, meglátván a Lánchíd tövében a bódét. Lokálpatriótáknál megesik az ilyesfajta reakció, ha világörökségük közepére szarik valaki.
Harmonikus, mondhatni "szerves" egységben a Lánchíddal, mind alakját, mind gondolatiságát tekintve, nyugodalmas kis Mucsát teremtve a nagyvárosi káoszban. Egy hely, ahol a bürokrácia kényes ízlése egybeesik a vendéglátos költségérzékeny, profitmaximalizáló szemléletével, amit ökologikusnak is nevezhetünk: a minimumra törekszik, nem pazarló, így pl. minimális anyagi ráfordítással foglal le nagy tereket. És kerüli a magamutogató, hivalkodó, öncélú esztétikai megoldásokat, bátran kölcsönöz a westernparaszt hagyományainkból.
Részünkrõl szeretettel ajánljuk az Fesztivál Kávézót Demszky Gábor világváros-építõnk, Ráday Mihály, Kossuth-díjas, Europa Nostra-díjas hivatásos városvédõnk, valamint a UNESCO Világörökség Bizottsága figyelmébe.
("A Világörökség Egyezmény aláírásával valamennyi Részes Állam kötelezettséget vállal arra, hogy a saját területén fekvõ világörökségi helyszíneket óvja és megõrzi a késõbbi generációk számára, illetve hogy lehetõsége szerint hozzájárul a Világörökségi Listán szereplõ helyszínek védelméhez.")
Herr Illig saját bevallása szerint könyve megírására XIII. Gergely pápa 1582 és naptárreformjának matematikai elemzésétől kapta az ihletet. A történetet kénytelenek vagyunk bő lére eresztve tárgyalni, de megéri elolvasni, becsszó.
Az egyiptomi, a görög és a római naptár is 365 napnak tekintette az evet, de a Fold napkörüli útja nem osztható 365 tengely körüli fordulattal (nappal), mivel a valóságban a Fold 365 nap és még kb. 6 óra alatt kerüli meg Napunkat. Ez a hat óra eltérés 4 év alatt 1 napnyi (24 óra) elmaradást eredményez a naptári és a csillagászati év között, aminek eredményeképpen vándorolni kezdenek az évszakok, tavasz helyett nyár köszönt stb. Az egyiptomiaknál ez a probléma a Nílus áradásának a lassan változó időpontjaiban jelentkezett a legnyilvánvalóbban, a parasztok nem tudtak az áradáshoz kapcsolódó mezőgazdasági munkálatokat a naptárhoz igazítani. Ez a négyévente 1 napos elmaradás 1460 év alatt 1 teljes évet tesz ki, vagyis akkor esik az évkezdés ugyanarra a dátumra.
Történt vala, hogy Julius Ceasar megelégelte az időszámításunkban uralkodó zűrzavart és Kr.e. 45-ben úgy döntött, hogy ideje gatyába rázni a naptárt. Egyiptomi csillagászok megfigyeléseire támaszkodva 365 nap és 6 órában állapította meg 1 év hosszat, és a hatórás eltérés korrigálására beiktatta a szökőévet, vagyis minden negyedik évben egy plusz napot a naptárban (6x4=24, ugyebár, de elnézést, amiért túlmagyarázom a témat, brrr). Ezennel a naptárunk működőképesnek tűnt.
A csillagászok megfigyelései viszont pontatlanok voltak, mivel a csillagászati év hossza valójában 365 nap+5 óra+49 perc, vagyis a Caesar-fele naptár évi 11 perccel sietett (hiszen 365 nap és 6 órában határozták meg az év hosszát). Ez az évi 11 perces évi eltérés kb. 128 évente tett ki egy teljes napot, vagyis az évszázadok folyamán a csillagászati év és a naptár újra ellentmondásba keveredett, problémássá vált az egyházi ünnepekhez kötött mezőgazdasági munkák elkezdése, a vidéken élők és a csillagászok számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a naptár és pl. a tavaszi napéjegyenlõség (Illig úr szavaival) "köszönő viszonyban sincsenek egymással". Gergely pápa 1582-ben elszánta magát a naptárkorrekcióra és 10 plusz napot beiktatott a naptárba.
A probléma viszont a szemünk előtt van. A 10 beiktatott nap 1280 év kiigazításához volt elegendő, Caesar naptárreformja és Gergely kiigazítása között 1626 évnyi az eltérés. Tehát valójában 13 napot kellett volna beiktatni (1627 osztva 128-al). Gergely pápa a csillagászok megfigyeléseire alapozva csak 10 napot iktatott be, az eltelt időszakhoz képest keveset, de mégis a helyes napszámot találta el. Illig szerint ez a hiányzó 300 év egyik bizonyítéka, de mindenesetre elgondolkodtató és nehezen magyarázható tény. A történészek körében elterjedt nézet, hogy 325-ben a niceai zsinaton kiigazították a naptárt, de erre nincsenek bizonyítékok. A másik (és Illig úr által nagyvonalúan semmibe vett) bizonyíték, hogy ókori megfigyelõk (pl. Plinius) szerint a tavaszi napéjegyenlőség március 25-én (tehát nem a csillagászati március 21-én) van. Ezen a módon az eltűnt évszázadok rejtélye egyszerű magyarázatot kap.
A könyv további részletezésétől eltekintünk, de minden történelem ponyva iránt érdeklődőnek meleg szívvel ajánljuk. Elgondolkodtató és gondolkodásfejlesztő műről van szó, karácsonyi ajándékként odatehetjük a Zámbó Jimmy album mellé.
Nehéz egy történésznek az élete, kispálya. Oktathat, ugye. Esetleg szorgos munkával kiharcolhat magának egy nem túl zsúfolt, jobbik esetben gazdátlan szakterületet, ahol fáradságos munkával szaktekintéllyé válhat. Aztán védelmezheti, mint kutya a koncát. Esetleg ismeretterjeszésbe foghat, népszerű történelem, ilyesmi, több pénz, viszont itt is nagy a könyökverseny. Ha végkép nekikeseredik és önnön haszontalanságára ébred, marad a politika és az alkoholizmus, de nem kívánunk tovább gonoszkodni.
Heribert Illignek, aki nem szakmabeli, a jelek sikerült valami igazán nagyot mondania. Könyve, a Kitalált középkor, már a 17 kiadásban jelent meg német nyelvterületen, sőt már külföldiül is megjelent, jelesül magyarul (Allprint Kiadó, 2002). Mi itt a közép-európai mocsárban láttunk-hallottunk egykét történelmi érdekességrol, (Lenin életrajza, dákó-román elmélet, sumér magyarok, vagy akár a KGB ellen dolgozó 3/2-es ügynök közismert történetére is utalhatnék), vállvonogatásban bajnokok vagyunk, de Heribert Illig úrnak mégis sikerült meglepni a nagyérdeműt. Illig úr úgyanis azt állítja, hogy a középkor jelentős része fiktív, kitalált, slussz-pász, összeesküvés rabjai vagyunk, kibasztak velünk. És elmélete bizonyításaképpen olyan szellemi tűzijátékkal szolgál, hogy több történész ismerősöm masszívan inni kezdett. A Kr.u. 614-911 éves szakasz, 297 év távozik hatalmas robajjal a történelembol. A Merovingok jelentos része, a nagyszláv birodalom, az avarok és a teljes Karoling-dinasztia, Nagy Károllyal az élen, akit francia és a német népnek egyformán nemzeti hőse, azonkívül az Európai Ház eszmei alapozása. Elméletének fogadtatása a szakma részéről eléggé vegyesnek mondható (kurvaanyázástól a lehazaárulózásig, elvégre a német dicső múltat fúrja meg és történészi életművek forognak kockán), viszont a nagyközönség érdeklődését sikerült felkelteni. A magyar kiadást elosegítette, hogy az elmélet új megvilágításba helyezi a magyar krónikákat (ti. az Attilától Álmosig terjedő öt nemzedéknyi idő tarthatóvá és érthetővé válik, azonkívül László Gyula kettős (hármas?) honfoglalás elmélete is izgalmas értelmezést kap stb.) Illig úr és munkatársai jelenleg is rendületlenül folytatja kutatásait, melyek eredményét rendszeresen közreadják a Zeitensprünge (Időugrások) c. folyóiratukban, (mely 1995 óta jelenik meg).
Hamisítási elméletének lényege, hogy "dicsőséges jövőt csak dicsőséges múltból" (Pap Gábor) lehet csinálni, emiatt VII. (Biborbanszületett) Konstantin Bizáncban a X.század során az arabok által elrabolt birodalmi relikviák (Szent Kereszt) fiktív visszaszerzése, valamint a saját uralkodásának legitimálása érdekében átállította a kronológiát és átírta a történelmet. Mi sem volt ennél könnyebb, mivelhogy irányítása alá tartozott az akkori világ legfejlettebb közigazgatása, valamint megkönnyítette a dolgát, hogy a dokumentumokat Bizáncban az uralkodó trónralépéséhez viszonyítva datálták, a Jézus születéséhez köthető kronológia nem volt használatos.
Nyugaton a Bizánccal II. Ottó révén dinasztikus kapcsolattal kötődő szász uralkodók valószínűleg értesültek a bizánci időnyereségről, tehát itt III.Ottó császár és a vele régi baráti viszonyban (néhai tanácsadó) levő II.Szilveszter pápa is átírta/átírhatta a történelmet a X. században. A cél az 1000.esztendő, a Millennium III. Ottó idejéhez közelítése volt, hogy Ottó a Biblia által legitimált ezeréves birodalom császára lehessen. Nem mellékesen kitaláltak egy "szupercsászárt", Nagy Károlyt a betoldott időbe, mint újabb legitimációs alapot. És bár III. Ottó 1002-ben meghalt, a folyamatot nem lehetett megállítani. A pápá és a császárok között kitörő invesztitúraharc a Nagy Károllyal kapcsolatos hivatkozások, okmányhamisítások tömkelegét indította el. A hamisítást elősegitette a magántulajdon okmányokkal való megtámasztásának igénye (a birtoklás a X. századig szokásjogon alapult), szükségessé tette minden kolostori birtok Nagy Károlyhoz köthető adománylevéllel történő alátámasztását. Illig nem foglalkozik a 614 és 911 közé datált okmányokkal (Kb.7000 darabot tart számon a diplomatika), prekoncepciója értelmében ezek mind hamisítványok. Elméletét a régészeti, épülettörténészeti, művészettörténeti stb. érvekkel támogatja, a segédtudományok egyenjogúsítását követelve. A "sötétnek" nevezett középkorban csekély régészeti lelet található a kérdéses időszakban, a Nagy Károly által építetett Aacheni palotatemplom stílusában és szerkezeti megoldásait tekintve előzmény nélküli Északon, mintegy megelőzve korát. Az Illig által szellemes csűrcsavarással tárgyalt példák sokasága túlhaladja ezen könyvismertetőnk kereteit.
Illig úr történelmi krimijét olvasva azonban feltámad bennünk is az ellentmondás kényszere. Szelektál a források között, elveti, melyek nem illeszkednek elméletébe. Elveti a dendrokronológiát és a C14-es izotópvizsgálatot is, megbízhatatlannak, sőt manipuláltnak nevezve mindkét módszert. A dendrokronológia (évgyűrű-analízis) arra épít, hogy a különböző korabeli fák évgyűrűinek jellemzői és átfedései révén egy olyan általános, standardizált sorrendet (szekvenciát) sikerült létrehozni, melynek alapján a famaradványok életkora azonosítható. Illig megtámadja a módszert, kifejezve gyanúját, hogy a dendrokronológusok a kérdéses évszázadok áthidalására "megkétszereztek részsorozatokat a fantomévek famintákkal és megfelelő évgyűrűkkel történő lefedése végett". És felhívja a kedves olvasok figyelmét, hogy a C14-es módszer és az évgyűrűvizsgálat eredményei "ugyanazon korszakokban köszönőviszonyban sincsenek egymással". Illig elméletének ugyanis ugyancsak ellentmondanak az aacheni kápolnában talált famaradványok évgyűrűs-módszer szerinti kormeghatározása (776 pluszmínusz 10 év). A C14-es izotópvizsgálattal kapcsolatban is megfogalmazza kételyeit. Röviden a módszerről: a C14-es radiokarbon izotópos vizsgálat az élő szervezetbe beépülő, ám annak halála (ti. mikor már nem épít be több anyagot) után kezdődő bomlás (felezési érték) adataiból következtetni lehet a széntartalmú (szerves) anyag korára. "A C14 nem ad ki automatikusan abszolút dátumokat, csupán mérési adatokat, melyeket először át kell számolni évekre. Mivel a mindent eldöntő C12/C14 reláció minden egyes évben és minden területen más lehet, Libby (a módszer kidolgozója -a szerk.), az ókori rómaiak, Ptolemaidák és egyiptomiak történetileg elődatált famaradványaihoz képest kalibrálta mérési értékeit. Így az uralkodó kronológia összes lehetséges hibája átköltözik a természettudományos időmeghatározásba." (2002)
Törzshelyem az Egri, mosolyom a régi, betértem, hogy néhány pohár vörösborral oldjam a nagyvárosi stresszt és megmutassam az arcom. Csalódottság, oh fájdalmak, tömve, és sehol 1 ismerős, kinek asztalánál menedéket és ülőhelyet találhatna a megfáradt én. Szemem fáradtan körbejáratom és hopplá, nini, áldott legyen az Ő neve, a sarokban P.Cs. kuporog, akit ha távolról is, de ismerek. Egyedül, minő luxus, egy egész asztalnál, ülepem a kilátásba került szék reményétől felvidul. Életem gyanútlan hömpöly, odaóvakodtam az asztalához, és audiovizuális kapcsolatfelvételt kezdeményeztem. - Szia, te - üdvözöltem, mert így tanultam. Azonnal láttam, mert vagyon szemem a látásra, hogy P.Cs. a picsarészeg kategóriában versenyez pillanatnyilag. Zavartalanul könyökölt egy tócsa vörösborban, miközben szemeiből a semmi figyelt kifelé. Néma frontok, válasz hiányában leülepedtem az asztalhoz. Meglepőnek találtam asztaltársam hátrányos állapotát, mivel sportember hírében állott, barlangász-hegymászó izompacsirta, a fanatikus antialkoholista-antinikotinista fajtából, akinek az adrenalin az egyetlen szenvedélye. Most, mint már említettem, seggrészeg volt, szemei zavarosak, akár a Balaton vize, arca püffedt, mint aki már huzamosabb ideje műveli az alkohollal való társasjátékot. Ültünk, rendeltem és ittunk, a társalgást mellőzve. Teljesen magába volt roskadva volt, nem erőltettem a kommunikációt. Figyelmemet a környezetemnek szenteltem, véreim, magyarok, kikapcsolódnak. Szomszédos asztalnál felbukkant Levi, a végfokozat, málladozó arcbőr és távozó fogazat, hernyós delíriumban vicceket mesélt a feszélyezett alkalmi hallgatóságának, szőke nős viccek, szőke nőknek, szegény. Országomat egy baltáért. A bor jó volt, megvidámodott a lelkem és rendeltem még egy literrel, majd megpróbálkoztam P.Cs.-vel, a bor sugallatának engedve. - Hogy vagy mostanában? - kérdeztem szellemdúsan, válaszra sem számítva, de meglepetésemre rámnézett és szemeiben tisztulni látszott a ködfátyol. - Szarul - nyögte gyászos hangon. - Figyelnek. - Aha - válaszoltam. - Engem is. Részemről befejezettnek tekintettem a társalgást, mert utálom a betegeket. Elég nekem a saját hipochondriával súlyosbított akut pszichózisom, minek mások problémaköre. De őt már nem lehetett megállítani, a dráma kibontakozását és az estém szétbaszását magasabb hatalmak már eldöntötték. Fátum. - Figyelnek, amint szarok, és figyelnek, amint baszok. Figyelik minden lélegzetvételemet. Most is figyelnek. 24 órás állandó megfigyelés alatt vagyok. Megpróbálnak megőrjíteni. Telefonhívásokkal és emilekkel bombáznak. - Izé, vegyél új kártyát a mobilodba és változtass emil címet - válaszoltam unottan, és a menekülési útvonalakat fürkésztem. Könnyedén, de már izzadtam. ha kést ránt P.Cs., szomszéd aszalnál a szimpatikus arc bizonyára heves ejnyebejnyézésbe kezd - Mindenütt ott vannak, lehetetlen elbújni előlük. Két mobilkártyát vettem, két különböző szolgáltató cégtől. Számaimat csak a bolt alkalmazottai ismerték - mondta fakó hangon, akár egy boncolási jegyzőkönyvet olvasna fel és én már balsejtelmekkel telítve hallgattam. - A vásárlástól számított fél óra múlva már megint csörgött a mobil és a jól ismert csendet hallgathattam. Három új emil címet foglaltam, mivel mindig megtalálták a címem, pedig még a személyes adatok rovatot is kamu adatokkal töltöttem ki. Az utolsó esetében senkit sem értesítettem az emil címem létezéséről és a címet egy internetkávéházban foglaltam, mert már mindenkire gyanakszom. Ezt is megtalálták, ide is írkáltak. Mindig ugyanazt a szöveget: "te nem tudsz semmit".
Gyorsan felhajtottam három deci bort, mert a pszichotrillereket a tévében nézve sem élvezem. - Hát, szar ügy. - nyögtem, mert bizonyára választ várt tőlem. Szomorú szemekkel nézett, én meg azon morfondíroztam, hogy mennyi más kellemesebb hely van a világon, mint ez a kocsma, ahol minden skizó önzetlenül megosztja velem a paranoiáját. Kopj le gyorsan, tanácsolta egy belső hang. - Big Brother lehet minden mögött. - tettem hozzá, mert az előző választ túlzottan semlegesnek találtam. Még egy biztató mosollyal is megpróbálkoztam. - Meg a CIA. KGB. Moszad. Ilyenek. Szabadkőművesek. Cion Bölcsei... - Ja, te is örültnek tartasz - mondta lemondóan, és újabb liter bort rendelt. Én bocsánatkérő arccal felemelkedtem székemről, mely már elégé nedves volt önnön verítékemtől. - Hát, sajnos mennem kell, mert későre jár, nyolcra minden rendes srácnak otthon a helye... - Maradj, mindent elmondok - ígérte legnagyobb kétségbeesésemre. Maradtam, mit tehettem volna. És persze ittam.
Nos, mint az zavaros, helyenként motyogás felé tendáló elbeszélésből kiderült, P.Cs egy bizonyos Zoli nevű cimborájával március elején Rozsnyó környéki viznyelőkben kutakodott (van ezekből a lyukakból jónéhány ezer azon a tájon), egy új barlang felfedezésének reményével szívében. Az egyhetesre tervezett kutatómunka harmadik napján egy ígéretesen mély lyukat találtak, mely (bár roppant szűk volt a bejárata) mély aknának bizonyult. P.Cs. ereszkedett elsőnek, Zoli biztosította, és kb. 40 méteres ereszkedés után az aljára értek. Tágas üreg volt és további üregek nyíltak belőle, úgyhogy a kétfős csapatot lelkesítette a harci tűz. És akkor kezdődött. Furcsa, meghatározhatatlan szagot éreztek, amit nem lehet semmihez sem hasonlítani. És ráadásképpen valami furcsa zaj/zúgás/zümmögés szűrődött ki valamelyik hasadékból, úgyhogy az adrenalin szintjük kellemetlen magasságba emelkedett. Zoli becsusszant egy ígéretes likba, a furcsa hang forrását keresve és P.Cs. csak annyit látott, hogy hirtelen kék fény villant ki az üregből. Rettentően elsápadva kúszott elő Zotya "itt vannak az ufók vagy az oroszok"- felkiáltással, és azonnal felfelé kezdett kapaszkodni. P.Cs.-t is megmagyarázhatatlan pánik fogta el, ami sürgős menekülésre késztette. "Közel álltam, hogy befossak, hányingerem is volt, mégis rekordidő alatt kúsztunk a felszínre". A felszínre érve elmállott a pánikroham és az obligát negyedórás lihegés után Zotya beszédképessé vált. Beszámolója szerint fémmel borított falakra esett a lámpájának fénye és ezután gyulladt ki valamilyen kékes fényforrás, amit követett a szörnyű pánikroham. "Vagy alacsony frekvenciás hanghullámokkal bombáztak bennünket elriasztásképpen, vagy csak szimplán beszariak vagyunk" - kommentálta utólag az eseményeket P.Cs. Visszamegyünk - fogadkoztak, de mivel már esteledett, visszabaktattak a táborhelyükre, ahol a sátrat és a terepjárójukat hagyták. Az izgalmakat jócskán megöntözték jófajta Aranyfácánnal (melyet eredetileg a haverjaiknak vásároltak, mindketten idült antialkoholisták lévén), és szivárványos terveket szövögettek a nagy felfedezéssel kapcsolatban. "Már igencsak berúgtunk és a lefekvéshez készülődtünk, mikor megjelentek a fények. Először katonai helikoptereknek néztük őket, de teljesen nesztelenül röpködtek táborhelyünk körül és folyamatosan változtatták alakjukat. Előkaptam a kamerát és készítettem a rejtélyes repülő tárgyakról néhány fotót, de ekkor ugyanez a megmagyarázhatatlan pánikroham tört ránk, mint a barlangban és csak a menekülésre tudtunk gondolni. A sátrat és cuccainkat villámgyorsán berámoltuk a csomagtartóba és úttalan utakon, éjszakai sötétben valahogy visszaküszködtük magunkat a civilizációba. Egy kis ideig még követtek a fénylő fasztudjamik, végül hirtelen elsötétedtek és a pánik is megszűnt bennünk." Zotya Pestre érkezése után váratlanul és búcsú nélkül elutazott (eltűnt az útlevele is, ezért feltételezi mindenki, hogy elutazott), és P.Cs. is hasonló terveket szövöget. "Én már értem, hogy miért tűnt el Zotya. Bizonyára őt is zaklatták. Most én kerültem sorra." Ezzel felállt történetem hőse, fizetett, majd kissé imbolyogva elhagyta a vendéglátóipari egységet. Később fedeztem fel, hogy az asztalra helyezett könyvembe beletett három fotót (időközben elvesztek :-(((. Mivel P.Cs. is nyomtalanul felszívódott, nesze nektek, lássátok a titokzatos és nesztelen fényforrásokat.
A video csak illusztráció
P.s.: Rozsnyó környékén valóban rengeteg víznyelő van. K., a környékről elszármazott politoxikomán cimborám megerősítette a történet ezen részét. És a helyi folklór is számon tart holmi földalatti létesítményeket, melyeket ő személy szerint orosz rakéta silóknak tart. (2002)
egyik kézben a Nő, másikban a Mobil, faromon a legjobb gatyó, rajta a Márkajelzés pörögjünk egyet a bevásárlóközpontban
nem, nem, soha, nem járok bevásárlóközpontba
a fogyasztás templomában, az aranyozott stukkóktól övezve fellépett a Chalaban (ejtsd: Sálábán) nekik is meg kell élniük valamiből tették, amit tenniük kellett - zenéltek marokkói tradicionális zenét új hangzással, új hangszerekkel vegyítő brigád guembri, lant, darbouka, bendir, fuvola, karkabat, djambé, szinti, szaxofon, trombita, gitár, dob és tangóharmonika kéremszépen, ez mégsem lagzilajcsi elsodor, hagyd magad a sok haknibrigádot látott falak között jóleső színvonal köszi, Ancsa
koncert után a megjelent nagyszámú közönség BANAT UMM-AL-ARD (Földanya Lányai) hastáncát szemlélte, az extatikus beindulás után mintegy levezetésképpen Amira és társnői mindent beleadtak, hogy felpezsdítsék a megjelentek erotikus fantáziáját
a szemét meresztgető kerületi férfiközönség fegyelmezetten tapsolt az erotikusnak szánt csípőriszálásnak, a nagymamák halkan megbeszélték kedvenc szappanoperájuk legújabb fordulatát. bennfentes háttérinformáció: Amira a pletyka és az szerint építész, de ha mégsem igaz az infó, Isten megbocsát nekem-nekünk (az a dolga)
Xavier, francia barátunk tolmácsolt a rastafrizurás niggának, mivel az magyart nem. a francia nyelv túlélte a gyarmatbirodalmat, dagadj, grande nation, oszt megtudtuk, hogy a Chalaban szó jelentése elmerült a sivatag homokjában, Marokkó arab-berber multikulturális ország Izabella királynő? (Aragóniai Ferdinánd) idején kirúgták az összes arabot és zsidót az Ibér félszigetről, úgyhogy a kutya sem menti meg Izabellát a szentté avatástól (folyamatban) hálás utókor már folyamatban ők az egyetlen arab zenét játszó zenekar kis hazánkban (lásd a megjelent nagyszámú arab nézőközönséget) kiadtak cédét és rendszeresen fellépnek a Fonóban Párizs meg szép volt, de aztán mennie kellett kábé ennyi
örökítsük meg a tagok nevét az utókor számára: Said Tichiti (alapító zenész, mellesleg színész) Váczi Dániel, Deli Zsolt, Rafael, Monori András, Hamid Baidou, Kiss Sándor
- Lecc drink a sámpány -javasoltam lelkesen Xaviernak, mert a bevásárlóközpontok giccsvilágának túléléséhez szükségem van emelt mennyiségű alkoholbevitelre. - Jú dont hev dzö rájt tu kól dzet fuking vájn vit bábblesz sámpány, bikoz - reccsent rám válaszul és elmesélte, amit mindenki amúgy is tud, hogy csak a Champagne tartományban termelt bugyborékos bort nevezhetjük pezsgőnek. - ok, lecc drink vájn vit báblesz - javasoltam, mivel ha berúgok, jó ember vagyok. Xavier szerint franciának lenni nem csak nemzeti identitás, hanem élet- és gondolkodásmód. Úgyhogy ittuk a bugyborékos bort. . - No és ki találta fel a pezsgőt? - kérdeztem egy pezsgővel később, mert az ördög én vagyok. - Egy barbár - mondja némi zavarodott szünet után. - egy osztrák.
a bibliában meg vagyon írva: Adjátok a részegítő italt az elveszendőnek és a bort a keseredett szívűeknek. Igyék, hogy felejtkezzék az ő szegénységéről, és az ő nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé. (Példabeszédek 31. 6-7)
Kezdetben vala a sorbanállás. A Sorban ácsorogva átélheti a megaláztatásra szomjúhozó lélek önnön kisszerűségét, jelentéktelenségét, stb., mazochistáknak kiváló, diszkréten vacogunk, toporogva számoljuk előrehaladásunk millimétereit és jobb elfogultság híján a sorbaállás nélkül bejutó Fontos Valakiket irigyeljük. Muppet, az Év Parazitája, bevágódik mellénk a sorba, kényszeredetten hallgatjuk semmitmondását, nemsokára felfedez a bejárat közelében ácsorgó perspektivikusabb ismerőst, köszönés nélkül átpártol az Opportunizmus Nagymestere, fellélegzés, hoppá, már a beengedő embert fűzi, félórányi előnnyel győzott a bejutásért folytatott didergetős küzdelemben. Ha nagy leszek, Muppet leszek.
gyűlik a törökfürdő központi medencéjében a tömeg, a népsűrűség lassacskán eléri a kritikus szintet, a mágikus tér megszűnik és a beavatottak fejvesztve menekülnek, a csökkenő élettérrel egyenes arányban növekszik a szorongás, néhány fiatal kan hancúrozik körülöttünk a túlnépesedett lavórban, időnként egyiknek-másiknak túlcsordul a szíve és diszkréten érintkeznek ajkaik, kimászom a lépcsőkre és bepréselem szőrös testem két ismerős nő közé
a hastáncos lányok tették, amit tenniük kellett, az ujjongó férfinépség mulattatására vágytól duzzad meredezik nedvesedik.
Girnyó közeleg. Arcán a macskával szeretkező egérnek a rémülete. - Baleset érte az arcodat? - kérdem részvéttel. - A jó hír az, hogy Oleg és Mandarin végre rájött, hogy a gyors rövid pálya és végre lejöttek róla - vág a közepébe. - A rossz hír meg az, hogy hernyóval sikerült a mutatvány nekik.
Kérsz egy slukkot?
félelem és felismerés, értékvesztésünk egyetemes és már szóra sem érdemes, a Telepszichotikus Turbomixerben tisztába jöhetünk az arányokkal, minden szavam hamis és banális, alighogy kimondom, ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ célszerűségem nyilvánvaló, közelít a túlsó part, a belső béke alapja a Csukott Szem, piros karikák és narancssárgán tekerődző tűzkígyók helybenutazva, ideiglenesen eltávozom a buliból, békésen alásüllyedek önmagamba, a sík elmosódik, beszakadóik, összegyűrődik, se hang, se szín, se tér, se idő, nincs nevem, üresség van aztán az üresség betöltekezik eufóriával, elszabadul az endorfin, a medence végtelenné tágul és megtelik cseppfolyós boldogsággal.
- Jól vagy? - kérdi tőlem valaki. - Bizsergek - válaszolom az igazságnak megfelelően és kinyitom a szemem.
Végre megvan a régen elvesztett nyugalom és bizalom, a bizonyság és az érzékenység. És újra vannak nagy szavak, nagy érzelmek, legalábbis most, mikor ideiglenesen megáll az ido. Dekameront játszunk.
Éjfél után bezár a törökfürdő, csapatunk átcammog a nagymedence üvöltő drum and bass infernójába, audióvizuális terror, hagyd sodortatni-rángattatni magad, baby, vagy garanciálisan beparázol, kellj fel és járj a látványért felelos brigád megdolgozott nem csekély béréért, a kivetítőn orosz ff expresszionista filmrészletek emelik a hangulatot, néhány srác sör-unikummal próbál ráhangolódni a zenére
,,Lávaként nyargalj, emberiség, megnyergelve a hangok méneseit! Kantározd fel a hangok lovasseregét"
Dicséretes, hogy egyesek bevásárlóközpontot szeretnének a Dunára vagy a Rákóczi út gépkocsi-forgalmának a felszín alá terelésével kívánják Budapestet világváros-szintre fejleszteni, de az akadékoskodó Homár olcsóbb megoldásokkal kezdené. Jelesül a város turisztikai övezetében (is) meglévõ közbudi-mizériát szüntetné meg. Ugyanis enyhén szólva arcpirító a helyzet jelenleg. Költhetünk bármennyit közpénzbõl országimázsra, ha a GDP-nõvelõ derék turista feszítõ érzéssel a seggében kénytelen percekig vadászni egy mûködõ (neadjisten: tiszta) klotyóra.
A Váci-utca Vörösmarty tér-Erzsébet híd szakaszán jelenleg kettõ található: egyik a forgalomtól kissé félreesõ József nádor téren (a régi, földalatti klót már évek óta lefedette valamely fura gondolkozású bürokratánk), másik meg az Erzsébet híd ugyancsak félreesõ helyen levõ hídfõjénél. Persze koszosak, valamint kézmosószer, klotyópapír sincsen bennük. Utóbbira rázúdulna a mellette levõ parkoló (pl. tucatnyi turistabusz) emberáradata, ha éppen nem csövesek aludnának/tisztálkodnának benne.
A helyzeten némileg javít, hogy a vendéglátóipari egységek klotyói a rászorultak rendelkezésére állnak, bár többnyire nem ingyen: a McDonalds 50 forint, a Burger King 100 forintért (noha meghökkentõ módon az idén a börger még ingyenes). A vendéglátósoknak nem érdekük közbudikért lobbizni elõljáróinknál, mivel a szorult helyzetben levõ turista kénytelen-kelletlen beül valamelyik étterembe-kocsmába valamit fogyasztani, hogy elkerülje a legrosszabbat.
A Várban sem sokkal jobb a helyzet klotyóügyileg, úgyhogy a pangó forgalmú Komédium is megpróbálkozott némi bevételhez jutni (lásd. illusztrációnkat). Világvárost építünk.
A járdán szívmelengető kutyaszar, valaki már megint dacolt a törvénnyel. Letörlöm, mielőtt belépnék a Bazovszky-házba. Sütemény és bor fogad, de a bor ajándék ló. Köldökbámulás, belterjesség. Szia, te. Sziaszia. Sziasziaszia. Emlékszel. Igen. És legutóbb? Figyú, nekem már a pálinkától is támadt misztikus látomásom. És gyufával meggyújtva a cigaretta is jobban ízlik. A Tudósok késnek.
Z: Sznobnak lenni fárasztó. X: Visszeres lesz a lábad.
Űrutas Tudós Táncol
És a fehér pulit még nem is említettem. Fehér puli. Jó lesz megjegyezni. A Festő él, köztünk jár. Halott istenek árnyéka vetül ránk, inni. Azt kell. A koponyaevő majom. Ez tetszett.
Szentjoby úr előrehaladott állapotban az utókornak. Kamera figyel, közönség mindent ért, félszavakból. Elmebeteg személyiség - ajánlgatja a Festőt, és semmit sem tud felhozni a mentségére. Az elmebetegség valamilyen formája identifikálható. Az elmebetegség korai tünetei tettenérhetők. Mondja. Időnként vakaródzik. Jeletőségteljesen körbepillog. De nem közveszélyes - teszi hozzá megnyugtatólag, mire mindenki beparázik. Befolyásoltság, folyamatosan el a Tárgytól. Pózdög - nyögi, mire egy elkárhozott lélek tapsikolni kezd. Feltételezem, hogy magam is - tér át az önelemzésre, önmarcangol, személyisége pszichológusok öröme, disszertációmat majd róla. Költemény köv. Sorsát senki el nem kerülheti, anyák a sír fölött szülnek, terpeszállásban, mentálhigiéniai problémáimat közkincsé teszem. Jelentőségteljes szünetek és pillantások.
Zsidó fiú kilép az evangélikus templomból, szentségtörés, Csurka halálhíre sem zaklatott volna fel ennyire. Bejrútot nem felejtjük.
Dr. Máriás a szokásos piros ingben, hátul lezseren kilóg. Bemutatásra kerül egy Sziget-relikvia. Nato-Schengen felirattal, naranccsal megdobáltatott. Mobil csörög a nézők között, valaki önfeledten megbeszél. Máriás dr. előadja a műv.történészek szokásos blablájának a paródiáját, gonosz szemüvege kajánul villog, káeurópai lényeglátó, művészet, na.
Einstein Karcsi, az egyik vezető elmebeteg
Jön, érkezik a beígért 10 db. elmebeteg vers, zenés kísérettel, önmagát kiséri, zümmög az istenadta két mondat között. A semmi, mint metafizikai probléma a műv. eszközével ábrázolva. Kérek még 1 kis bort a kancsóból. Majd. Felkapja. A. Szaxofonját. És kezdetét veszik a Tudósok. És akkor a végső titkok utáni hajszában megszületett az hidrogénbomba. Mindenki nevetve sikkantott, elsüllyedt egy sziget, az emberiség minden problémája a megoldás küszöbére került.
Nem sokkal később Z. közölte, hogy velem vagy nélkülem, de el, úgyhogy itt véget ér a beszámoló. El, a végtelenbe, a város fölött röpdösni, csatornában kúszni, kocsmába, alacsony komfortfokozatú lakóüregbe. (2000)
Az Oscar szobrocskákat végre kiosztották a rászorulók között, vége a körömrágásnak, aki nyert, az sírt. A legjobb férfi főszereplő és a legjobb női főszereplőnek két feka találtatott, új lapot nyitott a bizottság a Dij történetében (a szept.11 sokk után a Nemzeti Egységet erősítendő - jegyzi meg rosszmájúan e sorok elvetemült írója). Ezidáig csupán Sidney Poitier kapott főszereplőként Oscart, fekáknak többnyire a Nagy Fehér Főhős Legjobb Barátjaként sikerült kimagaslót alakítani, legalábbis a díjkiosztó bizottság véleménye szerint. Most hirtelen hárman is, Hale Berryt és Denzel Washingtont díjazták főszerepért, Sidney Poitier pedig eletműdijat kapott, odateheti a másik mellé. Az iszlám harcosát, Mohamad Alit alakító Will Smith és filmje elmehetett a fenébe, rossz helyen és rossz időben próbálkoztak.
Russel Crowe, a Beautiful Mind (magyarítva: Egy csodálatos elme) színész-favoritja nem kapott Oscart, de maga film tarolt. Dióhélyban: a tudathasadásos Nash professzor (74) zseniális diák, zseniális tudós, zseniális kódtörő, de aztán elhatalmasodik rajta a baj, mindenütt összeesküvést szimatol, hallucinációi vannak, kitalált barátai és ellenségei. Diliházba kerül, jól leszedálják és hazaküldik mint reménytelent. Abbahagyja a gyógyszerezést és saját lángelméje és a nagy szerelem segítségével úrrá lesz képzelgésein (ui. tudom, hogy bolond vagyok, tehát majdnem normális), majd a film csúcspontjaként megkapja a Nobel-díjat (1994-ben). Majd abban a megtiszteltetésben részesül, hogy a saját életét celluloid-giccsen viszontlássa, sőt, az Oscar-díjkiosztóra is meghívjak egy kis unatkozásra.
Pedig az előjelek mást igértek. Egyes sajtóvélemények szerint a Universal Studios cukormázzal vonta be Nash professzor életét, elhallgatva az antiszemita vonatkozásokat, hogy az Akadémia tagjait lecsillapítsa, melynek állítólag néhány tagja zsidó származású, azt mondják. A vádak Nash professzor 1967-es kijelentését idézik, mely szerint a zsidóság "minden bajnak gyökere" és "az életet fenyegetik". A professzor ekkoriban, skizofrén paranoiája súlyosbodásával "kripto-cionista" összeesküvést szimatolt mindenfelé és Izrael-állam irányába is barátságtalan megnyilatkozásai voltak. A tegnap Oscar-dijjal jutalmazott forgatókönyvíró (Akiva Goldsman) kissé módosított a valóságon, és a filmben a zsidókat oroszokkal (szovjetek?) helyettesitette. A vádak azonkivül azt is felhánytorgatják, hogy a forgatókönyv megfeledkezett Nash homoszexuális kalandjairól is.
A Universal Studios igazgatónője, Stacey Snider is szorítóba lépett és közleményben utasitotta el a vádakat, önmérsékletre intve a vádaskodókat: "Lines that should be clear to all of us have recklessly been crossed". Miss Snider közbeavatkozása, négy nappal a szavazás előtt, példa nélküli Hollywood történetében és jelzi a sajtóvita elmérgesedését. Russel Crowe is odanyilatkozott, a homoszexualitás elhallgatását azzal indokolva, hogy nem kívántak a skizofrénia és a homoszexualitás között semmi összefüggést sugallni. Pia fraus, kegyes hazugság. 4 Oscar, a legjobb filmért, legjobb rendezésért (Ron Howard), a legjobb női mellékszereplői alakításért (Jennifer Connelly), a legjobb adaptált forgatókönyvért (Akiva Goldsman), tessék a kasszához fáradni. Nézhető, becsszóra, legalább megpróbálta Hollywood.
(forrás: a Daily Telegraph és a Hollywood Reporter, 2002)
1. Maria Sourovtzeva 31 éves testépítőnőt, mellesleg gyermekes családanyát két évre ítélték a "bőröndös-gyilkosság" néven elhíresült ügyben való részvétele miatt. A szóban forgó hölgy 1999-ben érkezett Írországba, a helyi sajtó eufemisztikus megfogalmazása szerint angol nyelvtanulás céljából. Valójában ő is csak egy volt az országot elárasztó sokezres tömegben érkező kínai-orosz-román munkavállalók közül, viszont beiratkozott egy nyelviskolába, tudva-tudván, hogy a hallgatók tartózkodási és munkavállalási engedélyt kapnak. A tandíj magas, akár az évi 1700 eurót is elérheti. Dublinban sorsa összehozta egy Bestea nevű 21 éves román vendégmunkással, aki ugyancsak az izomerő/izomtömeg növelésében látta a sikeres élet kulcsát.. Sajnos, menet közben derült ki a vasgyúró Bestea úrról, hogy a lenyelt/injekciózott töméntelen kreatin/szteroid és egyéb, Istennek nem tetsző izomnövelő anyagok mellékhatásaként kedvenc időtöltése mindenkori partnereinek a verése. A kiszolgáltatott helyzetben levő Maria nem mert a rendőrséghez fordulni, merthogy a nyelviskolát abbahagyva tartózkodási vízumának hatálya régen lejárt és azonnali deportálás fenyegette. Kétévnyi együttélés után végképp elege lett a helyzetből és barátnőihez fordult tanácsért. Azok bemutattak neki három orosz keménylegényt, akik némi készpénzért hajlamosnak mutatkoztak Bestea urat lebeszélni a további házi-brutalitásról, valamint kilakoltatni a közösen bérelt lakásból. Maria elvezette őket a helyszínre, majd eltávozott, lesz, ami lesz. A vállalkozó kedvű fiúk haladéktalanul nekiláttak Bestea úr meggyőzésének. Bestea úr viszont a jelek szerint nemcsak izmos, de tapírbőrű makacs fickó volt és a majd’ ötórás kitartó ütlegelés sem tudta őt jobb belátásra bízni. A verőlegények egyre idegesebbek lettek, egyre több vodkát & bort töltögettek magukba a verés fáradságos munkája közben, sőt a boncolási jegyzőkönyv szerint áldozatuknak is adtak alkoholt, talán abban reménykedve, hogy sikerül meggyőzni őt álláspontja tarthatatlanságáról. Sajnos, Bestea úr inkább meghalt (lengéscsillapító által bezúzott koponya), semhogy lemondjon kedves élettársa társaságáról (és az ezzel együtt járó örömről, amit a rendszeres ütlegelés jelentett). A kudarcot vallott meggyőzőemberek ezek után módfelett megijedtek, persze, és kapkodni kezdtek. A hullát bőröndbe gyömöszölték, busszal elbumlizták a város másik felen levő Royal Canal nevű csatornához, és ott vízre bocsátották, a környékbeli gyerekek legnagyobb örömére, akik tíz nappal később ráakadtak.
Maria a történtekről értesülve azonnal elmenekült Angliába, mivel attól tartott, hogy a pánikba esett verőbrigád megöli őt, mint az egyik lehetséges tanúját a gyilkosságnak. Az angol rendőrség volt a gyorsabb, elkapták a körözött Mariát és visszaküldték Írországba. Yvonne Murphy bírónő a kiszabható legkisebb büntetést, két évet osztott Mariának, az ítélet indoklásában elmondva, hogy "a kiszolgáltatott helyzetben levő nőnek semmilyen lehetősége nem volt helyzete javítására, és sohasem állt szándékában az áldozat meggyilkolása. Azon kívül példaszerű családanya." A verőlegényeknek azóta sem akadtak a nyomukra, az Interpol szerint valahol Kelet-Európában bujdokolnak, valószínűleg Magyarországon.
2. Egy 17 éves tinédzser féléves börtönbüntetést kapott gyerekek kirablásáért. 11 éves kora óta foglalatoskodott ezzel a pénzkereseti lehetőséggel, mivel akkortájt melegedett rá az alkoholra. 17 éves korra ez a mennyiség elérte a heti 100 pint sört, ami a bíró vélekedése szerint csodaszámba megy, mivelhogy a vádlott életben maradt. Megjegyezzük, hogy a szóban forgó Scott Nicholson fiatalkorú alkoholista többnyire kocsmákban ivott, ami a helyi sörárakat tekintve min. 300 eurós kiadást jelentett a szamara hetenként. És a csomagonként 5 eurós cigarettát nem számoltuk a rezsijéhez. (2002)
A Homár nem tartozik a paragrafus-rágcsáló állatok közé, sõt tudatmódosult állapotban akár egy ügyvédek nélküli világot is el tud képzelni. Most azonban tanácstalanul csattogtatja ollóját és roppant mód bánja, hogy egy jogász ismerõse sem elérhetõ, mert svindlit sejt, szabálysértést, tisztességtelen piaci magatartást. Hatósági áras termékrõl lévén szó, itt valami nagyon bûzlik. Nem promóciós ajándék, hanem egy igazi, nemcsalásnemámítás fém százforintos lapul a Moon-cigaretta cellofánja alatt. Tehát a kedves vásárló a megállapított hatósági ár alatt jut dohányárujához, ezáltal sok-sok idevonatkozó rendelkezés, valamint jogszabály sikoltozik sérülten. 
Bejegyzések
