2006. december 6., szerda

Verebes, Gálvölgyi, Ratzinger és Francis Bacon

Plázaproli nevű olvasónk következik Budapestről, aki a Mammut bevásárlóban kirándult:

Betévedtem a Mammutba, mert a nő természetesen késett, nekem meg dideregtek a golyóim is. Ha már bent jártam, pótoltam a svájci bicskámból elvesztett műanyag fogvájót. Potom háromszázért, tetszenek tudni, a minőségnek ára van.

Érdekességként elküldök a helyi gravírozó-műhely termékeiből néhányat, fene tudja, kinek van szüksége ilyesmire. Ezek olyasfajta üvegkockák, aminek a belsejében valamilyen lézeres technológiával mindenféle háromdimenziós ábra, tájkép, ágaskodó ló, lópikula stb. van beszerelve. Legújabban hírességek is, amiket celebeknek is neveznek. Hármat lefotóztam.

Tovább is van, tessék. Aki magyar, az továbbolvas.

Egy Ratzinger pápát meglehetősen alulértékelve, mindösszesen 13990 forintért be lehet szerezni. Bezzeg Benny Hill legjobb magyar imitátorárért, Gálvölgyiért nem szégyellnek 17990 forintot elkérni, míg egy Verebesért 20e alatt nem lehet hozzájutni. (bocsánat a képminőségért, ez van, ezt kell szeretni, tessék a térképre nézni)




Részünkről természetesen egy Francis Bacon kép (X. Ince Pápa) következik: a tér, mint eleven testünk koporsója.

"Bacon talán leghíresebb képe Velazquez X. Ince pápáról 1650-ben festett remekműve portréjának parafrázisa. A pápa szúrós tekintete, vibráló alakja az eredeti festményen sem túl bizalomgerjesztő, Bacon pedig mintha csak filmben gondolkodna, e baljós tekintetet követve továbbszövi, továbbmozdítja a képet. Nála X. Ince fémszerű sárga korlátok között ül, vagy inkább emelkedni készül, mintha iszonyatos erő rázná meg, akárha villamosszékben ülne, hatalmasra tátott szájjal üvölt, orrán szemüveg, arca mint a Patyomkin páncélos kifolyt szemű dajkájáé, kinek alakját Bacon másutt is megfestette. Velazquez + Eizenstein = Bacon?"

"A Bacon-képek többnyire zárt tereket ábrázolnak kitekert pózokban ülő, álló, heverő, gyakran meztelen alakokkal. Ezek a figurák naturálisan hússzínűek, néha véresek, néha romlott szagúak, a szobák pedig lázálomszépek és a spektrum minden színét felvehetik. A talaj megmozdul a lábak alatt, a falak elindulnak, összeszűkülnek, mint Poe inkvizíciós kamrájában. Üveg- és tükörsíkok metszik át és át egymást, az irányok és tengelyek elszabadulnak, bezártság és szétesettség egyszerre kerít hatalmába."

Nincsenek megjegyzések: