Heribert Illig: Kitalált középkor (II)

II.rész

Herr Illig saját bevallása szerint könyve megírására XIII. Gergely pápa 1582 és naptárreformjának matematikai elemzésétől kapta az ihletet. A történetet kénytelenek vagyunk bő lére eresztve tárgyalni, de megéri elolvasni, becsszó.

Az egyiptomi, a görög és a római naptár is 365 napnak tekintette az evet, de a Fold napkörüli útja nem osztható 365 tengely körüli fordulattal (nappal), mivel a valóságban a Fold 365 nap és még kb. 6 óra alatt kerüli meg Napunkat. Ez a hat óra eltérés 4 év alatt 1 napnyi (24 óra) elmaradást eredményez a naptári és a csillagászati év között, aminek eredményeképpen vándorolni kezdenek az évszakok, tavasz helyett nyár köszönt stb. Az egyiptomiaknál ez a probléma a Nílus áradásának a lassan változó időpontjaiban jelentkezett a legnyilvánvalóbban, a parasztok nem tudtak az áradáshoz kapcsolódó mezőgazdasági munkálatokat a naptárhoz igazítani. Ez a négyévente 1 napos elmaradás 1460 év alatt 1 teljes évet tesz ki, vagyis akkor esik az évkezdés ugyanarra a dátumra.

Történt vala, hogy Julius Ceasar megelégelte az időszámításunkban uralkodó zűrzavart és Kr.e. 45-ben úgy döntött, hogy ideje gatyába rázni a naptárt. Egyiptomi csillagászok megfigyeléseire támaszkodva 365 nap és 6 órában állapította meg 1 év hosszat, és a hatórás eltérés korrigálására beiktatta a szökőévet, vagyis minden negyedik évben egy plusz napot a naptárban (6x4=24, ugyebár, de elnézést, amiért túlmagyarázom a témat, brrr). Ezennel a naptárunk működőképesnek tűnt.

A csillagászok megfigyelései viszont pontatlanok voltak, mivel a csillagászati év hossza valójában 365 nap+5 óra+49 perc, vagyis a Caesar-fele naptár évi 11 perccel sietett (hiszen 365 nap és 6 órában határozták meg az év hosszát). Ez az évi 11 perces évi eltérés kb. 128 évente tett ki egy teljes napot, vagyis az évszázadok folyamán a csillagászati év és a naptár újra ellentmondásba keveredett, problémássá vált az egyházi ünnepekhez kötött mezőgazdasági munkák elkezdése, a vidéken élők és a csillagászok számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a naptár és pl. a tavaszi napéjegyenlõség (Illig úr szavaival) "köszönő viszonyban sincsenek egymással". Gergely pápa 1582-ben elszánta magát a naptárkorrekcióra és 10 plusz napot beiktatott a naptárba.

A probléma viszont a szemünk előtt van. A 10 beiktatott nap 1280 év kiigazításához volt elegendő, Caesar naptárreformja és Gergely kiigazítása között 1626 évnyi az eltérés. Tehát valójában 13 napot kellett volna beiktatni (1627 osztva 128-al). Gergely pápa a csillagászok megfigyeléseire alapozva csak 10 napot iktatott be, az eltelt időszakhoz képest keveset, de mégis a helyes napszámot találta el. Illig szerint ez a hiányzó 300 év egyik bizonyítéka, de mindenesetre elgondolkodtató és nehezen magyarázható tény. A történészek körében elterjedt nézet, hogy 325-ben a niceai zsinaton kiigazították a naptárt, de erre nincsenek bizonyítékok. A másik (és Illig úr által nagyvonalúan semmibe vett) bizonyíték, hogy ókori megfigyelõk (pl. Plinius) szerint a tavaszi napéjegyenlőség március 25-én (tehát nem a csillagászati március 21-én) van. Ezen a módon az eltűnt évszázadok rejtélye egyszerű magyarázatot kap.

A könyv további részletezésétől eltekintünk, de minden történelem ponyva iránt érdeklődőnek meleg szívvel ajánljuk. Elgondolkodtató és gondolkodásfejlesztő műről van szó, karácsonyi ajándékként odatehetjük a Zámbó Jimmy album mellé.

kapcsolódó honlapok:

www.kitalaltkozepkor.hu (megszűnt)

www.mantis-verlag.de